Pécsi Közlöny, 1910. október (17. évfolyam, 226-250. szám)

1910-10-18 / 240. szám

4. (Nagyenyed) — Német Gizella hivatalnok­­nővel. 2. Halálozások: Szabó József 4 hónapos, bélhurut. Kozma József nap­számos, 70 éves, kéthegyű szívbillentyű­­elégtelenség. Bobánovits Mária Margit Márta 2 hónapos, bélhurut. Kiss Józsefné szüle­tett Jancsi­ Katalin 61 éves, aggaszály, özv. Mayer Jakabné született Klein Róza ke­reskedő, 43 éves, szívszélhüdés, szivelgyen­­gülés, özv. Schnell Alajosné született Hor­váth Anna 83 éves, aggaszály. Bugyaklics Teréz 19 éves, agyhártyaláb. Pap István 3 éves, gégediftéria. Lederer Katalin (Eszék) 51 éves, XI. bélszűkülés vakbéloperáció után. Péter György (Mecsekszabolcs) 83 éves, gerincgyuladás. Fekete Árpád 15 éves, csontszu. Kelemen István 69. gyalogezred­­beli közlegény (Székesfehérvár) 22 éves, öngyilkosság agyonlövés által. Hauke Lajos 16 napos, veleszületett gyengeség. Rözge Antal ny. városi hivatalnok, 73 éves, ter­jedő hüdéses butaság, kimerülés. Sterck Dávid magánzó, 82 éves, szívbénulás, ér­elmeszesedés. Király István kőnyomdász, 23 éves, billentyűelégtelenség. Gräber Já­nos kőtörő (Hosszuhetény) 51 éves, hasi­­hagymáz. — A püspök köszönete. R­a­t­k­o­­v­i­c­s Károly, a Pécsi Iparos Olvasókör elnöke gróf Zichy Gyula pécsi megyés­püspökünk édes­anyjának elhunyta alkal­mával részvétnyilatkozatot küldött az Olvasókör választmánya nevében a püs­pöknek, ki a következő meleghangú levél­ben köszönte ezt meg Ratkovics elnöknek : „Tekintetes Elnök Úr! Felette jólesett az őszinte részvétnek ama becses kifejezése, mellyel tekintetes uraságod a Pécsi Iparos Olvasókör vá­lasztmányának f. é. szept. 28-án tartott üléséből édes anyám halála alkalmából vigasztalásomra sietett. Midőn a szives figyelemért s a gyermeki szivemet ért pótolhatatlan vesz­teség idején kifejezésre juttatott jóleső * *iv egy ügyes fogással elkapta fenyegetőző szónokunk kezeit és máris vitte Krecsányi felé. „Hogy hívják“ kérdezte tőle a detek­­tivfőnök parancsoló hangon. „Salgó Dezső kérem. Segéd vagyok egy pálinkamérés­ben Újpesten és ha az urak nem enged­nek el még idejében, hát lekésem az új­pesti villamost, akkor aztán nem is lehetek ott pontosan öt órakor az üzletnyitáskor.“ Ejnye, de mennyire pontos és szor­galmas lettél egyszerre Zsiga, hangzott a terem végéből az asztalon álló Schuller detektív szava. Aztán mosolyogva fordult Krecsányihoz: „bemutatom főnök úrnak Posner Zsiga urat.“ Most szabadult ki Vác­­ról, ahol valami zsebmetszés miatt üdült tizenhárom hónapig. Budapest területéről pedig öt évre ki van tiltva. Ejnye, ejnye Zsiga hát már megint nem tudsz meg­férni bőrödben ? Majd jösz velünk Zsiga. És Zsiga minden ellentmondás nélkül, mo­solyogva követte Schullert: „de jó emlé­kező tehetsége van a detektív urnak !“ Ez az előbbi jelenet megismétlődött még vagy ötször, hatszor. A delikvens együttérzésért őszinte, mély köszönetet mondok, egyben igen kérem tekintetes uraságodat, hogy benső hálámról az Ol­vasókör választmányát is biztosítani szí­veskedjék. " Fogadja tekintetes Uraságod tisztele­tem őszinte nyilvánítását. Pécs, 1910. okt. 11. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök.“ — Titokzatos haláleset Mohácson. Titokzatos haláleset dolgában nyomoz a mohácsi csendőrség. Ifj. Cellári János mo­hácsi 43 éves kőművest e hó 13-án este ágyában halva találták. Hozzátartozói azt hitték, hogy a kolera okozta halálát, mert édesatyja id. Cellári János is éppen előző napon halt el kolerában. A másnap reggel dr. Vida Lajos községi, tb. járásorvos által teljesített vizsgálat azonban gyanús fölfe­­dözéssel végződött. Az orvos ugyanis szor­gos vizsgálat folyamán megállapította, hogy a holttest csöcsbimbójától lefelé 4 cm-re borsó nagyságú lőtt sebhely van — körü­lötte forint nagyságú barna bőrdudoroso­­dással. A leglelkiismeretesebb kutatás után sem talált a hulla körül olyasmit, amiből öngyilkosságra lehetett volna következtetni; megtette az orvos azt is, hogy bent az ágy­ban, az ágynemű közt, az ágy alatt, sőt a félreeső helyen is kereste a lőfegyvert, mely­­lyel ifj. Cellári János vagy önmaga lőtte meg magát, vagy más ölte meg őt. De sehol semmi nyoma a­z öldöklő szer­számnak, melyről a házbeliek is állították, hogy nem tu­dnak róla. Pedig midőn dél­után a csendőrség megjelent a háznál nyomozás céljából, egy nőszemély átadta azt a csendőröknek, azt hazudván, hogy a félreeső helyről hozta, ott találta. A holt­testet fertőtlenítés után a hullaházba szállították s az esetet bejelentették a já­rásbíróságnak, ahol a titokzatos ügyben megindították az eljárást, mindig hamis nevet mondott be, de a rendőrség emberei rendre felismerték őket. Különösen Schuller detektív tüntette ki magát e téren. Azt mondják róla a kolle­gái, hogy akár évek múlva is felismeri az embereket, ha csak egyszer is látta őket. Az egész procedúra alig tartott to­vább 25—30 percnél. A detektívek jó mu­tatást kívánva az ottmaradottaknak, el­hagyták a helyiséget. Krecsányi elége­detten dörzsölgette a kezeit. A véletlen folytán sikerült egy körözött betörő banda egyik tagját elfognia a szeretőjével együtt. Fiatal huszonkét-huszonhárom éves suhanc volt a legény, a leány pedig alig lehetett több 16—17 évnél. Majd kivallja a legény a rendőrségen a kollegái tartózkodási he­lyét. És ha ő nem vall, majd kipréselik a leányból. Az ilyen vallomás kipréselések­nél Pallos detektív szokta mindig a fő­szerepet játszani. Csinos, 28—29 éves fia­tal­ember ez a Tállos, aki érti a módját, hogy hogyan kell a hölgyikékhez közelebb férkőzni. Ugyanilyen gyorsan végeztünk a többi Rákóci úti mozi kávéházakban is. Minde­. —Halálozás, özv. Wittenbarth Pé­terné szül. Kellner Teréz, f. évi október 15-én d. u. 4 órakor életének 83 évében hosszas szenvedés után elhalt. Az­ elhuny­tat f. hó 14-én, hétfőn d. u. 4 órakor te­mették el. A temetést a „Kegyelet“ I. te­­metk. int. rendezte. Az erdőőri és vadőri szakvizsgák Pécsett f. é. október hó 17-ikétől 22-éig a vármegyeház közgyűlési termében fognak megtartatni.­­ A vizsgáló bizottság el­nöke Páncél Ottó kir. erdőfelügyelő, tag­jai Leh Jenő m. kir. főerdőmérnök és Ko­lozsvári Andor a székesegyházi uradalom főerdésze. Póttag Tripammer Károly Pécs város erdőtisztje. A vizsga letevésére a kir. erdőfelügyelőségétől 22 erdőőr kapott engedélyt, kik közül 12 Baranya, 5 Tolna, 3 Somogy, 2 pedig Bács-Bodrog megyei lakos, 8 Eszterházy Miklós hercegnél, il­letve bérbe adott erdőbirtokán van alkal­mazva, 4 Frigyes főherceg bellyei uradal­mában, 5 más uradalmaknál szolgál, 5 pe­dig ezidőszerint nincs szolgálatban. — Terjed a zalai marhavész. Hírt adtunk olvasóinknak arról, hogy a vesze­delmes és Zalavármegyében általánossá lett marhavész, mely Zala megye állatállomá­nyának forgalmát teljesen megállította, a szomszédos Somogy megyében is rohamo­san terjed a hatóságok által foganatosított zárlatok és óvóintézkedések dacára is. Már a somogymegyei csurgói járás több községe is inficiálva van. A hatóságok résen van­nak s az óvóintézkedéseket egész sereg állatorvos és csendőr ellenőrzi. A vásáro­kat az inficiált járásban beszüntették. — A pécsi reformátusok uj segéd­lelkésze. Tegnap mutatkozott be a hely­beli ref. gyülekezet előtt C­s­i­a Lajos volt dévai segédlelkész, kit Baksay Sándor duruimelléki ref. püspök a pécsi ref. egy­házhoz rendelt ki segédlelkészi minőség­ben. A segédlelkész a hitoktatás teendői közül is segédkezni fog. N­y­á­r­y Pál fel­nőtt horogra került vagy 5—6 jómadár, a­kiket a detektívek aztán eloszlattak a kö­zelben lévő Miksa­ utcai rendőrszobában, ahonnan aztán másnap reggel tolonckocsin viszik be őket raportra az ügyeletes ren­­dőrtisztviselő elé. Körülbelül fél tizen­kettőkor kiadta Kre­csányi a parancsot: „A razzia központ felé“ természetesen nem egyszerre mentünk mind a kilencen, mert ez a tömeges [[felvonulás még könnyen tehetett bennünket gyanússá, kettős csoportokra oszoltunk s minden cso­port más-más után igyekezett a Rökk Szi­lárd utcai Kis vigadó felé. Én Krecsányival és Vörös detektívvel a Rákóci és Népszín­ház utcán mentem a Rökk Szilárd utca felé. Útközben Krecsányi elmondta nekem, hogy Tállos és még két elegáns fiatal de­tektív már este nyolc óra óta bent táncol és iszik a Kis vigadóban és csapják a sze­let a szépek körül. E közben pedig titok­ban szemmel tartják az egész díszes tár­saságot. Mikor megkérdeztem Krecsányit, hogy vájjon nem ismerik-e fel embereit azok a jómadarak, akiknek már volt a rendőrséggel dolguk, nevetve mondta, hogy PÉCSI KÖZLÖNY 1910. október 18.

Next