Pécsi Közlöny, 1901. szeptember (9. évfolyam, 70-78. szám)
1901-09-01 / 70. szám
1901. szeptember „PÉCSI KÖZLÖNY“ eiál-demokrácia. Két forrása van ennek, úgymint elméleti és gyakorlati, az elméleti a 60 as és 70-es évek atheistikus iránya, mely már ma túlhaladott álláspont ; a gyakorlati azon ismeretes körülmény, hogy az egyház vagy maga gyakorolt hatalmat, vagy a hatalommal tartott. Vallásellenessé tehát a szociálizmust a hatalom iránti ellenszenv tette. Mihelyt az egyház szociális tekintetben indifferens lesz, vagy maga is szociálpolitikával foglalkozik, a szociálizmus sem lesz többé vallásellenes. És itt helyénvaló a szociálizmus azon árnyalatáról beszélni, — mondja gróf Majláth — melyet tágabb értelemben keresztény szociálizmusnak, szűkebb értelemben pedig katholikus szocializmusnak nevezünk. A keresztény szocializmus régibb keletű Angliában és Németországban, újabb keletű Ausztriában, csak az a sajnálatos, hogy időnkint u. n. antiszemitisztikus vonásokat ölt magára, miáltal csak a szociális reform oldala szenved csorbát, ugyanis szociális reformokat csak általánosítani lehet, egyeseknek kizárása ellenkezik a szociális gondolattal. Az úgynevezett katholikus szocializmus első kezdeményezője 1848- ban Ketteler volt, a későbbi mainzi érsek, aki egy profetikus buzgósággal előzte meg Lassale és Marksz óvásait a fennálló gazdasági rendszer bizonyos kiáltó igazságtalanságai ellen. De ezen irány hatalmas lökést és megerősítést nyert XIII. Leó pápa nevezetesen Rerum novarum kezdetű enciklikája által. Ezen irat a katholikus egyházban a szocialisztikus tanulmányok valóságos reneszáncát eredményezte, mert nemcsak egy hatalmas ösztönző, de egyúttal egy értékes vezetőjévé vált mindazoknak, kik e kérdésekkel foglalkoznak. Ezen idő óta a katholikus szocializmus terjed, a munkások és elhagyottak érdekében pedig emberbaráti intézmények lépnek életbe, melyeket mind egy gondolat vezet: a felebaráti szeretet. Bármit mondanak és bármit ítéljenek is egyesek XIII. Leo fentjelzett enciklikájáról, az az egy tény nem tagadható, hogy ezen hatalmas műnek megjelenése egy szociálpolitikai tett volt, mely a föld összes politikusainak irányt szabott a szociális kérdések egyöntetű felfogására és az alkotások egyirányú eszközlésére. Befejező részében előadásának, gróf, Majláth a szociális kérdés jövőjéről szól. Korunkat — úgymond — három nagy mozzanat jellemzi : 1. Technika óriási haladása. 2. A műveltség általánossá tétele. 3. Intézmények létesítése, hogy munkások és azok családjainak sorsát javítsuk gazdasági nevelés és a szövetkezés által. Gladstone szerint ez a kor a munkások korszaka. A magasabb társadalmi osztályok szeretetet és érdeklődést mutatnak az alacsonyabbak iránt, maguk a munkások sokat fáradoznak boldogulásukon. A francia forradalom a harmadik rend diadala volt a nemesség fölött, de a negyedik rendről, a munkásokról megfeledkezett s igy látjuk, hogy ez a hatalom össze is roskadt. 1848. a népakarat kifejezője volt. Előtérbe lépett az általános szavazati jog posztulátuma, ez azonban kétélű fegyver s megvalósítása teljesen érett népet feltételez. A jövő azoké lesz, akik a nagyobb tömeget képesek lesznek vezetni — megacélosítva őket nagy emberek erényeivel — de kiirtva belőlük a gyűlöltséget, elvonva őket a politikai s nemzetiségi vagy felekezeti ligáktól. A fő, hogy a vezetők önzetlenek legyenek. A szocializmus, a munkásosztályok sorsának javítására irányuló törekvés, hosszú életű s folyton erősödő lesz. Majd azt fejtegeti a felolvasó, hogy a kapitalizmus bomlása nem fog bekövetkezni, annál kevésbbé, mert az minden időben habár közvetve, a közjó előmozdítására szolgált. Nem igen teljesül a Marx és Engel jósolta krízise a kapitalizmusnak, mint a szociális bajok megoldása. A szociális kérdés megoldásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni az erkölcsi oldalt, ezért kell hogy a munkások maguk erejéből iparkodjanak a legtöbb bajt orvosolni. A szocializmus veszedelme a tudatlanság, azért a szociális tanokat tanulmányozni kell. Békés után kell maguknak a munkásoknak a sorsuk elintézését a kezükbe venni. A szociális mozgalmaknak biztonság szerepe gyanánt szolgálnak az állam által megvalósított reformok. Fejtegetéseit e kijelentéssel végzi: Az az ország fogja a szociális kérdést, mely meg nem szűnik, míg emberek élnek, a legjobban megoldani, amely az okos szociális reformok terén legtovább fog haladni, vagyis a legnagyobb okosság mindig az igazságosság és hogy a fennálló rend megtartására egy oly törvényhozás mindig a legjobb alap, mely “egyes társadalmi osztályoknak napot és szelet egyaránt oszt el. T.I. kergette volna még a kant halálhozó agyaraival, ha nagyot nem kurjant hirtelen nem messze tőlem a túlsó oldalon egy csősz s ha arra össze nem omlik, amit a képzeletem épített. Elszállt a kép, ott találtam magam a szittyószálak között, csaknem térdig az iszapba merülve, közelemben harsogott a csősz éktelen lármája. Kilábaltam a kátyúból s mentem lejebb a füzes felé/ Egyszerre megüti a fülemet valami zörej. Megtorpan a lábam, hirtelenében. Hallgatódzom. Balkéz felől jár valami állat a nádban. A gyakorlott fül hamar meg tudja különböztetni a neszt, mely ettől vagy attól a vadtól származik. Fölismertem mindjárt, hogy szarvas törtet át a nádon , de a nagyobb biztonság kedvéért a nád mellé húzódtam, várva a történendőket. Az ember könnyen csalódhatik, hamar tévedhet s az elhamarkodás, az önmagunkba vetett túlságos bizalom gyakran megboszulja magát, óvatossággal, körültekintéssel, többre megy az ember mindig. Már láttam mozogni a nádat, de az állat még nem mutatkozott. A nádszálak mozgása is elárulta a magas állatot, a szarvast. Kilépett a kaszálóra. Fölséges jelenség volt: egy erős tizenhatos agancsos vagy 25 lépésre hozzám. Megbámultam s aztán osonva tovább igyekeztem, de az első mozdulatra már észrevett. Rám szegezte tekintetét s aztán nagyot szökve, visszarontott a nádasba. Beértem a füzesbe. Rám borult a lombok sátora, sötétben valók. Egy váltó mellé álltam, nekitámaszkodva egy meghajlott fa derekához s belebámultam az erdő homályába. Itt ott áttört a hold ezüst sugára a lombokon s elárasztotta fénytengerével a föld buja növényzetét. Rája tapadt a szemem, de a fény látszott, hol eltűnt, hol kibukkant újra. Világánál fantasztikusnál fantasztikusabb alakok rajzolódnak szemeim elé. A korhadt tüskék, villám sújtotta üszkös törzsek, vihartördelte ágak egy-egy ijesztő rém alakját öltik magukra. Kuvik tölti be borzongató éles kiáltásaival az erdőt. Megremegteti hangja az embert, önkénytelenül a nép meséje jut eszébe. A halál madara ! De neki ez otthona, kinek jövendöli meg itt napról-napra halálát, végenyészetét. Az erdőrészlet, melyben állok, keskeny szalag. Két oldalán nádas, terpeszkedik szét. Helyemről látom a túlsó fok nádasát, ha épen odavilágít a hold. Onnan várom a jó szerencsét! De nem akar — úgy látszik — rám mosolygani. Várok, várok, megedződött már a türelmem. De szeretek is így várakozni némán, mozdulatlanul, ha rám borul az erdő mistius homálya, ha egyes egyedül tudom magam. Elgondolkodom hosszan, soká, más világban járok — kelek , az eszmék szép országában, abban késztet röpködni minden, de minden, ami lebilincseli körültem figyelmemet. A szemem, a fülem éber azért, figyel mindenre, ami a közelben történik, csak a lelkemet vette szárnyaira a magány titokzatos szelleme. Mennyi — mennyi országot járunk be, mennyi mindent veszünk szemügyre! De HÍREK. Pécs, 1901. augusztus 31. A király úti programja. A király szeptember 5-én a Veszprém mellett tartandó hadgyakorlatokra utazik és a zirci cisztercita-kolostorban száll meg. A király délután negyed kettőkor utazik el Bécsből és este negyed hétkor érkezik meg Zircre Ferenc Ferdinánd főherceg kíséretével együtt ugyanaznap érkezik meg Zircre. A zirci vasúti állomáson Fenyvessy Ferenc dr. veszprémi főispán, a veszprémi megyés püspök és a zirci értelmiség várja a királyt. Az állomástól az apátságig sorfalat áll a nép, a mely a szomszédos községekből özönével készül eljönni királylátóba. Az út mentén Veszprém vármegye diadalkaput állít, az apátság diadalkapuja a kolostor kapujában fog állani. A kolostor portájánál Vajda Ödön apát a circi konvent élén várja a királyt, hogy fogadja és fölkísérje lakosztályába. A kolostor apátsági része, ahol a király, Ferenc Ferdinánd trónörökös és Frigyes királyi herceg lakni fognak, inkább egy előkelő reneszánsz kastély benyomását teszi, mint egy szerzetesi székházét. A kastély délkeleti részének első emeletét, az apát lakkosztályát, rendezték be a király számára. Ez épületrész erkélyes homlokzata a harmincnyolc holdas angol kertre tekint, mely soknemű és változatos facsoportjaival ritkítja párját. Öt szobából, egy nagy fogadó teremből és egy tágas előcsarnokból áll a király szállása. Túlnyomóan régi bútorzata anyagának drágaságával és nagy, nemes arányú formáival imponál. Bécsből csupán a király íróasztalát, ágyát és toalett-készülékét hozták el; ezeket mindenüvé utána küldik. A király hálószobájában az ágy fölött egy Mária-kép, továbbá a király szüleinek képe, Szt Bernát, a ciszterci-rend alapítójának képe és bajor Gizella, Szent István király feleségének képe látható. Imádkozó zsámoly is van benne. Az előcsarnokban egy hatalmas kép történeti jelenet örökít meg: Dréta apát I. Ferenctől megkapja a királyi kinevezőt. — A trónörökös az úgynevezett császárszobákban fog lakni; ez a lakosztály a díszterem oszlopos erkélyre nyílik. Ez a pazar kiállítású lakosztály fogadó, háló és dolgozó szobából áll. Az idegen államok katonai attaséi a Veszprém melletti gyakorlatokon nem jelennek meg. Szeptember 5-én és 6-án tartják meg az ösküuj tüzérségi lövőtéren a gya r