Pécsi Közlöny, 1901. szeptember (9. évfolyam, 70-78. szám)

1901-09-01 / 70. szám

1901. szeptember­­ „PÉCSI KÖZLÖNY“ eiál-demokrácia. Két forrása van ennek, úgymint elméleti és gyakorlati, az elméleti a 60 as és 70-es évek atheistikus iránya, mely már ma túlhaladott álláspont ; a gya­korlati azon ismeretes körülmény, hogy az egyház vagy maga gyakorolt hatalmat, vagy a hatalommal tartott. Vallásellenessé tehát a szociálizmust a hatalom iránti ellenszenv tette. Mihelyt az egyház szociális tekintet­ben indifferens lesz, vagy maga is szociál­politikával foglalkozik, a szociálizmus sem lesz többé vallásellenes. És itt helyén­való a szociálizmus azon árnyalatáról beszélni, — mondja gróf Maj­­láth — melyet tágabb értelemben keresz­tény szociálizmusnak, szűkebb értelemben pedig katholikus szocializmusnak nevezünk. A keresztény szocializmus régibb ke­letű Angliában és Németországban, újabb keletű Ausztriában, csak az a sajnálatos, hogy időnkint u. n. antiszemitisztikus vo­násokat ölt magára, mi­által csak a szoci­ális reform oldala szenved csorbát, ugyanis szociális reformokat csak általánosítani le­het, egyeseknek kizárása ellenkezik a szo­ciális gondolattal. Az úgynevezett katholi­kus szocializmus első kezdeményezője 1848- ban Ketteler volt, a későbbi mainzi érsek, a­ki egy profetikus buzgósággal előzte meg Lassale és Marksz óvásait a fennálló gaz­dasági rendszer bizonyos kiáltó igazságta­lanságai ellen. De ezen irány hatalmas lökést és meg­erősítést nyert XIII. Leó pápa nevezetesen Rerum novarum kezdetű enciklikája által. Ezen irat a katholikus egyházban a szocia­­lisztikus tanulmányok valóságos reneszánc­­át eredményezte, mert nemcsak egy ha­talmas ösztönző, de egyúttal egy értékes vezetőjévé vált mindazoknak, kik e kérdé­sekkel foglalkoznak. Ezen idő óta a katho­likus szocializmus terjed, a munkások és elhagyottak érdekében pedig emberbaráti intézmények lépnek életbe, melyeket mind egy gondolat vezet: a felebaráti szeretet. Bármit mondanak és bármit ítéljenek is egyesek XIII. Leo fentjelzett encikliká­­járól, az az egy tény nem tagadható, hogy ezen hatalmas műnek megjelenése egy szo­ciálpolitikai tett volt, mely a föld összes politikusainak irányt szabott a szociális kérdések egyöntetű felfogására és az alko­tások egyirányú eszközlésére. Befejező részében előadásának, gróf, Majláth a szociális kérdés jövőjéről szól. Korunkat — úgymond — három nagy moz­zanat jellemzi : 1. Technika óriási haladá­sa. 2. A műveltség általánossá tétele. 3.­ Intézmények létesítése, hogy munkások és­­ azok családjainak sorsát javítsuk gazda­­­­sági nevelés és a szövetkezés által. Glads­tone szerint ez a kor a munkások korszaka.­ A magasabb társadalmi osztályok szeretetet és érdeklődést mutatnak az alacsonyabbak iránt, maguk a munkások sokat fáradoz­nak boldogulásukon. A francia forradalom a harmadik rend diadala volt a nemesség fölött, de a ne­gyedik rendről, a munkásokról megfeled­kezett s igy látjuk, hogy ez a hatalom össze is roskadt. 1848. a népakarat kife­jezője volt. Előtérbe lépett az általános szavazati jog posztulátuma, ez azonban két­élű fegyver s megvalósítása teljesen érett népet feltételez. A jövő azoké lesz, a­kik a nagyobb tömeget képesek lesznek ve­zetni — megacélosítva őket nagy emberek erényeivel — de kiirtva belőlük a gyűlölt­­séget, elvonva őket a politikai s nemzeti­ségi vagy felekezeti ligáktól. A fő, hogy a vezetők önzetlenek legyenek. A szocia­lizmus, a munkás­osztályok sorsának javí­tására irányuló törekvés, hosszú életű s folyton erősödő lesz. Majd azt fejtegeti a felolvasó, hogy a kapitalizmus bomlása nem fog bekövetkezni, annál kevésbbé, mert az minden időben ha­bár közvetve, a közjó előmozdítására szol­gált. Nem igen teljesül a Marx és Engel jósolta krízise a kapitalizmusnak, mint a szociális bajok megoldása. A szociális kérdés megoldásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni az erkölcsi oldalt, ezért kell hogy a munkások maguk erejéből iparkodjanak a legtöbb bajt orvo­solni. A szocializmus veszedelme a tudat­lanság, azért a szociális tanokat tanulmá­nyozni kell. Békés után kell maguknak a munkásoknak a sorsuk elintézését a ke­zükbe venni. A szociális mozgalmaknak biztonság szerepe gyanánt szolgálnak az ál­lam által megvalósított reformok. Fejtege­téseit e kijelentéssel végzi: Az az ország fogja a szociális kérdést, mely meg nem szűnik, míg emberek élnek, a legjobban megoldani, amely az okos szociális refor­mok terén legtovább fog haladni, vagyis a legnagyobb okosság mindig az igazságos­ság és hogy a fennálló rend megtartására egy oly törvényhozás mindig a legjobb alap, mely “egyes társadalmi osztályoknak napot és szelet egyaránt oszt el. T.I. kergette volna még a kant halálhozó agya­raival, ha nagyot nem kurjant hirtelen nem messze tőlem a túlsó oldalon egy csősz s ha arra össze nem omlik, a­mit a kép­zeletem épített. Elszállt a kép, ott találtam magam a szittyószálak között, csaknem térdig az iszapba merülve, közelemben harsogott a csősz éktelen lármája. Kilábaltam a kátyú­ból s mentem lejebb a füzes felé/ Egyszerre megüti a fülemet valami zörej. Megtorpan a lábam, hirtelenében. Hallgatódzom. Balkéz felől jár valami állat a nádban. A gyakorlott fül hamar meg tudja különböztetni a neszt, mely ettől vagy attól a vadtól származik. Fölismertem mind­járt, hogy szarvas törtet át a nádon , de a nagyobb biztonság kedvéért a nád mellé húzódtam, várva a történendőket. Az ember könnyen csalódhatik, hamar tévedhet s az elhamarkodás, az önmagunkba vetett túl­ságos bizalom gyakran megboszulja magát, óvatossággal, körültekintéssel, többre megy az ember mindig. Már láttam mozogni a nádat, de az állat még nem mutatkozott. A nádszálak mozgása is elárulta a magas állatot, a szarvast. Kilépett a kaszálóra. Fölséges jelenség volt: egy erős tizenhatos agancsos vagy 25 lépésre hozzám. Meg­bámultam s aztán osonva tovább igyekez­tem, de az első mozdulatra már észrevett. Rám szegezte tekintetét s aztán nagyot szökve, visszarontott a nádasba. Beértem a füzesbe. Rám borult a lombok sátora, sötétben valók. Egy váltó mellé álltam, nekitámaszkodva egy meg­hajlott fa derekához s belebámultam az erdő homályába. Itt ott áttört a hold e­züst sugára a lombokon s elárasztotta fénytenge­rével a föld buja növényzetét. Rája tapadt a szemem, de a fény látszott, hol eltűnt, hol kibukkant újra. Világánál fantasztikus­nál fantasztikusabb alakok rajzolódnak szemeim elé. A korhadt tüskék, villám súj­totta üszkös törzsek, vihartördelte ágak egy-egy ijesztő rém alakját öltik magukra. Kuvik tölti be borzongató éles kiáltásaival az erdőt. Megremegteti hangja az embert, önkénytelenül a nép meséje jut eszébe. A halál madara ! De neki ez otthona, kinek jövendöli meg itt napról-napra halálát, vég­enyészetét. Az erdőrészlet, melyben állok, keskeny szalag. Két oldalán nádas, terpeszkedik szét. Helyemről látom a túlsó fok nádasát, ha épen odavilágít a hold. Onnan várom a jó szerencsét! De nem akar — úgy látszik — rám mosolygani. Várok, várok, megedződött már a türelmem. De szeretek is így várakozn­i némán, mozdulatlanul, ha rám borul az erdő misti­us homálya, ha egyes egyedül tudom magam. Elgondolkodom hosszan, soká, más világban járok — kelek , az eszmék szép országában, abban késztet röpködni minden, de minden, a­mi lebilin­cseli körültem figyelmemet. A szemem, a fülem éber azért, figyel mindenre, a­mi a közelben történik, csak a lelkemet vette szárnyaira a magány titokzatos szelleme. Mennyi — mennyi országot járunk be, mennyi mindent veszünk szemügyre! De HÍREK. Pécs, 1901. augusztus 31. A király úti programja. A király szeptember 5-én a Veszprém mellett tartan­dó hadgyakorlatokra utazik és a zirci cisz­tercita-kolostorban száll meg. A király dél­után negyed kettőkor utazik el Bécsből és este negyed hétkor érkezik meg Zircre Ferenc Ferdinánd főherceg kíséreté­vel együtt ugyanaz­nap érkezik meg Zircre. A zirci vasúti állomáson Fenyvessy Ferenc dr. veszprémi főispán, a veszprémi megyés püspök és a zirci értelmiség várja a királyt. Az állomástól az apátságig sorfa­lat áll a nép, a mely a szomszédos köz­ségekből özönével készül eljönni királylátó­ba. Az út mentén Veszprém vármegye diadalkaput állít, az apátság diadalkapuja a kolostor kapujában fog állani. A kolostor portájánál Vajda Ödön apát a circi konvent élén várja a királyt, hogy fogadja és fölkísérje lakosztályába. A ko­lostor apátsági része, a­hol a király, Ferenc Ferdinánd trónörökös és Frigyes királyi herceg lakni fognak, inkább egy előkelő re­neszánsz kastély benyomását teszi, mint egy szerzetesi székházét. A kastély délke­leti részének első emeletét, az apát lak­kosztályát, rendezték be a király számára. Ez épületrész erkélyes homlokzata a har­minc­nyolc holdas angol kertre tekint, mely soknemű és változatos facsoportjaival rit­kítja párját. Öt szobából, egy nagy fogadó teremből és egy tágas előcsarnokból áll a király szállása. Túlnyomóan régi bútorzata anyagának drágaságával és nagy, nemes arányú formáival imponál. Bécsből csupán a király íróasztalát, ágyát és toalett-készü­lékét hozták el; ezeket mindenüvé utána küldik. A király hálószobájában az ágy fölött egy Mária-kép, továbbá a király szüleinek képe, Szt Bernát, a ciszterci-rend alapítójának képe és bajor Gizella, Szent István király feleségének képe látható. Imádkozó zsámoly is van benne. Az elő­csarnokban egy hatalmas kép történeti je­lenet örökít meg: Dréta apát I. Ferenctől megkapja a királyi kinevezőt. — A trón­örökös az úgynevezett császárszobákban fog lakni; ez a lakosztály a díszterem oszlo­pos erkélyre nyílik. Ez a pazar kiállítású lak­osztály fogadó, háló és dolgozó szobából áll. Az idegen államok katonai attaséi a Veszprém melletti gyakorlatokon nem jelennek meg. Szeptember 5-én és 6-án tartják meg az ö­s­k­ü­­­uj tüzérségi lövőtéren a gya­­ r

Next