Pécsi Napló, 1893. augusztus (2. évfolyam, 175-200. szám)

1893-08-01 / 175. szám

II. évfolyam, akadémikus valami, hanem nagyon is reális dolog. Ez az archimedesi pont, amely ki­emeli a világot a sarkaiból, mi ismer­jük a pontot, de nincs eddig tudósunk, aki a kiemelést határozott szabályok keretébe szorítaná s ha volna is, alig­ha bíznék tudományában, hogy a világot a régi, vagy újabb, jobb kerékvágásba zökkentheti. Mi már ismerjük az archimedesi pontot, de reméljük, hogy nem kell oly sokáig várnunk arra a bizonyos emeltyűre, mint a­mennyi ideig volt ismeretlen az archimedesi pont.­­. A nemesség rendezése. A Pester Lloyd azt a hírt közölte, hogy a bel­­ügyminisztérumban törvényjavaslat készült el a nemesség rendezéséről. Ez a hír — mint most illetékes helyről jelentik — telje­sen alaptalan, csakis a­ról volt szó, hogy az egyes szakminisztériumok között közös meg­állapodást létesítsenek a kitüntetések előter­jesztése dolgában, de arra soha senki sem gondolt, hogy a nemesség rendezéséről tör­vényjavaslatot készítsenek, hogy az osztály­­emelkedés feltételeit meghatározzák és a nemesség elvesztése, vagy el nem vesztése iránt intézkedés történjék.­­­ A magyar udvartartás ügyé­ben a kormány — terjedelmes memorandu­mot dolgozott ki s azt a király elé terjesz­tette. A memorandum előadja a magyar udvartartás történetét, kiváltképpen kiemelve a Róbert Károly és Mátyás korabeli magyar udvart, mely egész Európában a legfénye­sebbek közé tartozott. A memorandum ter­vezete szerint Budán, mikor a király itt tar­tózkodik, csak magyar udvari méltóságok végezhetnék körülötte mindazokat a szertar­tásokat, a­melyeket most az udvartartás hi­vatalnokai látnak el. Egészen különálló magyar testőrség felállítását is tervezi a memorandum, de ahhoz nem ragaszkodik föltétlenül. A tervezet indokolása fölemlíti, hogy a magyar udvartartás az ellenzéknek a képviselőházban zong, reszket, a­ki adja. Ez az éj még a tied, ez az utolsó éj édes álmaidé. Álmodozzál szívről, a­mely majd meg­ért sóvár vágyaiddal; engedd, hadd gyúlja­­nak lelkedben a reménység ragyogó csillagai, hadd nyíljanak szivedben az ábrándok har­matos virágai, semmivé lesz úgy is mind, mind a valóságtól a napoktól, a­mik rád virradnak... — Ej, Friczi, ne lógasd a fejed, mintha tele volna , hiszen nem is ittál ! — Megtetszhetett neki a szeg a padló­ban majd kinézi onnan. — Ne bántsátok szegényt, a muzsikába merült. Húzzad czigány, húzzad ! És az húzza hol vigan, hol mélán, hol örül, hol kaczag keserűen a húr. Az a fiú csak néz, csak hallgat; egyetlen arczizma meg nem mozdul, hiába incselkednek vele , meg van babonázva, oda van a kedve s ta­karni sem bírja, pedig már olyan jól meg­tanult tettetni. Hosszú idő egy esztendő , ökör hozzá törik a nehéz járomhoz, a szív a balsorshoz s viseli mig el nem nyövi, vagy bele nem szakad. Most még egy van hátra : a csöndes feledés. A kit emlegetnek az el-ellátogat, hát nem emlegeti. A­kit siratgatnak el-első csön­desen könnyet törölgetni, hát nem siratgatja. Hej, csak ne volna oly nehéz feledni, elfe­ledni a mi feledhetetlen örökre !... — Ne bomolj hát, Friczi ! Csakugyan nem iszol ? Na, ezt a poharat a mennyasz­­szonyodra. Föláll egykedvűen, koczczint mindenki­vel, hogyne, hisz az édes, a drága menny­asszony egészségére isznak. Eh, mért is oly nagyon nyomorult az ember ! A czigány épen új nótába fog: Végig mentem az ormódi temetőn, El­vesztettem piros bécsi keszkenőm. Piros bécsi keszkenőmet nem bánom, Csak a régi szeretőmet sajnálom. Az első hangok kilopóznak a hegedű­ből, a czimbalomból ; a czimborák már aj­kukra emelték, már kihajtották poharukat ... de a Friczi fölemelt karja csak megáll feje útján, áll az egész alak mozdulatlan, mintegy megmerevedve... De a­mint a siró húron panaszosan végig zokog, hogy : Csak a régi, csak a régi, Hej! csak a régi szeretőmet sajnálom , az a megmeredt kéz lehanyatlik, a pohár csörrenve törik szét a kemény padlaton, a bor szétlocsosan s a fiú nagy teste ráomlik az asztalra, arczát két összefont karjába te­meti, ott sir, ott zokog, hogy minden idege vonaglik bele. Csak nézik, nem értik. Mi lette ? Semmi ! Csupán az a nóta, az olyan is­merős. A takarosi majálison húzták, mikor ő ott sétált a lombos fák alatt Marthy Erzsi­kével ; keze a kezében, szeme a szemében, a szívében édes, gyuladó szerelem. Ott kér­dezte tőle , tudná e szeretni ? — Igen, örökké ! — Igazán ? — Igaz szerelemmel. Eh, bolondság ! Leányhűség ? Kaczag keserűen,minek is volna az, ha cserélgethet­jük az érzelmeinket, mint az ünnepi ruháin­kat ! És még sirt miatta . . . érdemes siratni, ha még úgy szereti is ? ha megőrül is érte ? Nem, nem fogja siratni. Végig vág az öklével a nehéz aszta­lon, hogy megrecscsen bele: — Ide czigány ! húzzad a fülembe, a­mit én danolok. S danolta, hogy: Nem házasodom meg soha, Nem leszek asszony bolondja. Aztán olyan veszett kedve kerekedett, még az asztal tetején is tánczolt. Megrakatta az asztalt boros üvegekkel, minden üveg mellé egy szál gyertyát gyújtatott, a­hogy Pécsi Napló­ való magatartása elodázhatatlanná teszi. Ha a király a memorandumot elfogadja, akkor az ügy a télen törvényjavaslat alakjában a Ház elé kerül. Városok kongresszusa. A törvényhatósági jogú városoknak kö­zös nagy érdekeik vannak, szemben a köz­­igazgatás küszöbön álló reformálásával. Zecchmeister Károly győri polgármes­ter kollegiális felhívást intézett Debreczen polgármesteréhez, hogy ez hívja össze szep­tember havára a városi törvényhatóságok első tisztviselőit. Egyszersmind az utóbbiakat körlevél­ben értesíti a kezdeményezésről s részvéte­lüket kéri. A körlevél, mely Pécsre is szól, a következő: Tisztelt kortárs úr! Hazánk fejlődése rohamos lépésekkel halad előre; közgazdasági, politikai és jogi téren már az eddig hozott törvények és törvényszerű rendelkezések jelentékeny át­alakulásokat idéztek elő és fognak előidézni a közel­jövőben. Kétségtelen, hogy amint azt az ország sok jeles férfia kinyilatkoz­tatja s a közvélemény képviselői, úgyszól­ván az összes hírlapok egyértelműleg han­goztatják, de az illető javaslatok megtételére hivatott kormány is igazolta : Magyarország jövő fejlődésében a városoknak kiváló sze­rep fog jutni. Közel áll az idő, midőn azon törvény­­javaslatok, melyek a városokat az ország szervezetébe beleilleszteni hivatva lesznek, a törvényhozás tárgyalása alá bocsáttatnak s maguk a legjobban érdekelt városok eddig tétlenül szemlélték a készülődéseket, pedig úgy az országos, mint saját érdekük múlha­tatlanul és égetően megköveteli, hogy az ügygyei törődjenek. Nem tudom, a javaslatok megtételére hivatott kormány tervei felett meg fogja-e hallgatni a városokat, de annyi bizonyos, hogy bár az mellőztetnék, senki sem tekint­heti az előadott indokok fönforgása mellett a városok nyilatkozatát kéretlen véleménynek. De ettől eltekintve, a lényegileg hasonló elemekből álló és hasonló fejlődési folya­matra utalt városoknak, vagy legalább azok nagy részének annyi kisebb-nagyobb közös jellegű érdeke van, melynek érvényesítése az összetartáson alapuló közös eljárás útján érhető el legc­élszerűbben Ez áll nemcsak a jelenre, de a jövőre is. Ennélfogva arra kérem tisztelt Kortárs urat, szíveskedjék hozzájárulni ahhoz, hogy az összes törvényhatósági joggal bíró váro­sok képviseletében, mint kik ügyeiket legjob­ban ismernék, azok polgármesterei a f. é. szeptember havában gyűlést tartsanak az említett városok valamelyikében, s minthogy a regale-megváltás ügyében tartott hasonló értekezlet már eleve Debreczen sz. kir. város polgármesterét, Simonffy Imre kir tanácsos urat, mint a kortársak seniorát jelölte ki a gyűlés összehívására hivatottul, mellékelt megkeresést aláírni s f. é. augusztus 15-ig hozzáküldés végett hozzám juttatni. Megjegyzem, hogy Budapest fő- és székváros, úgy Fiume sz. kir. város polgár­­mestereit fel nem kérem, minthogy az általuk képviselt városok a többiektől elütő jellegűek és különleges elbánásban részesülnek. Fogadja tisztelt Kortárs ur honfiúi és kortársi meleg üdvözlésemet. Győrött, 1893. julius 28. Zechmeister Károly, kir. tan., polgármester, 1893. augusztus hó 1. Fü­rdői levél. — Az otthoniaknak. — Szliács, julius 30. A ki kellemesen, olcsón s szép helyen akar nyaralni, az csak jöjjön ide S­z­­­i­á­c­s­r­a. Itt nem kell szigorúan szem előtt tartani a divat szabályait, nem kell naponta háromszor öltözködni, elég, ha reggeltől estig egy csi­nos ruhában jár, mint azt az itt üdülő Esz­

Next