Pécsi Közlöny, 1908. június (16. évfolyam, 127-147. szám)

1908-06-03 / 127. szám

ban kell leponyvázni, a melyben a csendőrök lefülelik s ha eltávozik onnan vissza toloncolandó. Ezt meg lehet cselekedni a ci­gány lovával, vagy kóbor kutyával, de emberrel Európa közepén a XX- ik században, még akkor sem, ha az véletlenül cigány. Ha szabad a madárnak ágról-ágra szállni, miért ne lenne szabad Isten képére teremtett embernek faluja határát elhagyni ? Ismét mások a kupeckodástól, a ló­tartástól akarják őket eltiltani. Ez sem vezetne célhoz, de nem is való civilizált országban ilyen eszközök­höz nyúlni. Miért ne tarthatna lovat, akár egy egész ménest, csak legyen módja hozzá ? Semmi kényszer esz­köz, sőt még kivételes eszközökhöz sem szabad nyúlnunk, mert azzal a cél nem lesz elérve és csak ön­magunkat kompromitáljuk ország vi­lág előtt. A­kik a cigány gyermekekre vetették a szemüket, jó helyen ta­­pogatódznak mert csakugyan itt kell kezdeni, a gyermekneveléssel. Van törvényünk, hogy minden gyermek, mihelyest tanköteles korát eléri isko­lába vezetendő fel, ne legyen kivé­tel ez alól a cigány gyermeke sem. Az államnak kötelessége polgárainak elemi oktatásáról gondoskodni, ha a kultur­nemzetek sorában számitani akar. Ingyen oktatás, ingyen tan­könyv, ha kell ruházat, s ha az uj nemzedéket kiemeltük a tudatlan­ságból, meg lett oldva a cigánykér­dés is. Az iskola legyen az a hely a mely a cigány családot megállítja a kóborlás utján s egy helyhez köti. Egy másik eszköz, amely sok reménységgel kecsegtet e téren, az illetőségi törvény revíziója és szigo­rú végrehajtása. Az állam legutolsó polgára is köteles legyen bejelente­ni lakóhelyét s ha egy másik köz­ség kötelékébe kíván lépni, azt ne tehesse a nélkül, hogy erről az előb­bi lakóhelyének elöljárósága értesí­tést ne kapjon. Aki pedig lakóhe­lyétől távol, ismerelen helyen, akár házat, akár munkát keres, az köte­les legyen magát igazolni. Igazol­vány nélkül ismeretlenül ne legyen neki szabad sehol sem tartózkodni, s ha figyelmeztetés dacára sem tá­vozik, lecsukandó. Rovott múltúak, cigány, nem cigány rendőri felügye­let alatt tartandók, a­míg meg nem javulnak. Harmadiknak ide tenném, a szegényügy rendezését. Az állam gondoskodjék a betegek elhelyezésé­ről, a munkanélkülieknek adjon meg­felelő munkát, a dolog kerülők szá­mára dolog házakat állítson. S ha a szegényügy rendezve lesz a cigány­­kérdés magától megszűnik, de ha az összes cigányokat is egy helyhez kötnék, fedél alá szoktatnák, a ba­jon még sem lenne segítve, mert fehér cigányok még többen vannak, mint feketék s ezek erkölcsei semmi­be sem jobbak mint amazoké. Lesz a kérdés megoldásának negyedik és ötödik módja is, de azt mondják el mások. Én még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ha sikerül a cigányokat kiemelni, abból a min­den tekintetben alacsony helyzetből, amelyben most élnek, új és életre való elemmel fogjuk gazdagítani és felfrissíteni társadal­munkat. A cigány testileg erős, egészséges: az asszonyok, de külö­nösen a férfiak szépek (pl. Rigó Jancsi.) A cigány ész furfangja, he­lyes irányba terelve, nagy dologra lenne képes. Kézügyességük sokszor bámulatra méltó. Mint zenészek pe­dig kiállják a versenyt a csehekkel és olaszokkal is, még művészi kirándulásra is el mert menni­­ Apatinba. Mielőtt elment volna szigorúan össze­tanult darabokkal készült útjára és mű­sorának fénypontja az „apatini induló“ volt. Erről a kirándulásról majd egy más alkalommal — most a nőegylet keletkezé­séről akarok írni. Ez a vad dalárda később mikor már sikereket tudott felmutatni egysületté ala­kult „Pécsi Dalkör“ név alatt alapsza­bályokat hoztak, azokat a minisztérium jóvá hagyta — aztán nem sokára felosz­lott reá az egyesület. Hiába no! A vad dalárda nem tűrte a nyaklót! Hát akkor még, amikor ez a vad da­lárda életben volt, rendezett az 1870-ik évben egy Szilveszter ünnepélyt a Toma­­nek féle vendéglőben, abban a teremben, amely most a Pécsi Polgári Casino alsó termét képezi a Kazinczy utcában. Ezen a Szilveszter ünnepélyen a vad dalárda tagjai közül tizen szünóra alatt egy asztal körül borozgattak. Ekkor történt, hogy Kaufmann Jó­zsef aranyozó, aki ismerte más városok­ban a jótékony nőegyletek áldásdús mű­ködését, panaszkodva említette fel, hogy mennyire hiányzik egy ily egyesület vá­rosunkban és hogy meg kellene alapítani egy ilyent. Ehhez természetesen pénz kell.­­ Ő a maga részéről erre a célra azonnal letesz húsz forintot, és kéri a megjelent inakat, hogy gondolják meg ennek az eszmének nemes voltát és ma­gukévá tevén ez eszmét, munkálkodjanak közre annak megvalósítására. Az igy­­ éjfél után elhintett mag jó talajra talált. Az asztalnál jelenvolt vad dalárda az eszmét magáévá tevén egymás után letette obulusait a kezdemé­nyező kezéhez, s Kaufmann József példá­ját követték Demel Nándor szobafestő Kaufmann Imre, Merk szabó, Weidinger építő mester, Klement cégfestő, Fridrich kárpitos, Herbert János molnár, Feszti és Platz üzletvezetőségi hivatalnokok. Hamarosan tehát együtt volt kétszáz forint (tíz alapító 20 forintjával.) Ez képezte azt a nagy mustármagot, amely ma már oly terebélyes fává nőtt. Másnap s a következő napokon Kaufmann József felhívást bocsátott ki, hogy a hölgyek a kezdeményezés folyta­tását most már vegyék a saját kezükbe, folytassák a taggyűjtést és alakítsanak e célra egy hölgy választmányt. Az alakuló gyűlést reá nem sokára a régi Hattyú terembe össze is hívták, amely alakuló gyűlés jegyzőjéül Jeskó Lajos most már elhunyt, de akkor még nőtlen evangélikus lelkészt kérték fel. A többi — ami az egyesületre vo­natkozik, — az már nem praehisztorikus dolog, annak jegyzőkönyvi nyomának kell lenni. A gyűlésen közfelkiáltással Cseh­kövér Annát választották meg elnöknőnek, aki 100 forinttal lépett rögtön az alapítók sorába. Ugyanezen a gyűlésen felkérték az egyesület védnökéül Kovács akkori pécsi püspököt, aki a nála tisztelgő küldöttség előtt a védnökséget elfogadta és az egylet PÉCSI KÖZLÖNY Városi ügyek. Az adózó polgárság figyelmébe. A harmadik osztályú kereseti adók kivetése most folyik. A felszólamlások el­intézése mindennap délután két és fél óra­kor veszi kezdetét az új városháza köz­gyűlési társalgó termében (II. em. 11. ajtó). A tárgyaláson az érdekeltek szemé­lyesen megjelenhetnek, esetleg meghatal­mazással ellátott megbízott által is képvi­seltethetik magukat. Polgártársaink figyelmeztetésére na­ponta közöljük azokat a foglalkozásokat, amelyeknek adói sorra kerülnek. Ma, tárgyalták a következő­k adóját: bőrkereskedő, borjúkereskedő, bútorkeres­kedő, épület- és tüzifakereskedő, könyv- és papírkereskedő, fűszerkereskedő, rongy­kereskedő. Holnap, e hó 3-án tárgyalják a követ­kezőket : rőföskereskedő rövidárukeres­kedő, vaskereskedő, vegyeskereskedő szalmakereskedő szőlővesszőkereskedő. A Kardos Kálmán­ utca aszfaltozása. Az idei aszfaltozási programmba tudvalevőleg fel van véve a Kardos Kálmán­­utca aszfaltozása is, amelyre vonatkozó­lag a helyszíni tárgyalást az érdekelt ház­­tulajdonosok bevonásával most tartották meg, minthogy a felső Malom­ utca aszfal­tozási munkálatai már annyira előre­haladtak, hogy rövid időn belül a most elzárt utcát átadhatják a közforgalomnak. A Kardos Kálmán-utca aszfaltozásá­nál az utcavonal megállapítása is szóba került s ezt a kérdést oly kép gondolta a bizottság leghelyesebben megoldhatni. 3

Next