Pécsi Napló, 1893. október (2. évfolyam, 228-253. szám)

1893-10-01 / 228. szám

XI, évfolyam. 1893. Vasárnap, október hó 1. 228. (250.) szám. POLITIKAI NAPILAP. Hlöfizetési árak: egész évre 12 írt (24 korona), fél évre 6 írt (12 korona), negyed évre 3 írt (6 korona), egy hóra 1 írt (2 korona). Egyes szám ára 5 kr. Felelős szerkesztő: VARADY FERENCZ. Szerkesztőség: Király-utcza 2. sz. Heindlhofer-féle ház. Kiadóhivatal: király-utcza 4. sz. (Engel Lajos könyvkereskedése.) — Kéziratot nem adunk vissza. A negyedik rend. Pécs, 1893. szept. 30. (***) Nap követ napot és fejlődik a jövő, és elmúlik, a mi van. Mikorra aztán elhanyatlott az erő, az elkopott lét az enyészetbe siilyed. Emléke ma­rad meg csak, bus gondolattal tapad az érzés a letűnt időkhöz, a képzelet mereng a sírokon s homályos fátyolt borit a valóra, mely volt, de nincs, s más szint ölt, mikor elmúlt, mint a melyben járt, mikor a déli nap világa megsütötte. A kezdet reményei meghiú­sultak mind. a cselekvés munkája mást eredményezett, mint az ember akarata, s az ítélet a betelt sors fölött más, mint az, mely tetteit illeti. Sok nemes vér termékenyité meg azt a földet, melyet Magyarországnak nevezünk és melyről azt mondják, hogy itt ezer esztendővel ezelőtt lett elültetve a szabadság zsönge csemetéje, és annyi balsors és fergeteg, dúló viharok után ez nem hogy kiveszett volna, de tere­bélyes fává fejlődve, árnyékában enyh- helyet talál mindenki, a kit az ég, föld betakar és oltalomért alatta húzódik meg. Proklamáltuk 48-ban a népfölségi jogokat, eltörültük a jobbágyságot, ki­mondván, mint a nagy franczia torra­A „Pécsi Napló“ tárczája Éjfélkor. Azt mondják, balhit a babona: Az éjfél a rémek hona S benn borzadály lakik. Való; csak egyet feledett A balhit, — hogy rossz lelkidet Az, mely nem nyughatik. Az éjfél akkor zord keret, Melyben a lelkiismeret Rémképe kél s mozog. S a mely sebet hibád ütött, Keked fáj mindénekfólott S meg nem tagadhatod. Ha lelked tiszta, gyermeteg, Úgy szived nyugodt, nem remeg S szép álom környezi. Nyugalmad akkor édeni, Szived megszűnik vér zeni És álmod: mennyei. dalom lelkes férfiai, hogy minden em­ber egyaránt szabad e hazában, a szü­letés nem von gátakat, a munkához, a megélhetéshez, a szép szabadsághoz mindenkinek egyenlően van joga. Mily szép elvek; de nézzük csak, mit is adott nekünk a 48 a szép és hangzatos frázisokon kívül. Ki volt mondva, hogy önálló füg­getlen ország vagyunk, — s a való­ságban az van, a mit Bécsben akarnak. Népakarat nyilvánulás, a minek a parlamentnek kellene lenni, ismét csak üres czafrang, a különbség az, hogy az előtt törvény nélkül, most meg törvény­nyel boldogítják agyon a nemzetet. Szabadság, egyenlőség, testvériség! ? Hangzatos röpkfc szavak. Most csak pénz, pénz és ismét pénz, ez az, a mi szabadságot ad; a kinek ebből nincs, annak szabadsága van az élienhaláshoz. Egyenlővé tettek az akkori törvé­nyek mindenkit, de az óta nem történt gondoskodás, hogy az erősebb, a kinek a földi javakból többet juttatott a sors, el ne nyomja a gyöngébbet. Mert régi igazság az, hisz maga az isteni mester tanította, hogy szegények mindig lesz­nek, hisz egyet vágyai, másikat körül­ményei, de legtöbbet embertársai tesz­nek szolgává, nem is említve a villa- nyossággai haladó korszellemet: hol a A gyermekkor, az ifjúság, E korán eltűnt szép virág Feléd hajt illatot. S mi múltadban szép volt s dicső, Egy órában eledbe jő — 5 megint olvashatod. S ha ébredsz: s kongva komoran Az éjfél rémórája van, Kidcsold össze kezed, S mondd: „Ó Uram, uj nap közéig! Áldd malasztoddal e kebelt, Hit, remény, szereteti “ Váradi Antal. Őszszel. Mikor nyári meleg múltán sárgulását kezdi a falevél, a melancholia évadjának is kezdete támad. A fürdőkből hazakerülteknek elmúlt a mulatságuk és öreg idő múlik el addig, mig a jourokkal megjön a téli bol­dogságuk. Az élvezetek interregnumában, a szív­ben a melancholia uralkodik és emlékekkel Mammonnak. az aranyborjúnak min- benki rabszolgája. Nagyon jól tudjuk, hogy abban a nagy hajszában, a mit közönségesen életnek nevezünk, nem csak erkölcsi tényezők és szellemi tulajdonságok mér­kőznek egymással. De kenyér kell az embernek és sok más egyéb, a miből megélhessen. És ebben áll a szocziális kérdés kvint-esszeneziája, a mi elől ki­térni nem lehet, a mi megakadályozza az anarkiát, a lázadásokat, a dinamit- robbantásokat és a jövendő vérfürdőket. Hisz az éhség a vadállatot is fel­dühösíti, csak az a szegény, tollatlan kétlábú állat, a kit embernek szokás nevezni, az nyugodjék bele sorsába néma rezignáczióval, hogy az éhhalál kínjaival múljék ki s szeme előtt éhség­től kiasszott neje és vézna gyermekei hulljanak rakásra, mig a plutokráczia páriáitok, csemegék és pezsgős poharak csengése közt dőzsöl. Az ellentétek te­szik aztán elvadulttá a kedélyeket, mi­ket megszüntetni ugyan nem, csak né­mileg lehet kiegyenlíteni preventív tör­vényhozási intézkedések által. Ha a szegény munkás osztályt, mely most már a végelgyengülésben szenvedő társadalmi rendszerünk kapu­ján baltával és kalapácscsal zörget a bebocsáttatásért, nem hagytuk volna ez táplálja a sorvadozó testet. Szerteszállnak az érzelgés csirái és ragadóssá lesz a lelki ké- rődzés betegsége. A múlandóságot variálja minden szó és minden sóhajtás, róla keseregnek a zongorák, vele dagadoznak a kék harisnyák és her­vadó ákáczfákról dalolnak az akadémiai költők. Hanem azért nem busul a hervadó versek iskolája. Hiszen haraszttá sárgult fa­levelek a Pegazusok takarmánya, és miből élne a szegény pára, ha az ákáczok egyszer megbeszélnék, hogy többé nem hervadoz­nak ? Nagyon is szentimentális emberek ők, nem hagyhatják abba a búskodást; olyanok, mint a Jean Paul híres hőse, a kinek egyet­len szive vágya az volt, hogy a svéd hegyek közé mehessen lutheránus papnak. Ók csak azért nem kívánkoznak oda, mert egész Svédországból nem ismernek egyebet, csak a svéd gyufákat. A svéd gyufák pedig a gyufák nyárspolgárai: csupa rend és törvény, csakis a maguk hüvelyén lobbannak lángra, mig ők — bár szintén nyárspolgárok — Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék