Pécsi Napló, 1893. augusztus (2. évfolyam, 175-200. szám)
1893-08-01 / 175. szám
II. évfolyam, akadémikus valami, hanem nagyon is reális dolog. Ez az archimedesi pont, amely kiemeli a világot a sarkaiból, mi ismerjük a pontot, de nincs eddig tudósunk, aki a kiemelést határozott szabályok keretébe szorítaná s ha volna is, aligha bíznék tudományában, hogy a világot a régi, vagy újabb, jobb kerékvágásba zökkentheti. Mi már ismerjük az archimedesi pontot, de reméljük, hogy nem kell oly sokáig várnunk arra a bizonyos emeltyűre, mint amennyi ideig volt ismeretlen az archimedesi pont.. A nemesség rendezése. A Pester Lloyd azt a hírt közölte, hogy a belügyminisztérumban törvényjavaslat készült el a nemesség rendezéséről. Ez a hír — mint most illetékes helyről jelentik — teljesen alaptalan, csakis aról volt szó, hogy az egyes szakminisztériumok között közös megállapodást létesítsenek a kitüntetések előterjesztése dolgában, de arra soha senki sem gondolt, hogy a nemesség rendezéséről törvényjavaslatot készítsenek, hogy az osztályemelkedés feltételeit meghatározzák és a nemesség elvesztése, vagy el nem vesztése iránt intézkedés történjék. A magyar udvartartás ügyében a kormány — terjedelmes memorandumot dolgozott ki s azt a király elé terjesztette. A memorandum előadja a magyar udvartartás történetét, kiváltképpen kiemelve a Róbert Károly és Mátyás korabeli magyar udvart, mely egész Európában a legfényesebbek közé tartozott. A memorandum tervezete szerint Budán, mikor a király itt tartózkodik, csak magyar udvari méltóságok végezhetnék körülötte mindazokat a szertartásokat, amelyeket most az udvartartás hivatalnokai látnak el. Egészen különálló magyar testőrség felállítását is tervezi a memorandum, de ahhoz nem ragaszkodik föltétlenül. A tervezet indokolása fölemlíti, hogy a magyar udvartartás az ellenzéknek a képviselőházban zong, reszket, aki adja. Ez az éj még a tied, ez az utolsó éj édes álmaidé. Álmodozzál szívről, amely majd megért sóvár vágyaiddal; engedd, hadd gyúljanak lelkedben a reménység ragyogó csillagai, hadd nyíljanak szivedben az ábrándok harmatos virágai, semmivé lesz úgy is mind, mind a valóságtól a napoktól, amik rád virradnak... — Ej, Friczi, ne lógasd a fejed, mintha tele volna , hiszen nem is ittál ! — Megtetszhetett neki a szeg a padlóban majd kinézi onnan. — Ne bántsátok szegényt, a muzsikába merült. Húzzad czigány, húzzad ! És az húzza hol vigan, hol mélán, hol örül, hol kaczag keserűen a húr. Az a fiú csak néz, csak hallgat; egyetlen arczizma meg nem mozdul, hiába incselkednek vele , meg van babonázva, oda van a kedve s takarni sem bírja, pedig már olyan jól megtanult tettetni. Hosszú idő egy esztendő , ökör hozzá törik a nehéz járomhoz, a szív a balsorshoz s viseli mig el nem nyövi, vagy bele nem szakad. Most még egy van hátra : a csöndes feledés. A kit emlegetnek az el-ellátogat, hát nem emlegeti. Akit siratgatnak el-első csöndesen könnyet törölgetni, hát nem siratgatja. Hej, csak ne volna oly nehéz feledni, elfeledni a mi feledhetetlen örökre !... — Ne bomolj hát, Friczi ! Csakugyan nem iszol ? Na, ezt a poharat a mennyaszszonyodra. Föláll egykedvűen, koczczint mindenkivel, hogyne, hisz az édes, a drága mennyasszony egészségére isznak. Eh, mért is oly nagyon nyomorult az ember ! A czigány épen új nótába fog: Végig mentem az ormódi temetőn, Elvesztettem piros bécsi keszkenőm. Piros bécsi keszkenőmet nem bánom, Csak a régi szeretőmet sajnálom. Az első hangok kilopóznak a hegedűből, a czimbalomból ; a czimborák már ajkukra emelték, már kihajtották poharukat ... de a Friczi fölemelt karja csak megáll feje útján, áll az egész alak mozdulatlan, mintegy megmerevedve... De amint a siró húron panaszosan végig zokog, hogy : Csak a régi, csak a régi, Hej! csak a régi szeretőmet sajnálom , az a megmeredt kéz lehanyatlik, a pohár csörrenve törik szét a kemény padlaton, a bor szétlocsosan s a fiú nagy teste ráomlik az asztalra, arczát két összefont karjába temeti, ott sir, ott zokog, hogy minden idege vonaglik bele. Csak nézik, nem értik. Mi lette ? Semmi ! Csupán az a nóta, az olyan ismerős. A takarosi majálison húzták, mikor ő ott sétált a lombos fák alatt Marthy Erzsikével ; keze a kezében, szeme a szemében, a szívében édes, gyuladó szerelem. Ott kérdezte tőle , tudná e szeretni ? — Igen, örökké ! — Igazán ? — Igaz szerelemmel. Eh, bolondság ! Leányhűség ? Kaczag keserűen,minek is volna az, ha cserélgethetjük az érzelmeinket, mint az ünnepi ruháinkat ! És még sirt miatta . . . érdemes siratni, ha még úgy szereti is ? ha megőrül is érte ? Nem, nem fogja siratni. Végig vág az öklével a nehéz asztalon, hogy megrecscsen bele: — Ide czigány ! húzzad a fülembe, amit én danolok. S danolta, hogy: Nem házasodom meg soha, Nem leszek asszony bolondja. Aztán olyan veszett kedve kerekedett, még az asztal tetején is tánczolt. Megrakatta az asztalt boros üvegekkel, minden üveg mellé egy szál gyertyát gyújtatott, ahogy Pécsi Napló való magatartása elodázhatatlanná teszi. Ha a király a memorandumot elfogadja, akkor az ügy a télen törvényjavaslat alakjában a Ház elé kerül. Városok kongresszusa. A törvényhatósági jogú városoknak közös nagy érdekeik vannak, szemben a közigazgatás küszöbön álló reformálásával. Zecchmeister Károly győri polgármester kollegiális felhívást intézett Debreczen polgármesteréhez, hogy ez hívja össze szeptember havára a városi törvényhatóságok első tisztviselőit. Egyszersmind az utóbbiakat körlevélben értesíti a kezdeményezésről s részvételüket kéri. A körlevél, mely Pécsre is szól, a következő: Tisztelt kortárs úr! Hazánk fejlődése rohamos lépésekkel halad előre; közgazdasági, politikai és jogi téren már az eddig hozott törvények és törvényszerű rendelkezések jelentékeny átalakulásokat idéztek elő és fognak előidézni a közeljövőben. Kétségtelen, hogy amint azt az ország sok jeles férfia kinyilatkoztatja s a közvélemény képviselői, úgyszólván az összes hírlapok egyértelműleg hangoztatják, de az illető javaslatok megtételére hivatott kormány is igazolta : Magyarország jövő fejlődésében a városoknak kiváló szerep fog jutni. Közel áll az idő, midőn azon törvényjavaslatok, melyek a városokat az ország szervezetébe beleilleszteni hivatva lesznek, a törvényhozás tárgyalása alá bocsáttatnak s maguk a legjobban érdekelt városok eddig tétlenül szemlélték a készülődéseket, pedig úgy az országos, mint saját érdekük múlhatatlanul és égetően megköveteli, hogy az ügygyei törődjenek. Nem tudom, a javaslatok megtételére hivatott kormány tervei felett meg fogja-e hallgatni a városokat, de annyi bizonyos, hogy bár az mellőztetnék, senki sem tekintheti az előadott indokok fönforgása mellett a városok nyilatkozatát kéretlen véleménynek. De ettől eltekintve, a lényegileg hasonló elemekből álló és hasonló fejlődési folyamatra utalt városoknak, vagy legalább azok nagy részének annyi kisebb-nagyobb közös jellegű érdeke van, melynek érvényesítése az összetartáson alapuló közös eljárás útján érhető el legcélszerűbben Ez áll nemcsak a jelenre, de a jövőre is. Ennélfogva arra kérem tisztelt Kortárs urat, szíveskedjék hozzájárulni ahhoz, hogy az összes törvényhatósági joggal bíró városok képviseletében, mint kik ügyeiket legjobban ismernék, azok polgármesterei a f. é. szeptember havában gyűlést tartsanak az említett városok valamelyikében, s minthogy a regale-megváltás ügyében tartott hasonló értekezlet már eleve Debreczen sz. kir. város polgármesterét, Simonffy Imre kir tanácsos urat, mint a kortársak seniorát jelölte ki a gyűlés összehívására hivatottul, mellékelt megkeresést aláírni s f. é. augusztus 15-ig hozzáküldés végett hozzám juttatni. Megjegyzem, hogy Budapest fő- és székváros, úgy Fiume sz. kir. város polgármestereit fel nem kérem, minthogy az általuk képviselt városok a többiektől elütő jellegűek és különleges elbánásban részesülnek. Fogadja tisztelt Kortárs ur honfiúi és kortársi meleg üdvözlésemet. Győrött, 1893. julius 28. Zechmeister Károly, kir. tan., polgármester, 1893. augusztus hó 1. Fürdői levél. — Az otthoniaknak. — Szliács, julius 30. A ki kellemesen, olcsón s szép helyen akar nyaralni, az csak jöjjön ide Sziácsra. Itt nem kell szigorúan szem előtt tartani a divat szabályait, nem kell naponta háromszor öltözködni, elég, ha reggeltől estig egy csinos ruhában jár, mint azt az itt üdülő Esz