Pécsi Napló, 1893. április (2. évfolyam, 75-100. szám)
1893-04-01 / 75. szám
II. évfolyam. 1893. Szombat, ápril hó 1-én. 75. szám. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: egész évre 12 frt (24 korona). Felelős szerkesztő: fél évre 6 frt (12 korona), negyed évre 3 frt (6 korona), v.DAr.v raDüMPz egy hóra 1 frt (2 korona). Egyes szám ára 5kr. V A f A D I r L fv IL Pl L . Szerkesztőség: Irgalmasok-utcza 2. sz. Nöthig-fét ház. Kiadóhivatal: Király-utcza 4. sz. (Engel Lajos könyvkereskedése.) — Kéziratot nem adunk vissza Húsvéti szünet. Pécs, 1893. márczius 31. Úgy Magyarországon, mint Ausztriában húsvéti vakáczióra ment a parlament. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján mennek a képviselők, jönnek a fecskék. Vajha szép, harmatos és virágos, zivataroktól ment tavaszt hoznának a fecskék és vajha eltemetnék a képviselők a terméketlen, virágot és gyümölcsöt ölő telet. Igen, a törvényhozás téli időszaka terméketlen volt a monarchiának mind a két államában. Majd az egész ülésszak mindazzal az össze-vissza kúszált, izgató, de kevéssé termékenyítő holmival telt el, amely nálunk, egyébiránt máshol is, mint valami élősdi kúszónövény szokott a költségvetési vitára feltekerődzni. Tárgyilagos törvényt kézzel fogható gyakorlati haszonnal jóformán egyet sem alkottak, alapvető reformokról, törvényekről, a szellemi, etnikai jövőt alakító fejlődés javára, ne is beszéljünk. Egészen elítélni s elátkozni becsületes módon mégsem szabad a parlamenti téli campagne-t; túl is, innen is megtette azt, amit a természet javára éghajlatunk alatt a tél is tenni hivatva van, midőn az élőt, a virulót megdermeszti ugyan, de hótakarót borit rája, mely alatt uj csirák fejlődnek, ezekből aztán természet és emberek véghetetlenül gazdag áldást képezhetnek ki. Az egyházpolitikai viszály, mely Magyarországon uralkodott a parlamenti tárgyalások fölött, csak önmagában kellemetlen, miként az erős szél is kellemetlen, amely megvakítással, a légzőszervek megbénításával fenyeget s mindent összekuszál, szokott helyéből kitép, kívánt helyzetéből kiragad. De végre eláll a szél s dühöngése után érezzük, hogy a levegő tisztább és egészségesebb lett és csak most kel igazán életre egy új virágzás és növés, és minden, amiről a vihar ordítása alatt azt hittük, hogy okvetlen tönkre kell mennie, a melegítő napsugár és termékenyítő eső hatása alatt buja tenyészésnek indul. Az egyházpolitikai vita és agitácziók folytán kétségtelenül lényegesen megtisztult a légkör és most korona és nemzet tudja magát mihez tartani. Most a a vitás ügy érdemének simább, nyugodtabb tárgyalását lehet remélni. Most már biztosan lehet rá számítani, hogy Magyarország közvéleménye a Wekerle kabinettel marad, hogy a minisztérium oly reformjavaslatokat fog beterjeszteni, melyek teljes figyelemmel lesznek a korszellemre anélkül, hogy az egyház történelmi hagyományait és érdekeit lényegükben sértenék. Most már biztosan lehet remélni azt is, hogy a katholika anyaszentegyház az egyházpolitikai reformok alkotását semmiképen sem támogatja ugyan, hanem szentesítésükig minden törvényes eszközzel, de csakis ilyennel, ellenezni fogja, a szentesített törvénynek azonban engedelmeskedni fog. Hasonló helyzetben van Ausztria is. Mindama sivár pártviszály után, mely a télen át uralkodott a parlamenti tárgyalások felett és terméketlenségre kárhoztatott, egy nagy előrehaladást még sem lehet tagadni. Ha az első fecskék megérkeznek, már enyhébb márcziusi levegőt találnak s nem jeges barát: az állambarát momentumok megerősödve kerültek ki az ellentétek súrlódásából, a mérsékelten szabadelvű német párt, a dualizmus legkiíbb védelmezője, nyert tekintélyben és működési erőben, a lehetőség, bensőbb érintkezésbe hozni őket a lengyelekkel és a nagybirtokosok nem reakcionárius részével, nagyobb lett; nem hihetetlen, hogy őszszel, ha megint együtt lesz a reichsrath, a viszonyok a megvalósíthatás terére helyezik a Taaffe-féle Programm aktiválását az államfentartó elemekből alkotott, megbízható többséget. A „Pécsi Napló“ tárczája, Egy gondolat. — A keresztfa előtt. — Mikor a mérhetetlen éghatárt Úszó fátyolfelhő karolja át, S pihen az ember csillagok alatt, Hogy átálmodják édes álmokat, Mikor lecsendesül a földanya, S elhal a lombok síró sóhaja, Mikor az éj álomra szenderül, Halkan liheg a néma föld körül. Ott küzködöm a mécs világánál, tekintetem a bús keresztre száll, S magamba térve, mint a bűn halott, A múlt napokra visszagondolok. Elém kerül a regg, a dél, az est — Sötét a kép, amit szivembe fest: Kínt látok ott, a kárhozat tüzét, Egy láng-atom pattan fölötte szét — Etán a hosszú sóhaj — és a múlt ismét egy ember-lét fölé borult. Láttam : megölte újra egy magát, Kinos tudattal vágyva a halált; Egy ember, a ki élt, s ma ime holt, — Hallom még most is a halál-sikolyt.. . De im’ halotti csend lebben felém, S reám borul, miként kripták ölén A visszafojtott tömjén illata, Mi szabadulni vágy, de nincs hova. Pedig a fáradt teat pihenne már, De itt egy gondolat a sötét, sivár — Daczolva űzi lelkemet tova Egy túlvilági bús melódia, Miként ha zsongná az egész világ : A lét és nem lét kétkedő dalát. Pedig csend van. Honnét tehát e dal ? Vagy lelkem sóhaja, mely igy kihal?.. Agyam’ hideg kétség mardossa át, Találgatom e küzködés okát, A lét nagy tengerébe dől szivem, S elgondol emberen és Istenen, Hogy miért e szörnyű pusztulás manap? * És im felém ragyog e gondolat: »Megfeszítették az Isten fiát! — El van hibázva az egész világ . . .« Kéry Gyula. Beförderung. — Az önkéntesek mai előléptetésekor. —• Szép holdvilágos este van... Az esti takarodó hívogató hangja mélabúsan hangzik el, lenn az őrségen — a kimaradottak sietősen szaladnak föl a lépcsőn jelenteni a napos káplárnak hazaérkeztüket — a kürtszó elhallgat, a kaszárnyában beáll a csend, a szakaszokban eloltják a lámpát s nyugovóra tér mindenki , csak egy marad ébren, kinek virrasztania kell, kinek őrizetére van bizva a század, a rayon , a napos káplár. Beadva a »streich«-ot, visszatér századjához, ahol korlátlan teljhatalommal uralkodik most! Kis asztala ott van már a folyosón ; halvány mécsű világa a pislogó lámpa fénye mellett alig képes strahrapport«-ját is megírni. Az önkénteseknél — hol Infanterist Eugen Sötzen tartja a napot — már nem kell ilyen frührapportokat irogatni... Sötzen úr tehát átadhatja magát az édes merengésnek, ábrándozásnak... Eleinte ugyanazt