Pécsi Lapok, 1867. június-szeptember (1. évfolyam, 19-53. szám)
1867-06-02 / 19. szám
Pécs, 19. szám. Junius 2-án 1867. Megjelen hetenként kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, */4 évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LAPOK POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betűsír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. osztr. ért. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám. Vidéki nézetek .*1 községek rendezése körül. II. Az eddig előadottak után szóllok azon teendőkről, mik a községbiró hatásköréhez tartoznak, de a mely teendőket szabályozni, s azok mikénti kezelésmódjára határozatot hozni, — ideiglenesen is — a megye bizottmányi gyűlésének lenne teendője s hivatása. Első teendőnek tartom a mezei rendőrség helyes felosztását s a kihágásoknál a szigorú eljárást. Baranyában még eddig, mivel tagosítás tudtommal sehol se volt még, tán N. Harsányt kivéve a községekben, a telekhez járuló földek több darabban vannak, sőt tudok községet, hol a telekhez tartozó szántóföld a kaszálókkal együtt 15 darabban van fölosztva; e szétszórt földekhez egy vagy két csőszállíttatik, ezeknek volna kötelességük a mezőt megőrizni a kártevéstől, de ezek — sok községből úgy tudom — nem felelősek a kárért, pedig ott hordozzák vállukon a puskát naphoszszat, hogy ami vadat el nem lőhetnek, azt kiijesztgessék a határokból. A csőszök mindössze csak azt jelentik fel a kártevésért, kit más is lát. Akaratlan is tanúja voltam annak, midőn egy öreges pipázni igen szerető embert, midőn egy községben csőszszé tettek, programját úgy nyilvánította néhány ismeretes legeltetőnek. „Aztán legyen ám dohány, akkor nem lesz semmi baj.“ És tudtam előre, hogy jobban megfelel programjának, mint némely országgyűlésre választott képviselő. Legyen a csősz elsőben is minden kárért felelős, akkor hiszem, hogy nem fog annyi kártétel történni. Egy igen fontos intézkedés áll itt elő, melyre a megye bizottmányi ülései illetékesen hozhatnának határozatot, és ez a különlegeltetés.*) A külön legeltetés abban áll, hogy a földmivelő — persze mindig a rendetlenebb s hanyagabb gazdák, mivel a gondos gazda tud mindenkor igavonó jószágának mit adni — mihelyt lovát vagy ökrét kifogja, rábizza valamely munkaképtelen családtagjára, vagy fiára, vagy leányára, s ez az éhen jószágot a vetések közé a hüllő utakra, vagy vetések végeihez, sokszor csaknem közzé is hajtja; persze az éhes jószág ahhoz is hozzá nyúl mi tilos; a pásztor vagy nem látja, vagy egy kissé meg is engedi jószágának, hogy annál előbb jó lakjék, s hogy ő kövérebb jószágával dicsekedhessék, s így már fényes nappal megvan a kár; a csősz, vagy amint említem „csak dohány vagy más legyen“ nem látja meg a kártevőt, vagy ahol szigorúbb a csősz, a kártevő kilesi a csősz járását, s utánna kerülve megteszi a kárt. A nappali kártételek azonban említésre se méltók, azok mellett, mik éjszaka tétetnek; ekkor már nincs kímélet a vetések iránt; fölszámíttatlan évenkint az ily módon tett kár egyes községek határában. Én e kártevések megszüntetésére czélhoz vezetőnek egyedül azt látnám, hogy a külön legeltetés éjjel és nappal egyaránt — teljesen eltöröltetnék és az engedetlenkedőkre szigorú büntetés alkalmaztassák, ez nem lenne kár, sőt haszon lenne azokra is, kik a külön legeltetésnek oly nagy barátai, mert a legeltetés szigorú megtiltása esetében majd gondolkozni fog ő is a módokról, amivel jószága élelmét előállíthatja, s akarata ellen megismerkedik az okos gazdálkodás gyakorlatával; másodszor, évenkint minden határban mennyi haszon lesz az által hogy a külön legeltetés megszűntével a sok kár is megszűnnék, de az annyira megszokott jó lopásoknak is eleje lenne véve, mert éjjel a mezőről nem ponyvázhatnák össze a lovakat, miket addig csaknem kiválólag onnan szereztek. Mennyi kihágás történik az által, hogy igen sokan nem keresve utat, vagy oda restellenek kerülni — a szántóföld ellen, — igen sokszor nem tekintve a belevetett terményt — réteken keresztül-kasul gázoltatnak , e mellett még a gyalogok is mennyi kárt tesznek, kik kivált sáros időkben mindenen keresztül valóságos kocsiutakat tipornak; a gyalogoknak ez áttiprása még bent a községi veteményes kertekben gyakran van nyoma, összegázolják a veteményt, s az úttal éppen nem törődnek; sőt ha kerítés akadályozza utjokat, azt kibontják s áttörik. Mindezen kihágások ellen szigorú rendszabályt felállítani, s azt alkalmazni is a községbirónak állna hivatásában, valamint azon kihágók szigorú megbüntetése is, kik a mezők terményeit, minek például a tök, zöld kukorica, burgonya — lopják el; ezekre, ezen kártevő ragadozókra nagyobb felügyelettel kellene lenni, és kártevés esetében kártérítés s szigorú büntetés tudná csak ezeket szokott mesterségektől elvonni. Mindezen kihágások eddig oly megszokottakká váltak, hogy sokan dicsekesznek is bravourjukkal, s megmondják, hogy érdemes vagy nem volt elvinni ezen — ő szerintük már nem is lopott — tárgyakat. A termények alkalmas megélésekor történő betakarítása szinte a község bíró felügyelete alá tartoznék, ezek közül nem említek mást, mint a kukoricza betakarítását. Vannak községek, hol még alig félérett a termés, és már megszedetik, ennek oka az, hogy igen sokan vannak, kik vagy értetlenségből, vagy Isten tudja miből, neki esnek s megszedik kukoriczájukat, ezt látva többen követik a példát, mig utóbb az egész kukoricza tábla megszedetik, de a megszedett termény megpenészedik, sőt sok helyen meg is rothadva hasznavehetlenné válik, s ennek gátat vethetne a biró intézkedése; megvizsgálná t. i. vagy vizsgáltatná a terményt, s csak is akkor engedné annak szedetését, mikor az teljesen megérett. Van még egy kérdés, mi felett csak az illető hatóság határozhat, s erre nézve szabályt csak az állíthat föl, s ez az, hogy sok helyen a szántóföldek végeiben, kertek kerítéseiben igen nagy fák vannak, melyek a földtulajdonosnak árnyékukkal évenként tetemes kárt tesznek; meg kellene tehát határozni, hogy a szántóföldhöz mennyire szabad a kártevő fákat ültetni, a községbírónak pedig erre szigorún fölügyelni, hogy az örökös czivakodás szűnnék meg az ily kérdések miatt. Temérdek dolgot ad a mezei rendőrség a község bírójának, de meggyőzni, csak szabály legyen, s az is mindenkit egyformán kötelező; ne legyenek kivételes községek, mert furcsán tűnik az föl, mit Baranyában több helyen tapasztaltam, hogy vannak községek, hol a községelőljáróság s a község értelmesebb lakosai keriire a járás szolgabirája a külön legeltetést eltiltotta, s ez említett község szomszéd helyén a szolgabirói székhelyen — meg van az engedve, vagyis nincs eltiltva. Képzelni lehet, mennyi baja van e miatt az ily községek bírójának, mivel a külön legeltetni kívánók mind a szolgabirói székhelyre hivatkoznak, s a biró se mer szigorúan elbánni az engedetlenkedőkkel. Zetényi. —«»»—— Pécs sz. kir. város alkotmányos képviselő testülete tagjainak névsora. , Adler József, Angyal Alajos, Angyal Pál, Árpádi Mihály, Asztalos József, Bartalics Mihály, Bedő Imre, Blauhorn Gusztáv, Bogovics Antal, Bors Mátyás, Bubreg János, Chachinovich Endre, Cséfay Imre, Cserta Antal, Csima Pál, Csonka József, (szigeti külvárosi) Csonka József, (budai külvárosi) Czvetkovics Ferencz, Danitz Antal, Dobszay Antal, Dobszay István ifjú, Dóczy István, Dürnbacher Mihály, Ereth Antal, Farkas István, Finta István, Gadó András, Girk György, Hajmásy Ignácz, Hartl Ferencz, Hebenstreit János, Held Ferencz, Herczeg István, Herman Vincze, Hoffman Károly, Horváth Antal , Horvát János, Horváth József öregebb, Horváth Kokán József, Hufnagel József, Jancsó József, Jankovics Hugo, Jeszenszky Ferencz, Kaufman József, Knezevics András, Koncz György, Kovácsics Károly, Kozma János, Kotczer István, Kurcz György, Lakics Ferencz öregebb, Lammer Ágoston, Littke Ferencz, Loosz Antal, Ludvig János, Madarász Endre ifjú, Markus Antal, Mayer Károly, Maierhoffer András, Menczinger Bálint, Mihálovics István, Mikolics András, Mihalovics József, Nagy György, Németh József, Obermayer József, Papp József öreg, Papp József vörös varga, Papp István ifjú, Petrovics István, Plainer Antal, Pozsgai István, Preindl Mihály, Radocsay Mátyás, Rath Mátyás, Ratkovics Ferencz, Reed Vilmos, Schneider András, Schneckenberger István, Sirisaka András, Steinhäuser Nándor, Stirling Antal, Szabó Ferencz, Szabó Czindery Mihály, Szauter Antal, Szalmásy János, Szemányi János, Szőke János, Sztipánovics János, Teilsbauer Antal, Wagner Károly, Varga Ferencz, Virág Mihály, Vitéz Antal, Vitt János, Vlasits István, Vogel János, Weidinger Ferencz, Weidinger János, Zolftsák Imre, Zsolnay János, Zsolnay Miklós. ---------- *) Mint tudjuk, erre van már külön rendelet is. Szert. Azonnali javítások lehetősége a magyar törvénykezésben. (Vége.) IV. Az ítéletek indokolása. A bírói műtétek legfontosbika , hol tudomány, lelkiismeretesség és akarat, együtt teremtik a fontos határozatot, melyben a sors végzete, az örök gondviselés akarata és isten igazsága nyilvánul. Minden hibás ítélet egyenlőn compromitálja az örök igazság eszméjét, a jogosság hitét, a bíró erkölcsi értékét, mint bünteti a bűnöst; és ha az utóbbi a törvénynek alkalmazása által legalább idővel hibás tettének furdaló öntudatát kiengeszteld: a hibás biró lelkének engesztelés csak az örök biró ítélete után jutand. E súlyos érzete a felelőségnek ébreszté szükségét annak, hogy a biró számot adjon cselekvéséről, midőn az örök igazság nevében és helyette ítél ember társa felett. így keletkezett az indokolás eszméje és alkalmazása ; — eszmében csak a bírónak önigazolása — alkalmazásban több alakot vehet — mert, indokolás, esküdtszék, fellebbezés, folyamodás és kegyelem —• mind ugyanazon eszmének különféle idomai, biztosítási módok a biró tévedése ellen.