Pécsi Közlöny, 1907. december (15. évfolyam, 276-299. szám)

1907-12-31 / 299. szám

rendőrséggel. Ő ugyan nem akart, de a rendőrség fogadta vendégszerető hajlé­kába. A rendőr nagy úr, miért ne lehetnék én titkos rendőr, gondolta magában, a jó Gróf Károly, midőn tegnap este kissé be­­szeszelt ál­apotban ment a Kossuth Lajos­­utcán. A gondolatot tett követte. Gallérját feltűrte, engedelmeskedni nem akaró lá­badnak megparancsolta, hogy­­ egyenesen irányban vigye és arra felé tartott, hol az éjszaka pillangói a rendőri felügyelet alatt álló leányok várják­­ a jó szerencsét. Ezeket a szerencsétlen teremtéseket és az ott állomásozó kocsisokat akarta megsar­colni, hogy legyen egy kis „geberdusz­“ra való Azonban a titkos rendőr urat elérte a nemezis. És midőn kisded üzelmeit akarta végezni, jött arra a király utcai rendőrőrszem, ki elcsípte a „titkos“ kartár­sat s bevitte a dutyiba. A „titkos“ ugyan nem akarta követni, „szeretve tisztelt“ kar­­társát, de hát mégis meggondolta a dolgot és ment. Gróf Károly ellen megindították az eljárást. Jegyzőválasztások. F. hó 27-én szentlőrinci járás 2 körjegyzőségében volt telkes és gyönyörű szép választás és pedig Magyarszentiván és Helesfán, a magyar­­szentiváni körjegyzőségben egyhangúlag Siptár Károly és a helesfai körjegyzőség­ben Novacsek Sándor helyetes jegyzőt választották körjegyzővé. Pásztorjáték Mecsekszabolcson. Mióta Mayer György a a szabolcsiak plébá­nosa, minden esztendőben szép karácsonyi színjátékot rendeznek a szabolcsi isko­lás gyermekek. Az idén is háromszor játszot­ták el az „Apró szentek“ c. darabot min­dig zsúfolásig megtelt teremben nagy gyö­nyörűségére a szülőknek és közönségnek. Eltekintve attól, hogy az ily játékok nagy­ban fejlesztik a gyermekek eszét és szép­érzékét, nagy anyagi és szellemi haszon­nal járnak más téren is. U. i. az idei 71 korona tiszta bevételt részben a népkönyv­tárnak 200 kötetre való kiegészítésére, rész­ben iskolai felszerelésekre fordították. A színdarabot nagy fáradtsággal Bodó Bence tanítók tanították be a gyerme­kekkel. Az iparművészeti tárgyak re­mekei , nevezetesen legszebb és legmo­dernebb kivitelű virágvázák, álló órák gyü­mölcs és süteménytartók elragadó szép úri és női bőrtárcák arany és ezüst ékít­ményekkel, legpontosabban járó zsebórák,­­ modern kivitelű úri és női arany óra lán­cok, nyakláncok, derék láncok és külön­féle drágaköves ékszerek, legújabb kivitelű nyakékek, legremekebb kivitelű antik ék­szerek és ezüst használati tárgyak, meg­lepő nagy választék ezüst, d­ina ezüst evőkészletekből úgy a berndorfi mint a magyar Szandrik gyárból. Mindezen tárgyak csoda olcsó árak mellett kaphatók SCHÖNWALD IMRE óra és ékszer üzletében Pécs, Király­ utcában mint ugyanottani fiók üzletében. A „Rudolphinum és Matessa“ árvagyemekek karácsonyfájára adakoztak a következők: Gróf Zichy Gyula megyéspüspök 100 K, Wajdits Gyula, Wal­ter A., Szeifricz J. és Pécsi Takarékpénztár .20—20 K, Pozsgay József, Szilvek, Frannek, Fürst Hermin,­S­áby, Gseech, Kindl József,­ Pécsi kölcsönös segélyző-egylet, dr. Erreth­­ Lajosné, Szauter, Lakrits, Spiesz János, özv. Czvetkovits Ferencné, özv. Kohárics Károlyné, Pintérné (Erreth Mahtid) Zsiga és Lászlóné 10—10 K, Lórencz Gusztávné, Schwarz Károlyné, ifj. Kindl József és R. Ignác 6—6 K, Scholz Gyuláné, Magenheim József, Dulánszky Adolfné özv. Koffer,­­ Krausze Ignác, Jakab Béla, Pécsi irgalma­­sok rendje, Erreth Kálmán 5—5 K, Horváth Antal, Egy öreg asszony, Károly Ignác­­ 4—4 K, Hinka Lászlóné, dr. Tóth Kálmán, özv. Labrenczné, Auber Gyula 3—3 K, Mesk­its­­ Imréné, dr. Bakula Józsefné, Daempf Imréné, Körmendy, özv. Kaltneker Györgyné, Lauber Viktorné, Novák, Gauzer Anna, Morgenstern, Kollár Antal, Kollár Károly, Gőbel Kálmán, Haksch Károly, Kummer Gy., Hering J., Hamerli József,­­ N. N., Vajda Ferenc, Klincsák B., Poszek Vilmos, Szigeti, Keresztény 2—2 K, Szabó Gallusz, Angyal Lajos, Sipőcz, Jellachich Julia, N. N. 1—1 K. Pécsi Sertéshizlaló részvénytársaság 2 zsák lisztet. Bru­mer Mihály 50 pár tormás virslit. Krausz Simon, Reiner és Pauncz, Kohn Herman, Gyenes, Kemény Mór és Márton ruhaneműeket. Böhm Manó Blancz József és Lehner K­­irkát, jegyzőkönyvet, tollat, festéket és ima­könyvet. Müller, Spitzer, Kiinger, Krisztián, Bayer, Nick, Láng, Gyimóti, Spitzer, Reed Vilmosné, Radó Eizer, Pollák, Buzsáry, Lederer, Wolf, Lehner J., Oroszy, Ben­cén­eitner, Gaflits stb. dió, fügét, Sz. J. ke­nyeret és játékot és cukorkákat. Zsolnay­­gyár 100 darab edény. Lukatay, Burghart edényt. Nagy Ákos és N. N. mézesbáb. Az összes jótevőknek az árvák ezen után hálás köszönetet mondanak. Uj ipariskolák: A kereskedelem­ügyi kormánynak az a terve, hogy Debre­cenben és Pécsett egy-egy fémipari szak­iskolát állít föl, nemsokára megvalósul. A szükséges költségek az 1908. évi költség­­vetésbe már be vannak illesztve. Miskolc szintén kap fémipari szakiskolát. Gyürky Ödön vallomása. A Nagyváradon elfogott Gyürky Ödön dr. búj­, dosásának összes részlete nagyon érdekli a rendőrséget. El nem tudják képzelni, hogy egy ilyen nagystílű szélhámos, aki el­­len köröző levelet adtak ki, a­kiről az ösz­­szes lapok hasábszámra közöltek napon­ként híreket és aki a szent elvek köpenye alatt annyi jámbor falusi embert és papot meg csalt, miképen bujdoshatott az ország területén majdnem egy évig ? Az ügyész­ség fogházában a rendőrség kiküldött tiszt­­viselője,kihallgatta ez iránt Gyürky Ödönt aki elbeszélte, hogy a szökésre heteken át készült, mert szerencsétlenül spekulált, elő­kelő összekötetéseiben csalódott. Öngyilkos akart lenni, de meggondolta a dolgot. Még szökése előtt egy József­városi kávéházban látta amint őt két detektív kereste. Noha , biceg mégis gyorsan elillant egy hátulsó ajtón, Pozsonyba utazott. A kupéban már a lapokból olvasta bűnlajstromát. Pozsony­ban kávéházban töltötte az időt, onnan­­ Párkánynánára, Ipolságra, Balassagyarmatra , Aradra, Szolnokra, Kecskemétre, Félegy­házára utazott. Mindenütt csak egy na­pig maradt, mert félt, hogy reábuka­nak.­­ Kolozsvárra érkezve álnév al­att a szálló­ban lakott. De elfogyott a megmaradt 500 koronája December 30-án rémes hideg idő­ben Nagyváradra utazott rokonához, Ada­­movszky Gyulánéhoz, a­ki jószívűen ma­gánál tartotta őt. Hetekig ki nem mozdult a szobából, folyton irodalmi munkával fog­lalkozott. Csak amikor a szakálla megnőtt, akkor mert az utcára menni. A szaka azonban tudvalevőleg nem használt semmit. Titokzatos történet. A kültelkek jámbor népe rejtélyes histórián próbálja ki fatáziáját. Sokszavú kávénénikék, szen­­timentalizmusra hajló varróleányok na­pok óta véres gyilkosságról öregynek újabb, meg újabb részletek, amelynek a gyönge lelkeket vannak hivatva megborzongatni. A dolog onnan indul ki, hogy karácsony első napjára virradóra a Farkas István utcában hatalmas vértócsa ijesztgette a járó­kelőket. Eredetétől — akkor még — senki sem tudott semmi bizonyosat, estére kelve azonban már szétdarabolt hulláról, véres kéjgyilkosságról s hasonló rémes dolgokról suttogott a fáma. A rendőrség azonban semmit sem tud mindezekről s szívesen tulajdonítja a vértócsát egy egy­szerű baromfi szomorú elmúlásának, gyilkosság­ról azonban hallani sem akart. A nép, az istenadta nép azonban tovább szövögeti a gyilkosság frázisairól a titokzatosság fá­­tyolát, amelylyel mindenesetre elérte azt, hogy a fátyol olyan sűrűn fedi most is a titokzatos történetet, hogy Swhirlock Hol­mes legyen, aki val ami­ re ki tud ilyen kö­rülmények között lyukadni. A részeg ember áldozata A na­pokban L­pozsencsics József, Bárác Ist­ván és Tubics Mária mohácsi lakosok be­tértek Csilits József kávé és bormérésébe, ahol iddogáltak Lip­ozsencsics az ott zené­lő cigányokkal sokat nótákat akart huzatni, de Csilits nem engedte, mert tudta, hogy Lipozsencsics veszedelmes, verekedő ember, és mivel az elfogyasztott bor árának fize­tésekor összepöröltek, Csilits fölszólította Lipozsencsicsot, hogy távozzék üzletéből. Ez azonban rá sem hederitett a fölszólitás­­ra, ha­nem kivette zsebkését s leszarással fenyegette az üzletben levő vendégeket s a cigányokat, sőt elszedte a vendégektő a bort s a padlóra öntötte. Erre aztán Csi­lits és felesége megfogták Lipozsencsicset és kitaszigálták, miközben Csilicsné a sod­rófával utána vágót és kissé el is találta. Lipozsencsics dühében beverte az utcára nyíló ablakokat, mire Csilits kiment az utcára, de itt a lesben álló Lipozsencsics késével hátulról észrevétlenül nyakszirten szúrta Csilicset aki a súlyos sérülés folytán meghalt. A mohácsi járásbíróság hivatalo­san értesülvén Csilics elhalálozásáról, dr. Kovács Károly, a járásbíróság vizsgálóbírája rögtön elrendelte a holttest felboncolását, melyet dr. Jellachich István pécsi törvény­­széki és dr. Löwy Jakab mohácsi járásor­vos teljesítették, a jegyzőkönyvet dr. Cul­­mann József bírósági jegyző vezette. Az orvosi vélemény szerint a bekövetkezett halál nem feltétlenül a szúrás által okozott sebesülés folytán állott be, hanem csak a fertőző anyagoknak a sebbe jutása által, mert a késsel együtt az erre tapadt sze­­nyes anyagok is behatoltak a sebbe. A tettest letartóztatták s egyelőre a járásbí­róság fogházában várja vizsgálat megin­dítását. PÉCSI KÖZLÖNY, 1907- december 31.

Next