Pécsi Közlöny, 1899. szeptember (7. évfolyam, 97-107. szám)
1899-09-03 / 97. szám
VH. évfolyam. Pécs, 1899. vasárnap szeptember 3. 97. szám. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések. . . 6 frt. || Negyedévre 1 írt. 50 kr. ^ szerkesztői és kiadóhivatalban a liceumi nyomda reklamációk, a kiadóhivatalba; kéziratok a szerkesz . 3 frt. I Egyes számára 4 kr. épületében. tőséghez küldendők a ke. nyomda épületébe. Egész évre . Félévre . . A vendéglősök kongresszusáról. A Nagy-Váradon ülésező vendéglősök kongresszusa mindjárt első értekezletén olyan tárgyról tanácskozott, amely bár legközelebbről a vendéglősöket érinti, ugyancsak érdekli az egész nagyközönséget is. A borkereskedelemnek nagy baja, a roppant mértékben űzött borhamisítás, melyet csak az utóbbi időben kezdett üldözni — a meghamisított liberalizmus nagy fájdalmára — a földmivelésügyi kormány , amely nemcsak a borkereskedelemnek ártott, hanem éppen olyan mértékben a termelőknek, vendéglősöknek és legnagyobb mértékben a szenvedő fogyasztó közönségnek, már az első értekezleten foglalkoztatta a nagyváradi kongresszust. Megelégedéssel hallottuk, hogy a vendéglősök éppen úgy elítélik a „lelketlen borhamisítókat“, mint a nagyközönség. Büszkén hivatkoztak arra, hogy a vendéglősök közül még senkit sem ítéltek el borhamisításért. Nem is panaszkodik a kongresszus a borhamisítók üldözése miatt,bár nem is szavaz köszönetet érte Darányinak. De mégis félnek a vendéglősök a bortermelők szövetkezetétől, melynek a kormány subvenciót helyezett kilátásba. Attól félnek, hogy a szövetkezet veszedelmes konkurrenciát teremt nem csak a borkereskedőknek, hanem a vendéglősöknek is, mert a rossz bortól megcsömörlött közönség bizalma inkább a szövetkezet felé fog hajolni. Darányi miniszter azonban megnyugtatta a kongresszust, hogy a bortermelők szövetkezete nem fog betétkereskedést folytatni, hanem megbízható forrás lesz, ahonnét a borkereskedők és vendéglősök is tiszta bort meríthetnek. És ennek annyira megörültek a vendéglősök, hogy üdvözölték érte a minisztert és kijelentették, hogy ez esetben kötelezik magukat, hogy a szövetkezettől szerzik be boraikat. Ez az okos határozat kétségkívívül megnyugtatja a közönséget, melynek bizalma a magyar borkereskedelem iránt megingott. A szövetkezet létesítése és fölvirágoztatása igen nagy érdeke azért nem csak a termelőknek és fogyasztóknak, akik elsősorban kell, hogy itt tekintetbe jöjjenek, hanem a magyar borkereskedelemnek és a vendéglősöknek is. Mi a szövetkezetet az esetben is pártoljuk, ha betét-elárusításra lenne berendezve, mert azt követeli a nagyközönség érdeke, hogy az meg legyen mentve a hamisításoktól. A borhamisítók védelmezői a kereskedelmi szabadságra hivatkoznak, pedig elegendő alap nélkül, mert a kereskedelemi szabadság annyira nem mehet, hogy a méreg árulását korlátlanul és hamis cégér alatt megengedje. Annál jogosabban hivatkozhatnak a kereskedelmi szabadságra a szövetkezetek, amelyek egyenesen arra alakulnak, hogy tiszta bort mérjenek. De ha a váradi kongresszus határozata kötelezővé válik, megnyugszunk abban is, mert hisszük, hozzá fog járulni a termelő és fogyasztó közönség bajainak orvoslásához. Ennek a határozatnak a tisztességes végrehajtása lesz a váradi kongresszusnak legszebb emléke. A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Erzsébet a sebesültek közt. Simon Péter „Király és Haza“ című művéből. A kiegyezés, melynek Bécsben legmelegebb és leghatalmasabb szószólója mind koronás férjénél, mind a családi tanácsban maga a császárné volt, szerencsésen létrejött. De lássuk, mit művelt a császárné a háború alatt ? Ezen időben történt, hogy gr. Andrássy Gyulához, kivel a kiegyezés esélyeiről és veszélyeiről beszélgetett, ezen nevezetes szavakat mondá : „Ha rosszul mennek dolgai a császárnak Olaszországban, úgy ez mélyen fáj nekem; de ha Magyarországon mennek rosszul, úgy ez megöl engem !“ A déli harctérről érkezett győzelmi híreket csakhamar követték az északi harctérről a poroszoknak Csehországba való benyomulásáról és az osztrákok több vereségéről szóló gyászhírek. A császárnak gondoskodnia kellett, hogy hitvesét és gyermekeit biztonságba helyezze. Erzsébet tüstént kijelente, hogy ő csak Budára megy. Alighogy a Burgban és Bécsben a császárné ezen elhatározása kitudódott, határtalan jön ellenségeink őszinte, vagy tettetett rémülete; a bukott vagy bukófélben levő rendszer emberei, egyik a másik után jelentkezvén a császárnénál, minden ékesszólásukat fölhasználták, hogy őt terve kiviteléről lebeszéljék. „Hová is gondol felséged!“ mondá többek között egy bukott, politikai nagyság. „Felséged magát az áruló és pártütő magyarok hatalmába akarja adni a fenséges császári gyermekekkel együtt! Hát nem méltóztatik tudni, hogy észak felől Klapka György, dél felől Türr István Kossuthékkal együtt közelednek a külellenségek csapataival magyar légiók élén a magyar határokhoz, és közös céljuk éppen Budavára ? Hát felséged képes volna a magyarokhoz menekülni, kik csak egy jelszóra várnak, hogy fegyvert ragadjanak a császár ellen ? Hát felséged csakugyan a vérszomjas tigris torkába akarna rohanni és abba dobni a császári gyermekeket s kiváltó koronaherceget, a birodalom reménységét?!“ „Elég, elég, ne tovább!“ felelé a császárné , de jól tudván, hogy az ily ijesztgetések és rágalmazások az illető gonosz lelkiismeretében találják forrásukat, és hogy céljuk nem egyéb, minthogy őt elidegenítsék a magyar nemzettől, melyet ő egy pár rövid év alatt jobban megismert, mint az osztrák államférfiak negyedfél évszázad alatt, s nem akart különben is méltósága alatt levő vitatkozásba bocsátkozni, amiért is még csak ezt mondá: „Nem vérszomjas tigrishez, hanem a nagylelkű magyar oroszlánhoz menekülök gyermekeimmel együtt. Ez nem fog bennünket bántani és meg fogja védelmezni gyermekeivel együtt az anyát, a ki hozzá bizalommal közeledett. Hisz a magyar nemzet önöknek is megbocsátott, kik évtizedeken keresztül az ő hóhérjai voltak. — Adieu !“ S a császárné hátat fordított a kétes jóbarátnak. Ekkor Viktória angol királynő levelét kézbesítik a császárnénak. Az angolok királynője és az indiák császárnője londoni palotáját ajánlja föl menedékhelyül „testvérének“ a szerencsétlen háborúk tartama alatt, s egészen elfogulatlan emberek, köztük a dinasztia több tagja, kérve kérik a császárnét, hogy az angol ajánlatot elfogadja. — Erzsébet visszautasítja. „Biztosabb vagyok én és gyermekeim tanév elején. Vége az iskolai szünidőnek. Szeptember elsején megkezdődik az új tanév. Megjön újra a szülők gondja, a javító vizsgálatok, a beiratkozások, könyvek beszerezése és a többi ilyen dolog, amelyekkel a gon-