Pécsi Közlöny, 1901. augusztus (9. évfolyam, 61-69. szám)

1901-08-01 / 61. szám

2 helyre, a hívek folytonos apadását pedig teljességgel nem állítja meg. Távol legyen tőlünk, hogy örvendezzünk e szomorú jelenségen, ami a rosszul értelmezett, a radikális rontásba átmenő szélső szabadelvűség folyománya ; de vájjon nem volna-e már megfontolandó, hogy bár a felekezetnélküliség — szerintem — még nem minden egyes esetben vallástalanság ugyan, hanem azért csak egy lépés választja el a két tévelygést egymástól, s mindkettőt ismét csak egy lépés az erkölcsi zülléstől. És vájjon nem kellene-e sok és erős ellenségtől is körülvett nemzetünknek minden egyes tagját — de még más nemzetiségű hazánkfiait is — a lehetőségig óvni az erkölcsi mételytől, mely már az iskolákban is jelentkezik ? Róma is, bár csak pogány volt, mégis vallásosságának apadásával került a végzetes lejtő útjára; a magyarok pedig a vallásosság tetőpontján voltak a legnagyobbak: Szt. László, Nagy Lajos s a Hunyadiak korában. Rimaszécset és Korponát tehát amazt politikai, emezt valláserkölcsi bátor és tiszteletre méltó kezdeményezéséért, minden párt és felekezeti szempont mellőzésével újólag szívemből üdvözlöm ! Koronahegyi Gyémánt- és aranymisés papok a pécsi egyházmegyék 1901. év k*) — Irta: Schviltz IK Zárolsz. — A hosszú élet az isteni gondviselés rendkívüli kegyei közé tartozik. A pécsegyházmegyei papság sorában jelenleg igen tekintélyes azok száma, kik e tekintetben is kiváltságos kegyeltjei a jó Égnek. 310 áldozat között ut. is van jelenleg 65, kik a hatvanadik, 28-an, kik a hetvenedik, 7-en, kik a nyolcvanadik életévet túlhaladták és *) Ezen a M. Á. jut. 16. számában már részben megjelent, szerző által nekünk közlés végett megküldött cikket, közérdekű és aktuális természete miatt mi is közöljük. Szerk. egy, ki Isten kegyelméből életének 94. évében áll. A 70 évet felülmúlott áldozatok között van három gyémántmisés és tizenhárom aranymisés pap. A gyémántmisések — és egyúttal az egész diocezis nesztora: Hegyessy (Gruber) László, ki 1807. dec. 7-én született Báttaszéken, 1830. jul. 2. ordináltatott és 1835-től 1900. végéig — tehát 65 éven át — egy helyen, t. i. Hosszu- Hetény községben működött, mint lelkipásztor. Ő az egyetlen pécsmegyei pap, kit még b. e. Király püspök vett fel a papneveldébe. Aranymiséjét 1880-ban, gyémántmiséjét pedig 1890-ben ünnepelte hivei körében. Aranymiséje alkalmával kineveztetett címzetes esperessé, — 1899-ben pedig címzetes kanonokká. A jelen év elejétől kezdve jól megérdemlett nyugalomba vonult vissza és lelki gyermekei körében — saját birtokán — tölti ritka magas életkorának végnapjait. Korra nézve a második gyémántmisés: Csajághi dr. Csajághy Károly, kiérdemült szászvári esperes-plébános. 1815. okt. 30-án született Bácsban és Pécsett végezvén theologiai tanulmányait, miután néhai b. Szepessy Ignác nagynevű és szentéletü pécsi püspök épen a tanév végén (1838. jul. 16) váratlanul elhalálozott, Kalocsán szenteltetett áldozárrá cum dispensatione papali in anno luctus 1838. dec. 5-én b. b. Girk György , a szentéletü és aggkorú Klobusicky Péter kalocsai érsek segédpüspöke, későbbi pécsi püspök által. Duna-Szekcsőre rendeltetvén káplánnak, ugyanitt mutatta be (Dom. II. adventus) első sz. miséjét a Mindenhatónak b. Gráger Gábor akkori duna-szekcsői plébános manuductorsága mellet. 1843-ban a pécsi papnöveldében tanulmányi felügyelővé és a morális és pasztorális segédtanárává, 1846-ban pedig rendes tanárává neveztetett ki, mint ilyen az egyházjogból tudorrá is avattatott fel ekkor. Tizenkét évi hittanárkodása alatt a pécsegyházmegyei papságnak több mint 100 tagját avatta be a magasabb egyházi tudományok titkaiba; ezeknek nagyobb része azonban már sírban nyugszik, az élők között jelenleg 12 aranymisés van (ami bizonynyal nagy ritkaságszámba megy) ezek közül Troliomlga is. 1855-ben Szabad-Szent-Királyra, 1861-ben Babarczra és 1874-ben Szászvárra neveztetett ki plébánossá — időközben lelkipásztori érdemeinek elismeréséül 1868-ban szt.széki ülnökké, 1870-ben, pedig a mohácsi kerület esperestanfelügyelőjévé let kinevezve. Megrongált egészsége következtében 1880 ban nyugalomba vonult és Budapestre tette át lakását, hol a ferencvárosi díszes plébániatemplomban 1888-ban aranymiséjét, 1898-ban (adv. II. vas.) pedig gyémántmiséjét ünnepelte. Magas kora dacára állandó jó egészségnek és teljes szellemi épségnek örvend, a fővárosi kath. élet nevezetesb mozgalmaiban és ünnepségeiben mindenkor tevékeny részt részén. A harmadik gyémántmisés áldozár : Otrokóczy Lajos, jelenleg is aktiv plébános Berementen, 1818. szept. 15. Budapesten született. A gimnáziumot Ungvárott, a theologiát Pécsett végezvén, b. e. Scitovszky akkori pécsi püspök által 1841. márc. 15-én áldozatrá szenteltetett és Baánban és Berementen működött, mint segédlelkész. 1845-ben az öreg baranyavári plébános, a jószü humoráról most is sokat emlegetett Reiszinger Vincze mellé vikáriusinak rendeltetvén, mint ilyen 1852-ben első monostori plébánossá lön előléptetve ; — 1867-ben pedig elnyerte az előnyös javadalmazásu, de nehéz adminisztraturáju három nyelvű berementi plébániát, melyet egy káplán segélyével jelenleg is híveinek épülésére betölt. 1887-ben siklósi kerületi esperessé, 1889-ben pedig tb. kanonokká lan kinevezve. Aranymiséjét 1891-ben — gyémántmiséjét pedig a f. évben márc. 19-én tartotta a pécsi székesegyház „Corpus Christi“ kápolnájában Troll v. püspök és nagyprépost manuduktorsága mellett. A kerületi papság nevében e sorok írója üdvözölte őt ezen ünnepélyes alkalommal — kiemelvén különösen az ő tántoríthatatlan hitszilárdságát, erős papi jellemét, nemes szivjóságát, szeplőtelen hazafiságát és ritka vendégszeretetét Az aranymisés papok névsora következő : 1. Babócsay Pál, címz. kanonok és kiérdemült bodonyi esperes-plébános. Született 1818. nov. 7-én, a szatmármegyei Nagy-Károlyban. Mint másodéves joghallgató vétetett fel a pécsi papnövendékek közé és b. e. Scitovszky János püspök által szenteltetett föl áldozátrá 1842. július 24-én. Káplánkodott Magyar-Széken, Szegzárdon és Görcsönyben ; 1849-ben nyerte el a bodonyi plébániát, hol épen 50 évig, mint buzgó lelkipásztor működött az Urnák szőllőjében. Önálló lelkipásztorkodásának hosszú ideje alatt több száz egyén tért vissza a katholikus egyház kebelébe. Sokat fáradozott azonkívül a kath. tanügy érdekében is, melynek egyik fenkölt szellemű előharcosa és apostola volt. Bokros érdemeinek elismeréséül 1876 ban kineveztetett kerületi esperessé és tanfelügyelővé 1893-ban pedig a pécsi székeskáptalan tb, mint ez már bemutatások alkalmával szokás, de Anselbach úr előtt úgy tűnt fel a dolog, mintha már találkozott volna ezen úrral. Még a hangja is oly ismerősen csendült meg fülében. Hol láthatta ? Tán a színházban, vagy a szállodában ? De ime új meglepetés várt hősünkre ! Egy másik ifjú haladt el ép mellette szép hölgy kíséretében, és kissé meglökvén őt, udvarias hangon kért bocsánatot. Különös, ezt az arcot is látta már, de hol ? Ah most már minden eszébe jut, a rablótanyán látta ezen urakat, és az egyik — igen — a hamisító saját becses személyében. De ime itt is van valaki. — Ugyan uram, — fordult egy hozzá közel álló úrhoz — ki ezen fiatal úr, ki ép most tűnt el e táncteremben egy ifjú hölgygyel ?— B. ülnök úr, ki csak rövid ideje van a fővárosban, és egy üresedésben levő állásra akar konkurrálni. Anselbach úr legjobban tudta, hogy hova akar ezen úr konkurrálni! És ime ezen emberek az ő kedves rokonának házában vannak, melyet a vendégeskedés örve alatt a mai napra bizonyosan rémes rablásuk színhelyéül szemeltek ki. De még nem késő, a család őrzőangyala A. ur megfogja őket menteni. íme ép itt jön Baldinger úr! Szegény, mily jó kedélyhangulatban van, persze nem sejt semmit. — Nos rokon — mondá Baldinger úr — jér velem a kék terembe, meghallgatjuk M. A.-t, a híres.'poetát, ki legújabb sonettjeivel gyönyörködteti a hallgatókat. — Néhány szót akarnék veled váltani előbb — hangzott a válasz — és pedig azonnal. És most ment erre egy elegáns úr egy szép szőke hölgy kíséretében . . . — Nos öregem tán azt akarod, hogy megtiltsam azon úrnak a szép hölgyhöz való közeledést ? tán csak nem vagy szerelmes te öreg fiú ? — De bácsi, a dolog korántsem tréfa. — Persze, hogy nem, tehát egész komolyan szerelmes vagy, — mondá Bul kedélyesen kacagva — no de most az egyszer rosszul célzott Cupido nyila, mert a hölgy már férjes. Erre az öreg úr — be sem várva rokona válaszát — az arra haladó ifjak társaságához csatlakozott. Anselbach úr bosszankodva hátrált. No még csak az hiányzott! ő, mint ha rokon fel akarta emelni figyelmeztető szavát, és ime még öregségére csélcsap szerelmesnek tartják. — Ne menj a kék terembe bácsi, jer velünk! Elcsentem egy üveg kitűnő minőségű pezsgőt, ezt Dillman Károly Barátommal, kit ezennel barátságodba ajánlok, kedélyesen elfogyasztjuk amott a kis barátságos szeglet szobában ! Az ifjú Baldinger ragadta ki ezen szavakkal hősünket eszmélkedéséből. Ott állt előtte a ház ifjú ura, csinos, karcsú jelenség, hullámzó szőke fürtökkel és villámló szemekkel, egész lénye csak úgy duzzad az életkedvtől, és mellette hasonlóan rokonszenves megjelenésű gyermeteg ifjú szelíd kék szemekkel. „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1901 augusztus 1.