Pécsi Közlöny, 1911. május (18. évfolyam, 83-105. szám)
1911-05-03 / 83. szám
1911. május 3. tóság ókori helyzetére, vezeti le, hogy a tanítóság amint rabszolga volt az ókorban, rabszolga, a klerikális irányzat rabszolgája legnagyobbrészt manapság is azzal a különbséggel, hogy míg az ókorban betartották Seneca tanácsát, a tanítóval bánt jól, ezt nem teszik meg, nem teszik meg azért, mert sikerült a tanítóság nagy részét a felekezeti oktatás segítségével s oda nevelni, hogy saját sorsa iránt is érzéketlen s ha elkeseredettségében időnkint hangot ad is, idétlen ez a hang, mert a gazdája, a klerikai feudalizmus elnyom náluk minden szabadabb gondolatot. „Tanulj és taníts“ a vezérelv, „azé a jövő, kié az iskola“ a szociáldemokratapárt hitvallása. Ennek a jegyében kell átalakítani az oktatás egész vonalát, megkezdve a tanítóság emancipálásán (a klerikális befolyás alól) s fejlesztve a népoktatást oda, hogy a tanító a tudomány fejlettségének megfelelően tanítson. Ezt azonban mindaddig, míg a tanítóságnak mai igazi rabszolga sorsán változás nem történik, elérni nem lehet. A tanítóság, a népoktatás ügye ma a legfontosabb kérdés és szorosan összefügg a szociáldemokrata párt programmjával. Mindaddig Werbőczy igazsága: vulgus non habet vocem, a népnek nincs szava — érvényesül, mig a tanítóság, az oktatás azokban a kezekben van, mely napról napra termi nemcsak az analfabétákat, de termi a felekezeti gyűlölséget is. Ha sikerülni fog a tanítóságot függetlenné tenni, az majd azokat az igazságokat fogja hirdetni, mely igazságok vezető elvei a demokratikus haladásnak. És akkor majd lesz a népnek is szava s nem lesz rávehető arra, hogy saját érdekei ellen cselekedjék. A mai kormány teljesen a reakció szolgálatában áll s jól tudja, hogy mint kell szellemileg rabszolgaként tartani a tanítóságot. Elnyom a tanítók körében minden szabadabb hangot, hogy igy hatalmi úton tegye lehetetlenné a tanítóság szervezkedését. Erre volt való az a hatalmi ténykedés is, mely a tanítók szabad egyesületét feloszlatta. A szociáldemokrata pártnak támogatni kell a felvilágosodást s igy támogatnia kell nemcsak a kenyérért való harcában a tanítóságot, de a szabad szervezkedés lehetőségében is. A szónok beszéde alatt igen sokszor hangzott helyeslés és éljenzés s a nagy koncepciójú beszéd után Jóna elnök jelentette, hogy Polácsi János mecsekszabolcsi tanító kért szót s figyelmeztette a hallgatóságot, hogy bármit mondana is, nyugodtan hallgassák meg. Polácsit, mert azzal kezdi, hogy „ő is úgy tesz mint Luther, eljön az igazságot hirdetni az ördögök közé is, nem fogadták rokonszenvesen. Többen közbekiáltják : „Nem hallgatjuk meg !* Jóna elnök, majd Hajdú Gyula felszólalása után a közönség elcsendesedik, mire Polácsi folytatja beszédét. Fényes úrnak nincs igaza — úgymond. Tiltakozik a tanítóság nevében az ellen, hogy egy párt, a szociáldemokrata párt kisajátíthassa magának a tanítóságot. A tanítóság, ő jelenti ki, aki felekezeti tanító, nem rabszolga. Azt a pártot, amely csak rombolt, de nem épített, nem követheti. — A szónokot állandóan közbekiáltásokkal zavarták. — Később nem is hallgatják meg. A nagy zajban maga Hajdú Gyula dr. is nehezen jut szóhoz, de megfelel Polácsi vádjaira. Ne vitatkozzék az, — mondja — ki érvek helyett azzal kezdi a vitát, hogy ellenfelének nincs igaza. Polácsi vádol, de nem érvel. Fényes Samu történelmi reminiecenciája és egész beszéde épp azt igazolja, hogy igenis eddig volt a tanítóság egy pártnak, a klerikálisoknak szolgálatában. Ők épp a szabad, a független tanítóságot és oktatást akarják kiépíteni, mentesítve a tanítót s a tanítást a felekezeti befolyás alól. Sajnálja nagyon, hogy Polácsi tanító egész beszédét nem hallgatták meg. Megfelelnének rá úgyis. A beszéd tenorjából látszik, hogy Polácsi a klerikális párt befolyása alatt áll s azoknak beszél. A szociáldemokrata párt igenis rombol ott, hol rombolni kell, mert a romokon kell és lehet felépíteni azt az új épületet, mely a felvilágosodás és igazi kultúra háza lesz. De épít a párt elejétől fogva. Bizonyítéka ennek az az öntudatos, felvilágosodott felfogás, mellyel ma bárki a szervezett munkásságnál találkozik. Végül bejelenti, hogy a napirend első pontját jövő vasárnapra tűzik a népgyűlés tárgysorozatára, mikor is Fáber Oszkár lesz előadója. Cél volt, mire Jóna elnök bezárta a gyűlést. A népgyülés hatalmas tömege nehezen mozdult, de végtére is üres lett a hatalmas terem s a közönség tömött sorokban hömpölygött a Deák utcán át a Széchenyi-tér felé. Voltak egyesek, kik a néptömegben attól tartottak, hogy közbeszólásaik miatt ellenük a munkásság tán tettlegeskedni fog. Ezeknek az aggodalma azonban távolról sem bizonyult valónak. Az impozáns tömeg csendben szétoszlott s a rendőrség közbelépése — bármiként szerették is volna némelyek — a legkevesebb szükség sem volt, haláláig buzgó pártoló választmányi tagja volt. Beszéde közben lehullott a lepel a pompásan sikerült arcképről. Utána Szuly János ügyvéd a Pécsi Dalárda nevében, mint annak elnöke melegen üdvözölte egy nagyobb küldöttség élén a társegyesületet. Majd a család nevében Beck Gyula, mint az elhunytnak fivére, meghatottal köszönte meg a daloskörnek hálóra kötelező kegyeletét. Még egy szép dal és a felemelő hatású ünnepély véget ért. PÉCSI KÖZLÖNY •◄ •« 3 ◄ ◄ tervtartó és мц részére, kik hitelképesek, ► kedvező fizetési feltételek fúrás és ékszerésznél Pécs Király-u. 20. A Polgári Daloskör szép ünnepélyt rendezett vasárnap délután Ágoston-téri helyiségében Beck Lajos emlékezetére. Az ünnepélyt a daloskor imaszerű dallal nyitotta meg, amelynek elhangzása után Keresztény János elnök igazán szárnyaló beszédet mondott a halhatatlanság eszméjének kultuszáról és nagy elismeréssel méltatta az elhunyt tagtárs érdemeit, aki a haloskörnek létrejöttétől kezdve az ő r ши mai ük. Április 30-át és május 1-ét a pécsi szociáldemokrata párt foglalta le magának. Első nap hű maradt ahhoz a párthatározathoz, melyet a vidéki szervezetekre nézve a párt húsvéti kongresszusa mondott ki kötelezőnek: küzdelem a tanítók helyzetének javításáért s az általános titkos választói jogért, második nap pedig a munka nemzetközi ünnepét, május 1-ét tartotta meg a szokott nagyarányú tüntetés keretében. Az esős idő kellemetlenkedett ugyan a munkásságnak, mindazonáltal mind a két napon a munkásság ezrei tüntettek a párt kitűzött céljaiért. „A munka“ ünnepe. Május 1-je a munka nemzetközi ünnepe s ezen a napon ünnepesül az egész világ szervezett munkássága. Gyárakban, kohókban, műhelyekben szünetel a munka, pihennek a munkáskezek és ünnepelnek. Tegnap egész nap ünnepi kinézése volt Pécsnek is. Mindenfelé vörösszalagos munkásokat lehetett látni ünneplő ruhában. Délelőtt. Tegnap délelőtt 10 órakor a „Munkás Kaszinó“-ban volt ünneplő összejövetel. Szorongásig megtöltötték a helybeli és vidéki munkások a kaszinó tágas nagy termét, melynek közepén a munkás dalárda foglalt helyet s ő is kezdte meg az ünnepi értekezlet programmját a munkásinduló eléneklésével. Az értekezlet elnökévé Tóth Antalt választották meg. Szabó József előadó, mint a szociáldemokrata párt húsvéti kongreszsusának egyik kiküldötte, beszámolt a kongreszszuson történtekről. Ismertette, miért foglalt állást s mire ajánlott fel fegyverbarátságot a kongresszus az országgyűlési 48-as és függetlenségi pártnak az általános egyenlő és titkos választási jog kivívására. Azért, mert ez az egyetlen politikai párt az országgyűlésen, mely a népjogok becsületes kivívását tűzte ki céljául. Fel is szólítja a szervezett munkásságot, hogy a választói jogért vívott harcból vegyék ki a részüket, mert csak úgy érhetik el a gyülekezési és egyesülési szabadságjogok törvénybe iktatását is. Az értekezletet a munkás dalárda s a nyomdászok „Gutenberg” dalkörének ”