Pécsi Közlöny, 1904. augusztus (12. évfolyam, 78-85. szám)

1904-08-20 / 83. szám

r­ man ilyen foghegyről diktál a leghatalmasabb európai tronarcháknak. Baranyabaáni községi elöljáró­ság magyarsága. Vettük a következő levelet és az ahhoz csatolt intő cédu­st, melyek mind a ketteje élénk tanúbizony­ságot tesz arról, hogy Baranyabaán még mennyire hátra van a magyarosodás terén, s megmutatja azt is mily kívánatos volna ha a megyei hatóság hivatalos­­­­n tudat­ná a község kupak tanácsával, hogy Ma­gyarország hivatalos nyelve a magyar. Tekintetes Szerkesztő ur! Baranyabán község elöljárósága ma­gyarságát a mellékelt intő bizonyítja, me­lyek nemcsak németnek, hanem szerb és magyarnak is küldetnek. Kérem ezt becses lapjában közölni. Az elöljáróság talán magyarságát ki­rályunk 74. éves születésnapján tartott há­laadó isteni tiszteleten való távol maradásá­val akarta kiejezni.(? !) Tisztelettel. A mellékelt intő a következő : .................Nr...............................-....Gasse——....Haus-Nr Steuer-Mahnung. Herr.............................-..................wird hiemit aufgefor­dert für das.................—- Viertel des Jarhes 1904. entfallenden Staats-Steuer...................................K...........h...... Verzugs-Zinsen............................. »............»...... Gemeinde-Zuschlag ...... „...........*....... Strassen-Steuer..............................„..........--------­Verzugs-Zinsen..............................„...................... Rohm. Kath. Gemeinde-Schuld . . „...........„— Grieh n. u. Gemeinde-Schuld . . „...........„...... Deckthier-Gebühren.........................................,....­Execution............................................„............„----­Mahnung-Gebühr .... • . . „...........„....... Landwirtschaftl. Arbeiter u- Halfk. Geb. ,..........., Zusammen: K..........n....... Steuer-Rückstand in der Gemeinde-Kassa längstens in 8 Tagen bei sonstiger Execution zu entrichten. Baranyabaán, 190 négy Augusztus 10. Bruker s. k. Gemeinde-Vorstan, anyámnak sok bánatot s szomorúságot okoztam vele : — Mit? Te szégyeled apád nevét vi­selni? Ezt a nevet becsülettel viselte egész családod. Nincs mit szégyelni rajta. És te meg akarsz válni tőle ? Szégyeled szüleidet, akik ilyen egyszerű szegény emberek. Persze te már úr vagy , tanító úr. No hát csak tedd meg. De én soha sem fogom hozzá megadni a beleegyezésemet. És ha megteszed, kitagadlak s még a halálos ágyamon sem bocsátok meg. Nem leszel többé az én fiam. Szegény lelkem jó anyám ! És én mégis megtettem a te akaratod ellenére. És te mégis megbocsátottál nekem, nem is a halálos ágyadon. És én mégis fiad maradtam. Én maradhatok tovább a fiad. A többiek mind elhagytak, mind elhaltak. Én maradtam egyedül testvéreim közül. Ha körül­nézek ebben a búbánattal, szomorúsággal teljes nagy világban : senkit sem látok már azok közül, akikkel együtt ültük valaha körül a nagy politéros szilfa­asztalt. Pedig ugyancsak szép számmal ül­tük körül, nyolcan. Ma már magam vagyok egyedül. Mint dunaszekcsői segéd­tanító adtam be a folyamodásomat a név magyarosítás­ért. Már akkor kezdtem irogatni, verselgetni Valami jó hangzású nevet szerettem volna választani magamnak. — Minel annál­­könnyebb, — szólt a principálisom, — fordítsa le a mostani ne­vét magyarra. Hiszen a maga neve a leg­szebb hangzású név — németben. — De hogyan fordítsam le ? — Hát legyen Nyirfástanyai Fer­­dinánd. — Ujjujuju ! Ajjajaja I Nyirfástanyai Ferdinand ! Hiszen ettől hascsikarást kap az ember. — Pedig az igen szép magyar név lenne. És aztán azt írhatná akár három ipszilonnal is így : Nyirfástanyay. — No már ebből a Nyirfástanyaiból én nem kérek. Legyen inkább valami egy­szerű, kevésbbé hangzatos név például: Bodonyi. (A kis húgomtól épp aznap kap­tam levelet, hogy a bodonyi búcsún volt, de nem a leány­vásáron !) — Micsoda ? — szólt principálisom. — Ilyen buta paraszt nevet csak nem fog magának választani ? Hisz az egész Gör­­csöny, Regenye, Rugásd, Bósta, Tengerin tele van paraszt — Bodonyikkal. Aztán mi­csoda buta tompa hangzású egy név ! Csu­pa mély a!-hangra jön egy visító éles hang Bo-do-nyin­ ! — Hát pedig én ezt választottam s e mellett mégis maradok. Ha parasztos, hadd legyen parasztos! Nem akarok én kér­kedni magas úri származással. Szegény emberek voltak a szüleim, magam is való­színűleg az leszek. Aztán ha csúnya a hangzása ? Hát az sem baj. Majd szerzek én ennek a névnek tisztességes hangzást. Nekem nem kell sem a Nyirfásligeti, sem a Ferdinand, őseim bizonyára nem fordul­nak meg sírjaikban, nem leszek sem csaló­vá, sem sikkasztóvá, csupán magyarrá. Nem fogok szégyent hozni a magam választotta névre sem. Nem vittem sokra. De ha mást nem, tisz­tességes nevet hagyok a gyermekeimre. így lettem én azzá, aki ma is vagyok: Bodonyi Nándor. PÉCSI KÖZLÖNY, 1904 augusztus 20. Gyöngyös város pusztulása. Az idei nyár iszonyatos szárazságában borzasz­tó pusztításokat okozott temérdek tűzvész közül a legnagyobb kedd estétől szerda reggelig pusztított Gyöngyös városában. A tűz este hét órakor ütött ki s az orkánszerű vitar csakhamar egész házso­rokat borított lángba. A teljes husznnégy órán át pusztító tűzvész kolosszális károkat okozott. A lakosság legnagyobb részének nemcsak bútora, élelmiszere takarmánya pusztult el, de elpusztul 600 házon kívül sok pénz, arany, ezüst és más érték. Igen sokat adakoztak magányosok és kilátás van rá, hogy a szomszéd birtokosok hoz­zájárulnak a gyöngyösiek segélyezéséhez • A paksi vásár. A kereskedelmi mi­niszter megengedte, hogy Pakson a folyó évi szeptember hó 19—20 napjaira első országos vásár ez évben kivételesen szep­tember hó 20. és 21 ik napján tartassék meg. A németbólyi kath legényegy­­ let 1904. évi augusztus hó 21-én, a ház­alapja javára, zártkörű kerti táncmulatságot rendez. Belépd­e­­ 80 fillér, tagoknak 60 fillér. Családjegy tagoknak 1 kor. 40 fill. nem tagoknak 1 kor. 80 fill. (Családjegy legfeljebb három, a családhoz szorosan tar­tozó személy részére szólhat.) Kezdete dél­után 4 órakor. Kedvezőtlen idő esetén az egylet nagytermében tartatik meg. Elvi jelentőségű határozatok. A minisztertanács legutóbb kimondotta, hogy jogtalan legeltetés miatt a panasztott megbüntetésének kívánása nélkül a törvé­nyes kárdíj megfizetése iránt indított ügy elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. A be­ügyminiszter egy konkrét eset alkalmából kimondta, hogy sertésvész miatt lezárt községben fekvő vészmetés szállásokban levő sertések forgalma a közsé­gek belterületén szabad s ily sertések hely­beli adás-vétele engedelemhez kötve nincs. A közigazgatási bíróság legutóbb úgy dön­tött, hogy a községi vadászterületek bérbe­adása dolgában megtartott nyilvános árve­rés eredményének jóváhagyására a község képviselőtestülete jogosult, mely intézke­désnek természetes folyománya az, hogy ha az érverő eredményét kielégítőnek nem talá­j­a, kellő megokolással az árverés ered­ményétől a jóváhagyást meg is tagadhatja s kedvezőbb eredményre való kilátás mellett újabb árverést rendelhet el. — Az oly dű­lőnek nevét, melyet a község többnyelvű lakossága megfelelő fordításban különböző­ké nevez, a telekkönyvben az állam hi­vatalos nyelvén kell kitüntetni. Nincs kegyelem! Akik követ tör­nek a teniszei pártján és meggyötörve omlanak a földre az uráli ólombányákban a munkában kimerülve a börtönök, földalatti odúk szomorú lakói, hiába törtek ki vad örömrivalgásban, hogy a várva-várt cárevics megszületett. A fehér cár nem kegyelmez. Ami másutt ünnepé avat­ja a királyfiak születését, a kegyelmezés most elmarad. A béke apostola nem kíván fejedelmi jogával élni, könyörtelen, mikor ezer esdó kar tárul ki feléje. Péterváron a legmagassabb kö­rökben is feltűnést kelt, hogy a cár, a trón­örökös születése alkalmával, nem gyakorol­ta a szokásos kegyelmező jogát. A fára­­dalmi pártok pedig is­mét mozgolódnak. És az éjjeli menedékhelyek lerongyolt alakja­inak vad káromlása kíséri már a királyi csecsemő első lélegzetvételét. A bátaszéki iparkiállítás. A bátaszéki iparkiállítás megnyitása vasárnap d. e. ment végbe. A vasútállomásnál Boda Vilmos orsszággy. képviv­őt nagyszámú küldöttség fogadta s onnét az alsó iskolá­hoz hajtattak, hol a gyülekezés volt. A szép számmal egybegyült közönség innét a templomba indult, hol a dalárdával bő­­­vült templomlánekkar működött közre. Mise végeztével a nagy közönség a tem­plom elé vonult, hol először is a „Him­­nusz” énekelték el. Ekkor Erdős Gábor főjegyző, kiállítási biztos üdvözölte a kial­

Next