Pécsi Lapok, 1922. július-szeptember (1. évfolyam, 99-174. szám)

1922-07-02 / 99. szám

I. évfolyam. 99. szám. Egyes szám ára 3 korona. Vasárnap, 1922. julius 2. SZERKESZTŐSÉGES KIADÓHIVATAL: MUNKÁCSY MIHÁLY­­UTCA 10. SZÁM. * KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. SZERKESZTŐSÉGI TEL. 109. . KIADÓHIVATALI TEL. 27. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN: EGÉSZ ÉVRE 500 K, FÉL ÉVRE 250 K, NEGYED ÉVRE 130 K, EGY HÓRA 45 KORONA. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT. Mágocs. ( 2 1. — 6.) Egy évtizede már ide­s­tova, hogy ez a helységnév egy pécsi lap élén megjelent. Ennyi ideje, hogy a hegyháti járás községéről azóta nem esett szó, csak a háború halálhírt terjesztő gyász­jelentéseiben. Csak a hősi halottakról. Csak azok­ról a derék németajkú magyarokról, kik a haza védelmében vesztették életüket és egészségüket. És megszűnt a háború és jött a felfordulás. A „forradalom.“ És a hazaözönlő lerongyolt ka­tonák elkeseredésének levezetésére itt állott Má­gocs társadalma, kiváló jegyzője és képviselő­testülete és érvvel, tanácscsal, pénzzel sietett a hazatérők fogadtatására. Csend lett és maradt. És jött 1919. március 21. És jött 1919. augusztusa. Mindig rend volt és rend maradt. Ez Mágocs története dióhéjban 1914-től 1919-ig. Azóta sem volt hangos a falu, nem ütötte föl fejét a politika mindent széttagoló átka. Nyugod­tan, szorgalmasan, abszolút békében, egymást megbecsülve, kart karba téve céltudatosan dolgo­zik azóta Mágocs társadalma a falu felvirágozásán, a békebeli állapot helyreállításán. És ma, július másodikén „Gazdanapot“ tart. Beszámol a falu apraja-nagyja arról, miként sáfár­kodott a nemzeti vagyonnal. Mert minden munka, minden törekvés a nemzeté, a hazáé, minden meg­szántott barázda a nemzeti vagyont gyarapítja, minden munkában eltöltött nap a hazát szolgálja. Mágocson pedig nem volt tétlenül eltöltött egyet­len óra sem. A földmíves, az iparos, a kereskedő, papok,a jegyzők, tanítók, minden idegszáluk meg­feszítésével dolgoztak a normális állapotok helyre­­állításán. Ma itt az eredmény. Az előkelő vendégsereg, ha szemlét tart a fa­luban, bárhova fog nézni, bármerre fog menni a nehéz munka nyomait találja. A mezőn a kalász, a homokban a szellő, az istállóban a tenyészállat szebben díszült, mint valaha. Az utakon szorgos kezek emelte számos új épület. Mindezt egy politika mentes falu népe terem­tette. Teremthette, mert dolgozott. * A hegyháti járás képviselője, Szily Tamás eszméje a „Gazdanap.“ Az ő gyakorlati ismeretek­kel telitett tudása bizonyára felismerte az előbb mondottakat és a vármegyei gazdasági egyesület­tel és hatóságokkal, Mágocs község képviselőtes­tületével és a Gazdakörrel karöltve rendezi a gazda­­napot. Üdvözöljük őt mint Mágocs régi lakóját, kit Mágocs ma úgy köszönt, mint egy régi pol­gárát, kit szeretettel vár minél gyakrabban régi falujában. Üdvözöljük a vármegyei hatóságok vezetőit és kérjük jóindulatukat, támogatásukat, hogy tovább haladhassunk a megkezdett után. Isten hozta összes vendégeinket ! Sztrájkok az osztrák és német iparban. Bécs, július 1. (MTI, magánjelentése.) Tegnap késő este megakadt a villamosvasutasok és a városi hatóságok között a munkáskamara közvetítésével folytatott tárgyalás. Megegyezésre nem tudtak jutni. A lapok jelentése szerint a sztrájkolók szin­tén óráról-órára változtatják képviselőjüket. Egyik bizottságot a másik után nevezik ki és nyilván radikális befolyás alatt vannak. Berlinből jelentik : Az újságüzemekben sztrájk ütött ki. Legelőször a Shhell nyomda szüntette be a munkát, ahol a műszaki személyzethez a kiadó és terjesztő vállalat személyzete is csatlakozott. Csak­hamar a Mosse és Ulstein alkalmazottai is csatla­koztak a sztrájkhoz. A Berliner Zeitung am Mittag volt az első lap, amely ma nem tudott megjelenni. Előreláthatólag Berlinben néhány napig nem je­lennek meg a lapok. Az indemnitás a nemzetgyűlésen. Az indemnitás sürgős tárgyalása. —Ex­ lexbe jutott az ország. —• A nemzetgyűlés szombati ülése. Ruppert kritikája a mai közállapotok fölött. — Interpellációk a határmenti községek élelme, az oroszországi túszok, kilakoltatások, a forgalmi adó beszedése körüli visszásságok ügyében. Budapest, július 1. A nemzetgyűlés mai ülését Gaál Gaszton pontban 10 órakor nyitotta meg. Bejelenti, hogy az interpellációs könyvbe négy interpellációt jegyeztek be, amelyekre egy órakor tér át a Ház. A napirend szerint az indemnitási javaslat folytatása a következett. Az indemnitási törvényjavaslatot most már a sürgősségi szakasz alapján tárgyalták a nemzetgyűlés ülésén, de semmi sem tudta megakadályozni, hogy az ország az éjjel 12 órakor ex-lex állapotba ne kerüljön. Ez az állapot a régi országgyűléseken a parlamentariz­­mus réme volt. Ausztriától való elszakadásunk óta lényegesen vesztett éléből. A mostani törvé­­nyen kívüli állapot jelentőségét még az is csökkenti, hogy az indemnitás letárgyalására ez alkalommal fizikailag nem jutott elegendő idő. Az indemnitás gyors letárgyalása azonban biztosítottnak látszó. Mint értesülünk, ha a vita túlhosszúra nyúlna, 8 órás ülésezésre kerülhet a sor. Az indemnitási vita folyamán csak a szociális párt és a liberális blokk (Rassayék és Vázsonyiék) készülnek egységes fel­lépésre a kormány ellen. Az első felszólaló Ruppert Rezső. Nem ismeri el a maga és a pártja nevében ezt a nemzetgyűlést tör­vényesnek, mert megválasztása nem törvényes vá­lasztójogi rendelet alapján történik és ezért nincsen abban a helyzetben, hogy magát törvényhozónak tekintse, mert ez a nemzetgyűlés nem törvényeket hanem csak határozatokat hozhat. (Közbekiáltások : akkor miért jött ide ?) Mégis kénytelen ebben a parlamenti játékban részt venni. Varsányi : Nem mozi ez ! Elnök : Figyelmezteti Ruppertet, hogy a nem parlamentáris kifejezésektől tartózkodjék. A miniszterelnök tegnapi beszédét bírálja. A két­kamarás rendszert Csonkamagyarországon nem lehet a demokrácia vívmányai közé sorolni. A fő­rendiházat felesleges lukszus intézménynek tartja, amely csupán a kiadásokat fokozza. Igen helyesen mondotta a miniszterelnök, hogy ebben a Csonka­­magyarországban a mai nehéz viszonyok között mindenkinek önmérsékletre van szüksége. Ha meg­figyelik a múlt nemzetgyűlés munkáját, konstatálja, hogy ez a munka teljesen hiányos, mert a múlt nemzetgyűlésen hozott választójogi rendelet csupán egyes osztályok érdekeit szolgálja. A régi Tisza­­párt absolu­tizmusa készítette elő a forradalmat. Demokratikus országgyűlés ülhetett volna össze és más volna most a helyzet, mert lett volna valódi törvényhozó testület. Figyelmeztet arra, hogy új megrázkódtatások készülnek. Eljön még az az idő, amikor mindenkire szükség lesz. Hónapok vagy évek múlva következik be, azt nem tudja, de hogy ha nem lesz meg a nyugalom a társadalomban, ha itt elkeseredettek lesznek, akkor megint úgy lesz, hogy nem mozdul meg az egységes akarat a társa­dalom és az állami rend megmentésére. Az elnöki széket ezután Huszár Károly fog­lalja el és Ruppert tovább folytatja. Az emigránsok érdekében felhívtuk a kormány figyelmét, hogy adjon Garaminak amnesztiát. Ez alkalmas volna arra, hogy megnyerjük a külföldi munkásságot. Az ország szomorú jelenségének tartja a kormány részéről, hogy a mostani tisztviselők létszámának redu­kálásánál a B. listára olyanokat is tettek, akik poli­tikai szempontból megbízhatatlanok. A kormány sokkal helyesebben tenné, ha már redukálni kell a tisztviselői kart, azzal a becsülettel távolítaná el és nem bélyegezné meg őket hazafiatlansággal. A minisz­terelnök épúgy, mint a pénzügyminiszter igen he­lyesen mondta, hogy a bankóprés pénzünk értékét csak rontja. De nem is lenne szükséges a bankóinflá­ció, mihelyt országunkban a rend létrejönne, a vagyonbiztonság meg­volna. Mindenekelőtt a köz­­gazdasági életet kell rendezni, de a politika, amelyet a pénzügyminiszter vall, nagyon egyoldalú, mert egyedül az adók emelésével akar helyzetünkön segíteni, ez pedig lehetetlen. A külkereskedelmi politikát meg kell változtatni, mert eddig igen rövidlátónak bizonyult. A különféle tilalmakkal megkötött export és importot teljesen be kell szün­tetni. A mai körülmények között nem remél köz­­gazdasági életünkben javulást. Gazdasági politi­kánk nagy akadályát képezi pénzügyi helyzetünk megszilárdulásának. Amikor az állam ilyen vég­veszedelemben van, különösen szükséges, hogy mindenki a Haza megmentésére siessen, mint ahogy ezt a miniszterelnök és a pénzügyminiszter is hang­súlyozta. Az áldozatkészségben különösen a vagyo­nos osztálynak kell előljárni. Nem szabad minden terhet a szegény népre áthárítani. Minthogy a kor­mánnyal szemben nem viseltetik bizalommal, nincs abban a helyzetben, hogy javaslatát elfogadja. Elnök ezután napirendi indítványt tesz. Leg­közelebbi ülés hétfőn délelőtt 11 órakor, melynek tárgya az indemnitás folytatólagos tárgyalása, jegyzőkönyv hitelesítése. öt perc szünet után Haller István előterjeszti interpellációját a határmenti községek lakosainak élelme tárgyában. Az egyes községek határait az új szerződésben úgy állapították meg, hogy a közsé­gekhez tartozó területeket teljesen ketté osztották, aminek az a következménye, hogy a földbirtokosok és általában a gazdák, akik magyar területen lak­nak, nem tudnak átkelni a semleges zónában levő földjük megmunkálására. Ez a sok kellemetlenség abból ered, hogy a határmenti átkelést nem sza­bályozzák. 1922. július 1-től kezdve a Sopron felé vezető országúton felállították a magyar vámőrséget. Mindazok, akik a semleges zónában levő földre akarnak menni, kötelesek előbb járatlevelet átadni. Ez a járatlevél azonban nem elég, hanem a községi elöljáróságoktól is bizonyítványt kell szerezni. Ezt láttamoztatni kell a főszolgabíró és a vámőrség parancsnoka által. További visszásság az is, hogy a semleges zónába nem lehet semmiféle terményt behozni és onnan kihozni se szabad. Haller inter­pellációjában kérdi a kormánytól, van-e tudomása, hogy a semleges zónamenti lakosság között milyen elégedetlenség van a vámőrség magatartása miatt, hajlandó e a kormány a semleges területen levő la­kosok földjének megmunkálása céljából az át­lépési igazolvány körüli eljárást úgy egyszerűsíteni, hogy azokat a községi elöljáróság állítsa ki. Haj­landó-e a kormány intézkedni az iránt, hogy a magyar fenhatóság alatt levő polgárság átmehes­sen semleges területre és a terményeket minden engedély nélkül hozhassa haza. Az interpellációt kiadják az összkormánynak. Fábián Béla az Oroszországban visszatartón tú­szok ügyében, valamint azok illetményeinek vissza­térítése tárgyában, továbbá a csóti fogolytábor hely­zete miatt interpellálja a honvédelmi minisztert. Az interpellációt kiadják a honvédelmi minisz­ternek. Beli­ska Sándor Fábián interpellációjára vá­laszolva kijelenti, hogy a kivizsgálás ügye nem az ő hatáskörébe tartozik, hanem a belügyminiszte­rébe. Az interpelláció második részére röviden vá­laszol. Az a szempont vezérli, hogy a csóti fogoly­táborból minél hamarabb visszakerüljenek a foglyok, de tekintetbe kell venni, hogy Or­oszországból jön­nek és így kolera és tífusz gyanúsak, ezért orvosi vizsgálat miatt hosszabb ideig kell őket vissza­tartani. A hadifoglyok és túszok illetményeinek folyósítása ügyében kijelenti, hogy a hazatérő fog­lyok a csóti táborban előleget kapnak és falujukban a járási tisztviselők illetményeik további folyósítá­sával vannak megbízva. Mivel az interpelláció főbb része a belügyminiszter hatáskörébe tartozik, kéri a névleges választ a belügyminiszternek fen­­tartani. Kabók Lajos szociáldemokrata tíz kilakosított Wekerletelepi munkáscsalád ügyében intéz inter­pellációt a pénzügyminiszterhez. Az interpellációt kiadják a pénzügyminiszternek. Szakács Andor a forgalmi adó beszedése körüli visszásságok ügyében interpellál a pénzügyminisz­terhez, akinek az interpellációt kiadják.

Next