Pécsi Közlöny, 1901. augusztus (9. évfolyam, 61-69. szám)
1901-08-01 / 61. szám
1901. augusztus 1. tagjává. 1899-ben nyugalomba vonult és jelenleg Pécsett lakik. Aranymiséjét 1892. aug. 28-án tartotta Bodonyban hívei körében ; a manudoktori tisztet ifjúkori barátja. Feszti Károly, vát, püspök és káptalani kisprépost teljesítette. Babócsay Pál neve az irodalom mezején is kitűnt, ő félszázadon át ügyesen forgatta tollát, számtalan talpraesett alkalmi cikkével és egyházi beszédeinek két kötetével gazdagítván az egyházi irodalmat. Egyes beszédei a „Pázmány-füzetek“-ben és a „Kath Lelkipásztor“-ban is jelentek meg. 2. Trolipaul. Ferenc vál. püspök és káptalani nagyprépost, Hajóson (Pest m.) pillantotta meg a világot 1818 dec. 22. Elemi iskoláit szülőhelyén a gimnáziumot Baján végezve, 1837 aug. 3-án b. Szepesy Ignác püspök atal a pécsegyházmegyei papnövendékek sorába vétetett föl és teológiai tanulmányainak kitűnő sikerrel történt befejezése után 1843. máj. 12-én áldozatrá szenteltetett be. Scitovszky János akkori pécsi püspök által. Primiciáját Krisztus Urunk menybemenetelének ünnepén szülőföldjén Hajóson tartotta. Mint káplán egy évet Felső-Mindszenten töltött, kettőt Pécsett a Szent Ágostonról címzett plébániában. 1846. okt. 1-én mint protokollista a püspöki udvarhoz került, hol azután fokozatosan, mint szentszéki jegyző, püspöki titkár, irodaigazgató és oldalkanonok 22 évet töltött Girk püspök mellett ennek 1868. nov. 24. bekövetkezett haláláig, mely az ő életében is uj fordulatot jelentett, a mennyiben ekkor aulikusi pályája véget ért. 1869. őrkanonokká, 1870. címzetes apáttá és éneklőkanonokká léptettetett elő, mely utóbbi minőségben Nagy-Mányok község kegyurává is lett. 1881-ben a király által kitüntetett a III. oszt. vaskoronarenddel, a reákövetkező évben pedig XIII. Leo pápa által házi prelátusává neveztetett és az Areas Romana című akadémia tagjává avattatott fel . 1883-ban a jeruzsálemi szent sírról nevezett lovagrend csillagos érdemkeresztjét nyerte, 1884 ben az apostoli protonotiárius címet, 1888-ban pedig „pro Ecclesia et Pontifiice“ arany érdemkereszttel jön kitüntetve, mig végre 1893-ban trebinjei vár. püspöknek és 1898-ban püspöki helynöknek neveztetett. Nemeslelküsége és bőkezűsége országszerte ismeretesek. Gyors egymásutánban nagyszeű alapítványokkal lepte meg a világot és jótékony adományaival halhatatlanná tette nevét a pécsi egyházmegye krónikájában. E mellett a jóirányu irodalmi és művészeti vállalatok mindenkor nagylelkű maecenásra találtak améltóságában. Aranymiséjéte. iskolatársával, Feszti Borzadva lépett vissza szegény hősünk. Hát ma este a pokol minden ördöge szabadjára lön eresztve ?! Ezen ifjú nem volt más, mint a rabló tanya naiv gonosztevője, a pénzhamisító ártatlanság. Hogy a zavar még teljesebb legyen, a naiv ifjú, úgy látszik, ráismert hősünkre, mert ime ezen kérdéssel fordult a ház ifjú urához : — Ez a te nagybácsid, akit említettél, — mintha már találkoztam volna vele valahol. Én is azt hiszem, — mondd hősünk jelentőséggel teljesen, — mondja csak ifjú uram szereti ön a fánkat? A naiv ifjú csengő kacajjal válaszolt e kérdésre, és nem tudta mire vélni a bácsi komikus megzavarodását. Nem is igen tartóztatta tehát őt, midőn az kijelentette, hogy visszavonul a téli kertbe, mert nagyon fáradt és törődött. A bácsi pedig voltakép azért ment a téli kertbe, hogy megmentési tervének „miként“-je fölött gondolkozzék, mert hogy őt Károly vál. püspökkel egy napon 1893. május hó 14-én ünnepelte a pécsi újonnan restaurált székesegyházban bold. Zsinkó István apát-kanonok vezetése, a megyei papság és a pécsi közönség élénk részvétele mellett. Adja az Ég, hogy két év múlva gyémántmiséjének örömjubileumát is szerencsésen megülhesse! 3) Báter József tényleges rácpetrei plébános. Született 1821 feb. 27-én Nagy-Mányokon (Tolna m.) egyszerű földmíves — de mélyen vallásos szülőktől és miután tanulmányait Szegzárdon és Pécsett elvégezte, 1844. július 28. áldozátrá szenteltetett. Mint káplán működött Mária-Kéménden, Szegzárdon, Felső-Ireghen és Pécsett a belvárosi plébániában 8 évig, míg 1858-ban Vókányba neveztetett ki plébánossá, honnan csakhamar 1863 ban az előnyösebb javadalmazásu Rácpetrei plébániát sikerült elnyernie, hol immár 38 év óta mint hű lelkipásztor legelteti két káplán segélyével az Úrnak rábízott tiszta német ajkú nyáját. 1896-ban esperessi címmel jön kitüntetve. Aranymiséjét 1894. évi aug. havában tartotta meg egész csendben hívei körében. 4) Dr. Dobszay Antal, pécsi székesegyházi olvasó-kanonok és káptalani kisprépost. Szegeden született 1821. nov. 10-én és Pécsett végezvén a theológiát, 1844. november. 25. áldozatrá szenteltetett. Mint olaszi káplán kezdette meg egyházi pályáját, honnan rövid idő múlva Nádasdra disponáltatott, innét pedig Pécsre, a belvárosi plébániába segédlelkésznek. Már akkor nagy előszeretettel foglalkozott a tudományokkal— különösen a mennyiségtannal, fizikával és csillagászattannal — és a bölcsészetből csakhamar doktorrá lön fölavatva. 1850-ben lyceumi tanárnak neveztetett ki. Mint ilyen rövid idő múlva megbizatotta a tanítóképezde — a Mi asszonyunkról nevezett főzárda — és az összes városi elemi népiskolák igazgatásával is. És hogy e minőségben mily népszerűségre tett szert, azt leginkább igazolta ama tény, hogy 1856-ban, midőn Dr. Feszti Károly plébános hirtelen távozása folytán a pécs-belvárosi plébánia üresedésbe jutott, Pécs sz. kir. város egyhangúlag őt választotta kegyúri jogánál fogva pécs -belvárosi plébánosnak. Mint plébános is kivívta magának mind híveinek szeretetét, mind pedig elöljáróinak elismerését és már rövid három év múlva 1859 ben kineveztetett címz. préposttá, 1862-ben szentszéki ülnökké és 1870-ben valóságos kanonokká. Mint kanonok 1872- től 8 76-ig viselte az egyházmegyei tanfelügyelői tisztet, azonkívül hosszú 16 éven át kezelte nem csekély fáradsággal az egyházmegyei mise alapítványokat is, időközben fokozatosan előléptetvén 1885-ben tolnai főesperessé, 1893-ban székesegyházi főesperessé, 1894 ben éneklő- és 1899 ben olvasó kanonokká, egyúttal káptalani kispréposttá is lett. Arany miséjét 1894-ben, nov. 2- én mutatta be az egek Urának a pécsi székesegyházban. 5. Szikora Ignác nyugalmazott rác-mecskei plébános. Született 1822. július 31-én Nagy- Berkiben (Somogy m.) és Pécsett végezvén a gimnáziumot, egy évig jogászkodott, és csak azután lépett be a szemináriumba. 1845. aug. 3. áldozatrá szenteltetvén, Ur színe változása ünnepén (aug. 6) mutatta be első sz. miseáldozatát Pécsett a líceumi templomban. Mint káplán Szebény, Gödre, Pécsvárad, Babarc, Somberek, Villány és Tolna plébániáiban működött összesen tizenkét évig. 1857-ben kineveztetett plébánosnak Baarba, hol 15 évig működött az Ur szellejében. 1872-ben Rác-Mecskébe léptettetett elő. 1896-ban nyugalomba vonult és Pécsett tölti hajlott élete hátralevő napjait. Közkedveltségénél fogva a megye „Nác“ bácsija. Aranymiséjét 1895. aug. 6-án tartotta Mária Gyüdön Hanny Gábor apátkanonok ur kézvezetése mellett. G. Gauzer János, nyug. máriakéméndi esperes-plébános. Született 1823. febr. 15. Tolna mezővárosában. Dicséretes eredménynyel Pécsett végezvén összes tanulmányait, 1846. febr. 15 áldozatrá lett szentelve és mint segédlelkész működött Szászváron, Tolnán, Kéménden és Bolyban 1851-ig, ekkor kineveztetett Bajára gimnáziumi tanárnak, honnan 1855-ben ugyanazon minőségben Pécsre helyeztetett át. Tanította a latin és görög nyelvet és szigorúsága miatt különösen az utóbbiból a diák-népségnek féltett „réme“ volt. 1862-ben kineveztetett Bonyhádra plébánosnak, 1868- ban kerületi esperesnek. Innét 1872-ben mindkét minőségben Mária-Kéméndre került és miután e plébániát is 23 évig kormán nyozta volna, 1885 ben nyugalomba vonult Pécsre’ saját házába. Aranymiséjét 1896. febr. 16-án (Dom Quinquag.) Pécsett tartotta a városi Matessa-féle árva-intézet — melynek tőszomszédságában lakik — kápolnájában Troli prelatus urmanudoktorsága mellett. 7. Nagy Béla nyug. vaszari plébános született 1822. márc. 30. Szolga-Egyház fehérmegyei községben, a gimnáziumot Budán, a filozófiát és jogból két osztályt Pécsett végezvén, 1843-ban vétetett föl a papnövendékek sorába és 1847 aug. 2-án ,PÉCSI KÖZLÖNY“ arra jelölte ki a Gondviselés, hogy nagybátyja családját megmentse egy rablóbanda gonoszságától, a fölött már nem kételkedett. Útja a kék termen vezetett keresztül s íme újabb meglepetés! A költőben, ki nagy grandezzával gyönyörködtette hallgatóit legújabb munkájának felolvasásával, legnagyobb rémületére a rablótanya legfélelmesebb hősét a nyolcszoros rablógyilkost ismerte fel. Tovább, tovább, csak el innen ! — gondolá Anselbach úr és megkönnyebbülve lélekzett fel, midőn a kedves téli kertbe érkezett, hol mindenünnen délszaki és egyéb virágok illata áradott szét és hol lépteinek neszét is elfojta a porond homokja. Mindenekelőtt körülnézett, hogy megbizonyosodjék, nem kell-e ismét oly találkozástól félnie, melyet most minden áron szeretne elkerülni. Nem látott semmit! De hallgat mintha halk suttogás és mormogás ütné meg füleit. Aztán mi a ? Hisz női hangot is hall ! Tehát te minden emberiességből kivetkezett gazembereknek még nőmunkatársaik is vannak. Óvatosan sompolygott közelebb és hallgatódzott. A beszélgetők úgy látszik, nem vették észre s igy a sűrű ágaktól elfödve észrevétlenül tanúja lehet a mulatságnak. — Köszönöm drága Lujza — mondá a férfi hang, hogy elhagyta néhány pillanatra az ünnepély nyüzsgő zaját, hogy nekem is juttatott néhány boldog, de fájdalom, oly röpke perczet. Oh, ha tudná, mily epedve vágyódtam kegyed után, míg távol volt, hogy mily sokszor gondoltam az édes viszontlátásra s mily boldoggá tett engem azon örvendetes hir, hogy ön fölfedezte atyja előtt eddigelé titkos szerelmünket, s hogy atyja nem utasitott el, hanem azt kívánja, hogy küzdjek még és fáradozzak s aztán ha megérdemlem, fáradalmaimnak legkedvesebb jutalma ön leszen ! Oh Lujza — folytatta tovább lelkesülten — legyen biztos arról, hogy ily díj által lelkesítve még sokra fogom vinni, nem fogok visszariadni semmiféle akadálytól, s bármi történjék is. 3