Pécsi Kölöny, 1901. november (9. évfolyam, 88-95. szám)

1901-11-28 / 95. szám

t­ tani lelkipásztori kötelességének ismerte. Adja a jó Isten, hogy ezen szent missió eredménye legyen tartós és állandó a hí­vekre nézve. Installáció. Tudósítónk­ jelenti: Örömteljes napra viradtak f. hó 24 én a radikovcei plébánia hívei. Ugyanis e napon iktatta hivatalába a kerületi esperes, Hor­váth Béla újonnan kinevezett plébánost. Az amúgy is szép aktust hatásossá tették a fiatal lelkipásztor derék szülei, a­kik öröm­­könyektől elborulva ölelték keblükre gyer­­meköket, ki önfeláldozásuk révén ez alka­lommal számos hivő esküdött lelkiatyjává lett. A beruházási okmány fölolvasása után, melyet Erdélyi Károly a kér. papi ta­­nácskozmányok jegyzője eszközölt, Hor­váth István kér. esperes (az új plébá­nos közvetlen elődje) „Veni eb­eta mea, veni sponsa mea!“ idézetből kiindulva kitűnő népszerűséggel értelmezte tizennyolc éven át volt lelkigyermekeinek a papnak egyházával való eljegyzését, majd az „Ecce sponsus venit, exite obviam el !“ üdvözlés és felszó­­litásszerű befejezésre előállt az uj plébános és beköszöntő szónoklatával bizalomra buzdította híveit. Az előírti többi szertartá­sok mellett végbemenő isteni tisztelet közben nagy meglepetést keltett az iskolás gyerme­kek szabatosan előadott gregorián értéke, a lélekemelő „Te Deum”, a­mi a fiatal kántor­­tanító az egyházi zene redukciója terén való buzgó törekvéseinek eredményes, s a többi kollegákra nézve is valóban buzdító kísér­lete. A templomi ünnepély után az új lelki­­pásztort szép ovációban részesítették kerü­letbeli paptársai, szerény fáradhatlan espe­resükkel élükön, a­ki mellé sorakoztak: K­u­z­m­i­c­s József (az új plébános egye­düli, 4 éven keresztül volt principálisa), Moransek Gy. Ivánovics Gy. Erdélyi K. plébánosok, H­a­j­d­i­n­y­á­k V. káplán, jelen voltak még a kegyur megbízottja, a kerületi hivatalok fejei, a M­a­i­l­á­t­h uradalom több gazdatisztje, számos közigazgatási közeg, a­kik mindnyájan a diszlakomán is résztvettek, mely alatt eszmedús felköszön­tők keltettek jó hangulatot. Szénbánya a Mecsek hátán. Amíg Pécsett a nagy terhek, válságok és szegény­ség közt várjuk a sült galambot, mikor rö­pül be az ablakon, pedig ott van a Me­csek, a városi erdő alatt a temérdek sok „fe­kete gyémánt“, addig e gyémántot, a kő­szenet jobban meg tudják becsülni a Hegy­háton az annyiszor lesajnált falusiak, in specie legújabban az abaligeti jegyzőséghez tartozó 12 község : Abaliget, Tetőcs, Rákos, Bános, Szakál, Orfű, Kovácena, Tekeres Husztor, Hetvehely, Karácodfa, Sz.­ Kata­lin, Kaán, Okorvölgy. Ezen községek a múlt héten kötöttek egyezséget az Esz­te­r­g­o­m-S­z­á­s­z­v­á­r­i Kőszénbánya rész­­vénytársasággal a községek határa alatt elte­rülő bányaterület bérbeadása miatt. Minden község az első 5 évben 600,a második 5 évben 1200, a harmadik 5 évben 2400 koronát kap mint évi bért, ezenkívül pedig a tény­leg kiaknázott szén métermázsája után 4 fillért. Az elszegényedett hegyháti népre va­lóságos Isten-áldása ezen bányabérlet. Tár­nákat fognak nyitani Bánosnál egyet, egy másikat pedig Karácodfa és Szent-Katalin közt, amelyeket két kis szárnyvasúttal kötnek össze a dombóvár-pécsi vasút Kis-Hajmás nevű helyének állomásával (most őrház). Az egyik szárnyvasut eszerint Bánosig, mely Orfünek tőszomszédságában fekszik, fog benyúlni és igy a pécs-városi erdőségből és bányaterülettől lég­vonalban félórás távolság­ban lesz. Íme városunk atyái, itt van a közelben az Ariadne-fonala! Miért nem fognák meg a végét, hogy ki­vezesse a várost a nyomasztó terhek töm­kelegéből. Ez a Részvénytársaság bizonyára­­ kivenné a városi bányaterületet is a Mecseki házán, de utána kell járni. De mikor mi­­ csak alszunk, szakértőket küldünk ki és azok véleménye fölött is nem is egyet al­szunk és végre ismét semmit sem teszünk.­­ Erzsébet gyászünnepély Ege­­­rághon Elkésve jelenti tudósítónk : Egerá­­ghon is megülték ez évben Erzsébet király­né napját Schell Antal esperes-plébános tartotta a szent­misét Erzsébet királynéért majd sz. mise után a községi iskolában Kiss Rezső káplán tartott szép beszédet Erzsébet királynéról. Jelen voltak : Schell Antal esperes-plébános, Kontrohr János ta­­­­nító, Fischer Ede tanító, a faluból az összes iskolás gyermekek és felnőttek. A beszéd után az összes iskolás gyermekek a­­ himnuszt énekelték. A magán biztosító-társaságok. Az igazságügyi minisztérium évi működésé­ről szerkesztett jelentésből megtudjuk, hogy a biztosító magánvállalatokról szóló törvénytervezetet az érdekelt minisztériumok és a biztosító­ vállalatok küldötteiből alakí­tott szaktanácskozmány megvitatta. E ta­­nácskozmány tárgyalásainak lehető figye­lembevételével készült a tervezetnek egy újabb átdolgozása, mely szűkebb tanács­kozmány elé került. Ennek tárgyalásai alapján dolgoztak ki újabb tervezetet, mely a kisebb biztosító­vállalatokra vonatkozó rendelkezésekkel bővült. Ezt véleményadás végett megküldötték az érdekelt kormány­hatóságoknak, köztük a kereskedelemügyi miniszternek is, ki a tervezetet a kereske­delmi és iparkamaráknak küldte meg véle­ményük nyilvánítása végett. A vélemények beérkezése után készül majd el a tervezet végleges szövege. Időközben az igazságügy­minisztérium törvénykészítő osztálya foglal­kozott a tervezet általános és részletes megokolásának előkészítésével is. Uj doktor: Ifj. Zelesny Károly sel­­meci bányajogász a kolozsvári egyetemen ma szombaton az államtudományok dokto­rává promoveáltatott. Hány nő van a világon. A föld népségének száma a megejtett népszámlálás és tudományos becslés szerint másfélezer millió ember. Népszámlálás segedelmével összeolvastak 1283 milliót , a­mi ezen felül van, azt hozzávetőleges számítás szerint ál­lapították meg. Európa lakossága 334 millió. Ebből 166 millió férfi, 168 millió nő. A nők száma tehát Euró­pában két millióval nagy­obb, mint a férfiaké. Ázsiában 815 millió ember lakik, de ott már a férfiak vannak többség­ben, teljes tizenhat millióval. Afrika lakos­sága 27 millió. A nők száma egy millióval kevesebb, mint a férfiaké. Ugyanekkora a férfiak többsége Amerikában is, a­hol az erősebb nembeliek száma 51 és félmil­lió, a nőké csak ötven és félmillió. Auszt­rália négy milliónyi lakossága között a férfiak többsége félmillió. A föld meg­számlált egész lakossága tehát 649 millió férfi és 6­3­4 millió nő. A fér­fi­a­k többsége tehát az öt világrész­ben együttesen 15 millió. Egyedül Európa az, a­hol a­­nők szám­a a férfiaké­nál nagyobb. Azonban Európában is egész csomó ország van, a­hol nők kisebbségben vannak. Ezek az országok: Olaszország, Románia, Görögország, Szerbia, Bulgária, Bosznia és Hercegovina. Svédországban, Orosz-Lengyelországban, Norvégiában és Nagy-Britaniában a nők többsége teljes hat százalék, Magyarországban Fran­ciaországban és Belgiumban pedig a nők többsége még ennél is jóval kevesebb. A magyar nőket tehát nem bánthatja az a tudat, mintha túlságosan sokan volnának. A legrosszabb a soruk a hongkongi és ha­­vasi házasulandó legényeknek, mert Hon­lak nem kereng. Kilépnek jobblábbal s kezdik a körforgást jobb­ lábujhegyen, a felsikált deszkákon. Előbb lassan, tán lebegve mindég gyorsabb tempóban a szédülésig, vadul forogva a kimerülésig, a túlbuzgók sírva, zokogva, az odaesésig. A ki eldül, kidül, mártiromságra tesz szert. Olcsó boldogulás. Nézzük ezalatt a többit. Forog a sze­mük, forognak ők maguk is, puffad pereg a szoknyájuk vízszintesen helyezett kerék alakban, akár a leggyorsabban forgó balét táncosnő lenge, rövid ruhája. Vérük agyba tolul. Valamennyinek fénylett a szeme, egynémelyiknek habzott a szája a felin­dulástól. Azt fogják rá az elalélva földre hullottakra, hogy Allah szállta meg. A dervisek feje forgás közben jobb­ra van biccintve. Balkézfejüket kissé össze­fogva a föld felé fordítják, a jobbkezük egészen nyitva az ég felé áll. A földi ja­vakról való lemondást és a felülről kapott égi malaszt földre árasztását jelenti az első, míg a másik, az égi dolgok utáni áhítozást, szerzetes, a­kit csak kevéssel azelőtt vettek fel szertartással, miután a próbaidőt, az ezer és egy napot jól kitöltötte közöttük. Erkélyen állt a szent, (mondjuk, ra­jongó) követőtársaival. Nem valami szelle­mes lehetett társalgásuk, mert arról esett szó közöttük, hogy miért is nem ugrálhat­nak az emberek a háztetőkön ? V­agy mi­ként a macskák. Cselaleddin erre nagy bölcsen azt felelte, hogy az ember, ha ugrik, az ég felé ugorjék, s alig mondta ki ezeket a szavakat, kiugrott közülük, mint Minerva, Zeus fejéből s legott eltűnt fölöttük a levegőben. Viszakerülve a földre, elbeszélte, hogy a mennybe, a csillagok fölé vitte őt egy sereg, melynek minden katonája hosszú, zöld köpönyeget viselt. Túlvilági dolgokat látott, ezeket el is beszélte. Mi ezalatt maradjunk a földön s néz­zük az egyszerű, de a táncra sikamlóssá tett termüket, melyet semá-nak neveznek röviden. A szelámlikról jöttünk szalon öltözet­ben, ilyen megjelenéssel tiszteltük meg a derviseket is. A táncoló dervisek pénteken tartják, ünnepnapjukon, az isteni tiszteletü­ket estefelé való órákban. Mikor jöttünk még nem történt meg felvonulásuk. Jókor lővén, annál érdekesebb, volt a látványosság. Egyenként jönnek a körterembe s fejükkel érinik a földet, lenyugszanak az­után egyenként a birkabőrre. Lehettek úgy harmincan, cukorsüveges hegybe végződő sipka alakú, barna, magas filz­süvegben, ifjabbak és öregebbek vegyesen, kifejlett alakok. Elmosolyodunk fölöttük. Mikor már valamennyien együvé ke­rültek a nagy kerek szobában, főnökük a hajló korában is kellemes arcú, vastag íves szemöldökű férfiú­k feladására énekelnek valamit a Koránból elsőbbed, azután leöltik a felesleges ruhájukat, de a szoknyaformájuk rajtuk marad. Lassú, fojtott hangon, kölcsönös üd­vözlés, mélységes tisztelet és kézcsók a főnöknek, a­ki csak buzdítja őket, de ve­ 1901 november 28. „PÉCSI KÖZLÖNY“

Next