Pécsi Közlöny, 1913. március (20. évfolyam, 18-25. szám)

1913-03-16 / 22. szám

­ Ne örömkönnytől, gyászkönytől ragyogjon ma szemetek, hazaszeretet­től duzzadó kebleteket mardossa a szégyen és bánat érzete, mert ez il­lik a mai nap emlékéhez, melyen orgiáját üli a becstelenség és gazság! Az ünneplőt vegyék fel azok, akik az őseink által hatvannégy év­vel ezelőtt V­é­r­t­e­l­e­n forradalom­mal kiküzdött szabadságunkat hat­vanhárom év múlva vérbefojtották. Az örömkönyek ragyogjanak azok szemében, akik a hatvannégy évvel ezelőtt egy akaraton levő testvéreket, hatvannégy év múlva egymásra uszítva szembeállí­tj­­­ák egymással. Pezsgős poharak víg­csengése között dőzsöljenek hajnalig és jár­ják a haláltáncot azok, akik 64 év múlva egyenlőség helyett egyenlőtlen­séget, jogkiterjesztés helyett jogfosz­tást adtak ajándékul március idusára a nemzetnek, rongyá tépve alkotmá­nyunkat, megtanította a népet arra, miként lehet a népet kijátszani és lábbal tiporni a jogrendet és a tör­vényeket, megrendítve a népben a törvény és független bíróságunk iránti köteles tiszteletet és engedel­mességet. Gyászünnepet és ne örömünne­pet tartsatok tehát Március 15-én ! Ez lesz méltó az idei március idu­sához, melyen azt szeni nektek Kossuth Lajos, hogy forduljatok forró imával a Mindeneknek Alkotójához, a Magyarok Istenéhez, s kérjétek őt, hogy világosítsa fel az Ő népét, tá­volítsa el a nemzettől a keserű po­­hárt s engedje, hogy a legközelebbi március idusa gyászünnep helyett ismét örömünnepe lehessen a ma­gyarnak !­­. A balkáni helyzet. A Balkán­szövetségek átadták válaszukat a nagy­hatalmak javaslatára, melynek szigorú pontjai élénk fényt vetnek Törökország siralmas helyzetére. Egy tehetetlen ország vergődése áll szemben a kegyetlenül nyo­masztó válasszal. A szövetségesek vála­sza ugyanis olyan békefeltételeket tartal­maz, amelyek sokkal megalázóbbak az előbbieknél, mert a hadikárpótlást is fel­tétlenül elengedhetetlennek jelezik vála­szukban. Pedig bármily lehetetlennek is látszik a Balkán szövetségesek válasza a tehetetlen Törökországnak előbb-utóbb en­gednie kell. Drinápoly a legaggasztóbb helyzetben van. Szerb segítséggel Szkutari ostromát is meg­kezeteli s a folyton újab­ban érkező szerb csapatok erélyes táma­dásának immár aligha tud ellentállani s igy érthető az a konsternáció, mely már az ifjú-török kormány kebelében is fel­ütötte fejét. A Balkán-szövetségek válasza : 1. A területi elhatárolás kérdésében a tárgyalás alapja Törökország és a szö­vetséges államok között a rodostó—kap— malatrai vonal lesz Gallipoli félsziget ki­vételével, amely megmarad Törökország­nak. Az e vonaltól nyugatra fekvő min­den területről, bele­értve Drinápolyt és Szkutarit, Törökországnak a szövetségesek javára le kell mondani. 2 Törökország lemond az Égei-ten­­gerben levő szigetekről. 3. Kréta tekintetében kijelenti Török­ország a teljes érdeknélküliségét. 4. A portának elvben el kell fogadnia a hadikárpótlást, amelynek nagyságát a béke végleges megkötésekor fogják meg­állapítani. Azonkívül külön kárpótlásokhoz is hozzá kell járulnia, amelynek okai még a háború előtti időből erednek. A szövetséges államok a kárpótlá­sok megállapítására vonatkozó tárgyalá­s. A szövetséges államok föntartják maguknak, hogy a békeszerződésben az ottomán birodalomban lev alattvalóiknak, valamint az orthodox egyház privilégiu­mainak és az ottomán állam kötelékéhez tartozó fajrokonaiknak államjogi helyzete is rendeztessék. 6. A műveleteket nem szakítják félbe.­­ A királyi kézirat. Ma olvasták fel a képviselőházban a királyi kéziratot, mely szerint a képviselőhz második ülés­szakát bezárták s a harmadik ülésszakot a királyi kézirat értelmében május 5-én fogják megnyitni.­­ A főrendiházi ülés. Lezáródott a szomorú akta. A kormány jogfosztó ja­vaslatát a főrendiház elfogadta. A nálunk megszokott szomorú kép kíséretében folyt le az ülés. Az elmaradhatatlan csendőri fedezet Pavlik élén megint ott hiszelget. A Tisza-Lukács törvényhozás két háza szavazta meg azt a választójogi javaslatot amelynél torzabb európai parlament elé még nem került. Még csak a királyi szen­tesítés van hátra s ismét egy szégyenle­tes valóság tetetőzi be a munkapárt bűneit.­­. A köztársasági párt üldözése. Lukács László rendeletet adott ki a a vármegyék főispánjainak, hogy a köztár­sasági mozgalmakat bármi módon meg­akadályozzák. A főispánok a miniszter­nek rendeletét közölték az alispánokkal. Az Országos Köztársasági Párt elnökéhez eljutott egy bizalmas főispáni rendelet melyet Gyalokai Sándor Csik vármegye hírhedt­­főispánja bocsájtott ki, ugyanaz akiről a napokban megírták, hogy az el­lenzéki lapokat üldözi s a megyében a kormánysajtó ügynökének csapott fel. Gyalokai Sándor főispán bizalmas rendeletét teljes hiteles szövegben itt kö­zöljük. „Sz. 14— 1913/1. i. „Bizalmas, saját kezéhez.“ Alispán Urnák­ sokan résztvesznek. Helyben. Március tizenötödikén. Irta: Inczédy László. * A gyáva hízelgés ám ünnepeljen Hazug törvénnyel diktált más napot, Még nem halt meg, még él bennünk a szellem Mely akkor minden keblet áthatott. Hadd lássák ők bálvány arculatját, Mi rád tekintünk felkelő Szabadság! S téged ünnepelünk, ki őt felhozád, Csak téged, Márciusnak Idusát! Tavasz volt akkor, nemcsak a berekben Szivekben fakadt bűbáj és varázs. Tavasz volt akkor, égi szent jelekben Adott magáról hirt az ujhodás; S mint a menydörgés tisztitó haragja Zúgott fel millióknak akaratja: „Igát viseltünk, ámde esküszünk, Hogy többé rabok sohasem leszünk! Te voltál Nép, mely uj életre keltél, Terajtad áradt szét a kikelet; Nem a kegy zsámolyánál térdepeltél, De büszkén fölemelted a fejedet * A költőnek hátrahagyott műveinek egyike ez a remek költemény. Nem lested, félted föld gőgös hatalmát, Rád tündökölt az égi szent szabadság, S magad voltál hatalmas, büszke, bátor Vezetve önszivednek csillagától. Ahogy szavad harsogva felviharzott, S ahogy megdobbant lábad a talajon: Mit zsarnokod elrablott és elorzott, Mind visszaszerzéd egy dicső napon. A zászlók lengettek, kigyultak az orcák, A magyaré lett újfent Magyarország ! S kit eddig lánc senyvesztett és iga, Szabad e honnak minden hű fia! Nem mástól kaptad, — és ezt ne feledd el; Másnak köszönni semmit nincs okod, Mást védned kelle vérező sebekkel A visszaszerzett ősi szent jogot. Ezért vívtad szabadság szent csatáit, Ezt elrabolni tört reád a másik; Ezért hullott könny, s vér irtóztató, Ezért, állott tizenhárom bitó! Lengyen zászlód nem annak tisztelegve, Kinek nem ünnep a te ünneped. A régi láng gyuladjon fel szivedbe, Tudván, hogy itt jog ,'s erő tied. Ezt ne feledd el és ne hódolj másnak, Érzed magad a régi óriásnak, Minek játék széttörni láncokat, S ünnepre kelvén, ünnepeld magad! Ragyogva dicsőséged sugarától Dicsérő zsoltár keljen ajkadon: Te vagy a Nép, a nagy, a büszke, bátor, Tied az ország és a hatalom! Menydörgés szava szól mély haragodban, Villám ereje lakozik karodban, Szabadságod megvédni hős tusán! Ezt harsogd Márciusnak Idusán! „Pécsi Közlöny" 1913. március 16. Kossuth Lajos szobra. * Azt hallottam, hogy nyugtalan a népem, Hogy sóhajos a sok szép kunhatalom, S a lelkek alján erjedezve érik Valami titkos mély forradalom. Megdobbant a magyar föld szive ott lenn, Felébresztettek a bus sóhajok, S im ércet öltve a barna fiuk közt, Ha kunjaim közt újra itt vagyok. * A Karcagi szobor leleplezés alkalmából írta a költő.

Next