Pécsi Közlöny, 1901. augusztus (9. évfolyam, 61-69. szám)

1901-08-01 / 61. szám

1901. augusztus 1. tagjává. 1899-ben nyugalomba vonult és jelenleg Pécsett lakik. Aranymiséjét 1892. aug. 28-án tartotta Bodonyban hívei körében ; a manudoktori tisztet ifjúkori barátja­­. Feszti Károly, vát, püspök és káptalani kisprépost teljesítette. Babócsay Pál neve az irodalom mezején is kitűnt, ő félszázadon át ügyesen forgatta tollát, számtalan talpra­esett alkalmi cikkével és egyházi beszédei­nek két kötetével gazdagítván az egyházi irodalmat. Egyes beszédei a „Pázmány-fü­­zetek“-ben és a „Kath Lelkipásztor“-ban is jelentek meg. 2. Troli­paul. Ferenc vál. püspök és káptalani nagyprépost, Hajóson (Pest m.) pillantotta meg a világot 1818 dec. 22. Elemi iskoláit szülőhelyén a gimnáziumot Baján végezve, 1837 aug. 3-án b. Szepesy Ignác püspök atal a pécsegyházmegyei papnövendékek sorába vétetett föl és teoló­giai tanulmányainak kitűnő sikerrel történt befejezése után 1843. máj. 12-én áldozatrá szenteltetett b­­e. Scitovszky János akkori pécsi püspök által. Primiciáját Krisztus Urunk menybemenetelének ünnepén szülő­földjén Hajóson tartotta. Mint káplán egy évet Felső-Mindszenten töltött, kettőt Pé­csett a Szent Ágostonról címzett plébániá­ban. 1846. okt. 1-én mint protokollista a püspöki udvarhoz került, hol azután foko­zatosan, mint szentszéki jegyző, püspöki titkár, irodaigazgató és oldalkanonok 22 évet töltött Girk püspök mellett ennek 1868. nov. 24. bekövetkezett haláláig, mely az ő életében is uj fordulatot jelentett, a mennyi­ben ekkor aulikusi pályája véget ért. 1869. őrkanonokká, 1870. címzetes apáttá és éneklőkanonokká léptettetett elő, mely utób­bi minőségben Nagy-Mányok község kegy­urává is lett. 1881-ben a király által kitün­tetett a III. oszt. vaskoronarenddel, a reá­következő évben pedig XIII. Leo pápa ál­tal házi prelátusává neveztetett és az Areas Romana című akadémia tagjává avattatott fel . 1883-ban a jeruzsálemi szent sírról nevezett lovagrend csillagos érdemkeresztjét nyerte, 1884 ben az apostoli protonotiárius címet, 1888-ban pedig „pro Ecclesia et Pontifiice“ arany érdemkereszttel jön kitün­tetve, mig végre 1893-ban trebinjei vár. püspöknek és 1898-ban püspöki helynök­­nek neveztetett. Nemeslelküsége és bőkezű­sége országszerte ismeretesek. Gyors egy­másutánban nagyszeű alapítványokkal lepte meg a világot és jótékony adományaival halhatatlanná tette nevét a pécsi­ egyház­megye krónikájában. E mellett a jóirányu irodalmi és művészeti vállalatok mindenkor nagylelkű maecenásra találtak améltóságá­ban. Aranymiséjét­e. iskolatársával, Feszti Borzadva lépett vissza szegény hősünk. Hát ma este a pokol minden ördöge sza­badjára lön eresztve ?! Ezen ifjú nem volt más, mint a rabló tanya naiv gonosztevője, a pénzhamisító ártatlanság. Hogy a zavar még teljesebb legyen, a naiv ifjú, úgy látszik, ráismert hő­sünkre, mert ime ezen kérdéssel for­dult a ház ifjú urához : — Ez a te nagybácsid, a­kit említet­tél, — mintha már találkoztam volna vele valahol.­­ Én is azt hiszem, — mondd hő­sünk jelentőséggel teljesen, — mondja csak ifjú uram szereti ön a fánkat? A naiv ifjú csengő kacajjal válaszolt e kérdésre, és nem tudta mire vélni a bácsi komikus megzavarodását. Nem is igen tar­tóztatta tehát őt, midőn az kijelentette, hogy visszavonul a téli kertbe, mert nagyon fá­radt és törődött. A bácsi pedig voltakép azért ment a téli kertbe, hogy megmentési tervének „mi­­ként“-je fölött gondolkozzék, mert hogy őt Károly vál. püspökkel egy napon 1893. május hó 14-én ünnepelte a pécsi újonnan restaurált székesegyházban bold. Zsinkó István apát-kanonok vezetése, a megyei papság és a pécsi közönség élénk részvé­tele mellett. Adja az Ég, hogy két év múl­va gyémántmiséjének örömjubileumát is szerencsésen megülhesse! 3) B­á­t­e­r József tényleges rácpet­­rei plébános. Született 1821 feb. 27-én Nagy-Mányokon (Tolna m.) egyszerű föld­­míves — de mélyen vallásos szülőktől és miután tanulmányait Szegzárdon és Pécsett elvégezte, 1844. július 28. áldozátrá szen­teltetett. Mint káplán működött Mária-Ké­­ménden, Szegzárdon, Felső-Ireghen és Pé­csett a belvárosi plébániában 8 évig, míg 1858-ban Vókányba neveztetett ki plébános­sá, honnan csakhamar 1863 ban az elő­nyösebb javadalmazásu Rácpetrei plébániát sikerült elnyernie, hol immár 38 év óta mint hű lelkipásztor legelteti két káplán segélyével az Úrnak rábízott tiszta német ajkú nyáját. 1896-ban esperessi címmel jön kitüntetve. Aranymiséjét 1894. évi aug. ha­vában tartotta meg egész csendben hívei körében. 4) Dr. D­o­b­s­z­a­y Antal, pécsi szé­kesegyházi olvasó-kanonok és káptalani kisprépost. Szegeden született 1821. nov. 10-én és Pécsett végezvén a theológiát, 1844. november. 25. áldozatrá szenteltetett. Mint olaszi káplán kezdette meg egyházi pályáját, honnan rövid idő múlva Nádasdra disponáltatott, innét pedig Pécsre, a bel­városi plébániába segédlelkésznek. Már ak­kor nagy előszeretettel foglalkozott a tudo­mányokkal— különösen a mennyiségtannal, fizikával és csillagászattannal — és a böl­csészetből csakhamar doktorrá lön fölavatva. 1850-ben lyceumi tanárnak neveztetett ki. Mint ilyen rövid idő múlva megbizatott­a a tanítóképezde — a Mi asszonyunkról nevezett f­őzárda — és az összes városi elemi népiskolák igazgatásával is. És hogy e minőségben mily népszerűségre tett szert, azt leginkább igazolta ama tény, hogy 1856-ban, midőn Dr. Feszti Károly plébános hirtelen távozása folytán a pécs-belvárosi plébánia üresedésbe jutott, Pécs sz. kir. város egyhangúlag őt választotta kegyúri jogánál fogva pécs -belvárosi plébánosnak. Mint plébános is kivívta magának mind híveinek szeretetét, mind pedig elöljáróinak elismerését és már rövid három év múlva 1859 ben kineveztetett címz. préposttá, 1862-ben szentszéki ülnökké és 1870-ben­­ valóságos kanonokká. Mint kanonok 1872- től 8 76-ig viselte az egyházmegyei tanfelü­gyelői tisztet, azonkívül hosszú 16 éven át kezelte nem csekély fáradsággal az egy­házmegyei mise alapítványokat is, időközben fokozatosan előléptetvén 1885-ben tolnai főesperessé, 1893-ban székesegyházi fő­esperessé, 1894 ben éneklő- és 1899 ben olvasó kanonokká, egyúttal káptalani kis­­préposttá is lett. Arany miséjét 1894-ben, nov. 2- én mutatta be az egek Urának a pécsi székesegyházban. 5. S­z­i­k­o­r­a Ignác nyugalmazott rác-mecskei plébános. Született 1822. júli­us 31-én Nagy- Berkiben (Somogy m.) és Pécsett végezvén a gimnáziumot, egy évig jogászkodott, és csak azután lépett be a szemináriumba. 1845. aug. 3. áldozatrá szenteltetvén, Ur színe változása ünnepén (aug. 6) mutatta be első sz. miseáldozatát Pécsett a líceumi templomban. Mint káplán Szebény, Gödre, Pécsvárad, Babarc, Som­berek, Villány és Tolna plébániáiban mű­ködött összesen tizenkét évig. 1857-ben ki­neveztetett plébánosnak Baarba, hol 15 évig működött az Ur szellejében. 1872-ben Rác-Mecskébe léptettetett elő. 1896-ban nyu­galomba vonult és Pécsett tölti hajlott élete hátralevő napjait. Közkedveltségénél fogva a megye „Nác­“ bácsija. Aranymisé­jét 1895. aug. 6-án tartotta Mária Gyü­­dön Hanny Gábor apátkanonok ur kézve­zetése mellett. G. G­a­u­z­e­r János, nyug. mária­­kéméndi esperes-plébános. Született 1823. febr. 15. Tolna mezővárosában. Dicséretes eredménynyel Pécsett végezvén összes ta­nulmányait, 1846. febr. 15 áldozatrá lett szentelve és mint segédlelkész működött Szászváron, Tolnán, Kéménden és Bolyban 1851-ig, ekkor kineveztetett Bajára gim­náziumi tanárnak, honnan 1855-ben ugyan­azon minőségben Pécsre helyeztetett át. Tanította a latin és görög nyelvet és szigo­rúsága miatt különösen az utóbbiból a diák-népségnek féltett „réme“ volt. 1862-ben kineveztetett Bonyhádra plébánosnak, 1868-­ ban kerületi esperesnek. Innét 1872-ben­­ mindkét minőségben Mária-Kéméndre került és miután e plébániát is 23 évig kormán­­ nyozta volna, 1885 ben nyugalomba vonult Pécsre’ saját házába. Aranymiséjét 1896. febr. 16-án (Dom Quinquag.) Pécsett tar­­­­totta a városi Matessa-féle árva-intézet — melynek tőszomszédságában lakik — kápol­nájában Troli prelatus ur­manudoktorsága mellett. 7. Nagy Béla nyug. vaszari plébános született 1822. márc. 30. Szolga-Egyház fehérmegyei községben, a gimnáziumot Budán, a filozófiát és jogból két osztályt Pécsett végezvén, 1843-ban vétetett föl a papnövendékek sorába és 1847 aug. 2-án ,PÉCSI KÖZLÖNY“ arra jelölte ki a Gondviselés, hogy nagy­bátyja családját megmentse egy rablóbanda gonoszságától, a fölött már nem kételkedett. Útja a kék termen vezetett keresztül s íme újabb meglepetés! A költőben, ki nagy grandezzával gyönyörködtette hallgatóit legújabb munká­jának felolvasásával, legnagyobb rémületére a rablótanya legfélelmesebb hősét a nyolc­szoros rablógyilkost ismerte fel. Tovább, tovább, csak el innen ! — gondolá Anselbach úr és megkönnyebbülve lélekzett fel, midőn a kedves téli kertbe érkezett, hol mindenünnen délszaki és egyéb virágok illata áradott szét és hol lépteinek neszét is elfojta a porond homokja. Mindenekelőtt körülnézett, hogy meg­bizonyosodjék,­­ nem kell-e ismét oly találkozástól félnie, melyet most minden áron szeretne elkerülni. Nem látott semmit! De hallga­t mintha halk suttogás és mormogás ütné meg füleit. Aztán mi a ? Hisz női hangot is hall ! Tehát t­e minden emberiességből kivetkezett gaz­embereknek még nőmunkatársaik is vannak. Óvatosan sompolygott közelebb és hallgatódzott. A beszélgetők úgy látszik, nem vették észre s igy a sűrű ágaktól elfödve észrevétlenül tanúja lehet a mulatságnak. — Köszönöm drága Lujza — mondá a férfi hang, hogy elhagyta néhány pilla­natra az ünnepély nyüzsgő zaját, hogy ne­kem is juttatott néhány boldog, de fájdalom, oly röpke perczet. Oh, ha tudná, mily epedve vágyódtam kegyed után, míg távol volt, hogy mily sokszor gondoltam az édes vi­szontlátásra s mily boldoggá tett engem azon örvendetes hir, hogy ön fölfedezte atyja előtt eddigelé titkos szerelmünket, s hogy atyja nem utasitott el, hanem azt kívánja, hogy küzdjek még és fáradozzak s aztán ha megérdemlem, fáradalmaimnak legked­vesebb jutalma ön leszen ! Oh Lujza — folytatta tovább lelkesülten — legyen biz­tos arról, hogy ily díj által lelkesítve még sokra fogom vinni, nem fogok visszariadni semmiféle akadálytól, s bármi történjék is. 3

Next