Pécsi Közlöny, 1910. szeptember (18. évfolyam, 201-225. szám)
1910-09-01 / 201. szám
2. De lássuk, melyek azok az okok, melyek az egyhuzamban való tanítás korszerűsége és gyakorlati volta mellett bizonyítanak. Pécs szab. kir. város iskoláiba közel 300 kültelki tanuló jár, kik a távolság miatt nem mehetnek haza ebédelni, hanem a délelőtt 11 órától délután 2 óráig terjedő időt az iskolában töltik, mégpedig felügyelet nélkül, mert napközi otthon ez ideig csak egy volt, de az is a pécsi tanítónők egyesületének jóvoltából. Városunknak 4 oly intézete van, hol ily napközi otthont kell még létesíteni, ami pedig nem kevesebb mint 4 ezer korona kiadást jelent, mert az mégis csak lehetetlen állapot, hogy 300 tanuló, fiú és leány vegyesen, minden felügyelet nélkül csatangoljon, rakoncátlankodjon 3—4 órán át. Ugyanezen kültelki tanulókat téli időben ,1- n. 3 órakor haza kell bocsátani, újra a távolság miatt, így 300 tanuló veszít napról-napra egy taxiórát, ami nem kevéssé befolyásolja ezen tanulóknál a tanítási eredményt. A fenti érvek egyrészről az iskolafenntartó megterhelését jelentik a mai viszonyok között, de ami ennél fontosabb , a tanítás eredményének veszélyeztetésére is rámutatnak. Továbbá a téli hónapokban a legújabb iskolaépületben is d. u. 3 órakor már sötétség van, hogy az akkori táj (pl. olvasás, írás, rajz, föld) egyenesen károsodhat a tanuszemeire. E mellet tanúskodik a elszomorító körülmény, hogy a süveges tanulók száma napróra rohamosan emelkedik. E bajon kötelessége az iskolafenntartósegíteni, ha máskép nem, hát a nyvilágítás bevezetésével, amíg, nem kis megterhelés volna, amúgy is szűkös anyagi viszonyok közt levő városunkra. A félnapos, egyhuzamban való oktatás behozatalával megoldható lenne e kérdés; nem szenvedne 4—5 ezer gyermek szeme, szervezete és újabb kiadás sem terhelné a várost. A nyári hónapokban pedig oly elviselhetetlen a meleg, hogy a gyermeki lélek s szervezet elpetyhül s valósággal alszik, ami egyrészről tehát a szervezet rovására megy, másrészről meg az egész délutáni tanítás eredményét veszélyezteti. — Ezt persze látni kell. Ezenkivül, mikor a modern paedagogia céljául tűzi ki, hogy a gyermek minél többet legyen a szabadban s ezekből létesülnek az erdei iskolák is, akkor nem zárkózhatnak el az elől, hogy a tanulóseregnek adjuk a nap második felét pihenésre, szabadban való mozgásra és ne kényszerítsük egész nap a zárt, rossz levegőjű termekbe, mikor általános a panasz, hogy rohamos a testi visszafejlődés. Ha tudjuk, fölfedezzük a bajokat, miért nem segítünk rajta ? Hisz nem kerül pénzbe, sem fáradságba. A legtöbb hivatalnál az egyhuzamban való munkaidő 8—1, vagy 2-ig van elrendelve, tehát a családok 1—2 órakor ebédelnek. A mai viszonyok közt tehát kétszer: déli 12 órakor az elemi iskolai tanulóknak és 2 órakor a családfőnek kell tálalni, ami egyrészről megfosztja a családfőt nevelői--tetől, a családi élet örömének egy részétől, másrészt pedig nem kis megterhelése a gazdaasszonynak, kinek kettős munkája van. Hátrány a családi élet ápolását, a nevelést illetőleg is, de még financiális szempontból is. A középiskolák, hol pedig fejlettebb szervezet és lélek áll rendelkezésre, mégis az egyhuzamban való tanítást hozták be. Hazánk több neves városának paedagógusai szintén az egyhuzamban való tanítás mellett foglalván állást, már pár éve egyhuzamban tanítanak az elemi iskolákban, így nevezetesen Budapest, Fiume, Kecskemét, Nyíregyháza, Újpest, Léva, Lugos stb. elemi iskoláiban a félnapos oktatás van gyakorlatban. A fent nevezett városok elemi iskolái, továbbá a középiskolák ily irányú intézkedései csak megerősítik az egyhuzamban való tanítás célszerűségét. A család pedig követelheti ép a fenti okok alapján, mert amint berendezkedett a hivatal, a társadalom, vele a család, úgy az iskolának is kötelessége ezekhez alkalmazkodnia, amint ezt már a fent nevezett városok elemi iskolái is megtették. Még számos érvet lehetne felhozni, de feleslegesnek véljük a részletezést. Feltártuk az aktuális kérdést, az iskolaszék kötelessége, hogy ez mielőbb megvalósíttassék. Tessék az igazgató és tanító iskolaszéki tagoknak is e kérdést megszívlelni, mert ha az ügy elposványosodik, az ő bűnük is lesz. Örömmel nézzük a tanügy fejlődését, haladását és hisszük, hogy jelenleg is egy lépéssel előbbre visszük, midőn vele foglalkozunk. Az már aztán nem a mi bűnünk lesz, ha az iskolaszékben — mit nem hiszünk — e nézet jegecesedne ki: „Ami jó volt az eddigi jó régi öregeknek, az jó lesz nekünk is.“ Az amerikai nő. A vén Európa mindenkor különös érdeklődéssel nézi az újvilág dolgait. Ennek az általános érdeklődésnek a központjában" amerikai lady áll, elsősortint és pedig a "Vidag stellárkirálynő, aki teljesen e természetével nagyon is érthető melti föl az európai nő kíváncsiságát. hogy ennek az érdekes típusnak háláját adhassuk, legelsősorban neveldszerét kell megismertetnünk. A házakból származó dollárkirály-mekkoráktól kezdve fényűzés. A kis leány, mihelyt arra vagy francia nevelőnőt kapásának befejezése után, felülába küldik. Vannak olyan -ü iskolák, melyeket csak *k gyermekei látogathatnak, keltséget a leánygimnák el, ahol a latin és '*■ leginkább a sport a fő súlyt. De nem hygienia praktikus tanításáról sem s a masszázs-, meg a kéz- és lábápolásban a fiatal leányok nagy ügyességre tesznek szert. Járnak ezenkívül főző-, varró-, festő- és zeneiskolába is. Sok leányt átküldenek Európa előkelőbb nevelő intézeteibe, különösen Svájcba. A házi nevelésben fejelv a puritánizmus; a leányok csak vizet isznak, sokat járnak a templomba, jótékonyságot kell gyakorolniok s a szegény bevándorlottakkal is törődniük kell. Mindezt azonban csak azért, mert igy kívánja a bonton. Ha a fiatal dollárkirálynő neveltetése ilyen formán befejezést nyert, egy szép napon bemutatják a társaságnak s ettől kezdve a felnőtt nagyvilági dáma szerepét játsza. Milliomos családoknál ez a bemutatás a legnagyobb pompa keretében történik. Százszámra küldik szét a meghívót s a vendégek fényes esti öltözetben gyülekeznek az ünneplő ház nagy szalonjában, ahol a debütáló fiatal leány legdrágább toalettjében fogadja őket. Az amerikai lady a fiatal emberekkel szabadon és bizonyos kegyes leereszkedéssel köt ismeretséget, így aztán könnyen érthető, hogy az amerikai leánytól senki sem veszi rossz néven, ha szülei távollétében fiatalembereket fogad, vagy ha velük színházba, vagy más szórakoztató helyekre megy. Azért sem szólja meg senki, ha színház után valamelyik előkelő étteremben mutatkozik. Midőn aztán sok alázatos imádója közül végre kiválasztotta az igazit az elkényeztetett leány, a szó szoros értelmében eljegyzi és férjül veszi választottját. A vőlegény hozományt nem a leány atyjától kap, a mennyasszonynak megvan a maga nevén álló vagyona s abból tetszése szerint ad férjének annyit, a mennyit akar. A férjnek szent kötelessége, hogy nejének kényelmes, minden gondtól ment életet biztosítson. A férfié minden munka, az aszszonyé minden élvezet. A dollárokat hajszoló férjnek akkor sem jut eszébe nejét hanyagsággal vádolni, ha az évszámra jár is külföldön gyermekeivel. Természetes, hogy ilyen élet mellett a sok gyerek nyűg volna, azért a gyermekek száma ritkán több kettő-háromnál. A nő ilyen társadalmi helyzete a mű- PÉCSI KÖZLÖNY 1910. szeptember 1.