Pécsi Napló, 1893. december (2. évfolyam, 279-304. szám)
1893-12-01 / 279. szám
. Tájékoztató. — Deczember 1. — Naptár : Péntek. — Rom. kath. Eligius. — Protestáns : Longin. — Görög-orosz . (november 19.) Abadság. — Zsidó : 22. Kiszlev. — Nap kél 7 óra 29£perczkor — Nyugszik: 4 óra 10 perczkor. — Hold kél: reggel. — Nyugszik : 1 óra 14 perczkor. Időjárás: Szép, enyhe derült idő, helyen kint csapadékkal. Püspöki könyvtár nyitva. Hírek. — Jókai-ünnepély. A Jókai-ünnepélyt rendező bizottság lázas tevékenységgel működik, hogy az ünnepélyt a nagynevű íróhoz méltóan tartsa meg. A működés most még egész csendben folyik. A meghívók szétküldése, a programm-tervezet összeállítása képezi az első munkát. A nagy alakuló gyűlés vasárnap d. e. 10 órakor fog megtartatni a nemzeti kaszinó helyiségében, hol az ünnepi programm is meg fog állapíttatni. Az ünnepély 1894. január 6 án lesz megtartva, mely nap egészen Jókaié lesz a programm-tervezet szerint. Az összes albizottságoknak lesz feladata keresztülvinni a megállapított tervezetet. Az előkészítő bizottság a következő lelkes szövegű meghívókat küldte szét a mai nap folyamán: Mélyen tisztelt Uram! Az ország legkisebb városa is megmozdult, hogy méltó fénynyel ünnepelje meg a magyar irodalom egyik legnagyobb és legrokonszenvesebb alakjának, Jókai Mórnak jubileumát. A nemzet fiai és leányai egyaránt versenyre kelnek a lelkesedésben. A szeretet és hála érzelmének ily impozáns módon való megnyilatkozása fényes bizonyságot tesz a magyar nemzet fennelt gondolkozásmódjáról. Érzi a nemzet mennyivel tartozik Jókainak. Tudja, hogy minden munkájából a XIX. század nemzeti lelke szól; hogy regényei a nemzeti eszmének leghatalmasabb szószólói és hogy nemzeti erősödésünk és kifejlődésünkben mily hathatós része van Jókai munkásságának. Pécs városa csak hazafiai kötelességét teljesítette akkor, midőn a nagy író iránt való hálából Jókait a város díszpolgárává választotta és egyik terét róla nevezte el. Valóban nagy és ritka kitüntetés már ez is. De itt még nem szabad megállnunk. Arról van szó, hogy egy egész nemzet rójja le háláját a legnagyobb élő magyar író iránt; arról van szó, hogy az agg író még hátralévő napjait megédesítse a magyar nemzet, amint ő édesítette meg oly sokszor kedves regényeivel a nemzet minden egyes fiának és leányának óráit. Most tehát, midőn az egész magyar nemzet fűzi a szeretet és hála mirtuszát a magyar regényirodalom legnagyobb élő írójának homlokára, sorakozzék Pécs város társadalma is egy szívvel és lélekkel ez ünnepi aktushoz és tűzze a maga babérjait is e nemzeti koszorúba. Tisztelettel felkérem tehát Uraságodat, szíveskedjék az ünnepély végleges programmjának megállapítása czéljából f. évi deczember hó 3 napján délelőtt 10 órakor a nemzeti kaszinó helyiségében tartandó alakuló ülésen megjelenni. Pécs, 1893- nov. 128-án. Kardos Kálmán, s. k. főispán, biz. elnök. Tárgysorozat : 1. Megalakulás. 2. Az ünnepi programm megállapítása. — Óvodák és menedék-házak Baranyavármegye területén. Kiegészítésül tegnapi számunkban megjelent ily czimü hírünkre, a vármegye szent-lőrinczi, pécsváradi, mohácsi, hegyháti és siklósi járásaiban a következő községekben állíttatnak fel ovodák állami segély mellett: Rácz-Mecske, Izsép, N.-Nyárád, Rácz Tőttös, Somberek, Versend, Csikós-Töttös, Jágónak, Kapos Szekcső, Magyar-Egregy, Mökényes, Nagy-Hajmás és Vókány ; Óvodák a község költségen: Sellye, Sz.-Lörincz, Bozsok, Hidasd, Himesháza Kéménd, Nádasd, Pécsvárad, Véménd, Szebény, Babarcz, Dállyok, Duna-Szekcső, Lancsuk, Majsa, Ném,Bóly, Mágocs, Szászvár, Sásd, Beremend és Siklós ; állandó menedékházak állami segély mellett : Bükkösd, Feked, Károly, Monyoród, Ófalu, Püspöklak, Btár, Liptód, Rácz-Görcsöny, Szajk, Bikás, Gödre, Jenő, Dráva szt.Márton, Iván Battyán : állandó menedékházak községi költségen : Baksa, Dencsháza, Ibafa, Okorág, Szt.Dienes, Berkesd, Geresd, Kékesd, Maráza, Püspök-Márok, Püspök szt.Erzsébet, Szűr ; a többi községekben, melyek előző és mostani kimutatásunkben felvéve nem voltak, csak nyári menedékházak lesznek felállítandók a jövő 1894 ik év folyamán. — Halálozás. Az osztrák légszesztársulat helybeli üzletigazgatóját súlyos csapás érte, szeretett, fivére halt meg. A halálesetről a következő gyászjelentést kaptuk : „Özv. Krászonyi Józsefné szülei, Lenhossék Stefánia és fia Krászonyi Ferencz mély fájdalommal jelentik, hogy szeretett, felejthetlen fia, illetve bátyja dr. Krászonyi József f. hó 23-án, élete 45 ik évében Nyirbaktán hirtelen meghalt és folyó hó 25-én ugyanott örök nyugalomra helyeztetett. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 27 én a nyirbaktai róm kath. plébánia-templomban mutattatott be az Urnak, mig az utólagos gyászmise Pécsett, deczember hó 1 én, délelőtt 9 órakor fog a budai-külvárosi plébániatemplomban megtartatni. Pécs, 1893- november 28 -án. Béke lengjen porai felett ! — Tolvaj gigerli. Schultz Lipót 20 éves fiatal ember, foglalkozására nézve pedig: gigerli. Elegáns ruhában jár, talmi gyűrűk díszítik ujját, egyszóval a legkifogástalanabbul ruházkodik. Minthogy azonban a gigerli mesterség mai napság már nagyon rosszul jövedelmez, tolvajlásra adta magát. Bekopogtatott ismeretlen családokhoz és ha véletlenül nem volt senki a szobában, úgy elemeit onnan minden értékesebb tárgyat. Ma azután rajtavesztett a petrezselyem utcza egyik házában, mert abban a pillanatban toppant be a szobába a családfő, mikor Schultz a falon függő ezüstórával el akart illanni. Rendőrt hívtak, aki az elegáns gigerlit a rendőrségre kisérte, ahol a dutyiban adtak neki egyelőre szállást. — Tévedések elkerüléséért. A következő sorok közlésére kértek föl bennünket. A pécsi jótékony nőegylet szombaton este a saját egyleti helyiségében tartja be vestélyét, ugyan e napon lesz az izraelita nőegylet estélye is a „Hattyúdban. — Te koldus. Gruts Voja és Boskovics Dobrin baáni lakosok a múlt hónapban reggeli hat órakor beállítottak az ottani korcsmába és délelőtt 11 óráig pálinkáztak. Azután együtt mentek el a korcsmából és az után szóvitába elegyedtek. A vitázás közben Boskovics azt találta mondani Gruicsnak : Te koldus! és gyöngéden megczirógatta arczát. Gruics erre oly dühbe jött, hogy kést rántott és Boskovicsot összevissza szurkálta. Tizenkét szúrást ejtett rajta, melyek közül bonczolási jegyzőkönyv szerint kettő föltétlenül halált okozó volt. Ezért a tettéért állott ma Gruics a pécsi törvényszék előtt, aki Reel Dezsőért kérte fel védőjéül. A tárgyalás során a vádlott úgy igyezett a dolgot feltüntetni, mintha ő jogos önvédelemből szurkálta volna össze társát. Zsolnay György főügyészi helyettes hatalmas vádbeszédben mutatta ki, hogy vádlott nem önvédelemből, hanem szabad elhatározásából ölte meg társát, mert ha önvédelemből tette volna, úgy nem lett volna szükséges Boskovicson 12 szúrást ejteni, melyek közül kettő halálos volt, hanem az amúgy is részeg embert másképp is megfélemlíthette volna. Kéri a vádlottat a szándákos emberölés bűntettében bűnösnek kimondani. A vádbeszéd után dr. Retr Dezső mondta el jogi érvekben gazdag védbeszédét. Ő nem látja beigazolva a szándékos emberkísértetiesen, mintha e pillanatban törne ki rajta az őrültság, ő végre ájultan rogyott össze. Másnap, a játék részletes méltatása után, a következő kritika jelent meg az egyik előkelő lapban : „Kellemes meglepetésünkre a darabba változás csúszott be. A csábító térdeihez való hullást, a művésznő ájulással helyetesítette és ezen egyetlen jelenettel is a művészet legmagasabb fokát érte el és a legnagyobb elismerést vívta ki. A drámai hatás is nagyobb volt így, midőn a remegő fiúcska a védelmező anyát is elveszni látja. Aesztétikai szempontból pedig határozottan előnyt adunk a művésznő felfogásának, aki a reménytelen küzdelem hatása alatt élettelenü esik össze. A halál megfagyasztó leheletét éreztük magunkon végigfutni. Sok ily szép sikert a művésznőnek !* Falvay gróf e kritikából azon meggyőződésre jutott, hogy az ő jelenléte csak fokozza a művésznő sikerét. Elvira pedig bátorságot merített a kritikából és legkevésbé sem feszélyezte többé a gróf jelenléte, ki a legbuzgóbb tapsolója lett. * — A násznagyságból csak nem fog kihagyni ? — Mondá egy alkalommal a gróf. — Lássa gróf, — válaszolt Elvira — ez a tisztség, ez a szerep sokkal jobban illik az ön korához, mint ha hölgyek hódításával erőlteti meg magát. — Tudja aranyos kis baba, e kemény őszintesége engemet is följogosít arra, hogy szavaimat fátyol nélkül terjeszszem elő. Ne higgje, hogy az én udvarlásomnak komoly háttere volt. Én egyszerűen... szórakozni akartam... — Jó, jó — válaszolt utánozhatlan kedvességgel Elvira -- nem bánom, ha még oly goromba is hozzám, csak ne udvaroljon se komolyan, se unalomból. — És ha mégis ? — Akkor kénytelen leszek rögtön elájulni. — Oh ! csak azt ne, — az Istenre kérem, csak azt ne, — mert akkor én is elájulok. — Tehát békét kötünk . — Örök békét, legszebb leány ! — Ha ! ha ! ha ! — hisz most is udvarol. — Csak sajtóhiba volt. — Pardon ! Aggteleki (Ullein) Ferencz: Pécsi Napló, 1893. deczember hó 1. ’