Pécsi Közlöny, 1899. szeptember (7. évfolyam, 97-107. szám)
1899-09-03 / 97. szám
1899. szeptember 3. „PÉCSI KÖZLÖNY“ időt a katolikusoknak is, hadd érlelődjék az ügy. Múltkori cikkünk egyébként célját elérte, mert laptársunk a nehézségeket már belátva, újabb cikkét más címre adresszálja : a katolikus közönséghez s nem, mint előbb, olyan helyre, a mely milliókat elő nem teremthet. Ha akkor így címezte volna sorait, nem lett volna megjegyzésünk, a ránk kivetett koronát szívesen megadjuk, csak legyenek gyűjtőbizottságok az adományok átvételére. Kölcsönös áthelyezés. A megyés püspök Szánthó Ignác gyulajováncai és Varga Kálmán tórkeszti segédlelkészeket kölcsönösen áthelyezte. A kir. főügyészség berendezési költsége. Az újévkor életbelépő új bűnvádi perrendtartással kapcsolatban kir. főügyészségeket állítanak föl a kir. ítélőtáblák székhelyein, igy Pécsett is. Helyiséget a táblai épületben kap a főügyészség, a berendezési, átalakítási s felszerelési költségeket azonban, dicső szokás szerint, a várostól kéri az igazságügyi kormány. Értesülésünk szerint 1800 forintot tesz a város által viselendő költség. Az erre vonatkozó miniszteri leiratot, tekintettel az ügy sürgősségére, a tanács a szeptemberi rendkívüli közgyűlés elé fogja terjeszteni. Körmenet. Ma reggel 7 órakor indult harangzúgás közt a minden évben szokásos körmenet a pécs-belvárosi plébániából Mária-Gyűdre. Sokan vettek részt a búcsújáró menetben, melyet Komócsy István segédlelkész vezetett. Gyöngélkedő igazgató, Incédy Dénes, a ciszterci rend pécsi főgimnáziumának derék igazgatója, az utóbbi időben sokat szenvedett egy mostanában föllépett szívbaja miatt. Minthogy ez okból kíméletet és nyugalmat ajánlott neki az orvos, ilyenkor pedig, az iskolai év elején, különösen nehéz az igazgatói teendő, azért egykét hónapra visszavonult , egyelőre Előszálláson tartózkodik. Az igazgatói ügyeket Gyikos Péter tanár, helyettes igazgató végzi ez idő alatt. Egyházi ünnepség. Augusztus 27-én nagy és fényes egyházi ünnepély folyt le a pécsi egyházmegyéhez tartozó szlavóniai Csepinben. Mária szt. Szive ünnepét ülték meg impozáns módon. Részt vett benne a Csepinben nemrég alakult Mária szt. Szivetársulatnak ezernél több helybeli s környékbeli tagja és a nemtagoknak is tekintélyes sokasága; azonkívül számos körmenet érkezett úgy a szomszédos községekből, valamint a djakovári egyházmegyének távolabb eső helységeiből is, mint: Viskovce, Semeljce, Podgorác, Quintovce s más falvakból, sőt a püspöki székvárosból, Djakovárról is. Az ünnepély német és horvát szentbeszéddel kezdődött, mire közös ünnepies körmenet következett, azután pedig nagymise, melyet Bató Ferenc plébános mondott két lelkész segédlete mellett. Az istentiszteleten Bató plébános egy nevezetes régi miseruhát használt, melyet a múlt században Mária Terézia királynő a csepini templomnak ajándékozott, amint a templom alapító okleveléből is kitűnik. Szentmise végeztével a Jézus és Mária szt. Szive társulatok tagjai közt skapulárék lettek kiosztva. Vicinális osztalékok Mostanában tartották meg közgyűléseiket a helyi érdekű vasúttársaságok és idestova valamennyi beszámolt már múlt évi működéséről. Hogy az eredmények a kamatoztatás szempontjából nem valami fényesek, azt első pillanatra látni, ha végig tekintünk az alanti kisösszeállításon, amely néhány már mérlegezett helyi érdekű vasúttársaság osztalék kimutatását tünteti föl. Volt pedig az osztalék 1898. évre o. értékben : a Fehér- és Tolnamegyei h. é. vasút elsőségi részvényei után 1 frt 80 kr. (1897. évben 1 frt 95 kr.); a Győr-veszprém-dombóvári h. á. vasút els részv. után 2 frt (1 frt 50); a Hidegkut-gyönk-tamási h. é. vasút els. részv. 2 frt (2 frt 20) , a Kaposvármocsoládi h. é. vasút els. részv. 2 frt (2 frt 50), a Kaposvár-fonyódinál ugyanennyi ; a Somogy-Szobb-barcsi h. é. vasút els. részv. 1 frt 80 kr. (2.20), a Szegzárd-bátaszéki h. é. vasút els. részv. 4 frt és a Szentlőrincszlatina-násii els. részv. 3 frt (1897-ben 2 frt 60 kr.) — Alig van egynéhány olyan társaság, amely az elsőbbségi részvényeknek teljes osztalékát képes szolgáltatni. A legtöbbje csak töredékét tudja üzeméből kihozni a prioritások garantirozott kamatjainak és a hiányt kénytelenek átvinni a következő esztendőkre. A törzsrészvényekről nem is szólunk. Ahogy a dolgok mennek, ezek egyáltalában nem számíthatnak kamatra, mert az elsőbbségi részvényeknek a következő évekre átvitt kamatigényei még akkor is le fogják foglalni az üzemi fölösleget, amikor emberi számítás szerint rákerülne a sor a törzsrészvényesek kárpótlására. Szinügyi értekezlet. A szinügyi albizottság tegnap délután 3 órakor ülést tartott a városházán, melyen a Tiszai Dezső igazgató által beterjesztett szintársulati tagnévsort tudomásul vették. A napi helyárak és az egész évadra terjedő bérlet ára az új igazgató tervezetében megegyeznek a tavalyi árakkal s azért a bizottság ezek ellen kifogást nem emelt. Csak a félbérletekre nézve volt megjegyzés, éspedig az, hogy itt is ugyanaz legyen az ár, mint tavaly. Tiszai ugyanis némileg emelni akarta a félbérlet árát. Tiszai kijelenti, hogy hetenkint két előadást fog tartani 30%-kos ármérséklés mellett, a vasárnap délutáni előadások pedig az eddigi szokáshoz képest fél helyárak mellett fognak menni. Ezt az albizottság helyesli. Jelzi egyúttal az igazgató, hogy műsorába hetenkint egy történelmi és egy klasszikus darabot fog fölvenni, mit az albizottság elfogadott. — Tiszainak arra a kérelmére, hogy a költségesebb operai, kiállításos előadásokra s vendégszereplésekre 20—25%-kos helyáremelést engedélyezzen a bizottság, kijelentették, hogy a helyár emelésére nézve esetről-esetre fog a bizottság határozni. Az évad megkezdését szept. 29-ikére kéri az igazgató, a bizottság október elsejét állapította meg, mert a színház tűzbiztosítása is kort kórházakban különösen eleinte, háromféle temetés dívott : akik az operálás után elhaltak, azokat elvitték a halottas kamarába, hozzájuk tették levágott tagjaikat, a lelkész este beszentelte s éjjel kivitték a temetőbe s úgy, a mint voltak, koporsó nélkül elhantolták. Ha a kórházi lelkész annyit össze tudott kéregetni, hogy a pénzen bárcsak egyszerű koporsókat lehetett vásárolni, vagy ha maradt annyi hagyatéka az elhunytnak, akkor nappal temették el őket tisztességesen. Ha a királyné, vagy más előkelő ember rendelt valakinek ünnepélyes temetést, ez esetben a katonazene és bizonyos számú katona is kivonult a temetésre. Feküdt a gumpendorfi ideiglenes kórházban egy morvaországi vadász is, akinek a lábát térdén felül kellett amputálni, és ki irtózatos kínjait, vigasztalva a kórházi lelkész által, megadással viselte el. Ezt is meglátogatta a császárné. Ez nem tudott tólul, a vadász nem tudott sem németül, sem magyarul, s igy P. Novacek jön mindkettőjük tolmácsa. Ő felsége a beteg fejénél állott jobbról, a lelkész balról, gróf Königseggné az ágy lábánál s távolabb félkörben a többi kiséret. Lelkész : „Nézd, Ferenc, eljött ő felsége a császárné, hogy téged meglátogasson.“ Ferenc hálásan tekintett az uralkodónéra, a ki őt vigasztalni kezdette. Lelkész: „Van Ferencnek, felséges asszonyom, otthon egy szegény özvegy anyja; mindig erre gondol, lázas állapotában is mindig anyjáról beszél és folyton azon töprenkedik, hogy nem tud rajta segíteni, sőt neki még írni is képtelen.“ A királyné meghatottan hallgatta végig a lelkész szavait, aztán intett gróf Königseggnénak, aki néhány bankjegyet nyújtott oda a páternak. Császárné: „Írjon, kérem, tüstént a Ferenc anyjának és küldje ezt el neki.“ Lelkész : „Nézz ide Ferenc, ezt küldi ő felsége édes anyádnak. Köszönd meg neki.“ Ferenc ismét hálásan tekintett a császárnéra és a hála könnyei peregtek le elsoványodott arcán. Szólani nem tudott. Kezét nyújtja a császárné felé. Várjon mit akarhat? Az anyai szivü nemes hölgy már kitalálta: kezet akar neki csókolni. Átengedi kezét a betegnek. Ez mindkét kezével megragadja, csókjaival borítja, könnyeivel áztatja. A császárnén erőt vesz a megindulás : eleinte egyes könycseppek gyűlnek szemeibe, később egész könyzápor hull le föltartóztatlanul a sebesült szegényes ágyára. Mély csend áll be. Mindnyájan könnyeznek. Császárné: „Kérdezze meg szegénytől, kérem, nincs-e még valami óhajtása ?“ — Megkérdi. Sebesült: „Itt függ katonai köpönyegem, ezt, ha kimegyek a kórházból, itt kell hagynom. Szeretném magammal vinni.“ Tolmácsolván szavait a lelkész, a császárné gyorsan mondá : „Oh igen, mondja meg neki, hogy a köpeny az övé.“ S miután még egy Mária-érmet adott Ferencnek, melyet az buzgóan ajkaihoz nyomott, elbúcsúzott tőle a megmérhetetlen jóságú fejedelemasszony, szempilláin még könycseppekkel. Fájdalom, a szegény Ferenc is belehalt sebeibe és a királyné még Budáról rendelt a maga költségén számára ünnepélyes temetést. Ilyen volt a mi Erzsébetünk! Budáról egy párszor fölrándult Bécsbe, hogy férjét, ki székesfővárosát az utolsó csöpp vérig el volt szánva védelmezni, és 3