Pécsi Napló, 1892. december (1. évfolyam, 1-27. szám)

1892-12-07 / 6. szám

I. évfolyam­ gárda egy ismert és általános tiszteletnek örvendő alakja dőlt tegnapelőtt a sírba. Hor­váth Antal szakcsi plébánosról veszszük a gyászjelentést, a­ki vasárnap virradóra hosszú szenvedés után életének 77 éves korában elhunyt. Horváth Antal 1815-ben született a vasvármegyei Miskén. Középiskolai tanulmá­nyait Szombathelyen végezte. Onnan Pécsre jött a budapesti közp. papnöveldébe került, a­hol a theologiát végezte. 1838-ban szentelte őt pappá B­ö­­­e András szombathelyi püspök. Mint káplán Kurdon, Hőgyészen és Mind­szenten teljesítette hivatását. 1843-ban Sci­­tovszky pécsi püspök mennyiségtani tanárrá nevezte ki a pécsi lyceumba 1848-ban pedig szakcsi plébánossá. 1851-ben a kerület es­peressé lett, 1863-ban zsinati vizsgáló, 1888- ban aranymiséje alkalmából pedig jelenlegi püspökünk a tiszteletbeli kanonoki czímmel tüntette ki. Ezután betegeskedni kezdett, a­melyből tegnapelőtt szabadította őt ki a halál. Általános részvét környezi a derék és köz­­kedveltségü áldozópap halálát,­ ­ Vaszary Gyula ü­nnepelte­­­ tése. A Nádor szállodában ma este fényes bankettet rendezett a Mecsek-egylet szeretett igazgatójának Pécs szab kir. város, köz­­tiszteletben álló tiszteletbeli főkapitányának Vaszary Gyulának tiszteletére, ki nemrég ő felsége által a koronás arany érdemkereszttel lett kitüntetve. A banketten jelen voltak Kar­dos Kálmán főispánon kívül a kir. táblai bí­rák majdnem teljes számban és Pécs sz. kir. város előkelő polgárainak szine-java, kik mindannyian örömmel és őszinte szeretettel vettek részt, a tevékeny és a város társadal­mában élénken szereplő férfiúnak tiszteletére rendezett ünnepélyen. A tósztokban mint ilyen alkalommal közönségesen szokott lenni nem volt hiány. Az első pohárköszönt­öt a főispán a mecsekegylet tiszteletbeli elnöke Vaszary Gyulára mondotta, kiemelve annak érdemeit. Vaszary ezt megköszönve, éltette a neki minden irányban segédkező ügybuzgó választmányt. Szuly János ügyvéd Kardos Kálmán főispánra, mint tiszteletbeli elnökre mondott dikcziót. Kiss József ügyvéd az egy­let tényleges elnökére és 48-as honvédre Bánffay Simon közjegyzőre emelte poharát. Pleininger Ferencz ügyvéd mondott egy külön­ben tőle megszokott igen kedélyes tósztot. Azzal kezdte, hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresnyét enni. Kiemelte, hogy igenis nagy úr Vaszary mert a kinek Herczegprímás az „onklija“ meg miniszterelnök az iskola­társa az tényleg ma nagy úr. Bánffay elnök az egyletre és választmányára, Gerecse az egylet titkárára Kiss J. tanárra Aágh Timót, szép szavakban az érdemjelet nem kereső és érdemrendben mégis részesülő Vaszaryra, Kiss J. tanár az egylet tevékeny és érdemdús tb. elnökére a főispánra, Bides királyi táblai biró a jó rendőrkapitányra, Kiss József ügyvéd a város társadalmában élénken résztvevő kir. táblai bírákra emelte poharát. Végül Kardos főispán szép szavakban emlékezett meg a me­csek egyletről mint a város különböző ele­meinek szine javát magában foglaló egyesü­letről, és kívánta hogy ez mint ilyen sokáig fennáljon a bankett meg éjjeli 11 órakor nem nyert befejezést és a 200 főből álló társaság nagy része még talán most a reggeli órákban is együtt van. —­ejjeli szolgálat a távírdán. A pécsi posta és távirda-igazgatóság folya­modott a minisztériumhoz, miután most már a „Pécsi Napló“ útján jóval megszaporodott a napi sürgönyök száma, hogy a helybeli távirda-állomáson ezentúl fél éjjeli szolgálat, legyen­­ , hogy Huges-féle gép alkalmaz­­ta­sék. Ennek életbeléptetése után tehát — ami rövid idő alatt meg is fog történni — éjjeli 12 óráig lehet majd táviratot feladni. Ezen utóbbi intézmény folytán a távirdai személyzet is egygyel szaporodni fog, a mi ismét jele lesz annak, hogy haladunk. — Megfagyott gyermek. E­ozim alatt közöltük tegnapi számunkban, hogy Filinkó Károly szabolcsi bányász egy kis gyermeket talált az erdő mélyén megfagyva s hogy a lelketlen anyát nyomozza a ható­ság. Ma már írhatjuk, hogy az anya meg­került. Jovrin Máriának hívják, cselédleány volt Grünwald szabolcsi korcsmáros szolgála­tában. A szívtelen anya egy kis rongyba burkolva kivitte ártatlan csecsemőjét az er­dőbe s a „szarvas völgy" hóval befúrt vad­­vizárkába dobta, hogy meghaljon. A bon­czolást ma végezték Szabolcson dr. Kauf­mann Ernő és dr. Tolnai Vilmos. A vizsgá­latot Wodicska Ferencz kir. tervszéki jegyző vezeti. — Gyalogtiszti lovagló-iskola. A 4-ik hadtest-parancsnokság rendelete sze­rint a 31-ik gyalog-hadosztály egyik tiszti lovagló-iskolája az idén városunkban fog megtartatni. Résztvesznek benne az 5- ik és 44-ik ezred tisztjei Az iskola­ parancsnok Braun cs. és kir. huszár százados a 10-ik huszárezredtől. A lovaglási oktatások folyó hó 10-től jövő év ápril 10-ig tartanak. — A jószivek. Mikor az első hó­­pelyhek szállongani kezdenek, s tél­apónk jövetelét hirdeti a sivító szél, a jószivek do­bogása elhullik ilyenkor a társadalom azon elhagyott kunyhóihoz, a­melyekben a didergő árvák rettegve lesik az ő legelkeseredettebb ellenségüknek a megérkeztét. A jósziveknek dobog­ása elhallatszott a mi szerkesztőségünkbe is, a következőket jelentve az elhagyott sze­gények és árvák érdekében: „Felhívás. A pécsi jótékony nőegylet üdvös feladatához tar­tozik, hogy a segélyre szorult szegényeket s ügyefogyottakat anyagi segélyben­ részesítse, s ádáz sorsukat alamizsna nyújtással lehetőleg enyhítse. Ezen üdvös s emberies feladatának azonban az egylet a nagy számban segélyre szorult szegényekkel szemben és csekély anyagi viszonyainál fogva, oly mérvben, minőben az igénybe vétetik, teljesen meg nem felelhet , miért is az áldozatkész adakozók nemeslelkű­sé­­géhez vagyunk utalva. Bátor vagyok ennélfogva egyletünk nevében teljes tisztelettel megkérni, a nagy érdemű közönséget miszerint ismert áldo­zatkészségétől indíttatva, bármily csekély élelmi-, tüzelőanyag- avagy ruhaneműből álló könyör-­ adományt a szegények között karácsonyi aján­dékként leendő kiosztás végett nyújtani. A pénz­beli adományokat Sikabonyi Angyal Pálné egy­leti alelnökhöz (Petrezselyem­ utcza 50. sz. a), míg a terménybeli adományokat az egylet helyi­ségébe (Deák- és kert-utcza sarkán) juttatni kegyeskedjék. Pécsett, 1892. november hó 15-én. Teljes tisztelettel Sikabonyi Angyal Pálné s. k. egyleti alelnök.“­­ Tömeges bukások történtek vá­rosunkban az utóbbi napokban. Kereskedő, hi­vatalnok asszony, férfi és gyermek egyaránt bukott. Ólmos eső száldogált ugyanis, s elol­vasztotta a járdák hórétegét. Ennek folytán azután a járókelők egymás után buktak a földre itt-ott kellemetlen következményekkel is. Éppen azért szíves figyelmébe ajánljuk a városnak, ha meg akar kegyelmezni egy pár adófizető fia életének, hogy »az utczák jár­hatóvá tételére foganatosítsa« azt a komplikált eljárást, mely a fagyos, síkos utak homokkal való behintése képében már az ó­korban is ismeretes volt.­­ A „Pécsi Kerékpár-Egye­sület“ vasárnap délután fél 5 órakor tar­totta alakuló közgyűlését a dalárda helyisé­gében. A nagy számmal megjelent kerékpá­rosok, korelnöke, Egersseghy Kálmán, meg­nyitván a gyűlést, szép beszédben méltatta a sportot, s az egyesület elnökéül régi párt­fogójukat Zsolnay Vilmos gyárost ajánlta, kit lelkes éljenzések közepette egyhangúlag meg is választottak. Csakhamar visszatért a kül­döttség az új elnökkel, átvette a gyűlés to­vábbi vezetést. Bolgár Tivadar titkár szá­molt be az ideiglenes tisztikar nevében, fej­tegetve a kerékpár­sport helyi történetét ügyesen kidolgozott jelentésében. A köz­gyűlés tárgysorozatának második pontját a tisztikar választása képezte. Alelnökké váro­sunk közügyeinek egyik buzgó embere Kiss József főreálisk. tanár választatott meg egy­hangúlag. Titkárrá : Bolgár Tivadar. Pénz­tárossá : ifj Bedő Imre. Ellenőrzé: Csurda Henrik. Választmányi tagokat pedig: Scholz Antal, Marx Nándor, Egerszeghy Kálmán, Löwy Lajos, Höfler László. Számvizsgálókká : Szigriszt Lajos és Kohárits János. Ezek után az indítványok és költségelőirányzat követ­keztek, melyeknek tárgyalása után a gyűlés feloszlott. A tagok jelenlegi száma 48. — Még egy rejtélyes eltűnés. Még nincsen teljesen lerántva a fátyol a Sinkó­­féle rablógyilkosság borzalmairól, a kedélyek izgatottsága a vizsgálat során kiderített adatok folytán egyaránt fokozódik s tudósítónk ma — egy a kezdet megindulásához teljesen hasonló esetről értesít bennünket.­Múlt hó 15-én, tehát Sinkó eltűnése­ után egy nappal később, a siklósi­ utczában lévő »szarvas« korcsma bér­lője, Végh István, magához vévén összes kész­pénzét, azzal búcsúzott el családjától, hogy bérbevásárlásra indul s pár nap múlva vissza­tér. Azóta már három hét múlt el s az ag­gódó család mi hirt sem hallott az eltűnt felől. Végh István május hó 1-én költözött Csurgóról Pécsre. Rendezett viszonyok közt élt, családjával azonban gyakran torzsalkodott, ennek tulajdonítják, hogy üzletét elhanyagolta s napjait a kávéházakban töltötte. Hova lett? Senki se tudja. Eltűnése azonban kétségkívül igen rejtélyes. — Tudorrá avatás. Wohl Izidor végzett orvosnövendéket, ki középiskoláit vá­rosunkban végezte: tegnap avatták fel a bu­dapesti egyetemen az orvosi tudományok tudorává. — Jegyzőválasztás. Bályokon ma folyt le a körjegyzőválasztás, s mint ottani levelezőnk jelenti: egyhangúlag Neum­ayer Géza segédjegyzőt választották meg. — Tűzvész. Szatina községben a mi­nap tűz ütött ki Tóth Ferencz pojtájában, ettől meggyűlt istállója és lakháza. Az összes kár 480 írtra rúg. Biztosítva nem volt s­emmi. A tűz keletkezéseinek oka ismeretlen. Koffer Károly székesegyházi karénekes, a »Pécsi Dalárda« első karmestere, ki annyi dicsőséget szerzett nevének s váro­sunknak szép hangjával, zenei sikereivel, a mint halljuk, most egészen komolyan s véglegesen megválik a dalárdától, többet semmiféle hang­versenyen sem lép föl. A visszavonulás oka is­meretlen előttünk, csak sejtjük, hogy mi okozta ezt az erős elhatározást: az a sok méltatlanság, mely őt az utóbbi időkben érte s a mely érzékeny lelkületét elkeseredetté tette. Mi csak sajnálkozni tudunk e fölött, mert valóban nagy veszteséget jelent ez a visszavonulás. — Vasúti baleset Villányon. Lapunk zártakor vesszük a következő express­­tudósítást: A tegnap este Pécsről 9 óra 55 perc­kor Mohács felé robogó 2. számú személy­­vonat a villányi állomá­son levő »kimenő« váltónál véletlen szerencse, hogy nagy ka­tasztrófát nem idézett elő, habár az állam­vasutakat így is eléggé megkárosította. A gép robogva közeledett a váltó felé, midőn oda­érve hirtelen kisiklott, s mélyen a földbe fú­ródott. A szer- és kalauzkocsi megzúzó­­dott, a mozdonygépet pedig erős sérülé­sek érték. Az utasok a borzasztó, rázkóztatás következtében halálra ijedten estek a kupék padozatára, s közülök néhányan meg is sérül­tek, szerencsére azonban halálos sérülés egyiket sem érte. Másfél óráig időztek az utasok Vil­lányon, a midőn Mohácsról táviratilag meg­rendelt másik vonat őket tovaszállithatta. A Pécsi Napló, 1892. deczember hó 7.

Next