Pécsi Közlöny, 1910. március (18. évfolyam, 48-78. szám)

1910-03-01 / 48. szám

ihlő. március 1 PÉCSI KÖZLÖNY­k fizika eszeveszett kísérleteinek exponense Magyarországon, de a magyar ember ku­tyára bízná a szalonnáját, ha Khuen-Hé­­derváry felé hajlana bizalmával. Nem akarok tovább foglalkozni ezzel a nemzeti munkapárttal és annak vezérei­vel; hiszem, hogy a nemzet méltó elbá­násban fogja őket részesíteni. Egy igen fontos, s a közvéleményt már évek óta foglalkoztató kérdésre, a függetlenségi párt régi programmpontját képező általános választójog kérdésére akarok áttérni. Meggyőződhettünk tehát róla, hogy a függetlenségi eszmék legbiztosabb táma­szát nem a felsőbb társadalmi rétegekben, hanem a magyar nép zömét képező föld­mi­ves- és iparosvilág milliói és százezrei közt kell megtalálni. Ezekre a rétegekre támaszkodva, sikeres függetlenségi politi­kát tehát csak liberális és demokratikus alapon lehet folytatni ebben az országban. Ezért vagyok híve az általános egyenlő választói jognak, s kívánom, hogy széles alapokra fektetve, minden arra ér­demes állampolgár választói joggal fölru­­háztassék, hogy a kereteknek széles kitá­gítása által a nemzet akaratának megnyi­latkozása nagyobb erőt és hathatós tartal­mat nyerjen, s elsőrendű és elodázhatatlan feladatnak tartom, hogy az általános és egyenlő választói jog, — a magyar nem­zeti érdekek biztosítása mellett, — mi­előbb megvalósíttassék. Ezután áttérve a saját képviselői működésére, s indokolja, hogy miért nem követte Kossuth Ferencet, s beszámolóját azzal végezte: A felmerült nehézségek között is tudtam egyet, egy kötelesség mindenek fölött élt lelkemben, s most nyugodt lelki­ismerettel, bátor tekintettel tudok minden­kinek a szemébe nézni. Kossuth Lajosnak reám bízott zászlaját tisztán és mocsokta­­lanul hozom önöknek vissza. És végezetül csak azt kívánom, ad­jon Isten önöknek erőt, hogy az igaz füg­getlenségi elvek mellett szívósan kitartva, ezentúl is Kossuth Lajos zászlója győzedel­meskedjék ebben a kerületben. Ferdinándy Béla képviselő beszéde alatt ismételten mozsárdurrogással fejezte ki örömét s lelkesedését a megjelentek. Mikor a hatalmas éljenzaj lecsilapult, amit Ferdinándy Béla beszéde keltett, riadó: Halljuk Justhot! Halljuk Justhot! kiálltás­­sal fejezte ki a közönség kívánságát, mely­nek engedve Justh Gyula lépett az emel­vényre s a következőkben körvonalazta a függetlenségi párt álláspontját: Justh Gyula beszéde. Igen tisztelt Polgártársak ! Testvéreim! Örömmel jöttem erre a helyre, mivel ez a kerület országszerte úgy ismert, mint az elvszilárdságnak mintaképe, s ép ezért az egész ország úgy tekint Mohácsra, mint a függetlenségi és negyvennyolcas párt bevehetetlen várára. Az a fogadtatás, amelyben bennün­ket részesítettek és a tapasztalt lelkes hangulat annak bizonyítékául szolgál, hogy­­ még sokkal nagyobb lelkesedéssel, sokkal nagyobb ragaszkodással viseltetnek a füg­getlenségi párt eszméihez, mint amily ra­gaszkodásról a kerület híte tanúskodik. Ha ilyen lelkes hangulat, ilyen ön­zetlen támogatás kíséri törekvéseinket, ak­kor Magyarországon a poklok kapui sem vesznek erőt! Meghallgattam az én igen tisztelt ba­rátom és képviselőtársam Ferdinándy Béla nagy elvhűségről tanúskodó beszédét, s a lelkesedés tüze nem csak önöket járta át, de az én szívemben, az én lelkemben is gyújtott. » Hogyha a legközelebbi képviselő­vá­lasztás alkalmával sok ilyen önzetlen, fá­radságot nem ismerő, nem a hatalomért, nem egyéni előnyökért küzdő képviselők lesznek az ország házában,­­ akkor ez az ország boldog lesz. Ilyen képviselőkre van szüksége az országnak, mert nagyon jól festette le előttem szólott képviselőtársam az állapo­tokat. Az ország egy részén ma az önzés, a haszonlesés vett erőt, sokan csak önös ér­dekeiket, a hatalmat keresik, nem a köz­érdeket szolgálják, nem az országot akar­ják dicsővé, naggyá tenni, hanem a ha­talom és egyéni érdek szolgálatába sze­gődnek. A küszöbön levő képviselőválasztások alkalmával ezért jól vigyázzanak, mert elő fognak állani egyesek, akik csak szavak­kal igyekszenek önöket eltántorítani a függetlenségi párt elveitől, megfélemlítéssel, ígéretekkel akarják önöket rábírni arra, hogy eltántorodjanak Kossuth Lajos szent lobogója mellől. Meglehet, hogy a csábítók egy s más előnyben egy pillanatra részesíthetnek is egyeseket, de annak meg lesz a böjtje, hogyha a választó­kerület a csábításnak, ígérgetésnek engedve odaáll a hatalom, a bécsi parancsszó mellé, mert azok, akik nem egyenes után, nem tiszta eszközökkel, hanem a törvényben meg nem engedett módon igyekeznek megszerezni a választó­polgárokat, ezer eszközzel rendelkeznek arra, hogy azt a pénzt, amelyet kioszta­nak, busás kamattal szedjék vissza tőlük. Nem illő dolog, hogy magamról be­széljek, de felemlítem, hogy én olyan pél­dát állítottam fel, amely példát követni kellene minden államférfinak. Magyarország első közjogi állását hagytam ott, hogy elveimet diadalra jut­tassam, s mikor a hatalom nekem felkínál­­tatott, de ez a hatalom nem elveim dia­dalát jelentette, visszautasítottam a hatal­mat, mert elveim diadala nélkül nekem a hatalom nem kell ! Ezt a példát kell, hogy kövessék országszerte, s én meg vagyok róla győ­ződve, hogy ebben a kerületben ez a példa követésre fog találni. Ha mindenki csak a saját érdekét nézi, ha a közérdekkel senki sem törődik, ha mindenki csak a hatalmat keresi, s most a hatalmon levő oly párthoz csatla­kozik, amely az ország érdekével nem tö­rődik, akkor ez az ország el fog pusztulni. Ezért kérem fel önöket, hogy a vá­lasztás alkalmával sorakozzanak ismét Ferdinándy Béla képviselőtársam mellé, mert igaz lelkiismerettel állíthatom, hogy egyike a párt azon oszlopos tagjainak, kire nyugodtan bízhatják az ország sorsát. Engedjék most meg — kérem — hogy ha nem is túlságos mértékben, de igénybe vegyem szíves türelmüket, mert érzem, hogy egy s másról kell szólanom. Mielőtt azonban a jelenről beszélnék, s a jelenről a jövőbe vetnék pillantást, a múltra kell visszatekintenem. Ezelőtt négy évvel, mikor a koalíciós kormány megalakult, azzal a feladattal alakult meg, hogy helyreállítsa az alkot­mányt és megvalósítsa az általános egyenlő választói jogot. Örömmámorban úszott akkor az egész ország, mert mindenki azt hitte, hogy egy új aera fog megkezdődni, mindenki azt gondolta, hogy ezután a jövőben még csak gondolni sem lehet alkotmányellenes törek­vésekre. Mindenki meg volt győződve arról, hogy a korona egyetért a kormánynyal abban, hogy a népek nagy tömegét be kell vonni az alkotmány sáncaiba. És mindjárt kezdetben azt tapasztal­tuk, hogy olyan emberre lett bízva az ál­talános egyenlő választói jognak megvaló­sítása, ahol soha életében nem volt híve az általános választói jognak. Mit várhattunk az általános egyenlő választói jog megvalósítása terén attól, aki évek során át mindig az általános választói jog ellen küzdött. Ebben az országban a hatvanhetesek működése végzetszerű csapás volt, végze­tes volt a múltban, az a jelenben és az lesz a jövőben is. Hiszen a Wekerle-kormány utolsó ide­jében a parlament utolsó ülésén Wekerle Sándor miniszterelnök beszédében azt han­goztatta, hogy az önálló nemzeti banknak, a gazdasági önállóságnak megvalósítása az orságra kárhozatos és végső veszedelmet jelent. Az általános és egyenlő szavazati jog­ról pedig azt mondták, hogyha Magyaror­szágon általános egyenlő szavazati jog lesz, akkor a magyar faj haegemóniáját és supremaciáját nem fogja fentartani tudni és e téren vereséget fog szenvedni. Már most kérdem, micsoda fogalmuk lehet a külföldieknek arról az országról, melynek miniszterelnöke az országra nézve kárhozatosnak jelenti ki a gazdasági ön­állóság, az önálló nemzeti bank megvaló­sítását, amelyet pedig minden legapróbb állam megvalósított, s amely az államot mindenütt fejlesztette s mesés módon gazda­gította. Azok a külföldiek, akik ezt tudják azt hiszik, hogy az a fellendülés, az a fej­lődés, melyet Magyarország felmutat csak Potemkin vár, hogy ebben az országban nagy a baj, hogy ez egy elernyedt, elgyen­gült ország. Másfelől pedig azt kérdik, hogy mi­lyen faj lehet az, amely csak mesterséges utón tudja supremaciáját föntartani, ez a

Next