Pécsi Közlöny, 1900. október (8. évfolyam, 80-87. szám)
1900-10-25 / 86. szám
1900. október 25. PÉCSI KÖZLÖNY E lenséget, sőt szándékosan, hogy próbára tegye, különféle, a szerzetesekhez legkevésbbé illő bűnöket vető szemére. És szent Mór! Alázattal, békével hallgatta e meg nem érdemlett fejedelmi korholást, e nyilvános megszégyenítést. Istenbe vetve bizalmát némán tűrte, mintha csakugyan bűnös volna. Ekkor a király fölismerve a szent mély alázatosságát, mely minden erény alapja és ismérve, rendkívül megörült. Az összes szerzetesek előtt dicséretére fakadt és amint a pécsi püspöki szék megürült 1036-ban, mintegy 9 évvel e történet után, az addig pannonhalmi apáttá lett szent szerzetest, a pécsi püspöki székbe emelte. Mert hát nem szolgalelkü férfiakat akart a püspöki magaslaton beírni, honnan oly férfiút, ki csak az Istentől fél, kinek mindene maga az Isten, jól tudván, hogy a szolgalelkü, csúszó mászó jellemek, míg fölfelé elvetik magukat, keresik a hatalmasok, a nagyok kegyeit, hajhászszák dicséretüket és ezek fényében akarnak sütkérezni, addig lefelé zsarnokok, eltiporják a szegényt, ügyefogyottakat, kiktől nincs mit várniok. Ezek nem Istent keresik, nem annak ügyét védik, hanem önmagukat, saját békéjüket, boldogságukat. Nagy hálára vagyunk mi magyarok, főleg pécsiek kötelezve a jó Isten iránt, hogy midőn alkotmányunk alapkövét letették, midőn bástyát emeltek, mindkét hatalom, az egyházi és világi, mindkét kormány, az egyházi és világi, sz. egyetértésben csakis Isten ügyét tekintették és a nemzet boldogitását. Nem hiába áll fenn alkotmányunk már 900 éven át, mily annak alapja: sz. férfiak imája, vére, izzadsága, bölcsessége és erélye ragasztotta össze. Két évre reája, hogy sz- Mór elfoglalta püspöki székét, behunyta a király áldott szemeit és vele együtt „édes hazánk békéje és üdve is a sírba szállott“ mondják a krónikások. Szomorú korszak vonult hazánkra. A méltatlan királyutódok alatt föltámadt a régi pogányság üszke, elemi erővel tört minden ellen, mit a jámbor fejedelem alkotott. A lázadók megölték sz. Gellértet és társait, a templomokat, oltárokat pusztították, a papokat, szerzeteseket ölték, gyilkolták. Sz. Mór püspök, belátva a siralmas vihart, hogy egyházmegyéjét e rendkívül válságos időben árván ne hagyja, rejtekhelyre vonult, imádkozott, böjtölt, vezekelt, — és onnan kormányozta veszélyeztetett nyáját. Hiába — szenvedés nélkül nincs egy szentnek az élete. Amint elviharzott —, visszatért övéihez. Az önfeláldozó, széletű, jótékony, buzgó papot, hogy mily örömmel fogadta népe , ki mondhatja meg ? Boldognak érezte magát az, ki öltönye szegélyét csókolhatá, így tünteti föl a falfestmény. Még vagy 25 évig kormányozta megyéjét.Mit tett ő ezen idő alatt, nem jegyezte föl a történelem. Csak annyit mondhatok : kath. kerészténynyé, vallásos keresztényekké tette e város, e megye lakóit, s ezzel sokat, nagyon sokat mondtam. Világi, nem is csak kath. államférfiakra hivatkozom, hogy áldás a társadalomra nézve a vallásos nemzedék. Eötvös báró, honunk nagy szellemű államférfia írja: „A két. vallás, a szó teljes értelmében, panaceája az összemberiség boldogságának. Mert összegezve mindent: mindaz, amiben mi nem kér, kortársainkat és az ókor összes népeit felülmúljuk, minden a kereszténységre vihető vissza“ (L. Breznay beszéde Rel. 1900.) és ismét: „Ha e hon, ha e nemzet nem veszett el oly véres csaták után, annak köszönheti, mert az összes kereszténység védfalának tekintetett, s mert oly nép, mely örökkévaló eszmékért küzd, nem dőlhet le, még oly csapások után sem, mint a mohácsi vész vala.* (Eötvös, Kazincy fölötti emlékb.) Washington, Észak-Amerika egyesült államai e prot. alapitó-elnöke mondja: „Vallás és erkölcsösség a közjólét elengedhetetlen támaszai. Nem hazafi az, ki az emberi boldogság ez alaposzlopait aláássa.“ „Ész és tapasztalás bizonyítja, hogy erkölcsösség vallásosság nélkül a nép közt nem létezhetik. Kell hogy épen ezek adjanak erőt a népkormányzásnak“. „A vallás a legjobb politikai tényező és az állam egyedüli alapja (mond Laboulay). Vajha figyelnének a történelem intő szavára, mely mondja, hogy minden állam a vallástalanság és erkölcstelenség által sülyedt el és bukott el.“ „Ha a hit igazsága kezeim közt volna, szól Thiers, hazámra önteném ki. Én részemről ezerszer jobban szeretek egy hivő nemzetet, mint hitetlent. A hivő nemzet, ha szellemi művekről van szó, nagyobb lelkesedéssel s ha kell, nagyobb hősiességgel bir nagysága védelmére.“ És e hitet, e vallást hintette, terjesztette, ápolta sz. Mór köztünk. * * * Oh sz. főpap, itt állnak gyermekeid ma sírodnál, azon a helyen, hol annyiszor hallatád ihlett ajkaidról leszálló sz. tanitásaidat.Oh szólj ma hozzánk a magas egekről! Oh ha az elnémult ajkak ma szólásra nyitnának, ha sz. főpapunk ma megjelenne köztünk, ugyan mi lenne szózata hozzánk ? Bizonynyal ez : „Nem adatott más név, melyben üdvözülnünk lehetne, mint a mi Urunk Jézus Kr. sz. neve ! Ez az örök élet, hogy megismerjenek Téged, egyedül igaz Istent és akit küldöttél Jézus Kit. (I. Ján. 17, 3) „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, ha lelkének kárát vallja. Vissza tehát a gyakorlati kereszténységhez. Ha boldogok akartok lenni igazán itt és túl , legyetek az egyház gyermekei. A kereszt vetette meg az ország alapját — a kereszt őrzi is azt meg: ehhez maradjunk hívek a halálig. Tiszteljétek mind a magyarok hü Nagyasszonyát.“ Ezt mondaná a sz. főpap! És mi ájt. kér. sz püspökünk sirjástál fogadjuk meg szentül, fogadjuk meg lelkünk mélyéből, hogy a kath. sz. valláshoz, édes Istenünkhöz, sz. egyházunkhoz, Nagyasszonyunkhoz hivek maradunk, mig bennünk egy ér mozdul, vagy csepp vér, hivek a halálig s ha kell meg vérünkkel is megakarjuk védeni a sz. keresztet, áldjuk a mi Urunkat, Istenünket a legjobb földért, melyet nekünk adott, t. i. a sz. hitért, a sz.püspökért, ki e hitre megtanított, hogy megismervén Istenünket, hit révén boldogok legyünk síron innen, síron túl ! Te meg óh Sz. Mór püspök-atyánk ! Emeld áldásra kezedet — s áldd meg püspökünket. Áldd meg az egész megyédet, ifjú s véneinket. Kérj békességet népednek, esdeklő örökségednek. Pécsi híveidnek ! Amen. Tanítói tanácskozmány Kis- Kőszegen. A baranyavárvidéki esperesi kerület tanítói f. évi okt. 18-án Kis-Kőszegen tanítói tanácskozmányt tartottak, melyen jelen voltak: Uray Atala baáni esperes elnök, Csonka Nándor baranyavári, Piszászics Ferencz kis-kőszegi plébánosok, Horváth János, Lajos Gyula baáni segédlelkészek, Tomasics Béla, Puzsarovits István izsépi, Bittner Gizella, Hauk Péter kisfaludi, Szajkó József darázsi, Mayer József, Faller Mátyás, Kramm János baáni, Véber József izabellaföldi, Scheidl Mihály hercegmároki, Milla Antal bodolyai, Vitzl József fh. laki, Müller Antal B. monostori, Fischer József, Benics Mátyás baranyavári, Horn József, Jung Ferencz jegyző, kiskőszegi tanítók. Vendégek voltak: Hitzhausz Péter albertfalusi tanító, Szabó Lipót helyb. iskolaszéki tag. Az isteni tisztelet után a helyb. r. k. iskolába gyűltek össze, hol az esperes a tanácskozmányt megnyitottnak nyilvánította. Bevezető beszédében az esperes a tanterv szükséges voltáról, mely írásbeli kidolgozásra is tételül volt a püspök . Méltósága által kitűzve, értekezett, majd megismertette azon mozgalmat, melyet a tanítóság máris az egységes és külön tanterv, mint a tanügynek eme vitális érdekét képviselő kérdésben kifejtett és pártatlanul feltárta a pro és contra eddig felhozott véleményeket és felhívja a tanítókat, hogy egyéni meggyőződéseiket követve nyilatkozzanak, hogy kivárnak e az osztatlan népiskola számára külön tantervet s ha igen, miként egyeztethető ez meg a népiskolák egységes, természetével ? A nyílt kérdéshez hozzászóltak : Jung Ferencz, Szajkó József, Mayer József, Witzl József, Horn József, Jung Ferenc, az osztatlan népiskolának külön tantervet kíván azon megjegyzéssel, hogy osztatlan népiskolának vesz minden oly iskolát, melyben egy tanitó egy osztálynál többet vezet, indítványozza , hogy az 1868. évi XXXVIII. t. c. értelmében minden tantárgy szerepeljen az osztatlan népiskolában, de itt csak a tananyag minimum legyen kijelölve, azaz egységes minimális tanterv kivántassék. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Ezután elnök a második, a gazdasági tételre tér át, melyet Mayer József tárgyalt. Majd elnök a múlt évi tételek bírálatát ismerteti majd kéri a tanítókat, hogy vegyék tudomásul Ő Méltóságának abbeli rendeletét, melyben kötelezi az 50 éven aluli tanítókat a tételek kidolgozására. A kath. segélyalap tagjai közé ajánlják magukat: Puzsárovics és Tomasics izsépi tanítók. Elnök indítványozza, hog minden esp. tanácskozmányból legyen egy-egy tag kiküldve, kik igy egy testületté alakulva, képviselhessék kerületeik jogait, a kath. segély alap osztó bizottságánál. Elnöknek eme indítványa elfogadtatott. Szajkó indítványozza, hogy a baranyavári esperesi kerület tanítói kara követve szive sugallatát, egyrészt hogy megreparálja a múlt tavaszi gyűlésen elhamarkodva hozott határozatát, másrészt, hogy segítségére siethessen a kartársaknak középiskolába járó gyermekeik nevelése és taníttatásában, indítványozza , ahogy eltekintve a tanítógyermekek tápintézetére jegyzett s részben be is fizetett összegtől, a jövő 1901/1902-ik tanévtől kezdve az ezen esperesi kerület kántortanító gyermekei közül egyet fog segélyezni 120 korona segélydijjal oly formán, hogy a segélyzendőt a tanítói gyűlésen szavazattöbbséggel jelöli ki. b) Ezen segélyezés tart addig, mig az illető a középiskolát vagy tanítóképezdét el nem végezte. c) Ezen segély a jogakadémiákra vagy egyetemekre ki nem adatik. d) Az egyes tanítói állomást terhelő ezen segély a dijlevélben, vagy a nyugdíj megállapításánál kitüntetett összeg magasságának arányában vettetik ki és minden év augusztus 20-án küldendő be a kerületi esperesnek. A kivetést, kiszabást az esperes egy választandó bizottsággal eszközölje. e) Ezen segélyben leánygyermekek is részesülhetnek. f) A „tápintézetre“ eddig befizetett és befizetendő összegnek kamatai is e célra fordíthatók, illetve kiegészíthetők legyenek. Szajkó József eme indítványa örömmel fogadtatott. Elnök jelenti, hogy a „tápintézetre“ eddig begyűlt 490 korona, és egyben kéri a hátralékosokat, hogy hátralékaikat fizessék be.