Pécsi Közlöny, 1909. április (17. évfolyam, 69-89. szám)

1909-04-01 / 69. szám

1909. április 1. FÉCSI KÖZLÖNY ,­­ mert mi együtt voltunk mindig a „doppel­­d­en“-ben is. Persze, hogy hallottam. Egy kis bosnyák fiú magyarul kiáltott hozzánk: Jó napot katona bácsik! nagy szó ez ott, ahol csak többnyire hitből ismerik, a mi szép zengzetes nyelvünket, de mivel sok magyar katona van ott lent, meg-meg tanul egy pár török és „czues“ bosnyák magya­rul beszélni. Van Trebinye irányában a cznagorai — Montenegró — határszélen a trebincicza mellett, vagy 10 magyar család is letele­pedve. A magyar kormány jóvoltából, szőlőt művelnek és tanítják a „czues“-okat. Szép helyen vannak — „patrolirozás“ al­kalmával voltunk ott egy páran — szép síkság, körül fenyves hegyekkel mellett a kékszinü Trebincicza folyik, lelkünk örült. Ilyen szép tájat csak Gackó (Hercegovina) környékén és Felső-Boszniában láttam életemben. Jó félnapi gyalogolás után végre Trebinjébe értünk. Itt már várt bennün­­ket a katona „menázs“, jobb volt az előb­binél, de kellett is a mi fiatal testvérünk­nek ! Délu­tán 2 óra volt, vasárnap, parancs­n­o­k kiadás. Elnéztük hogy, hogy verték az „einczelmarsch­“ot a Trebinyei bakák. Délután az általános pihenés bekö­vetkezett úgy 6 óráig, akkor ki-ki előszedte a hazait, ki meg a sátor melletti kis kantin­ból hozott egyet-mást. A kaszárnya melletti téren, nagy sátrak alatt voltunk. Utóbb mindenkinek volt valamije, ki egy rúd szalámit, kol­bászt, párizsit, virslit, szalonnát ki mit ért, azt hozott. A fizetésről meg szó se volt. A kantinost beszorították harmadmagával a sarokba, a többi meg garázdálkodott, utóbb is a laktanyai őrségnek kellett kivonulni segítségre. De már majdnem későn, mert a bódé félig-meddig üres volt. Hanem bű­nös­ az egy sem találkozott a sok közül. Mindezek és a nagy gyalogolás után jólesett mindnyájunknak a pihenés. De milyen pihenés, úgy éjfélfelé nagy dör­gés és csattogás zavarta meg álmunkat. Zuhogott s csak úgy szakadt a zápor sát­rainkra, alattunk meg mintegy rohanó folyó szaladt az ár, elvitte a szalmát, né­hány sátort is felborított, mindenünk csu­rom víz lett, képzelhetjük a további pi­henést. Reggel azon vizesen indultunk Bilek felé a 2300 méteres hegy oldalán. Tete­jében van a trebinjei erdő, egyébént na­gyon kopasz, csak kő kolosszus, melyről jól lehet Montenegrót is látni. Moskón volt egy kis pihenés, s ka­tonás villás reggeli, (kinek mi volt a „bratsake“-jában). Érdekes kis helyiség alacsony várfalával, fél század katonaság és egypár szál csendőr van benne, no meg két csúcs ház a kantinnál. Ez az egész község, egyébként Bilekhez tartozó „Cordon-post“. Hanem sziklás hegyekben bővelkedik, mint minden bosnyák falu és város. Nem messze volt már a szívünk vá­gya : Bilek. Egy óra lehetett mikor bá­gyadtan megérkeztünk. A földiek már vártak bennünket, ki örült, ki nem. Mi még vagy 40-en tovább mentünk, föl az úgynevezett „Werk No. 1“-re, egy erős magas kőfallal elzárt épületbe, melyet kö­röskörül árok és drótsövény vesz. Két ha­talmas vas kapujával, s röpülő hídjával szinte ijesztő volt. De akkor nem igen néztük, mert az esőt mintha öntötték . Holnap talán mi leszünk a gyöngébbek. És akkor fog a háború elkövetkezni a mikor mi leszünk a gyengébbek. Mert, hogy el fog következni, az több mint va­lószínű. NA­PI HÍREK. Pécs, 1909. április 1. Hadsereg a párbaj ellen. A hadse­reg volt eddig a párbaj barbár intézményé­nek legerősebb bástyája. A hadsereg tag­jaira nézve eddig kötelező volt a párbaj és a katonatisztek nemcsak polgárembe­rekkel hanem a maguk bajtársaival támadt legjelentékenyebb becsületbeli ügyeiket is mindig párbaj útján intézték el. Ez a felfogás azonban most gyöke­resen megváltozott a hadsereg irányadó köreiben. Erről tesz tanúságot a nemrég életbe léptetett új katonai becsületügyi eljárás, valamint a reá vonatkozó, most megjelent hadügyminszteri rendelet. Ezek szerint a jövőben a tisztek többé nem párbajozhatnak egymással, a párbaj ki van küszöbölve a hadseregből. Az új becsületbeli eljárás szerint ugyanis ha két katonatiszt között lova­­gias ügy merül föl amelyet a katonatiszt között négy segéd nem tud békés uton elintézni, az ügyet mindig a be­­csületbíróságnál kell bejelenteni. A becsü­­letbíróság a felek kihallgatása után elha­tározza, hogy milyen módon lehet az ügyet békésen elintézni. Ha a sértés akkora, hogy az nem volna lehetséges, a becsületbírósági vagy a törvényszéki büntető vizsgálat megindítását határozzák. Mivel pedig abbból a szempotból indulnak ki hogy a tiszt, ha bajtársát becsületében sérti vagy tettleg bántalmazza, nem méltó arra, hogy a katonatisztikar tagja marad­jon a sértő fél ellen indítsanak vizsgála­tot és a sértett félnek az szolgál elégtételül, hogy a sértőt a törvényszéki vagy becsü­­letbíróság elítéli. Az a bonatiszt, aki a becsületbíróság határozása előtt vagy annak ellenére bajtársával párbajozik, szigorúan megbüntettetik. Sem a parancsnok, sem a becsületbíróság nem rendelheti el a sértésnek fegyverrel való elintézését, mivel csak a békés elinézésről vagy a vizsgálat megindításáról határozhatnak, így tehát a tisztek között való párbaj ezután lehetetlenség. A becsületügyi eljáráshoz a hadügy­miniszter részéről kiadott új utasítás kü­lön meghatározza a párbajt és a békés elintézést kizáró sértéseket. Ide tartozik valamennyi szolgálati okból fölmerült eset, egyik fél részegsége, tettleges bántalma­zás, tettlegességgel való fenyegetés, durva szidalmazás s valamennyi a becsületet szertő kijelentések. Ezekben az esetekben becsületbíró­sági vagy törvényszéki vizsgálatot kell indítani. Ha pedig csekélyebb félreértésből vagy heveskedésből támadt az affér, ak­kor békés uton kell azt elintézni. A párbajnak a hadseregből való ki­küszöbölése bizonyára jó és nevelő hatás­sal lesz a polgári társadalomra is. A gyermekvédő liga helyi bizott­sága vasárnap április hó 4-ikén tartja ülé­sét Erreth János főispán elnöklete alatt a városi székház közgyűlési termében. A helyi bizottság ülésének tárgya a pécsi gyermeknap idejének és módjának megál­lapítása lesz. A gyermeknapi ünnepélyek most is két részre lesznek valószínűleg osztva, az első rész a Széchenyi téren s a király­ utcai korzón fog lefolyni, ahol kis gyermekek fognak a sétálók között ibolya csokrokat árusítani a gyermeknap jövedel­mének gyarapítására; a Széchenyi téren is­mét urnák lesznek felállítva, amelyeknél előreláthatólag ismét a pécsi nőegyletek úrnői fogadják el az önkénytes adományo­kat. A gyermek­ünnepély második része ugyanaz­nap délután a Tettyén egy ott rendezendő népünnep keretén belül fog lefolyni. Szélhámos tótok, Maczek Mihály és Miczó András felvidéki tótok engedélyt kaptak a belügyminisztériumtól, hogy gyűjtő­­ívvel és persellyel együtt megjelenve, jóté­­konycélú adományokat gyűjtsenek. A ra­vasz tótok azonban nem tartották be ezt az utasítást, hanem különváltak napközben egymástól s egyik a gyűjtő­ivvel, a másik meg a persellyel külön-külön házalták vé­gig az országrészeket, így sok pénzt össze­gyűjtöttek, de ebből csak azt tartották meg, amit az egyiknek idén aláírással bizo­nyítottak az adakozók, — a többi pénzt állandóan elköltötték a maguk céljaira. — A rendőrség azonban rájött erre a szimpla csalásra, előállította őket, a kihallgatásuk után elvette tőlük a gyűjtött pénzt s azt az illetékes szolgabirói hivatalnak küldte meg, őket pedig megbüntette s aztán haza­­toloncoltatta illetőségi helyükre. Dobáló suhancok. Gergely Pál, Kop­pányi János és Kerbert István 14—16 éves Höffler-gyári napszámos suhancok tegnap este a vasúti állomás előtti téren a sürgöny és telefon vezeték elszigetelő csengőjét — célbadobás gyakorlásából — parittyával kezdték dobálni. A járókelőkre veszedelmes parittyázásnak Decsi József p. t. szerelő vetett véget, ki Gergelyt elfogta és a fel­jelentést a jeles céldobók ellen megtette. A másik két suhanc­ elmenekült. A cigányok megrendszabályozása. A budapesti m. kir. statisztikai hivatal meg­kereste Koszits Kamill alispánt, hogy a megye területén tartózkodó kóbor cigányok­ról sürgősen készíttessen statisztikát s azt legkésőbb április 15-éig terjeszsze fel. Ez a megkeresés összefüggésben van a bel­ügyminiszter által nemrégiben kibocsájtott hasonló értelmű rendelettel, mely sejteti, hogy a statisztika a cigányok megrendsza­­bályozásához s a cigányügy országos ren­dezéséhez szükséges.

Next