Pécsi Közlöny, 1904. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1904-01-01 / 1. szám

2004. január 1. PÉCSI KÖZLÖNY.3 Karácsony est Daróczy-hal­­­ mán. Tudósítónk írja : Szép ünnepség volt karácsony előestéjén a káptalan pusztáján, Daróczy-halmán. Ott volt három puszta, két község apraja-nagyja. Nemcsak az is­kola és ez egész tanítói lak, hanem ennek Udvara is tömve volt, hogy megnézzék a pusztai gyermekek pásztor­játékát a kará­csonyfa ragyogó világánál. Igazán öröm hatotta át a puszta egyszerű lakóinak ör­vendező szívét. Hát mikor az ajándékok kiosztására került a sor ! Látni kellett volna azt az örömet, csodálkozó meglepetést, mely a gyermek­sereg kipirult arcán jelentkezett. Sok-sok apróságot, ruhát, lábbelit kaptak. Áldottak is és lelkesen meg is éljenezték azt a jóságos, szerető szivet Szeifritz István káptalani kormányzónak, aki nemes bőkezűséggel díszítette fel a szép kará­csonyfát. Korcsolyázunk. Jóleső érzés fogja el tüzesvérű fiatalságot, mikor a városház sarkán kitett korcsolya-egylet tábláján látja e rövidke szót: nyitva. Jelentéktelennek látszik ez a szócska,­ de sokat mondó a korcsolyázni vágyók szemében. S ez termé­szetes is. Hisz eddig az ember azt se tudta, mit tegyen azokon a borult, ködös, esős délutánokon, melyekből az idén oly sok kijutott. Végre kimehet az ember, s tudja hová. Ma már számos alakot lehetett látni, ki büszkén, boldogan sietett korcsolyáit zörgetve a jégpályára, hol vígan siklik tova az ember a sima jégen, s azt hiszi nem is itt a földön van, hol az ember lassú lép­tekkel kénytelen haladni, hanem valahol másutt, a­hol az ember röpül s gondtalanul végig száguldhat a világon, s szinte rosszul esik a járás ,újra, mikor a korcsolyát leteszi az ember. A csípős hideg minden arcot pirosra fest, s külső hideg dacára a testet jóleső melegség hatja át a mozgás következtében. Sietve ki kell hasz­nálni az alkalmat, mert a szeszélyes idő hamar meggondolhatja magát s a most jéggel borított vizekre a korcsolyázók se­rege helyett majd a vizi madarak szállnak le. Kinevezés. A m. kir. igazságügy­miniszter dr. Trinn Miklós pécsi kir. járás­­birósági joggyakornokot a tamási kir. já­rásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. Meglőtte a testvér­ét. Hogy a gondatlanságból kinn felejtett töltött revol­ver mennyi végzetes szerencsétlenségnek lett okozójává, számos eset igazolja. A sokhoz most egy újabb járul, mely minden ve­szedelmes volta mellett még elég szeren­csés kimenetelűnek mondható. Kormos József ugyanis mindig pisztollyal jár, hogy az esetleges támadásokat illendőkép fogad­hassa. Tegnap a Kálvária­ Utcai lakásán a szekrényen felejtette megtöltve, mikor két kis öccse, ki most az iskolai szünetben otthon vannak mindig, minden játékból kifogyva, a pisztolyt kezdték játék gyanánt használni. Az idősebbik előbb a forgó­pisz­toly használatát akarta a fiatalabbiknak megmagyarázni, mikor megnyomta a ka­kast, s a revolver nagyot durranva a golyó az öccsének kezébe fúródott. Az ijedt si­koltozásra és a lövés zajára berohantak a szülők és a házbeliek, s ott találták az egyik fiút halálra sápadtan és a másikat jajgatva. A sebet kimosták, s orvossal a golyót a kézből kivetették. Mikor azután haza­jött a legöregebb testvér, a fegyver birtokosa, bizony megérdemelt kemény, feddő szavakkal üdvözölték. Adományok a Gardában. Az aján­dékot hozó kis Jézuaka sok helyen meg­fordult karácsony estén, sok örömöt oko­zott a hivő, jóakaratú szíveknek, de annyi áldást aránylag kevés helyen osztogatott, mint a „Miasszonyunk“-ról nevezett zárda elemi iskolájának szegény, sokszor ruhát, élelmet nélkülöző gyermekei között. A kedves nővérek kiosztottak közöttük 50 öltözetet, 35 pár cipőt, 30 pár harisnyát, 24 kendőt, 20 inget, néhány viselt ruhát, sok ennivalót, (36 korona áru kenyeret) és játékot. Kapott még 12 polgári iskolai növendék és 4 ké­f pezdei növendék ugyanannyi öltözetet.­ Ezért a gyermekek hálatelt szívvel köszönik meg különösen az önfeláldozó és bőkezű kedves nővéreknek, Wajdit® Gyula, Szeif­ritz Antal, Walter Antal, Hanny Gábor, Spias János, Dr. Sey ügyvéd, Slaby nővé­rek, Biröne, Obotnik, Türr, Göbl, Mihályffy, Cséfay, Mayer György stb. stb. ada­kozóknak. 200.000 koronás váltóhamisí­tás. Székesfehérváron óriási szenzációt keltett, hogy egy főhadnagy 200.000 kor. értékű váltó hamisítás után megszökött. A meggondolatlan tettre mintegy 80000 kor. adóssága késztette, melyet szűk anyagi viszonyai miatt csinált. A helyzetből jó há­zassággal akart kimenekülni s nemsokára sikerült ,s magát egy dúsgazdag zalai föld­birtokos fiatal leányává f­eljegyeznie. A leány családja, mely föltétlenül megbízott a fő­hadnagy „szilárd“ jellemében, elhatározta, hogy a boldog vőlegény adósságait előre ki fogja fizetni, hogy a kellemes mátkaságot semmi disszonáns akkord ne zavarja. A jövendőbeli após át is adott a főhadnagy­nak 80.000 koronát, hogy anyagi állapotát hozza rendbe. A főhadnagy úr azonban ahelyett, hogy tartozásait kiegyenlítette volna, a nagy összeg pénzt részint kártyán, részint lóversenyen csakhamar elveszítette. A főhadnagy ezután, hogy az elköltött nagy összeget pótolja, budapesti pénzügynökök­kel kezdett tárgyalni. A lelketlen ügynökök unszolására előbb kisebb, majd mindig nagyobb összegről adott ki váltókat melyekre elfogadóként a leendő apósa nevét irta. Nemsokára pedig a hamis váltók értéke 200.000 koronát tett ki. A váltókat bemu­tattak a gazdag földbirtokosnak, aki azokat hamisnak jelentette ki. A szerencsétlen főhadnagy mikor hírét vette, hogy meny­asszonyának családja többé nem akar róla tudni, megszökött Székesfehérvárról. A hi­­telezők feljelentése folytán a rendőrség elrendelte a megtévedt fiatal tisztnek a kö­rözését, aknál üdvös lenne nem közölni vallomá-­­­saikat, utolsó beszédjüket, s nem nyújtani segédkezet nekik a dicsőséges vértanuság felé, úgy ez agyonbeszélő urakat agyon kellene hallgatni, ha nem közölnék s beszé­­deiket az Újságok, nevük nem szerepelne egyre-mása, akkor hiúságuk nem nyerne kielégítést s ők talán abbanhagynák kisded játékukat, amelyek azonban elég nagyok ahhoz, hogy az országra romlást hozzanak, a parlamentet nevetségessé tegyék, az or­szág komolyan gondolkodó népét elkeserít­sék a k­onaságot többé és kevésbbé nyílt elégedettségr­e kergessék — engem pedig az obstrucióba. Mert ime én is agyonbe­széltem most magukat, ezelőtt férjeink szenvedték el a mi obstrukciónkat, most nincs erre idejük és alkalmuk. Kitör tehát ot a hol alkalmat nyújtanak erre — egy alaposan elhanyagolt képviselőnének. Szívélyesen üdvözli­­. szerkesztő urat Révai Mórné. 1. Kezdetben érdekkel és figyelemmel kísértem az obstruálást, de jelenleg már hallani sem szeretek arról, és néha-néha el gondolom, talán nem is lenne rossz, ha a Ház Üléstermét (persze a benlevőkkel együtt) úgy víz alá lehetne bocsájtani, mint ahogy a cirkuszokat szokták. 2. Hogy okozott-e az obstruálás a családban is zűrzavaro­kat ? Eleget, mivel lévén abban többségben a nem obstruálók és így túl sok alkalmam volt kidisputálhatni magamat. 3. Őszintén mondva szeretném már annak a befejezé­sét. De mivel kátyúba jutott,­­ bajosan juthat ismét a rendes kerékvágásba. Üd­vözlettel. Gróf Benyovszky Sándorné. Asszony létemre politikai problémákon nem törtem a fejem soha, ez az uram dol­ga. De mint hűséges élettárs látom, hogy az uram életét annyi sok időn át mi töl­tötte be és mert az asszonynak az urát kell követnie, én mennék vele tovább az obstrukcióba is. Pedig bizony valami sok örömöm nem volt a hosszú háborúságban. Az én itthon ülő férjecskémet a hadi­álla­pot csendes házi tűzhelyünktől de sokszor keservesen elzavarta. De azért én ugyan sohasem akartam az én harcosomat lesze­relni. Az igaz, hogy nem is igen hallgatott volna rám, de még én azt hiszem, hogy a magyar asszonynak részt kell vennie a férje küzdelmeiben, ha egyébbel nem te­heti, hát a szívével és egész női odaadásá­val önmegtagadással. Ezért aztán nem teljes nekem az örö­möm abban sem, hogy ha a politika a ren­des kerékvágásba,visszazökken, mert látom, hogy az uram valami csalódás bántja. Ezért nem tudok én a „békével“ olyan könnyen megbékélni Szívélyesen üdvöz­löm Önt. Bakonyi Samuné. Hozzám intézett soraira következőkben van szerencsém válaszolni. Az obstrukciót helyeseltem, mert az eddigi kormányoktól másként engedménye­ket nem kaphatott volna a Nemzet. Tizenhat év óta vagyok férjnél, de férjemnél annyi idegességet nem tapasz­taltam, a hosszú éveken keresztül, mint mi­­óta obstruálnak. Annyira örvendek, mint a­mennyire bosszankodnék, ha egy évi küzdelem csa­lódással végződnék. Szerkesztő úr iránt illő tisztelettel Posgay Miklósné. Az obstrukció igazán szép és nemes ténye volt az ellenzéknek. Még most is magam előtt látom a mi drága vidékünk szálas déli embereit, a mini százával-ezrével Budapestre jöttek nemzeti zászlók alatt. Egy-egy napra egészen magyarrá gyúrták

Next