Pécsi Közlöny, 1911. február (18. évfolyam, 10-32. szám)
1911-02-02 / 10. szám
SÜRGÖNYÖK, Országgyűlés, Budapest, február 1. Kabos Ferenc a képviselőház alelnöke délelőtt fél 11 órakor nyitotta meg az ülést s bejelentette a Háznak, hogy a horvát Sabor negyven képviselője elküldte megbízó levelét. Felolvasták az interpellációs könyvet, amelybe három új interpelláció volt bejegyezve: Simon Elemér, Mádi Kovács János és Lovászy Márton interpellációja. A napirend során a bankvitához elsőnek Mihályi Tivadar román nemzetiségi képviselő szólalt fel, ki reflektál Baross János szavaira, ki szerint a román pénzintézetek politikai célok szolgálatában állanak s ezért alapíttattak. Visszautasítja ezt a vádat. A bank kérdésre áttérve, úgy látja, hogy a magyar hiteligényeket az osztrák-magyar bank jobban kielégíti, ezért bár nem viseltetik bizalommal a kormány iránt, a javaslatot elfogadja. Bikádi Antal az önálló jegybank érdekében szólalt fel s foglalkozott Tisza István gróf aradi beszédével, melyben kijelentette, hogy ha a készfizetéseket nem tudjuk elérni, akkor az önnálló bankra kell áttérni. Foglalkozik a munkapártiak beszédével, melyek egymással állanak ellentétben, a javaslatot nem fogadja el, de határozati javaslatot terjeszt be. Utána Tisza István gróf szólalt fel. Szerinte a bankkérdést nem politikai, hanem gazdasági szempontból kell elbírálni. Csodálja, hogy még mindig akadnak, kik jobb meggyőződésük ellenére is nem gazdasági, hanem hatalmi politikai szempontból akarják ezt a kérdést elbírálni. Sürgeti a készfizetést, amely nélkül semmiféle ország nem állhat fenn. E tekintetben polemizál Madarasi-Beckkel, mert még egy győzelmes háború esetén is szükség van a készfizetésre. Igaz hogy a készfizetést nem tudtuk elérni, de olyan intézkedést vett fel a törvényjavaslat, amely a magyar érdekeket teljesen megvédi. A készfizetések ki nem vívása miatt azonban nem viseltetik bizalmatlansággal a kormány iránt, s a javaslatot elfogadja. Tiszának a készfizetések fontos voltával mondott szavait az ellenzék is zajosan megéljenezte. iisen I. (Csatornázás.) Sok szó esett a közelmúltban a város csatornázásának kérdéséről és nagyon sokféle tervet vetettek fel, amelyeket pro és kontra meg is vitattunk. A kérdésnek többféle oldala van, az egyik a műszaki. Lehet-e Pécsett egyáltalán csatornázni ott, ahol egyes helyeken minden kapavágásnyi helyet dinamittal kell felrobbantani, lehet-e olyan csatornát építeni, amely a mellékutcák szenyvizeit biztosan levezeti a főcsatornán át a szivattyútelephez, nem robbbantja-e majd fel az egész csatornát az a hatalmas erejű s hirtelen jövő nyári zápor, amely nálunk az aszfaltot is fel tudja tépni stb. stb. Mindezek technikai kérdések s a technika mai állása szerint nincs akadály, mindent le kell küzdeni megfelelő erővel. A másik oldala a kérdésnek financiális — ez sem akadály, mert városunk vezetősége meglehetős gyakorlottsággal bír arra vonatkozólag, hogy ha pénzt kell előteremteni, legyen az bármily nagy összeg, elő tudja teremteni ! Ez sem akadály. De van egy másik oldala a kérdésnek, amelyről szólni akarunk, hogy szükség van-e Pécsett egyáltalán csatornázásra? És ha szükség van rá, hogyan kellene a csatornahálózatot megépíteni. Ha az első kérdésre úgy egyenesen rámondanék, hogy a csatornázásra nincs szükség, hát menten azt mondanák rám, hogy a kortól elmaradt kulturtalan ember vagyok, akinek a köztisztaság iránt, na meg a közegészségügy iránt nincs semmi érzéke. Hát majd egy kicsit körülírva írom ki a válaszomat. A csatornázásra, köztisztasági és közegészségi okból igenis szükség van a külvárosokban s legelsősorban azoknak is a legszélén. Hol talál meleg ágyat minden ragályos és fertőző betegség, azokban a trágya- és moslékrakásokban, mik a külváros rosszul kövezett utcáit oly bűzösökké teszik ! Itt üt ki legelsőbben minden betegség, itt laknak azok az emberek, akiknek már nevelésüknél fogva, de még életkörülményeiknél fogva is részint érzékük, részint alkalmuk hiányzik ahhoz, hogy a tisztaságot nagyon ápolják. A belváros lakója naponta hatszor is megfürödhetik, ha költséggel és idővel győzi, de a külvárosok szegényebb sorsú lakója örül, ha fárasztó napi munkája után az ágyba kerül, nem hogy a higiénia szabályait pontosan kövesse, még akkor is, ha tudja. Azeszélyesség ezt követelné, hogy a belváros jól szituált lakója még áldozatok árán is arra törekedjék már saját érdekében is, hogy a betegség fészkei nulkáltassanak a csatornázás által. A belváros csatornázása nem oly égetően sürgős mint ez! Ha tehát az egész város csatornázása pénzhiány miatt kivihetetlen, akkor elsősorban is a külvárosokat kellene csatornázni, mert ha csak a belvárost csatornázzuk, mint tervbe van véve, hódolunk ugyan zsebünk erejét meghladó módon a városszépítés nagy elvének, de elesnek mindazok az érvek, amelyeket a csatornázás mellett felhoznak, a csatornázás kérdése nem lesz mássá, mint a belváros kényelmének a kérdése, amelyet a város négy külvárosának közönsége fizet meg pótadóban. Hát ilyen csatornázás nem szolgálván sem a köztisztaság, sem a közegészség ügyét — igazán nem kell. Akárhogy csoportosítja is valaki a számokat, hogy így kifizeti magát, hiába a vége mégis csak pótadó emelés, ezt pedig nemcsak a csatornázott belváros fizeti! Hát a városnak ilyképen való csatornázására csakugyan nincs szükség! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főszerkesztő: АЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛА Felelős szerkesztő: Előfizetési ár. JÓKAY-TÉR 2. SZÁM, I. EMELET. Városi és interurban telefonsz. 576. Dr. EGRY BÉLA orszgg. képviselő. Telefon 576. DÁNIEL ANZELM kiadó laptulajdonos. Egész évre 24 kor., félévre 12 kor., negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. Lapunk mai száma 12 oldal. Erodokkauzony február 1-ére felvétetik. — Magyarnémet levelezés szükséges. Cim a kiadóhivatalban. Hévjesyk és levélpapírok a leggyorsabban és legolcsóbban készülnek a Függetlenségi részvénynyomdában, Majláth tér 5.