Pécsi Közlöny, 1900. október (8. évfolyam, 80-87. szám)

1900-10-25 / 86. szám

1900. október 25. PÉCSI KÖZLÖNY E­ lenséget, sőt szándékosan, hogy próbára tegye, különféle, a szerzetesekhez legke­­vésbbé illő bűnöket vető szemére. És szent Mór! Alázattal, békével hallgatta e meg nem érdemlett fejedelmi korholást, e nyil­vános megszégyenítést. Istenbe vetve bizal­mát némán tűrte, mintha csakugyan bűnös volna. Ekkor a király fölismerve a szent mély alázatosságát, mely minden erény alapja és ismérve, rendkívül megörült. Az összes szerzetesek előtt dicséretére fakadt és amint a pécsi püspöki szék megürült 1036-ban, mintegy 9 évvel e történet után, az addig pannonhalmi apáttá lett szent szerzetest, a pécsi püspöki székbe emelte. Mert hát nem szolgalelkü férfiakat akart a püspöki magaslaton beírni, honnan oly férfiút, ki csak az Istentől fél, kinek mindene maga az Isten, jól tudván, hogy a szolgalelkü, csúszó mászó jellemek, míg fölfelé elvetik magukat, keresik a hatalma­sok, a nagyok kegyeit, hajhászszák dicsére­tüket és ezek fényében akarnak sütkérezni, addig lefelé zsarnokok, eltiporják a sze­gényt, ügyefogyottakat, kiktől nincs mit várniok. Ezek nem Istent keresik, nem an­nak ügyét védik, hanem önmagukat, saját békéjüket, boldogságukat. Nagy hálára vagyunk mi magyarok, főleg pécsiek kötelezve a jó Isten iránt, hogy midőn alkotmányunk alapkövét letet­ték, midőn bástyát emeltek, mindkét hata­lom, az egyházi és világi, mindkét kormány, az egyházi és világi, sz. egyetértésben csa­kis Isten ügyét tekintették és a nemzet boldogitását. Nem hiába áll fenn alkotmá­nyunk már 900 éven át, mily annak alapja: sz. férfiak imája, vére, izzadsága, bölcses­sége és erélye ragasztotta össze. Két évre reája, hogy sz- Mór elfoglalta püspöki székét, behunyta a király áldott szemeit és vele együtt „édes hazánk békéje és üdve is a sírba szállott“ mondják a kró­nikások. Szomorú korszak vonult hazánkra. A méltatlan királyutódok alatt föltámadt a régi pogányság üszke, elemi erővel tört minden ellen, mit a jámbor fejedelem alko­tott. A lázadók megölték sz. Gellértet és társait, a templomokat, oltárokat pusztítot­ták, a papokat, szerzeteseket ölték, gyilkol­ták. Sz. Mór püspök, belátva a siralmas vi­hart, hogy egyházmegyéjét e rendkívül válsá­gos időben árván ne hagyja, rejtekhelyre vonult, imádkozott, böjtölt, vezekelt, — és onnan kormányozta veszélyeztetett nyáját. Hiába — szenvedés nélkül nincs egy szent­nek az élete. Amint elviharzott —, visszatért övéihez. Az önfeláldozó, sz­­életű, jótékony, buzgó papot, hogy mily örömmel fogadta népe , ki mondhatja meg ? Boldognak érezte magát az, ki öltönye szegélyét csókolhatá, így tünteti föl a falfestmény. Még vagy 25 évig kormányozta megyéjét.­­Mit tett ő ezen idő alatt, nem jegyezte föl a történelem. Csak annyit mondhatok : kath. kerész­tény­nyé, vallásos keresztényekké tette e város, e megye lakóit, s ezzel sokat, nagyon sokat mondtam. Világi, nem is csak kath. államférfiakra hivatkozom, hogy áldás a társadalomra nézve a vallásos nemzedék. Eötvös báró, honunk nagy szellemű államférfia írja: „A két. vallás, a szó teljes értelmében, panaceája az összemberiség boldogságának. Mert összegezve mindent: mindaz, amiben mi nem kér, kortársainkat és az ókor összes népeit felülmúljuk, min­den a kereszténységre vihető vissza“ (L. Breznay beszéde Rel. 1900.) és ismét: „Ha e hon, ha e nemzet nem veszett el oly véres csaták után, annak köszönheti, mert az összes kereszténység védfalának tekintetett, s mert oly nép, mely örökkévaló eszmékért küzd, nem dőlhet le, még oly csa­pások után sem, mint a mohácsi vész vala.* (Eötvös, Kazincy fölötti emlékb.) Wash­ington, Észak-Amerika egyesült államai e prot. alapitó-elnöke mondja: „Vallás és erkölcsösség a közjólét elenged­hetetlen támaszai. Nem hazafi az, ki az emberi boldogság ez alaposzlopait aláássa.“ „Ész és tapasztalás bizonyítja, hogy erkölcsös­ség vallásosság nélkül a nép közt nem létezhetik. Kell hogy épen ezek adjanak erőt a népkormányzásnak“. „A vallás a legjobb politikai tényező és az állam egyedüli alapja (mond Laboulay). Vajha figyelnének a történelem intő sza­vára, mely mondja, hogy minden állam a val­­lástalanság és erkölcstelenség által sülyedt el és bukott el.“ „Ha a hit igazsága kezeim közt volna, szól Thiers, hazámra önteném ki. Én ré­szemről ezerszer jobban szeretek egy hivő nemzetet, mint hitetlent. A hivő nemzet, ha szellemi művekről van szó, nagyobb lelke­sedéssel s ha kell, nagyobb hősiességgel bir nagysága védelmére.“ És e hitet, e vallást hintette, terjesztette, ápolta sz. Mór köztünk. * * * Oh sz. főpap, itt állnak gyermekeid ma sírodnál, azon a helyen, hol annyiszor hallatád ihlett ajkaidról leszálló sz. tanitá­­saidat.Oh szólj ma hozzánk a magas egekről! Oh ha az elnémult ajkak ma szólásra nyitnának, ha sz. főpapunk ma megjelenne köztünk, ugyan mi lenne szózata hozzánk ? Bizonynyal ez : „Nem adatott más név, melyben üdvözülnünk lehetne, mint a mi Urunk Jézus Kr. sz. neve ! Ez az örök élet, hogy megismerjenek Téged, egyedül igaz Istent és akit küldöttél Jézus Kit. (I. Ján. 17, 3) „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, ha lelkének kárát vallja. Vissza tehát a gyakorlati keresztény­séghez. Ha boldogok akartok lenni igazán itt és túl , legyetek az egyház gyermekei. A kereszt vetette meg az ország alapját — a kereszt őrzi is azt meg: ehhez marad­junk hívek a halálig. Tiszteljétek mind a magyarok hü Nagyasszonyát.“ Ezt mondaná a sz. főpap! És mi ájt. kér. sz püspökünk sirjástál fogadjuk meg szentül, fogadjuk meg lelkünk mélyéből, hogy a kath. sz. valláshoz, édes Istenünkhöz, sz. egyházunkhoz, Nagyasszonyunkhoz hivek maradunk, mig bennünk egy ér mozdul, vagy csepp vér, hivek a halálig s ha kell meg vérünkkel is megakarjuk védeni a sz. keresztet, áldjuk a mi Urunkat, Istenün­ket a legjobb földért, melyet nekünk adott, t. i. a sz. hitért, a sz.­püspökért, ki e hitre megtanított, hogy megismervén Istenünket, hit révén boldogok legyünk síron innen, síron túl ! Te meg óh Sz. Mór püspök-atyánk ! Emeld áldásra kezedet — s áldd meg püspökünket. Áldd meg az egész megyédet, ifjú s véneinket. Kérj békességet népednek, esdeklő örökségednek. Pécsi híveidnek ! Amen. Tanítói tanácskozmány Kis- Kőszegen. A baranyavárvidéki esperesi kerület tanítói f. évi okt. 18-án Kis-Kőszegen ta­nítói tanácskozmányt tartottak, melyen je­len voltak: Uray Atala baáni esperes elnök, Csonka Nándor baranyavári, Piszászics Fe­­rencz kis-kőszegi plébánosok, Horváth Já­nos, Lajos Gyula baáni segédlelkészek, Tomasics Béla, Puzsarovits István izsépi, Bittner Gizella, Hauk Péter kisfaludi, Szajkó József darázsi, Mayer József, Faller Mátyás, Kramm János baáni, Véber József izabella­­földi, Scheidl Mihály hercegmároki, Milla Antal bodolyai, Vitzl József fh. laki, Müller Antal B. monostori, Fischer József, Benics Mátyás baranyavári, Horn József, Jung Ferencz jegyző, kiskőszegi tanítók. Vendé­gek voltak: Hitzhausz Péter albertfalusi tanító, Szabó Lipót helyb. iskolaszéki tag. Az isteni tisztelet után a helyb. r. k. isko­lába gyűltek össze, hol az esperes a ta­nácskozmányt megnyitottnak nyilvánította. Bevezető beszédében az esperes a tanterv szükséges voltáról, mely írásbeli kidolgozásra is tételül volt a püspök . Méltósága által kitűzve, értekezett, majd megismertette azon mozgalmat, melyet a tanítóság már­is az egységes és külön tanterv, mint a tanügynek eme vitális ér­dekét képviselő kérdésben kifejtett és pártat­lanul feltárta a pro és contra eddig felho­zott véleményeket és felhívja a tanítókat, hogy egyéni meggyőződéseiket követve nyilatkozzanak, hogy kivárnak e az osz­tatlan népiskola számára külön tantervet s ha igen, miként egyeztethető ez meg a népiskolák egységes, természetével ? A nyílt kérdéshez hozzászóltak : Jung Ferencz, Szajkó József, Mayer József, Witzl József, Horn József, Jung Ferenc, az osztatlan népiskolának külön tantervet kíván azon megjegyzéssel, hogy osztatlan népiskolának vesz minden oly iskolát, melyben egy ta­­nitó egy osztálynál többet vezet, indítvá­nyozza , hogy az 1868. évi XXXVIII. t. c. értelmében minden tantárgy szerepeljen az osztatlan népiskolában, de itt csak a tananyag minimum legyen kijelölve, azaz egységes minimális tanterv kivántassék. Ezen indítvány egyhangúlag elfogad­tatott. Ezután elnök a második, a gazda­sági tételre tér át, melyet Mayer József tárgyalt. Majd elnök a múlt évi tételek bírá­latát ismerteti majd kéri a tanítókat, hogy vegyék tudomásul Ő Méltóságának abbeli rendeletét, melyben kötelezi az 50 éven aluli tanítókat a tételek kidolgozására. A kath. segélyalap tagjai közé ajánl­ják magukat: Puzsárovics és Tomasics izsépi tanítók. Elnök indítványozza, hog minden esp. tanácskozmányból legyen egy-egy tag kiküldve, kik igy egy testületté alakulva, képviselhessék kerületeik jogait, a kath. segély alap osztó bizottságánál. Elnök­nek eme indítványa elfogadtatott. Szajkó indítványozza, hogy a baranyavári esperesi kerület tanítói kara követve szive sugallatát, egyrészt hogy meg­­reparálja a múlt tavaszi gyűlésen elhamar­kodva hozott határozatát, másrészt, hogy segítségére siethessen a kartársaknak közép­iskolába járó gyermekeik nevelése és tanít­tatásában, indítványozza , a­­hogy eltekintve a tanítógyermekek tápintézetére jegyzett s részben be is fize­tett összegtől, a jövő 1901/1902-ik tanév­től kezdve az ezen esperesi kerület kántorta­­nító gyermekei közül egyet fog segélyezni 120 korona segélydijjal oly formán, hogy a segélyzendőt a tanítói gyűlésen szavazat­­többséggel jelöli ki. b) Ezen segélyezés tart addig, mig az illető a középiskolát vagy tanítóké­­pezdét el nem végezte. c) Ezen segély a jogakadémiákra vagy egyetemekre ki nem adatik. d) Az egyes tanítói állomást terhelő ezen segély a dijlevélben, vagy a nyugdíj megállapításánál­ kitüntetett összeg ma­gasságának arányában vettetik ki és min­den év augusztus 20-án küldendő be a kerületi esperesnek. A kivetést, kisza­bást az esperes egy választandó bizott­sággal eszközölje. e) Ezen segélyben leánygyermekek is részesülhetnek. f) A „tápintézetre“ eddig befizetett és befizetendő összegnek kamatai is e célra fordíthatók, illetve kiegészíthetők legyenek. Szajkó József eme indítványa öröm­mel fogadtatott. Elnök jelenti, hogy a „tápintézetre“ eddig begyűlt 490 korona, és egyben kéri a hátralékosokat, hogy hátralékaikat fizes­sék be.

Next