Pécsi Napló, 1893. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1893-02-01 / 26. szám

II. évfolyam. 1893. Szerda, február hó 1-én. 26. szám. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: egész évre 12 frt (24 korona), fél évre 6 frt (12 korona), negyed évre 3 frt (6 korona), egy hóra 1 frt (2 korona). Egyes szám ára 5 kr. Felelős szerkesztő: VARADY FERENCZ. Szerkesztőség: Irgalmasok-utcza 2. sz. Nöthig-féle ház. Kiadóhivatal: király-utcza 4. sz. (Engel Lajos könyvkereskedése.) — Kéziratot nem adunk vissza. Az uj eyklus küszöbén. Pécs, 1893. január 31. (—cs.) A kamarai intézmény fon­tosságát felismert érdekeltek szives ki­tartása, fáradliatlan munkássága, — nem csüggedő s megdönthetien érvekkel tá­mogatott petitionálása megteremtett ke­reskedelmi és iparkamaránk az uj öt­éves cyklnsban ma tartja első rendes köziilését. Kamaránk megalkotása mintegy magán viseli a szabadegyesülési jelle­get s ez az alakulási stádiumban eleve garantiát nyújtott az azóta több oldal­ról beigazolt sikeres működésre. Azon országokban, hol szabad egyesülés folytán keletkeztek kamarák — mint pl. Belgiumban az 1875-ki törvénynyel felfüggesztett eddigi túl­nyomóan politikai színezetű kamarák helyett, vagy Angliában, a londoni „Chamber of Commerce . . — jó­tékony működésük csakhamar érez­hető volt s hazai kamaráink közül tényleg azok mutatnak fel legszebb eredményt, melyeknél a szabadegye»ü- lési jelleg kinyomata egy vagy más te­kintetben tapasztalható. Az 1889. XVIII. t. ez.-kel, midőn a kamarák hazánkban az uj beosztást nyert kereskedelemügyi minisztérium resortjába osztattak, uj regime kezdő­dik. A kamarák tekintélye egyszerre vehemens erővel kezdett emelkedni. Javaslataiknak a kormány által figye­lembe részesítése megtörte a kereskedő és iparos világ fásult közönyét s ma már a kamarák vidékük kereskedelmé­nek és iparának fejlődését előmozdító, a jogosult panaszokat közvetve vagy közvetlenül sanáló emporiumai. Habozás nélkül állíthatjuk, hogy nincs oly hazai érdekképviseleti testü­let, mely a kamarákhoz hasonló széles­körű jogokkal birna. Az 1868. VI. t. ez. 3. §-ban körülvonalozott jogok és kötelességek ma már szorosan véve a kisebbik részét képezik azon hatáskör­nek, melynek keretében a kamarák mű­ködnek. A folyton erősbülő bizalom ki­folyásának tekinthető, hogy a kama­ráknak külön szokásjoga képződött s a kamarák hivatásának * precizirozása ne­hezen volna keresztül vihető anélkül, hogy az egyik oldalon eszközölt jogtá- gitás a másik oldalon korlátozással ne járna. Az 1889. évi egyetemes kamarai enquete elejtette helyesen az 1868. VI. t. ez. revízióját; teljes tudatában volt annak, hogy „nem a paragrafusokban van a hiba, mert minden eféle intéz­mény úgy functionál, mint amennyi szakértelem és munkakedv a szemé­lyekben feltalálható s mint amily mér­tékben törvényes hatáskörét respektál­ják. A kamarák közszellemétől, önér­zetes fellépésétől függ, hogy szavuk nyomatokkal bírjon.“ Kamaránk a jelenleg fennálló 20 kamara közt az elsők közé sorakozik, amit a szakértelmen, a kamarai tagok­nak a kamarai intézmény iránt min­denha tanúsított mély érdeklődésén s hivatásuk súlyát kellőleg mérlegelni tudásán kívül annak is köszönhet, mert Kautznak igazat ad, hogy a ka­marák csak akkor felelnek meg felada­tuknak, ha minden feszes bureaucraticus formaszerüséget levetve a gyakorlati élet igényeire, szükségeire, áramlataira lesznek ügyelettel. A törvényileg biztosított autonó­miának kamaránk bű őre volt mindig, mert a nagy iparfejlesztési actió mint­egy megköveteli, hogy legyen egy oly testület, mely sem felülről, sem alulról nem befolyásolva, a napi rendre kerülő fontos kereskedelmi és ipari kér­désekben véleményét szabadon nyilvá­níthassa. Mig egy a pécsinél kétszerié nagyobb területtel biró kamara terüle­tén 11 ipartestület áll fent, addig ka­maránk kerületében lételüket a leg­A „Pécsi Napló“ tárczája. A félliternél. Elnéztem néha a piacon Halbőr Förge­teg Jánost, mikor már eladott mindent, amit akart, be is vásárolt s elküldötte maga mel­lől az asszonyt. Vigyázzon a kocsira. Azért asszony. Halbőr mindenféle üzletkötésnél komoly és csodálatraméltó előrelátással csapja be a boltost, akinél kaszakövet vagy ostort vásá­rolt. Azonban ahogy elmegy mellőle az asz- szony, némikép fölvidámul. Ahogy mennek együtt a hetivásáros sátrak között a sógorá­val, hamiskásan oldalba böki a társát. — Úgy é hé ? A sógor már szinte tudja, hogy mit akar Halbór, de teszi, mintha nem tudná.- No? Halbőr, megáll és felnéz a városházi órára. Barna arczán megjelenik egy széles mosoly, kék szemei öszszehuzódnak, hogy olyanok, mint a szakasztott mandula. Aztán nevetve mondja*: — Az asszonytól fél kend? A sógor megiitődve hátrál. A mellére teszi a kezét. — Én? — mondja sértődve — én? Én? Az asszonytól? — Hát nem ? — Nem hát! Halbőr fölvidámultan kiált, miközben a zsebében kotorász a pénzes zacskó után: — Akkor gyerünk! Mennek Mónus felé. Halbőr az utón kihúzza a zacskót s lassü léptekkel haladván, a tenyerébe csörgeti a pénzt. Azután olvassa. Félve teszi ezt, mivelhogy némely része por­ciókra kell, másrészt otthon is kell hogy le­gyen egy kevés, magnak. Azonközben elérnek ez ajtóig • ott a két férfiú megáll, hogy ki menjen be előbb. — No! — Lőhet — mondja a fölszólitásra Halbór és benyitja az ajtót. A nagy szoba tele, van bánáti ráccal, Csanádi oláhval, ott vannak a békési gyolcsá­ruló tótok, felsőrészi, alsórészi magyarokkal elegy. Minden nemzetiség kikeres magának külön egy asztalt. Halbőr ahogy bemegy, megáll a kö­zépen s köszönés formában föltolja a süveget a homlokáról. Azután kutatva keresi, hogy merre volna egy üres asztal. Halbőrék nem ismer­kedő természetűek. Asztal azonban nincsen. Csak egyet lát, ahol öreges magyar asszony eszeget valami kevéske ételt tarisznyájából. Ott aztán elhúz egy széket az asztaltól, leül, fövegét az asz­talra teszi, s kigombolván a kabátot, egyik kezét a mellényzsebbe dugja. A másik keze óralánczával játszik, anélkül, hogy olvasott volna azokból a regényekből, amelyekben az intrikusnak is rendesen ugyanez a foglal­kozása. Azután mellételepül a sógor és szivarragyujtás czéljából előhúzza a gyufa­tartót. Van ugyan az asztalon is de nem tisztesség a korcsmárosét pusztitani. Van itt a zsebben is. — Nézd el, nézd — mondja mérgesen a mint hiába igyekezett egy fél gyufaszálat bedugni a szivar végébe, a mi pedig igen jó

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék