Pécsi Napló, 1893. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1893-01-01 / 1. szám

II. évfolyam­ lelki erejét, melyen tekintélye alapul, elismeri különbség nélkül minden vallásfelekezet. XIII. Leó pápa ezelőtt öt évvel, 1887-ben mon­dotta 50 éves papi miséjét, úgynevezett arany­miséjét. Ez ritka esemény volt, mert 19 szá­zad alatt mindössze 11 pápa érte meg arany­miséjét. Akkoriban megmozdult úgyszólván az egész világ. Magyarországból két zarándoklat is indult azon évben, az egyiket dr. Való Simon pápai kamarás, a másikat dr. Wolafka Nándor, a jelenlegi debreczeni cz. püspök vezette Rómába. A­kik a pápa miséjén jelen voltak, most is szívdobogva gon­dolnak vissza azon jelenetre, mikor a Szt.­Pé­­ter templomban 80.000 ember várta a pápa megérkezését a Vatikánból. A­mint a pápa alakja látható lett, egyszerre mintegy varázs­ütésre kitört a lelkesedés és 80.000 ember, mindenki a maga nyelvén, éljenzett és kiáltott, kendőjét lobogtatta s mire a pápa az oltárhoz ért, beállt az áhitat csöndessége, és mindenki sírt és zokogott. Ezen jelenet az újévben feb­ruár 19-én ism­étlődni fog Rómában, a mikor a pápa mint 50 éves püspök fog bevonulni a Szt.­Péter templomba, a mely alkalomra a vatikáni káptalan 80.000 belépő­jegyet fog kibocsátani. Együtt lesz a világ minden nem­zetiségének képviselete és nem fog hiányozni Magyarország sem. A pápát magyar éljenek is fogják üdvözölni. A magyar zarándoklatot hetek óta König Gusztáv budapesti hittanár és lelkész készíti elő fáradtságot nem ismerő buzgósággal. Ő már két ízben tartózkodott Rómában hosszabb ideig, jól ismeri az örök város nevezetességeit, könyvet is írt a Vati­kánról és a Szt.­Péter dómról, tavaly tevékeny részt vett a dr. Robitsek Ferencz által rende­zett ifjúsági zarándoklat rendezésében, a­mikor a pápa külön kihallgatáson is fogadta és a fővárosban több felolvasást is tartott Rómáról. A rendezés tehát ez idő szerint jobb kezekbe nem is kerülhetett volna.­­ A programmot, melyet a készülő zarán­doklat alkalmára kiadott, illetékes helyen is a legnagyobb elismeréssel fogadták, olyan vilá­gosan és szépen van az megszerkesztve, úgy hogy a zarándoklatban résztvevők csakugyan gond nélkül indulhatnak a nagy útra és lelki nyugalommal fogják átélni a római szép na­pokat. A zarándoklat sikeréhez hozzájárul a jó hírnévnek örvendő fővárosi menetjegyiroda, mely most már harmadízben gondozza a római zarándoklat anyagi ügyeit és eddigi tapasztalatait a zarándokok kényelmére érté­kesíti. Már az nagy előny, hogy az utazás külön gyorsvonaton, kényelmes kocsikban, min­den átszállás nélkül Budapestről egyenesen Rómáig történik. Útközben a megszokott idő­ben mindenki jól étkezhetik. Rómában első­rangú szállókban lesznek elszállásolva és öt napig teljesen ellátva, úgy hogy a részvételi jegyek ára csakugyan olcsónak mondható: I. oszt. 140 frt, II. oszt. 110 frt, ide számítva a vasúti jegyet Rómáig és vissza Budapestre és a római öt napi teljes ellátást. A zarándoklat­ban részt vehetnek férfiak és nők is. Fordulja­nak első­sorban a saját plébániahivatalukhoz, a­hová a rendezőség a programmot már el­­küldötte, és bizonyára szívesen fognak útba­igazítást adni. Jelentkezni lehet és programm kapható a főrendezőnél, (czíme: König Gusz­táv Budapest, I. krisztinavárosi plébánia) és jelentkezéseket elfogad a m. kir. államvasutak fővárosi menetjegyirodája (Budapest, Hungária szálló). Mikor a villamos láng kigyulladt, el­váltak s Mari ismét kijelentette, hogy csak harmadnapra jöhet és ezért Tóni másnap a kaszinóban maradt. De nem hiányzott ám a jégen Jani, a­ki túl boldog volt, mikor ott találta szive hölgyét, a­ki teljesen meghó­­dította. És igy ment ez három héten át. Egy napon aztán Tóni odasugta a kisasszonynak : — Szeretem! . . . Remélhetek-e ? A lányka »igen«-t intett, de aztán el­sietett. Óh, már nagyon jól korcsolyázott. Másnap Jani vallott szerelmet és őt sem utasították el. Harmadnap Tóni és Jani találkoznak a Bedőben. — Pajtás gratulált. — Mihez ? — Jegyben járok. — Én is. — Kivel? — Tölgyessy nyugalmazott főerdő­­mester unokahugával. — Lehetetlen ! — Ugyan miért? — Mert az én jegyesem. Tölgyessy unokahuga ? — Igen, igen, ő. — Képtelenség. — De ha mondom ! — Félreértésnek kell a dologban lenni Szóltál már az öregnek ? — Még nem. — Én sem. — Menjünk hozzá. Beléptek a főerdőmester lakására, a szalonba. Mindkettő arcza lángolt az izgatott­ságtól. — Üdvözlöm uraim — mosolygott az öreg úr — ismerem szándékukat. Tölgyessy felnyitotta a mellékszoba ajtaját és a két »doktor juris« bámulva kilá­tott fel. Az öreg főerdőmester beteges felesé­gének ágyánál ültek unokahugai Ketten voltak, egyforma szép, egyforma ruhás, gyönyörű hajadon­­ i­k­r­e­k. Pirulva rejtegették arczukat nagynénjük keblén. A vámház alatti jégen másnap két uj márkapár korcsolyázott s az ismerősök erő­sen hajlongva kivárnak nekik : — Boldog újévet!­­. E. Pécsi Napló, 1893. január hó 1. Az uj pénzek körirata. — Alkalmi ismertetés. — A »P. H.« mai száma az új pénzekre vo­natkozólag igen érdekes kis czikket közöl. Nem érdektelen — írja a nevezett lap — hogy az Ausztriában verendő uj pénzeken, már mint a koronákon és a filléreken ,semmiféle német körirat sem lesz, ellentétben a ma­gyar pénzekkel, a­melyeken a körirat magyar. És így beáll a helyzet, hogy az Ausztria-Ma­gyarországban forgalomban levő pénzeken az élő nyelvek közül csakis a magyar lesz alkal­mazva, vagyis a magyar nyelv e tekintetben a német fölé kerekedik, kétségen kívül nagy nagy boszúságára a sógoroknak, a­kik majd sokszor elkeserednek a­miatt, hogy az arany, ezüst és nickel pénzek csakis magyarul, diákul beszélnek, negligálván a németet. Hogy pedig ez így történik, annak az oka az, hogy az osztrák kormány a koronák körirását latin szövegben alkalmazta, a pénz értékét pedig csak egyszerű számmal jelzi, kivé­vén az ara­nyakat. A magyar aranynak körirata ez? * Fe­rencz József I. K. A. Cs. és M. H. S. D. O. Ap. kir.­­ Az osztrák aranyaké pedig ez: »Franc Jos. I. D. G. Imp. Austr. Rex. Boh. Gal. III. etc. Ap. Rex Hung.« A magyar ara­nyak hátlapján még ez a körirat is helyet foglal: »Magyar királyság.«. Az értékjelzés pe­dig ez lesz: »20 (illetőleg) 10 korona.­ Ezzel ellentétben az osztrák aranyak hátlapján semmi más körirat nem lesz, mint az, hogy: »XX. [illetőleg XI) Coronae.« És még alól számje­gyekben kifejezve ugyanez, a veretés évszá­mával, a mivel a magyar aranyak is el lesz­nek látva. Az egy koronás darabokon nálunk ugyanazon magyar feliratot alkalmazzák, mint az aranyakon; az osztrák koronákon pedig megmarad a latin körirat s ráadásul a hátlapra ez jön: »Viribus Unitis.« A­miből önként kö­vetkezik, hogy a­míg a magyar ember a sa­ját nyelvén olvashatja a köriratot az uj pénze­ken, addig a sógoroknak oda­át elő kell szedni a latin tudományukat, mivel az ő uj pénzük azt mondja: nix bájcs. Egyszóval az élőnyel­vek közül csakis a magyar nyert helyet a koronákon s igy a legdühösebb negyven­­nyolczasok is elégedetten gyűrhetik zsebre az uj pénzt, a melynek még a csengése sem hasonlit a német nyelv állítólagos csengésé­hez. Előfizetési fölhívás a „PÉCSI NAPLÓ“-ra. Megindult Pécs első napilapja, melynek hivatása betölteni azt az űrt, a­melyet eddig a haladó kor szellemének megfelelő vállalat hiánya okozott Pécsett. Haladás! Ez a mi jelszavunk, ezzel lépünk a nagy­­közönség elé. C­élunk tiszta és egyenes politikával élni, mindig a helyeset, jót pártolni, a köz­ügyeket őszinte lelkiismeretességgel szolgálni s a nagy­közönségnek mindenről hű képet, gyors, kimerítő és alapos megbízható érte­sülést nyújtani. Lapunk a városi és megyei közélet leg­jelesebb harczosait gyüjtötte táborába, össze­köttetésben állunk a legjobb irodalmi erők­kel s mozgósítottuk valamennyi tollforgató ismerősünket, hogy a közügynek, közjónak hasznos szolgálatot tehessünk. Maga a szer­kesztőség is úgy van szervezve, hogy min­denkor megállja a helyét. Budapesten állandó tudósítónk van, a­ki az országgyűlések lefolyásáról, a neveze­tesebb politikai eseményekről, országos ér­dekű hírekről naponta táviratilag értesíti la­punkat.Nagy súlyt fektetünk a „Hírek“ ro­vatára, melyben úgy a helyi, mint a megyei eseményeket gyorsan és kimerítően közöljük. A vármegye minden nagyobb köz­ségében rendes levelezőnk van. Mindent, a­mi a nagy közönséget ér­dekli, gondos figyelemmel kisérünk. Lapunk minden irányban kielégíteni igyekszik a kö­zönséget. Lapunk a legolcsóbb napilap. Előfizetési ára: Egész évre . . 12 frt (24 korona). Fél évre ... 6 frt (12 korona). Negyed évre . 3 frt (6 korona). Egy hóra . . 1 frt (2 korona). Az előfizetések a „Pécsi Napló” kiadó­­hivatalába, Engel Lajos könyvkereskedése, K­­rály­ utcza 4. szám czimezendők. Tájékoztató. — Január 1. — Naptár: Vasárnap Rom. kath. Újév. — Protestáns . — Újév napja. — G­örög-orosz: (decz. 20.) Ignácz vértanú. — Zsidó: Tebet 13. — Nap kél: 7 óra 50 p. — Nyugszik: 4 óra

Next