Pécsi Lapok, 1925. január-március (4. évfolyam, 1-73. szám)

1925-01-01 / 1. szám

in' &P­ SZTÓSéa fiS KIADÓHIVATAL: MUNKÁCSY MIHÁLY­­;* 10. SZÁM. * KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. tii'.Riffi-'ZrOSÉOI TEL. 109. * KIADÓHIVATAL! TEL. 27. FÜGDETLEN POLITIK* *! NAPILAP előfizetési Arak házhoz szállítva vagy postán 1 HÓRA 30.000 KORONA, 4 OLDALAS LAP ÁRA 1000 K, 8 OLDALAS 1500 K, ENNÉL NAGYOBB 2000 KORONA. i újév küszöbén. \Y t ’ r: az 1924-1A- év is. Mire e sorok napvilág 4v,/ . j_i k, r-:án­k köszöni az 1925-iki év, melyre az a■ •. . -ég vár, hogy külömb legyen az elmúltnál. .? • • ében, duzzadó vitorlák kett­. telve jó reméng­■ a# ? .. reánk ez az uj esztendő. Szárnyait még k­i/.i /. m a­­itt viharok, keservek, csalódások, az élet l.Ufon íjai ír: áll előttünk a maga teljes romlal­­an­ságá­­köszönijük mint gondkergetőt, akitől igen ' 'ér. 'tv mindenben elsősorban gazdasági vonalon, tuen ír . ■ ■ Igen áll a megélhetés, mely már-már el­ír­heten , nehézségeket okoz, és army csak rongy lesz e .pirpa , amíg a meg nem szűnő áremelkedésnek : . i.' meg '­­! nem parancsol, addig a megél­hetés gond­ja még cl­ént csökkenhetnek akinek egyébként biztos n­wudilnvi­sál belátással emelik a munkaadók : állam,­­­zö­rnyhc.tv­­ágok, részvénytársaságok ipari telepek és ípa­skedő cégek tulajdonosai. A legszerényebb állásban lévő alkalmazottnak is ma már több millió havi fizetése jnt. de mit ér ez, ha a megélhetés standardjának irama még g­­orvabb, mint a fizetések emelkedése, melynek elvvégre határa is van, különösen most, amikor a sza­nálás gyógyító folyamata annak is megköti a kezet, imáim fi téren csakis drákói rendszabályokkal vár­od a zs­avulást, mert ezeknek bekövetkeztéig világ ■■­­ujjún elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó Magyar­­«.•:M­ár­­ra is a világ legdrágább állama marad, e­r­­ lehet ez ott másképen, ahol a polgári, ide, az ipari elemei is. csak másodrendű tényező, mindig hal a felekezeti széttagoltság és gyűl­öl- s a nemzetgyűlés munkaképességének helyre­kerülhetetlennek bizonyult a nemzetgyűlés­ek szigorítása, melyet megfogyatkozott fáink egyfor­mán helyesléssel üdvözöltek ?ft.gyütb*i»l' most már bizonyosan tenné- - ,min várható. Ámde szükség van erre a törvény­­a­dóságokban, kereskedelmi és iparkamarákban is. ..r.'y. ’!..■' alakulatukban túlélték magukat, hisz csak ■ 'nude rendeletnek köszönhetik, hogy megbízatásuk ii ekkel ,itt lejárván, még nem adhattak helyet legális v­ár­­fusok útján tanácskozó törvén­yhatóságoknak és v­matá­rok. A választók bizalmából működő testa­­nténkor más súllyal dolgozhatnak, törvényben­­,e joguk gyakorlata mintha a mandátum vélet­i­n­ alapuló meghosszabbítása adóit, életinjekciót az eins­ -a­­lélt életnek. A jövő esztendőben a megrefor­mált mai időkhöz simuló törvényhatóságokban új été­la­­ kezdődnie, és a modern közigazgatás szűk­­.. .. .", /és két évtizeden át hangoztatott frázisok an­­nak való életet fognak ölteni. A fővárosi törvényt máris lm­­íttatta a nemzetgyűlés és ezt nyomon követni fogja a vármegyei és községi, majd önálló törvényhatósági városok új szellemben való berendezkedéséről szóló tör­­vény/­­ re­­zet napirendre tűzése. Az 1925-ik­ évben már az új tör­vényhatóságok és kamarák veszik át a régiek­től a tevékenységet, és máris elérkezett annak ideje, hogy a polgárság tömörülve, a hasonló gondolkozásunk csoportosulva szem­szkedjenek, nehogy a megejtendő vál­asztásoknál csakis az ügyesebbek, szenvedélyesebbekk­ént;­ 'i ntumosabb csoportok vigyék el a győzelem '‘.'úját, hanem az igazi többség, melynek a polgárság rérecc"’ rétegeiben vannak gyökerei. Csakis ez a hami­sító!­a.­, többség képviselheti az összlakosság érdekeit, rmimet nélkül annak foglalkozására, felekezeti hova­ , tartozandóságára. A mai súlyos időkben testvérként kell egyes embernek a másiknak segítségére lenni, hogy az élet súlyosbodó küzdelmeit elviselhetőbbé tegyük egymásnak ! Ezen kívánatos megértés és testvéri szeretet érzésével lépünk át az 1.92.5-ö1­ évbe. A Magyar Gazdaszövetség értekezlete, Bud­apest, dec. 31. A Magyar Gazdaszövetség C­züllés Jenő dr. igazgató, nemzetgyűlési képviselő ,té­­­vel december 28-án, vasárnap délután íród­­,­h/­­­vásárhelyen kerületi gazdaértekezletet tartott. A kerületi értekezleten az Alföld súlyos problémáin,­­s tanyai iskoláztatás és az alföldi utak kérdésének ó­v­­ásán kívül beszámoltak németországi tapaszt­a­a­taikról. Az Alföld gazdaifjai, a Magyar Gazda­­­­vétség által rendezett német-magyar ifjúság csere­akciója révén közel félévig tartózkodtak Németor­s­ay­.i­­. A Magyar Gazdaszövetség a német gazda­­­­körökkel karöltve a csereakciót a jövő év már­ciusában ismét megrendezi. A pécsi iparosok új székháza. Pécs ipara az utolsó évtizedekben nagy fejlő­désnek indult. Pécs Magyarország ipari tényezőjévé vált. Ezen örvendetes fejlődéssel haladt előre az iparosság maga is, ugyannyira, hogy az n a — sze­rénység nélkül állíthatjuk — az országban első he­lyen áll. Pécs iparosságára, mint eszmét nyújtó, mint irányt szabó tényezőre még nagy hivatás vár s az utján is van már annak, hogy megmutassa a kibontakozás olyatén lehetőségét, hogy az iparosság elfoglalhassa a társadalomban azt a pozícióját, me­lyet úgy társadalmi, mint gazdasági, mint politikai értékénél fogva joggal megérdemel. Pécs iparossága a háború lezajlása után tár­sadalmi szempontból jól előrehaladott. Előrehaladt de adott körülményeinél fogva messzebb kellett volna már jutnia, ha kibontakozásában nem aka­dályozná az a sajnálatos tény, hogy otthona, gyüle­kező, tanácskozó, védekező és szórakozó helye, szék­háza nem lett volna olyan szűk, oly alkalmatlan, mint épen a jelenlegi. Pécs iparosságának jelenlegi székháza, az Ipar­­testület, az Iparosok Szövetsége és az Iparosok Ol­vasóköre helyisége teljesen rossz és a célnak nem­csak nem megfelelő, sőt határozottan káros. Nincs az országban talán még egy iparosszékház, mely annyira méltatlan volna az iparossághoz, mint épen a pécsi. Ezt érzi is mindenki s szívébek­ lelkében él minden egyes iparosnak, hogy céljainknak és mél­tóságunknak meg nem felelő ház helyett egy kielégítő épületet szerezzünk. Évekre nyúlik vissza az új ipa­rosház építésének terve. Eddig azonban a jámbor szándéknál tovább nem jutottunk. Hivatkozás tör­tént a rossz konjunktúrára, a pénz elértéktelene­désére, a munkahiányra és a többire. Alig múlt el azonban egy kezdeménye­s akció igriolkása után 5—6 hónap, a házépítés gondolatának önkéntelen felvetődése esetén jött a kritikus válasz: ja most nem lehet, ha ezelőtt fél évvel kezdtük volna meg az építkezést, akkor meg lehetett volna csinálni. Hány ilyen eset adódott már elő, hányszor estünk el ezen kund­atori kijelentés miatt attól, hogy meg­felelő házunk legyek. Elmúltak az évek és iparosház helyett csak a tanulság maradt meg: nem a rossz konjunktúra, nem is a pénztelenség az oka annak, hogy még nem építettünk, hanem egyedül a komoly elhatározás, az akarás hiánya. Pécs iparossága a mai súlyos időkben erős összetartást, egybeforrást szükséges. Hely kell, hol a közös védelem megszerveződik a túlzott közigényekkel szemben, hely kell, hol az iparosság ügyes-bajos dolgait megtárgyalhassa, hely kell, hol az iparosság még üres óráiban is együtt le­het, mert nincs pillanata a napnak, melyben valami új elő nem adhatja magát s jó, ha az érdekeltek együtt vannak időben a védelemre. Ehhez pedig a jelenlegi székház egyáltalán nem megfelelő, az uj házat gondolkodás nélkül meg kell építeni. Pécs iparosságának vezetői, kik 5 esztendő viharaiban kipróbált ésszel, és akarással intézték a reájuk bízottak ügyeit, számítottak már azzal, hogy ezen legsürgősebb problémát úgy valósítsák meg, hogy az nemcsak a célnak, hanem az aktív és passzív anyagi igényeknek is teljesen megfelelő legyen. Sok éjszaka tárgyalásának eredményét viszi az Ipar­­testület elöljárósága a január 4-ikére összehívott rendkívüli közgyűlés elé, melynek egyedüli hiva­tása lesz pontot tenni az eddigi tervezgetések után s új fejezetet kezdeni a megvalósításnak. A házépítés szükségességének általános vázolása után célszerűnek látom ismertetni a kiviteli tervek­­ egyikét másikát. Az első gondolat (1918-ban) az Olvasókörnek kibővítését tervezte. Később a hiva­talos helyiségek kibővítését szándékoltuk megkí­sérleni. Majd egy újabb megmozdulás az olvasóköri élet szükségességéből kifolyólag bő helyiségeket, tánctermet is kívánt. Ekkor folytak a már-már konkrét eredménnyel zárult tárgyalások a volt „Jardin bár” megvételére. Helyrehozhatatlan hibát követtek el azok, kik ezt az átmeneti tervet meg­hiúsulni engedték, illetve előidézték. A további ter­vezgetések a „Régi Sorházat” akarták megszerezni. A gondolat nem volt rossz. De kiütött a „lokálpatrio­tizmus — a szigetivárosiak nem akartak a budai városba menni. El kellett tehát ejt­en­­i az eszmét s meg­maradni a régi helyen. Két terv is készült ide, egy egyemeletes és egy kétemeletes terv. Dugába dőlt ez is,­­ az anyagiak hiányában. Fontos ugyanis, hogy a házépítést mindig úgy képzelték el a kezde­ményezők, hogy az önkéntes adományokból léte­süljön. Az iparosság saját erejére, szívósságára és akarására egy terv sem épült fel. Ez volt az eddigi akciók sikertelenségének eredője. Az utolsó hóna­pokban azonban eldőlt a tervezgetések sorsa. A házépítési akció oly mederbe terelődött, melynek alapja a realitás és a kiviteli lehetőség. Pécs iparos­sága házat csak úgy szerezhet, ha azt önmaga a saját erejéből építi. A továbbiakban ismertetendő terv alapján Rosfmann E. budapesti, jelenleg Pécsett elfoglalt műépítész önként vállalkozott arra, hogy a csak vergődő házépítési kísérletnek lökést ad azzal, hogy egy országos tervpályázatra készítette elő *­. új iparosház gondolatát. Egyidőben a régi helyre maga is egy kompakt, szép és kielégítő tervet kész­í­­tett az új székházról. Ez a terv annyira vitte a kér­dést, hogy a pécsi építészekből alakult zsűri azt megfontolás és elbírálás tárgyává tette. Sajna, a zsűri döntése negatív volt. A terv jó volt, de az iparosság igényeit nem kielégítő. Régi székházunk helyére megfelelő épületet a telek ferdesége és alakja miatt nem lehet építeni. Ugyanezen zsűriben adó­dott a gondolat: eladó az Industria R. T. Rákóczi­ért 13. számú telke, a rajta levő és jól kihasználható épületekkel, a volt kosárárugyár épületeivel. A tár­gyalások ezirányban rögtön megindultak s az ered­­­mény eddig az, hogy Pécs iparosságának ezen köz­pontban fekvő, két utcára szóló nagy telkére a köz­gyűlés határozatától függővé téve elővételi, lekötött, opciója van. Az Ipartestület Elöljáróságának dec. 18-án tartott ülése foglalkozott is a kérdéssel és ismertetések és előadások alapján egyhangúlag fogadta a propozíciót, hogy a közgyűlésnek javaslat­tétessék a megvétel és felépítés iránt, mert az min­den tekintetben keresztül vihető. Az anyagi hozzá­járulás a következő volna : Minden iparos 30 éven belül, 10 (tíz) éven át ,hozzájárul a házépítés költ­ségeihez. Az iparosok ipartestületi tagdíj elosztásuk szerint: a) 1000.000, b) 2,000.000, c) 4,000.000, d) 6,000.000, e) 10 millió koronával járulnak — össze­sen 10 év alatt — a házépítéshez. A legtöbb iparos tehát évi 100.000, negyedévi 25.000 korona (egy liter bor ára) összeget fizet. Oly összeget tehát, ame­lyet jó szívvel minden iparos elbír. Számítás van azonban oly iparosra is, aki a házépítési hozzájáru­lást nem bírja, felmenthető legyen. Ezzel a hozzá­járulással — lassankinte természetesen — megvaló­síthatjuk összes terveinket.Ezen hozzájárulási díja­kat az iparosok —­ elsősorban az építőiparosok-,­­természetbeni munkával megválthatják. Az ipa­rosság házépítési szándéka szimpátiával találkozik mindenütt. A polgárság, a kereskedői érdekeltségek már eleve felajánlották hozzájárulásukat a házépí­téshez. A házépítéshez az alkalom most adva van. Oly telek áll rendelkezésre, mely nagyságával és­ helyével imponáló. A rajt álló épületek a megfelelő célszerűséggel úgy használhatók fel, hogy rövid időn belül óriási anyag és munka megtakarítással juthatunk el ahhoz. Azok a gondolatok, amelyek itt-ott elhangzottak az Emericanum, a volt Mátyás király telek megvételéből: utópiák. Szép eszmék, szép gondolatok, de kevés, sőt semmi kiviteli lehető­séggel. Számolni kell azzal, hogy az iparosság terve a legjobb szándékkal is, csak apránként valósíthatja meg terveit. A cél a kielégítő és megfelelő ház meg­szerzése. Hogy jobbat, szebbet nagyobbat, alkal­masabb helyen is lehet építeni, csak termész­eh­hoz azonban nagyon — de nagyon sok pénz — egyszerre. Sokat nem szabad markolnunk, keveset fogunk. Épen ezért szent a hiteldé iparosságának sorsdöntő közgyűlése jai, elfogadja az elöljáróság javaslatát a Rák­óc számú telken való építkezésre, úgy feji érvényesülésének szabad útja biztosítva va hogy a gyakorlati gondolat győzni fog az es kudarcokkal teli kísérletezések fölös évi karácsonyi ünnepét már uj otthoni m­esebb­­dasági és társadalmi körűin fog)­­ehetni, mint az ideit. K­ész Jőr -a Pécsi i­ai'

Next