Pécsi Lapok, 1860. október-december (27-51. szám)

1860-10-14 / 30. szám

119 . A mánfai utat elhagyva, lementek a siklósi út felé, különösen Ócsárd és Szalánta vidékére; itt sept. 15-én P. F., P. M. és I. S-t, kik a szalántai országúton mentek, megtámadták, tölök a náluk levő pénzt, tarisznyát, csutorát és kulcsot rabolták el. Sept. 16-án K.L. jegyzői segédei támadták meg a szilvási szőllők­­nél, s elvettek tőle 8 ft-ot, szivart, szivarszipkát és dohányt, kérésére azonban visszaadtak neki 3 hatost és 3 szivart. Ugyan­ez nap K. Évát, ki a bodonyi búcsúról kocsin ment haza, a kisdéri erdőben megállítot­ták, elvették 30 ft-ját, s a tarisznyát, melyben mint­egy 1 ft. érték volt. Délutáni két órakor pedig J. I. ócsárdi molnárt, ki vadászaton volt, az erdőben elfogták s tőle először töltést kértek; midőn adott volna nekik, levették válláról az egycsövű puskát, miután K. is már régebben sóvár­gott puska után ;e naptól kezdve tehát már mindkettőnek volt fegyvere. E vidéket úgy látszik csakhamar elhagyták, mert Sept. 20-án már a bodai utón lesték a vásárra menőket. Sept. 16-tól 20-ig Málom, Keszü és Görcsöny vidékén kuporogtak sőt Pécsre is bejöttek, mert P. vallomása szerint a nyulserétet melylyel sept. 21-én F-t meglőtték Pécsett vette egy sarok boltban. Sept. 20-án S. M. izraelitát támadták meg, s elvettek tőle mint­egy 6 frtot és egy csutora bort. Kérdezték hogy h­a hol van, mert azt agyon akarják lőni, s midőn a vádlott e körülmény iránt később kérdőre vonatott azt állítá, hogy a falusiak mondották S. fiát­oly Tosz­nak , kit nem volna kár agyon lőni. E nap délután 162-re M. S. bü­­­kösdi pálinka égetőt fogták el a bodai utón, s elvettek tőle 11 ft 60 krt, 2 zsebkendőt, egy pár csizmát, egy nadrágot és egy mellényt, mely tárgyak a vádlott P. állítása szerint máig is a kukoriczában van­nak, ha eddig valaki meg nem találta; később kisült, hogy összevag­dalták. Sept. 21-én a szentkirályi vásárra menő helvehelyi lakosokat ál­lították meg, és pedig az elsőt R.-t reggeli 1 7-kor, utána nem so­kára F.-t, később G.-t, ezután M.-t s mindegyiket agyonlövési fe­nyegetés mellett kirabolták. Később F. szintén helyehelyi lakos arra menvén az országútra követ törni, mellettük elhaladt, midőn már meg­lehetős távolságra volt a két utonállótól P. (­mint ő állítja) hogy régi töltését puskájából kilötje véletlenül az arramenő felé tartá­s elsüte. F. e lövés által oly súlyosan sérült meg, hogy még m­áig is veszélye­sen beteg.­­ Úgy látszik azonban, hogy P. a puskáját akarta pró­bálni, s szegény F-t választotta czélul, mert miután meglőtte K-t oda küldé, hogy venné el tőle mindenét, ez el is vette ennivalóját, mert egyebe nem volt. Sept. 22-én ismét Pécs közelében voltak és pedig a málomi ku­koriczában, mert ez este lőtték meg 15. eszterági ispányt. És pedig midőn ez Pécsről haza akart volna menni a málomi kerösztnél talál­kozott e két utonállóval, ezek csak akkor szólították meg, hogy áll­jon meg , midőn a kocsi már elhaladt, de nem is várva be azt, hogy megálljon. K. az ispányra lőtt, ki csak bundájának köszönheti, hogy azonnal szörnyet nem halt. 15. az orvosok véleménye szerint javuló­félben van ugyan, de még egészen nincs életveszélyen kívül. E nap délután volt K. Pécsett, hogy magának csizmát vegyen. Sept. 27-én már a nádasdi után voltak. Ott kirabolták 15. J. pécs­­váradi üvegest, elvettek tőle, 17 frtot s agyonlövéssel fenyegették, P. ugyan ez utóbbi körülményt tagadja. Ugyan sept. 27-én támadták meg a N­ádasdról haza menő pécs­­váradi pintért, ki tréfás modorával előadta, miként szedte őket rá, pénzét a csizma szárába escamotirozván, úgy hogy kétszeri motozás után se találták meg. Midőn elbocsátották, azon vigasztalással eresz­tették el, hogy ők csak a gazdagokat és zsidókat fosztogatják, bár mint látszik, eddig csupán szegényebb sorsunkat rabolták meg. Dél­után 4 óra tájban a Pécsről Donyhádra utazó S. H. és Sz. izraeliták ko­csiját állították meg. P. a kocsi saráglyájánál, K. az oldalánál állott, s fegyverüket az utasoknak szögezvén pénzüket kérték elő. Az utasok megijedve mindent oda adtak, egyiknek még az óráját is elvették, s midőn, a rablók állítása szerént 125 ftot, a kárvallottak vallása szerént pedig néhány száz forintot és több irományt tőlök elvettek volna, P. parancsára K. Sz-t meglőtte. E lövést illetőleg a tanúk és K. azt állít­ják, miszerint csakugyan P. parancsolta volna a lövést; P. pedig azt állítja, hogy K. maga már előre megmondotta volna, hogy ha a zsidók nem mondják : uram Jézus segíti meg, egyiket agyon lövi. A pénzt azután eltették, az irományokat pedig az országúton elszórták. Sz. föl­olvasott vallomásából kitűnik, hogy ő egy százas bankjegyet is adott nekik a többi bankjegy és iromány közt, de e bankjegyről a rablók közül se egyik se másik tudni mit sem akar. Sept. 30-án G. perekedi molnárnál tették látogatásukat, s fegy­­vereket mellének szegezvén puskáját kérték. Midőn ez azt állította hogy neki puskája nincs, K. bement a szobába, s ott látván lóggin a duplapuskát a szögről levette s egycsövű puskáját ott hagyva elvitte. Plzen előszámlált rabláson kívül P. bevallotta még, hogy a nko­­zár­ sűrűben egy zsidótól 10 frt, s a szalontai országúton egy ván­dorlegénytől több apróságot rabolt el. A tanuk megesketése után P. a tanukkal szembesittetvén, ezek­et, ő pedig a tanukat egyenkint megismerte, s a rablásokat egytől egyig bevallotta. P. közép, inkább alacsony, termetű, az elfogatásánál kapott lövés folytán igen elgyöngült, beszéde halk és alig hallható. Arczán a te­tetett , vagy valódi bádgyadtság jelei mutatkoztak, úgy látszott semmi iránt érdekkel nem viseltetik, csak midőn ama kérdés intéztetett hozzá: miként fogná a szegény kárvallottak kárát visszatéríteni? látszott fölmerülni benne a remény kis sugára, és szemeit élénken szegezé a kérdező ülnökre, s mint egy gondolkozni látszott, várjon mondja-e meg, hol van a rablótt pénz, vagy ne. De ekkor eziránt egy szót sem mondott. Pénteken az ülés folytattatván ismét néhány tanú esketett meg, és a szembesítés folytattatott, '11-re a bíróság egy rövid tanács­kozásra félrevonult. Ennek végeztével az állam­ügyészi képviselő figyelmezteté a vádlottat veszélyes helyzetére, és fölszóllító mondaná meg: a rablótt pénzzel mit csináltak? E fölszóllítás használt, meg­­vallá, hogy valami L. p-i lakosnak 190 ftot ajándékozott, hogy el­­döglött lova helyett mást vehessen. E vallomás után az állam­ügyészi képviselő L. tüsténti i­efo­­gatását indítványozta, mire az ülés föloszlatott, s L. elfogatására a kellő intézkedések megtétettek. Délutáni 1 5-re az ülés — miután az L. elfogatására kiküldött bírósági tag 3 órai utazás után visszaérkezett — ismét megkezdetett, s a két rabló egymással szembesittetett. K. bevezettetvén a terembe oly hitvány és gyávának mutatkozott, hogy a hallgatók közül mindegyik bizonyosan azt kérdezte először is magától: miként lehet az hogy ily tacskó gyerektől valaki meg is ijjedhetett? — Összetett kezekkel reszkető hangon válaszolt a hozzá intézett kérdésekre, s magát azzal mentegeté, hogy ő tulajdon jó szán­tából semmi roszat se követett el, hanem mit cselekedett mindent P. parancsára tett. Sőt azt is állította, hogy P.-tól 15 lépésnyire se mert eltávozni, miután ez azzal fenyegette, hogy ha eltávoznék tüstént agyonlövi. Mi természetesen nagyon ellenkezett azon körülménnyel, hogy sept. délután K. maga bejött Pécsre csizmát venni, másodszor meg, midőn őket Illrdnél a csendőrök szétzavarták négy napig volt távol P -tól, s négy nap múlva P.-t önkényt fölkereste. Egyébbiránt K. is bevallotta az összes rablásokbani részvétét, azt is hogy kettőt ő lőtt meg, csak hogy természetesen P. parancsára. Bevégeztetvén a szembesítés p-i lakos állíttatott a bíróság elébe. Ez elején P-t nem is igen akarta ismerni, de azután kisült hogy jól ismerte, tőle 77 frtot is kapott ajándékba csupa szánalomból, hogy lova eldöglött, mely pénzt a pinczéjében levő vakablakba tette, hol az P. elfogatásakor benn égett. Miután a rablásokbani részvéte­le nem bizonyult­­, a börtönbe vissza­kísértetett. Ezután Rikóti államügyészi helyettes úr először a bíróság illeté­kességét bizonyítván ki mind a rablási bűntény, mind azon tekintet­ből, hogy a vádlott szabadságos katona, fölsorolta a 22 rablást, me­lyet P. részint mint tényező, részint mint bűnrészes elkövetett, három esetet rablógyilkossági ténynek kér egyúttal kimondatni, a többiben pedig a rablás tényálladékát kéré megállapíttatni; abban pedig hogy elfogatásánál a csendőrre lőtt, gyilkossági kísérleteit lát, s ezt itéle­­tileg is kimondani inditványozá. Végre kikérte mondani, hogy P. ezek­ben bűnösnek mondassák ki, s mint ilyen kötél általi halálra ítéltes­sék, az ítélet rajta kihirdetése után két óra után végrehajtassák, és csak az esetre ha lelke üdvösségével előkészület tekintetéből ő kérne még egy órát az neki megadassák. Orbán ügyvéd úr, a tekintetből hogy P. mindent megvallott, a tényeket illetőleg nem védelmezheti, tekintve még­is elhanyagolt ne­velését, folytonos nyommasztó helyzetbeni lételét, s e miatti elkese­­redhetése lehetőségét, s végre azt hogy mindent megvallott, s igy a bíróságot tévútra vezetni nem iparkodott, ezeket mint enyhítő körül­ményeket kéri figyelembe vétetni, s a halálos büntetés helyett a tör­vényben kitett börtön­büntetést kéri kimondatni, s őt a bíróság ke­gyelmébe ajálja. A közönség ezután kitakarodott, a bíróság pedig az Ítélet ho­zatalra még együtt maradt, mely tegnap reggeli 9 óra után hirdettetett ki. Tegnap reggel­­10 óra tájban ült ismét össze a rögtön ítélő bíróság vádlott­­­nak ítéletét kihirdetendő. P. bevezettetvén arczán sorsának bizonytalansága miatti izgatottság volt látható, egyébként viselete csöndes, valóján az eddig mutatkozott bádgyadtság nem volt észrevehető. Az ítélet neki fölolvastatván, ezzel, miután 20 rablás két rabló­gyilkossági kísérlet, továbbá egy gyilkossági kísérletbeni részesség­ben bűnösnek találtatott, kötél általi halálra ítéltetett, s miután az Ítélet kihirdetése utáni 3-ik órát is igénybe vette, ennek 3 óra utáni végrehajtása elrendeltetett, továbbá a tett károk visszatérítésében el­­marasztaltatott. Az Ítélet kihirdetése közben arc­a halványabb lett, nyugodt­sága mégis nem változott. A bíróságtól az egy óra helyett egy hetet kért, hogy karja az alatt megjavulhasson. Ez nem adatván meg neki, védő­ügyvédének szívességét megköszönte, ezután a teremből kive­zettetett, az ítélet pedig rajta délutáni 1 óra körül végrehajtatott. ^ + A „miaszonyunkról“ czimzett pécsi nőzárda 4 osztályú elemi tanodájában a tanév f. hó 25-én veendi kezdetét. -I- Kerekes Márton vásárosdombói plébános életének 53. évében október hó 1i. m­eghalálozott. Béke poraira! #

Next