Pécsi Napló, 1893. szeptember (2. évfolyam, 201-227. szám)
1893-09-15 / 213. szám
II. évfolyam, gainai (Arad megye) híres leányvásárra, meszsze vidékek intelligens elemei is eljönnek kíváncsiságból. Különben is ekkor lesz e helyen a hagyományos bodonyi búcsú is megtartva. Érdekes itt az ismeretség kötés. Ha a legénynek a le- fel sétálgató leányok közül egyik megtetszik, egy álmát ad át neki, ha ez az alma viszonoztatik, úgy csak a szülei áldás kell meg — nincsenek messze az öregek, csak a szomszéd korcsmában — és az uj pár mindjárt hirdethető a papnál. — A kerületi betegsegélyző pénztár halottja, Heg Gusztáv mészáros segéd tegnap délután elhalálozott. Dicséretre méltó ama gyorsaság, melylyel a kerületi pénztár a temetkezési segélyt az elhalálozott hátramaradottjai kezéhez kifizette Érdekesnek tartjuk megjegyezni, hogy az elhalt 96 krnyi járulékot fizetett be s ennek ellenében 47 frt 50 kr. segélyt kapott táppénzben és temetkezési járulékban a kerületi pénztártól. Számok beszélnek a pénztár — a munkásosztálynak — eléggé nem ajánlható üdvös voltáról. — Tűz a Nepomuk utczában. Tegnap este 8 óra tájban Novotarszky kertész udvarán az ott felhalmozott szalma ismeretlen okból kigyuladt. A házbeliek és néhány rendőr segítségével a tüzet azonbancsakhamar elfojtották. — Halálozás. Sajetics Sándor városi képviselő, megyei bizottsági tag és a mohácsi általános takarékpénztár igazgatósági tagja e hónap 12 én, életének 52-ik évében Mohácson elhunyt. — Öngyilkos bányamunkás. Szigner János 41 éves bányamunkás ma délután Gáspár környék 34. szám alatti lakásán két lövést intézett maga ellen. Mindkét lövés a halántékon hatolt be, rögtöni halált idézve elő. Tettének okául boldogtalancsaládi életét emlegetik. Halálát nején kívül ,3 gyermeke gyászolja. — Elgázolás. Erreh gyógyszerész kocsija ma délután a király utczában egy kis leányt elütött, aki jobb karján súlyos sérüléseket szenvedett. Mindezt persze csak kerülő utakon tudtuk meg, mert a rendőrségnél erről jelentés nem létetett. — Szegény Rezeda k. a. Lapunk hasábjain már többször találkozhattak olvasóink Rezeda kisasszonynyal. Rezeda k. a. egy nagyon különös egyéniség volt és így mindig megérdemelte azt a néhány sort, amivel megemlékeztünk róla. Most még egyszer szentelünk ennek a szerencsétlen teremtésnek néhány sort, és ezzel azután feledésbe megy ő is, mint sok más halandó.Greiner Teréz dunaszekcsői lakos szenvedett abban a rögeszmében, hogy az ő Rezeda nevű kutyája egy elátkozott herczegkisasszony és ha megjön a kedve, akkor úgy énekel, akárcsak egy operette énekesnő. Ezzel az elátkozott herczeg kisasszony kutyával azután Greiner Teréz körútra indult. Ellátogatott Magyarország majdnem minden nagyobb városába és igy Pécset is útba ejtette. Itt azonban a rendőrség nem igen rajonghat a kutya-művészet iránt, mert Greiner Teréznek megtiltotta, hogy itt előadásokat tartson. A szegény asszony ezt nagyon szívére vehette, mert attól a pillanattól kezdve megbetegedett. Itt ápolták a városi kórházban . Rezeda k. a. ott gubbaszkodott ágya mellett és keserű kutya könyeket hullatott úrnője válságos állapotáért. Ma reggel azután Greiner Teréz egy halk sóhaj után megszűnt élni. Megváltotta a halál szenvedéseitől, mert impressariói működése ugyancsak megtörte a szegény asszonyt. Temetése ma volt és megható látvány volt, midőn az elhagyott koporsó után csakis a hó Rezeda ka. kullogott, farkát szomorúan lelohasztva. Ez volt alighanem Rezeda kisasszonynak is az utolsó útja, mert mint értesülünk, a kegyetlen fotó rendőrség már intézkedett, hogy az elátkozott herczegkisasszonyt a gyepmester bunkózza le. — Nem akart csendőrkézbe kerülni. Kelemen Lajos, sellyei vendéglős már régebb idő óta vette észre, hogy búzáját valaki dézsmálja. F. hó 7-én is azt vette észre, hogy nem kevesebb, mint két zsákkal hiányzik. E miatti boszuságának nem a leghalkabban kifejezést is adott, ugy hogy a szomszédok is meghallhatták. A közben valaki értesítette, hogy egy zsák gabona lent a kert végén levő jégverem mellett van; mire azonban lementek, csak az üres zsákot találták ott. A vendéglős gyanúja elsősorban kocsijára irányult, akit vallatóra is fogott, de az nagy flegmával tagadott s pipázott. Mikor azonban gazdája azzal lépett fel, hogy csendőrt hivat, megszeppent a flegmatikus pipás, elkezdett könyörögni, hogy azt ne tegye, inkább visszahozza a búzát. El is ment, de már csak egy zsákkal tudott meghozni. Most az orgazda iránt intézett hozzá kérdést gazdája, de erre egész kategoriáre kijelentette, hogy azt el nem árulja. Kelemen vendéglős nem soká tétovázott, csendőrért küldött, a kocsis pedig az istállóba távozott s folytatta pipázását. Mikor aztán neszét vette, hogy a csendőrök megérkeztek, letette szájából a pipát, felszaladt a padlásra s felkötötte magát. A csendőrök keresték a tolvajt mindenfelé a házban, végre pipája nyomán arra a gondolatra jöttek, hogy tán a padlásra szökött fel. S valóban meg is találták ott lógva. Pipája még égett, de az ő élete már kialudott. — Hogyan lehet a vasutat megcsalni ? Ezt nagyon szépen demonstrálták a napokban Pécs és Szigetvár közt gyakrabban utazó saját vitészeink. Ugyanis Pécstől Barcsig tarifta szerint egy IIod osztályú személyjegy belekerül 1 frt 60 krba. Ha azonban az illető csak Szigetvárig váltja meg jegyét, fizet 40 krt, innét Barcsig 22 krt, és 60 kr. büntetést, tehát 38 krt mégis megtakarít. — A dalcsarnok, mely esténként a „Nemzeti sörcsarnokban“ mulattatja a közönséget, mindinkább kezdi megérdemelni a „magyar“ jelzőt. Örömmel konstatálhatjuk, hogy a múltkori tudósításunkban említett kvóta javult s ma már felerészben magyar darabokkal szórakoztatja a hálás közönséget. Miért nem minden szám magyar, kérdezhetnék, mikor a tagok valamennyien tudnak magyarul? Az összevágó, válogatott műsor azon a nívón áll, hogy mindenki meghallgathatja ezeket az előadásokat és valóban gyönyörködhetik Rose Emil karnagy pompás zongorajátékában, melyen meglátszik, hogy előkelő helyeken is tündökölt vele. — Csontosi János áthelyezése. A nemzeti múzeumnál annak idején elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban volt emlegetve Csontosi múzeumi segédőr neve. A kultuszminiszter most Csontosit a múzeumból áthelyezte tollnoki minőségben a budapestvidéki főigazgatósághoz. Az áthelyezést a hivatalos lap a következőkben közli: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Csontosi János nemzeti múzeumi segédőrt tollnoki minőségben a budapest-vidéki tankerületi főigazgatósághoz helyezte át . Nem parancsol neki a császár. Bihari Ferencz körösi szolgalegény tegnapelőtt este Dánóczy Ferencz nagykőrösi földbirtokos ablakai alatt néhány czimborájával duhajkodott. A nagy lármára Dánóczy kiment az utczára és rendre utasította az orditozókat. A figyelmeztetésre Bihari Ferencz hetykén kijelentette, hogy neki az utczán még a császár sem parancsol, nem hogy ilyen-olyan körösi ember. Dánóczit e szavak annyira feldühösítették, hogy a nagyhangú legényt fölképelte. — Halál lesz ennek a vége — ordította Bihari és elrohant haza. Otthon édesanyjától öt forintot kért. Azt mondotta, hogy orvosi látleletet akar rajta szerezni, mert Dánóczi őt megverte. Anyja adott is neki pénzt, de a legény nem orvoshoz ment, hanem revolvert vásárolt és azzal visszament Dánócziékhoz. A földbirtokos éppen az ajtóban állt. Majd megtanítom móresre, rivallt rá Bihari és czélba vette. A lövés azonban nem talált és Dánóczi bemenekülhetett a szobába, halálra rémült családjához. A legény ekkor az ablakra ment, beütötte és úgy vette újra czélba Dánóczit. A szobában lévők elrejtőztek és a négy lövés nem talált. Bihari az utolsó lövést magának szegezte, hogy az emberek, akik már kerülgették, elfogják. A legény súlyosan megsérült. Haldokolva szállították a városházára, ahol meghalt. — A szomorú Kossuth. A miskolczi iparoskongresszus a nagy bankett alkalmával tudvalevőleg üdvözlő telegrammot küldött a turini remetéhez. Mint levelezőnk most írja, Kossuth Lajos a miskolczi iparostestület elnökének, Pfliegler Ferencznek a következő telegrammal válaszolt : — Pfliegler Ferencz urnak, Miskolczon. Az ipartestületi kongresszus szives megemlékezését nagyra becsülve köszönöm, de azt óhajtom, ne teljesedjék, hogy Isten még sokáig éltessen. Nem instállok tovább az életből. Kossuth, Pécsi Napló, 1893. szeptember hó 15. A „Pécsi Napló“ eredeti táviratai. Lázadás a difteritisz miatt. Budapest, 1893. szeptember hó 14. (A „Pécsi Napló“ eredeti távirata.) Apatinban (Bácsm.) a difteritisz pusztítása miatt a hatóság a betegeket külön akarta gyógykezeltetni és megtiltotta az otthon való ápolást. Elsősorban a beteg gyermekek szülei tiltakoztak a drákói rendelet ellen. Az egész város fellázadt és az ápolókat, kik a beteg gyermekeket akarták elszállítani, botokkal, vasvillákkal támadták meg. Csendőrség vetett véget a ribilliónak, mely alkalommal több lázitót elfogtak. A fészkelődő csehek. Budapest, 1893. szeptember hó 14. A „Pécsi Napló“ eredeti távirata.) Prágában a helytartó ma újabb rendeletet adott ki, melyben eltiltotta az utczai csoportosulásokat, jelvények viselését, zászlók kitűzését stb. A falragaszok közül sokat letéptek, 13 szoczialistát elfogtak. Egy rendőr súlyosan megsérült. A király ma fogadta Taaftét, azután minisztertanács volt, melyen elhatározták, hogy az ostromállapot jogosítványaival igen mérsékelten bánnak és mindenek előtt bevárják, hogy az ifjú csehek hogyan viselkednek.