Pécsi Közlöny, 1904. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1904-01-01 / 1. szám
2004. január 1. PÉCSI KÖZLÖNY.3 Karácsony est Daróczy-hal mán. Tudósítónk írja : Szép ünnepség volt karácsony előestéjén a káptalan pusztáján, Daróczy-halmán. Ott volt három puszta, két község apraja-nagyja. Nemcsak az iskola és ez egész tanítói lak, hanem ennek Udvara is tömve volt, hogy megnézzék a pusztai gyermekek pásztorjátékát a karácsonyfa ragyogó világánál. Igazán öröm hatotta át a puszta egyszerű lakóinak örvendező szívét. Hát mikor az ajándékok kiosztására került a sor ! Látni kellett volna azt az örömet, csodálkozó meglepetést, mely a gyermeksereg kipirult arcán jelentkezett. Sok-sok apróságot, ruhát, lábbelit kaptak. Áldottak is és lelkesen meg is éljenezték azt a jóságos, szerető szivet Szeifritz István káptalani kormányzónak, aki nemes bőkezűséggel díszítette fel a szép karácsonyfát. Korcsolyázunk. Jóleső érzés fogja el tüzesvérű fiatalságot, mikor a városház sarkán kitett korcsolya-egylet tábláján látja e rövidke szót: nyitva. Jelentéktelennek látszik ez a szócska, de sokat mondó a korcsolyázni vágyók szemében. S ez természetes is. Hisz eddig az ember azt se tudta, mit tegyen azokon a borult, ködös, esős délutánokon, melyekből az idén oly sok kijutott. Végre kimehet az ember, s tudja hová. Ma már számos alakot lehetett látni, ki büszkén, boldogan sietett korcsolyáit zörgetve a jégpályára, hol vígan siklik tova az ember a sima jégen, s azt hiszi nem is itt a földön van, hol az ember lassú léptekkel kénytelen haladni, hanem valahol másutt, ahol az ember röpül s gondtalanul végig száguldhat a világon, s szinte rosszul esik a járás ,újra, mikor a korcsolyát leteszi az ember. A csípős hideg minden arcot pirosra fest, s külső hideg dacára a testet jóleső melegség hatja át a mozgás következtében. Sietve ki kell használni az alkalmat, mert a szeszélyes idő hamar meggondolhatja magát s a most jéggel borított vizekre a korcsolyázók serege helyett majd a vizi madarak szállnak le. Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter dr. Trinn Miklós pécsi kir. járásbirósági joggyakornokot a tamási kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. Meglőtte a testvérét. Hogy a gondatlanságból kinn felejtett töltött revolver mennyi végzetes szerencsétlenségnek lett okozójává, számos eset igazolja. A sokhoz most egy újabb járul, mely minden veszedelmes volta mellett még elég szerencsés kimenetelűnek mondható. Kormos József ugyanis mindig pisztollyal jár, hogy az esetleges támadásokat illendőkép fogadhassa. Tegnap a Kálvária Utcai lakásán a szekrényen felejtette megtöltve, mikor két kis öccse, ki most az iskolai szünetben otthon vannak mindig, minden játékból kifogyva, a pisztolyt kezdték játék gyanánt használni. Az idősebbik előbb a forgópisztoly használatát akarta a fiatalabbiknak megmagyarázni, mikor megnyomta a kakast, s a revolver nagyot durranva a golyó az öccsének kezébe fúródott. Az ijedt sikoltozásra és a lövés zajára berohantak a szülők és a házbeliek, s ott találták az egyik fiút halálra sápadtan és a másikat jajgatva. A sebet kimosták, s orvossal a golyót a kézből kivetették. Mikor azután hazajött a legöregebb testvér, a fegyver birtokosa, bizony megérdemelt kemény, feddő szavakkal üdvözölték. Adományok a Gardában. Az ajándékot hozó kis Jézuaka sok helyen megfordult karácsony estén, sok örömöt okozott a hivő, jóakaratú szíveknek, de annyi áldást aránylag kevés helyen osztogatott, mint a „Miasszonyunk“-ról nevezett zárda elemi iskolájának szegény, sokszor ruhát, élelmet nélkülöző gyermekei között. A kedves nővérek kiosztottak közöttük 50 öltözetet, 35 pár cipőt, 30 pár harisnyát, 24 kendőt, 20 inget, néhány viselt ruhát, sok ennivalót, (36 korona áru kenyeret) és játékot. Kapott még 12 polgári iskolai növendék és 4 kéf pezdei növendék ugyanannyi öltözetet. Ezért a gyermekek hálatelt szívvel köszönik meg különösen az önfeláldozó és bőkezű kedves nővéreknek, Wajdit® Gyula, Szeifritz Antal, Walter Antal, Hanny Gábor, Spias János, Dr. Sey ügyvéd, Slaby nővérek, Biröne, Obotnik, Türr, Göbl, Mihályffy, Cséfay, Mayer György stb. stb. adakozóknak. 200.000 koronás váltóhamisítás. Székesfehérváron óriási szenzációt keltett, hogy egy főhadnagy 200.000 kor. értékű váltó hamisítás után megszökött. A meggondolatlan tettre mintegy 80000 kor. adóssága késztette, melyet szűk anyagi viszonyai miatt csinált. A helyzetből jó házassággal akart kimenekülni s nemsokára sikerült ,s magát egy dúsgazdag zalai földbirtokos fiatal leányává feljegyeznie. A leány családja, mely föltétlenül megbízott a főhadnagy „szilárd“ jellemében, elhatározta, hogy a boldog vőlegény adósságait előre ki fogja fizetni, hogy a kellemes mátkaságot semmi disszonáns akkord ne zavarja. A jövendőbeli após át is adott a főhadnagynak 80.000 koronát, hogy anyagi állapotát hozza rendbe. A főhadnagy úr azonban ahelyett, hogy tartozásait kiegyenlítette volna, a nagy összeg pénzt részint kártyán, részint lóversenyen csakhamar elveszítette. A főhadnagy ezután, hogy az elköltött nagy összeget pótolja, budapesti pénzügynökökkel kezdett tárgyalni. A lelketlen ügynökök unszolására előbb kisebb, majd mindig nagyobb összegről adott ki váltókat melyekre elfogadóként a leendő apósa nevét irta. Nemsokára pedig a hamis váltók értéke 200.000 koronát tett ki. A váltókat bemutattak a gazdag földbirtokosnak, aki azokat hamisnak jelentette ki. A szerencsétlen főhadnagy mikor hírét vette, hogy menyasszonyának családja többé nem akar róla tudni, megszökött Székesfehérvárról. A hitelezők feljelentése folytán a rendőrség elrendelte a megtévedt fiatal tisztnek a körözését, aknál üdvös lenne nem közölni vallomá-saikat, utolsó beszédjüket, s nem nyújtani segédkezet nekik a dicsőséges vértanuság felé, úgy ez agyonbeszélő urakat agyon kellene hallgatni, ha nem közölnék s beszédeiket az Újságok, nevük nem szerepelne egyre-mása, akkor hiúságuk nem nyerne kielégítést s ők talán abbanhagynák kisded játékukat, amelyek azonban elég nagyok ahhoz, hogy az országra romlást hozzanak, a parlamentet nevetségessé tegyék, az ország komolyan gondolkodó népét elkeserítsék a konaságot többé és kevésbbé nyílt elégedettségre kergessék — engem pedig az obstrucióba. Mert ime én is agyonbeszéltem most magukat, ezelőtt férjeink szenvedték el a mi obstrukciónkat, most nincs erre idejük és alkalmuk. Kitör tehát ot a hol alkalmat nyújtanak erre — egy alaposan elhanyagolt képviselőnének. Szívélyesen üdvözli. szerkesztő urat Révai Mórné. 1. Kezdetben érdekkel és figyelemmel kísértem az obstruálást, de jelenleg már hallani sem szeretek arról, és néha-néha el gondolom, talán nem is lenne rossz, ha a Ház Üléstermét (persze a benlevőkkel együtt) úgy víz alá lehetne bocsájtani, mint ahogy a cirkuszokat szokták. 2. Hogy okozott-e az obstruálás a családban is zűrzavarokat ? Eleget, mivel lévén abban többségben a nem obstruálók és így túl sok alkalmam volt kidisputálhatni magamat. 3. Őszintén mondva szeretném már annak a befejezését. De mivel kátyúba jutott, bajosan juthat ismét a rendes kerékvágásba. Üdvözlettel. Gróf Benyovszky Sándorné. Asszony létemre politikai problémákon nem törtem a fejem soha, ez az uram dolga. De mint hűséges élettárs látom, hogy az uram életét annyi sok időn át mi töltötte be és mert az asszonynak az urát kell követnie, én mennék vele tovább az obstrukcióba is. Pedig bizony valami sok örömöm nem volt a hosszú háborúságban. Az én itthon ülő férjecskémet a hadiállapot csendes házi tűzhelyünktől de sokszor keservesen elzavarta. De azért én ugyan sohasem akartam az én harcosomat leszerelni. Az igaz, hogy nem is igen hallgatott volna rám, de még én azt hiszem, hogy a magyar asszonynak részt kell vennie a férje küzdelmeiben, ha egyébbel nem teheti, hát a szívével és egész női odaadásával önmegtagadással. Ezért aztán nem teljes nekem az örömöm abban sem, hogy ha a politika a rendes kerékvágásba,visszazökken, mert látom, hogy az uram valami csalódás bántja. Ezért nem tudok én a „békével“ olyan könnyen megbékélni Szívélyesen üdvözlöm Önt. Bakonyi Samuné. Hozzám intézett soraira következőkben van szerencsém válaszolni. Az obstrukciót helyeseltem, mert az eddigi kormányoktól másként engedményeket nem kaphatott volna a Nemzet. Tizenhat év óta vagyok férjnél, de férjemnél annyi idegességet nem tapasztaltam, a hosszú éveken keresztül, mint mióta obstruálnak. Annyira örvendek, mint amennyire bosszankodnék, ha egy évi küzdelem csalódással végződnék. Szerkesztő úr iránt illő tisztelettel Posgay Miklósné. Az obstrukció igazán szép és nemes ténye volt az ellenzéknek. Még most is magam előtt látom a mi drága vidékünk szálas déli embereit, a mini százával-ezrével Budapestre jöttek nemzeti zászlók alatt. Egy-egy napra egészen magyarrá gyúrták