Pécsi Napló, 1893. május (2. évfolyam, 101-124. szám)
1893-05-02 / 101. szám
1893. Kedd, május hó 2. 101. (128.) szám. IT. évfolyam. Előfizetési árak: egész évre 12 frt (24 korona), fél évre 11 frt (12 korona), negyed évre 3 frt (6 korona), egy hóra 1 frt (2 korona). Egyes szám ára 5 kr. Felelős szerkesztő: VÁRADY FERENCZ. Szerkesztőség: Irgalmasok utcza 2. sz. Nöthig-féle ház. Kiadóhivatal: Király-utcza 4. sz. (Engel Lajos könyvkereskedése.) — Kéziratot nem adunk vissza. Május elsején. Pécs, 1893. május 1. (A.) A kikelet langy fiival ma megérinti lehelletével a szunnyadó természetet, a földben rejlő őserő láthatóvá teszi működését s életet ad, életre kelti a mellében elrejtőzött vegetácziót. Május elseje elérkezett! Még nem tudjuk, még nem ismerjük a mai nap lefolyását, de ismerjük jelentőségét, de tudjuk, hogy a szocialisták e napra tervezik felszabadításukat, hogy aztán felforgathassák a létező állami és társadalmi jogrendet és megvalósítsák a szoczializmus ideálját: a kozmopolitikus, demokratikus respublikát. Mindegyik május elsején újra sorakozik a munkások szoczialisztikus pártja s ismétli követeléseit: a jobb fizetést, a kevesebb munkaidőt, a nők és gyermekek kímélését, az általános szavazatjogot a katonai szolgálat eltörlését s a proletárság világszövetségét, vallás és nemzeti különbség nélkül. A harcz, melyet a munkások világszövetsége az államokkal folytat, kétes kimenetelű. Kezében oly eszközöket tart, melyekkel mindenkor újabb és újabb jogokat csikarhat ki, hogy aztán, midőn követeléseinek maximumát megtagadják, kitűzze a vörös zászlót és testvért testvér ellen, fiút apa ellen kényszeresen harczolni lángba és vérbe borítva az országot, a hazát! A hazát mondtam. De ismernek-e a szoczialisztikus elvek hazát? Ők államokat rombolnak, államokat egymáshoz közelebb hoznak, széttörik a határoló falakat, melyek országokat országoktól elválasztanak és eszméiknek ideálja, az egy akol, de pásztor nélkül, az internaczionális köztársaság. Nagyon természetes, hogy ily elvekkel szemben az európai államok, melyek nagyobb részt monarchikus szervezetnek s mint ilyenek örök ellentétben állanak a szoczialisztikus elvekkel, szervezkednek és minden lehető módon megakadályozzák még elveik hirdetését is. Itt azonban, hol a szoczialisták szervezettek, hol képesek a tömeg izzó szenvedélyét a legvégső határokig felkorbácsolni , ott megtagadják az államhatalom iránti köteles engedelmességüket és mint Belgiumban engedésre kényszerítették a törvényhozást és a királyt. A nagy Németországban is erős a szoczialista áradat; a hatalom élén állók mindent elkövetnek, hogy eszméik és elveik szabad terjesztését meggátolják: a német császár katonáinak szuronyait szegezteti ellenök. Francziaországban a szocziális elvek elfajulásával az anarchizmussal van a köztársaságnak dolga, mely nem idéz elő forradalmakat, nem épít barakkidokat, hanem dinamitbombákkal dolgozik. Oroszországot a nihilisták, Olaszországot az irredetisták tartják örökös rettegésben. A XIX. század végén a szoczialisztikus eszmék már annyira elfajultak, hogy nem riadnak vissza az ártatlanok kiöntött vérétől sem, hogy czéljukat elérhessék. Nálunk Magyarországban csend és nyugalom uralkodik. A magyar munkás érzi, hogy ő elsősorban magyar, tudja, hogy mivel tartozik hazájának s nem gondol arra, hogy odadobja martélékul ezt az országot a szoczialisták kozmopolitikus törekvéseinek. Izgatást és a munkások közt a szenvedélyek lángragyújtását csak ott találhatjuk, hol betolakodott idegenek vagy a magyar állameszme ellen küzdő nemzetiségek játszák a főszerepet. Törekvéseik oda irányulnak, hogy a magyar munkásban elfeledtessék, hogy magyar és fölélesszék benne az anyagi jólét utáni vágyat. Május elseje elérkezett. Az ébredő természet nyíló virágait, a zöld pázsitot piros vér festi sötétté, az elvakított, a felizgatott áldozatok friss vére, mely bosszúért lihegve, megtorlást követelve A „Pécsi Napló“ tárczája. Igen. — Kapff-Essenber novellája. — — Miért nem mondana igent? Hánytorgatta folyton magában Körner Edwárd dr. Ezzel a kérdéssel kelt és ezzel feküdt le. Halálosan beleszeretett a bájos szácskába. Nem is hitte volna, hogy ő, a skeptikus orvos, ennyire szerelmes tudna lenni. Hisz ilyen rajongás egy gimnazistától is sok. De hát nem lehetett már másítani a dolgon. Edward számolt a körülményekkel, meg fog házasodni, ez elkerülhetlenül szükséges egy fiatal orvosra nézve. Kellemes családi élet, házias, bájos fiatal asszonyka már fölöttébb kívánatos dolgok voltak előtte. Mérsékelt hozományra is számított ehhez joga is volt — fiatal, szép, művelt és keresett ember volt. Izácska egy idősebb kollega leánya volt, ezt a kollegát Edward a nyár folyamán helyettesítette néhány hétre. Ekkor történt a közelebbi ismerkedés. És most minden rendben volna, csak az »igen«, az az átkozott »igen«. Sohse hitte volna, hogy ennyire trémázzon egy szóért. Hisz a szigorlatain se félt ennyire ! És most milyen lámpaláz. . . . A papa részéről már biztos lett volna. De hát Izócska szeszélyes, csintalan teremtés volt, nem lehetett rá számitani. Egy csinos, kicsi, apró teremtés, nem valami szép, de végtelenül kedves és sokszor ellenállhatatlanul kellemes. A szerelmet kinevette s mikor egyizben a doktor bizonyos gyöngéd érzelmekre hivatkozott — nyíltan »komikus«-nak találta. Egyébiránt megértették egymást s meglehetősen elmulattak ketten, mindenen és minden semmiségen nevetni tudtak, bomoltak, tánczoltak. Csak el tudná valahogy kezdeni, de mikép, hogy komikussá ne váljék. Rendesen találkozik alkalmas pillanat, de semmikép se talál. Rendesen észreveszik a lányok, ha valaki érdeklődik irántuk. Iza azonban semmit sem vesz észre, valószínűleg készakarva. És csak annál nagyobb lett szerelme, vágya és csak annál tehetetlenebb lett. Egy napon így megfondíozott: Megkockáztassam, hogy kinevessen ? Kitelik tőle, még azon esetben is, ha szeret. Vagy ha nem szeretne, kitegyem magamat annak, hogy kosarat dobjon elém ? Ez volna csak szép! Sokkalta büszkébb vagyok. Fanny néni útján jó lesz előlegesen puhatolózni! Izának anyja már meghalt s Fanny néni volt a ház úrnője. Fanny néni régi módi vidéki asszonyság volt, azonban Iza igen ragaszkodott hozzá és Edward erre épített. Aztán — gondolta — szívügyekben minden asszony okos. A »tanti« megtiszteltetésének vette a bizalmat és kész örömmel ígérte meg közbenjárását. Ügyesen fog mindent elintézni, okvetlen végére jár a dolognak s tudatja Edwárdot mihamarább. Ennyire fejlődött volt az ügy, midőn Edwárd ama találós mesével mulatott : »igent« mond e, nem-e ? Mért ne mondana »igent« ? Két három napig vergődött igy a bizonytalanság között. Kerülte az Izáék házát, kerülte a korcsolya teret, mert úgy érezte, hogy nem tudna mosolyogva a szemébe