Pécsi Közlöny, 1903. augusztus (11. évfolyam, 173-195. szám)
1903-08-01 / 173. szám
1903. augusztus 1. PÉCSI KÖZLÖNY. ügyi és mérnöki osztályát, hogy hasonló nemű művek elkészítése után Pécs szab. kir. város csatornázási terveit is készítse el. Köszönettel vette tudomásul a közgyűlés a leiratot s a tanácsot utasította a szükséges teendők elvégzésére. A pécsvárosi közkórház sebészeti osztályán egy főorvosi állás szervezése iránt benyújtott tanácsi előterjesztést a közgyűlés a legnagyobb örömmel tette magáévá. Aki a pécsi közkórház beteglétszámát figyelemmel kíséri, s az evvel, különösen a sebészeti osztályban felmerülő óriási munkásságot tekintetbe veszi, az belátja, hogy mily nagykörű teendők nehezednek a vezető főorvos vállaira. Ezt a munkakört eddig országos hírű főorvosunk, dr. Erreth Lajos kir. tanácsos végezte. Most, hogy az elmegyógyintézet is fölépül, az administratív dolgok is rá hárulnak, szükséges, hogy új főorvosi állás szervezésével megkisebbítsük munkakörét. A tanács a legnagyobb örömmel, s Dr. Erréth Lajos lelkes éljenzésével a tanács javaslatát elfogadta. A közkórház 1904. évi költségvetését a következőkben állította össze: A közkórház jövő évi bevételei 27.660 koronát, kiadásai 241 984 koronát tesznek ki. Hiány 214.328 korona. Ezen összeg elosztva a legutóbbi 3 év alapján felvett 114.005 betegállományi átlaggal, egy ápolási napra 1 879 korona, kerek összegben 1 korona 80 fillér esik. Eddig 1 kor, 96 fill. volt a napi ápolási díj. Dr. Johann Béla kérelmét a háza mögött levő 30 méter széles telek megvétele tárgyában a tanács úgy terjesztette elő, hogy négyzetösenként 30 koronáért engedtessék át, azon kikötéssel, hogy a kért telek beépíthető nem lesz és a város javára telekkönyvileg biztosítandó. A világító udvar gyanánt szolgáló térséget köteles lesz díszes vasráccsal ellátni. Dr. Johann Bélának a színháztér rendezése körül hozott áldozataira való tekintettel, és figyelembe véve, hogy oda más sem építhet a Johann-féle ház veszélyeztetése nélkül, meg különben a színház mellett fekvő telek e kis darab kivonásával úgy sem veszít értékéből, a közgyűlés a tanács javaslatát 55 szavazattal 5 ellenében elfogadta. A Weidinger féle ház kisajátítási ügyét az augusztus havi rendes közgyűlés napirendjére tűzte ki a közgyűlés. A központi temető és az elmegyógyintézet munkálataira kiírt árlejtés bemutatása előtt értesíti a tanács Szuly Jánost és társait, hogy a központi temető berendezése tárgyában hozott határozat ellen beadott felebbezésüket a minister elutasította, s a tanács határozatát hagyta helyben. Elutasította pedig azért, mert az az ügy elintézést nyert már akkor, amidőn a városi nagy kölcsönbe fel lett véve. A központi temető berendezésére és az elmegyógyintézet felépítésére beérkezett pályázatokat mutatta be ezután a tanács, amint mi ezt már lapunk egyik számában egész terjedelmében közöltük. Kuckenberger és Himmel cég az összmunkálatokra adott be ajánlatot, ami azonban a pécsi iparosok részleges ajánlataival szemben 135 K többletet mutat. A tanács tehát ajánlja a részleges ajánlatok elfogadását. Aidinger János kir. tanácsos a bemutatott árlejtés alapján helyesnek találja a tanács ajánlatát, mert méltányos, hogy a közpénzen emelt közművek építésénél a városban levő iparosok részesüljenek előnyben. De múlhatatlanul szükséges, hogy az egyes iparosok a maguk szokására tegyék ajánlataikat és köztük megalkuvások ne történjenek. A közgyűlés erkölcsi kötelessége ilyesminek útját állani, s az iparosoknak a közvagyon rovására történő szövetkezését megakadályozni. Az semmi esetre sem rendes eljárás, hogy egyes iparosok mesterséges úton iparkodnak elérni a látszatot, hogy az ő ajánlatuk előnyösebb a többinél. Ha az ilyesmi, jóhiszeműleg is, közhírré válik, akkor gyerekség és nevetséges az árlejtések megtartása. Igaz, hogy sokszor nincsenek határozott adatok ezekre a közhírekre, de valami alapja mégis van. Ajánlja, hogy fogadjon el a közgyűlés tiszta ajánlatot, nem pedig olyat, amely elől-hátul, jobbról-balról, toldozva-foltozva van engedményekkel. Záray Károly dr. a hazafisággal nem akar foglalkozni csak utal az 1891. évi miniszteri rendeletre, mely szerint a középületek emelésénél mindig a helybeli kisiparosok részesítendők előnyben a nagy tőkével dolgozó válallkozókkal szemben. A pályázók közül a következő legelőnyösebb ajánlattevőket fogadta el a közgyűlés : a kőmives munkálatokra : Tichy Ödön 72/i6°/p; az útépítésre: Papp István 72% ; cserepezésre: Lauber R. 1%; ács munkákra: Hoffmann Lajos 69/16%; bádogos munkákra : Tichy Aladár 231/io°/0 ; lakatos munkákra: Kindl Ferenc 17a/3°/0; kőfaragó munkára : ifj. Vogl János 14°/0 áremelés ; üveges munkákra: Wolheim és Spitzer; szobafestő és mázoló munkára : ifj. Budai Béla 106/o; — asztalos munkákra Hoffmann Lajos 8V2°/o. — szobrázati munkákra: a Zsolnay-gyár ajánlatát. — Az összes munkálatok összege 84.355 korona 44 fillért tesz ki. Az elmegyógyintézet építésére beérkezett ajánlatok felolvasása után Dr. Záray ismét a minister rendeletre hivatkozik, mely szerint a hatóságoknak figyelmet kell fordítanduk arra, hogy honi származású anyagok kerülenek feldolgozás alá. A közgyűlés figyelmét felhívja az osztrák gyárosokra, kik kik irtó háborút indítottak a magyar ipar ellen s az előállítási áron alul is adják holmijukat, hogy csak a magyar ipart megbuktassák. Zászlójukra kiírták „das dauert 2—3 Jahre und die Kerlen sind hin“. Nagyon kell tehát vigyázni, hogy a miniszteri rendelet betartassék. Azon ellenvetésre, hogy most már későn van a jó tanács, az iparosok beszerezték már a szükséges anyagot, azt indíványozza, hogy követeljenek szigorú kimutatást az iparosoktól, különben az irtóháború célt ér. Ami pedig a szükéges 80 ezer korona újabb kölcsönt illeti, ajánlja, hogy kövessük a külföldi városok példáját. Azok támogatják polgáraikat s nem áldozatai az aranyborjúnak, úgy mint mi. Szakítsunk a régi szokásokkal. Most a kamat leszállítása úgyis sok kis existencia létét támadta meg. A pénzükből élő özvegyek és árvák, pedig van Pécsett bőven, szívesen adnák pénzüket a városnak, mint helyezik bankba, ahol kevesebb kamatot kapnak. A törlesztésre pedig az eddigi 5%-ból az özvegyeknek és árváknak fizetendő 4% után maradó 1%-ot fizessék. De ezt persze „spanyol wirtschafttal“ és „nur nobel“ jelszóval elérni nem lehet. Aidinger János az előtte felszólalónak véleményét dönti meg hosszas érveléssel. Ő, aki ismeri a város lakóinak vagyoni viszonyait, határozottan meri állítani, hogy ez ma már nem lehetséges. Megkísérlették a kölcsönszerzés e módját Budapesten is, ott sem vált be. Igaz az indítvány oly ideális, hogy különbet kívánni sem lehet, de ma már megvalósítani nem lehet. Mert bár objectumai, avagy felszólaló szerint tributáriusai vagyunk is a nagy Moloehnak, az arany borjaknak, mégis ott találja meg a város a kölcsönt legkönnyebben. Az említett kölcsön visszafizetése is számtalan kellemetlenségbe ütközik. Ami pedig azt illeti, hogy a szerződésbe expressis verbis kellett volna kikötni a magyar gyártmány alkalmazását, arról az árlejtés kiírása előtt kellett volna gondoskodni, nem pedig most: post festa. Krisztián és Vidákovics bizottsági tagok felszólalása után dr. Lieber adta elő, hogy egy kis financiális tévedésre bukkant. 80 ezer korona újabb kölcsön felvételéről van szó. Minthogy az árlejtés eredményeként 30 ezer koronát meghaladó összeg megtérül, vétessék csak annyi fel, amenynyire minden szükséges leszámításával tényleg szükség van. Oberhammer Antal gazdasági előadó 3 Caafe 4 napig* TBgs W Csalt 4 napig. Hagy előadás minus 31 Vásár-Paza.)-tér. 1599 _____________________________________________________________________________________