Pécsi Közlöny, 1910. március (18. évfolyam, 48-78. szám)
1910-03-01 / 48. szám
ihlő. március 1 PÉCSI KÖZLÖNYk fizika eszeveszett kísérleteinek exponense Magyarországon, de a magyar ember kutyára bízná a szalonnáját, ha Khuen-Héderváry felé hajlana bizalmával. Nem akarok tovább foglalkozni ezzel a nemzeti munkapárttal és annak vezéreivel; hiszem, hogy a nemzet méltó elbánásban fogja őket részesíteni. Egy igen fontos, s a közvéleményt már évek óta foglalkoztató kérdésre, a függetlenségi párt régi programmpontját képező általános választójog kérdésére akarok áttérni. Meggyőződhettünk tehát róla, hogy a függetlenségi eszmék legbiztosabb támaszát nem a felsőbb társadalmi rétegekben, hanem a magyar nép zömét képező földmives- és iparosvilág milliói és százezrei közt kell megtalálni. Ezekre a rétegekre támaszkodva, sikeres függetlenségi politikát tehát csak liberális és demokratikus alapon lehet folytatni ebben az országban. Ezért vagyok híve az általános egyenlő választói jognak, s kívánom, hogy széles alapokra fektetve, minden arra érdemes állampolgár választói joggal fölruháztassék, hogy a kereteknek széles kitágítása által a nemzet akaratának megnyilatkozása nagyobb erőt és hathatós tartalmat nyerjen, s elsőrendű és elodázhatatlan feladatnak tartom, hogy az általános és egyenlő választói jog, — a magyar nemzeti érdekek biztosítása mellett, — mielőbb megvalósíttassék. Ezután áttérve a saját képviselői működésére, s indokolja, hogy miért nem követte Kossuth Ferencet, s beszámolóját azzal végezte: A felmerült nehézségek között is tudtam egyet, egy kötelesség mindenek fölött élt lelkemben, s most nyugodt lelkiismerettel, bátor tekintettel tudok mindenkinek a szemébe nézni. Kossuth Lajosnak reám bízott zászlaját tisztán és mocsoktalanul hozom önöknek vissza. És végezetül csak azt kívánom, adjon Isten önöknek erőt, hogy az igaz függetlenségi elvek mellett szívósan kitartva, ezentúl is Kossuth Lajos zászlója győzedelmeskedjék ebben a kerületben. Ferdinándy Béla képviselő beszéde alatt ismételten mozsárdurrogással fejezte ki örömét s lelkesedését a megjelentek. Mikor a hatalmas éljenzaj lecsilapult, amit Ferdinándy Béla beszéde keltett, riadó: Halljuk Justhot! Halljuk Justhot! kiálltással fejezte ki a közönség kívánságát, melynek engedve Justh Gyula lépett az emelvényre s a következőkben körvonalazta a függetlenségi párt álláspontját: Justh Gyula beszéde. Igen tisztelt Polgártársak ! Testvéreim! Örömmel jöttem erre a helyre, mivel ez a kerület országszerte úgy ismert, mint az elvszilárdságnak mintaképe, s ép ezért az egész ország úgy tekint Mohácsra, mint a függetlenségi és negyvennyolcas párt bevehetetlen várára. Az a fogadtatás, amelyben bennünket részesítettek és a tapasztalt lelkes hangulat annak bizonyítékául szolgál, hogy még sokkal nagyobb lelkesedéssel, sokkal nagyobb ragaszkodással viseltetnek a függetlenségi párt eszméihez, mint amily ragaszkodásról a kerület híte tanúskodik. Ha ilyen lelkes hangulat, ilyen önzetlen támogatás kíséri törekvéseinket, akkor Magyarországon a poklok kapui sem vesznek erőt! Meghallgattam az én igen tisztelt barátom és képviselőtársam Ferdinándy Béla nagy elvhűségről tanúskodó beszédét, s a lelkesedés tüze nem csak önöket járta át, de az én szívemben, az én lelkemben is gyújtott. » Hogyha a legközelebbi képviselőválasztás alkalmával sok ilyen önzetlen, fáradságot nem ismerő, nem a hatalomért, nem egyéni előnyökért küzdő képviselők lesznek az ország házában, akkor ez az ország boldog lesz. Ilyen képviselőkre van szüksége az országnak, mert nagyon jól festette le előttem szólott képviselőtársam az állapotokat. Az ország egy részén ma az önzés, a haszonlesés vett erőt, sokan csak önös érdekeiket, a hatalmat keresik, nem a közérdeket szolgálják, nem az országot akarják dicsővé, naggyá tenni, hanem a hatalom és egyéni érdek szolgálatába szegődnek. A küszöbön levő képviselőválasztások alkalmával ezért jól vigyázzanak, mert elő fognak állani egyesek, akik csak szavakkal igyekszenek önöket eltántorítani a függetlenségi párt elveitől, megfélemlítéssel, ígéretekkel akarják önöket rábírni arra, hogy eltántorodjanak Kossuth Lajos szent lobogója mellől. Meglehet, hogy a csábítók egy s más előnyben egy pillanatra részesíthetnek is egyeseket, de annak meg lesz a böjtje, hogyha a választókerület a csábításnak, ígérgetésnek engedve odaáll a hatalom, a bécsi parancsszó mellé, mert azok, akik nem egyenes után, nem tiszta eszközökkel, hanem a törvényben meg nem engedett módon igyekeznek megszerezni a választópolgárokat, ezer eszközzel rendelkeznek arra, hogy azt a pénzt, amelyet kiosztanak, busás kamattal szedjék vissza tőlük. Nem illő dolog, hogy magamról beszéljek, de felemlítem, hogy én olyan példát állítottam fel, amely példát követni kellene minden államférfinak. Magyarország első közjogi állását hagytam ott, hogy elveimet diadalra juttassam, s mikor a hatalom nekem felkínáltatott, de ez a hatalom nem elveim diadalát jelentette, visszautasítottam a hatalmat, mert elveim diadala nélkül nekem a hatalom nem kell ! Ezt a példát kell, hogy kövessék országszerte, s én meg vagyok róla győződve, hogy ebben a kerületben ez a példa követésre fog találni. Ha mindenki csak a saját érdekét nézi, ha a közérdekkel senki sem törődik, ha mindenki csak a hatalmat keresi, s most a hatalmon levő oly párthoz csatlakozik, amely az ország érdekével nem törődik, akkor ez az ország el fog pusztulni. Ezért kérem fel önöket, hogy a választás alkalmával sorakozzanak ismét Ferdinándy Béla képviselőtársam mellé, mert igaz lelkiismerettel állíthatom, hogy egyike a párt azon oszlopos tagjainak, kire nyugodtan bízhatják az ország sorsát. Engedjék most meg — kérem — hogy ha nem is túlságos mértékben, de igénybe vegyem szíves türelmüket, mert érzem, hogy egy s másról kell szólanom. Mielőtt azonban a jelenről beszélnék, s a jelenről a jövőbe vetnék pillantást, a múltra kell visszatekintenem. Ezelőtt négy évvel, mikor a koalíciós kormány megalakult, azzal a feladattal alakult meg, hogy helyreállítsa az alkotmányt és megvalósítsa az általános egyenlő választói jogot. Örömmámorban úszott akkor az egész ország, mert mindenki azt hitte, hogy egy új aera fog megkezdődni, mindenki azt gondolta, hogy ezután a jövőben még csak gondolni sem lehet alkotmányellenes törekvésekre. Mindenki meg volt győződve arról, hogy a korona egyetért a kormánynyal abban, hogy a népek nagy tömegét be kell vonni az alkotmány sáncaiba. És mindjárt kezdetben azt tapasztaltuk, hogy olyan emberre lett bízva az általános egyenlő választói jognak megvalósítása, ahol soha életében nem volt híve az általános választói jognak. Mit várhattunk az általános egyenlő választói jog megvalósítása terén attól, aki évek során át mindig az általános választói jog ellen küzdött. Ebben az országban a hatvanhetesek működése végzetszerű csapás volt, végzetes volt a múltban, az a jelenben és az lesz a jövőben is. Hiszen a Wekerle-kormány utolsó idejében a parlament utolsó ülésén Wekerle Sándor miniszterelnök beszédében azt hangoztatta, hogy az önálló nemzeti banknak, a gazdasági önállóságnak megvalósítása az orságra kárhozatos és végső veszedelmet jelent. Az általános és egyenlő szavazati jogról pedig azt mondták, hogyha Magyarországon általános egyenlő szavazati jog lesz, akkor a magyar faj haegemóniáját és supremaciáját nem fogja fentartani tudni és e téren vereséget fog szenvedni. Már most kérdem, micsoda fogalmuk lehet a külföldieknek arról az országról, melynek miniszterelnöke az országra nézve kárhozatosnak jelenti ki a gazdasági önállóság, az önálló nemzeti bank megvalósítását, amelyet pedig minden legapróbb állam megvalósított, s amely az államot mindenütt fejlesztette s mesés módon gazdagította. Azok a külföldiek, akik ezt tudják azt hiszik, hogy az a fellendülés, az a fejlődés, melyet Magyarország felmutat csak Potemkin vár, hogy ebben az országban nagy a baj, hogy ez egy elernyedt, elgyengült ország. Másfelől pedig azt kérdik, hogy milyen faj lehet az, amely csak mesterséges utón tudja supremaciáját föntartani, ez a