Pécsi Napló, 1893. december (2. évfolyam, 279-304. szám)

1893-12-01 / 279. szám

. Tájékoztató. — Deczember 1. — Naptár : Péntek. — Rom. kath. Eligius. — Protestáns : Longin. — Görög-orosz . (november 19.) Abadság. — Zsidó : 22. Kiszlev. — Nap kél 7 óra 29£perczkor — Nyugszik: 4 óra 10 perczkor. — Hold kél: reggel. — Nyug­szik : 1 óra 14 perczkor. Időjárás: Szép, enyhe derült idő, helyen kint csapadékkal. Püspöki könyvtár nyitva. Hírek. — Jókai-ünnepély. A Jókai-ün­nepélyt rendező bizottság lázas tevékeny­séggel működik, hogy az ünnepélyt a nagy­nevű íróhoz méltóan tartsa meg. A működés most még egész csendben folyik. A meghí­vók szétküldése, a programm-tervezet össze­állítása képezi az első munkát. A nagy ala­kuló gyűlés vasárnap d. e. 10 órakor fog megtartatni a nemzeti kaszinó helyiségében, hol az ünnepi programm is meg fog állapít­tatni. Az ünnepély 1894. január 6 án lesz megtartva, mely nap egészen Jókaié lesz a programm-tervezet szerint. Az összes albi­zottságoknak lesz feladata keresztülvinni a megállapított tervezetet. Az előkészítő bizott­ság a következő lelkes szövegű meghívókat küldte szét a mai nap folyamán: Mélyen tisztelt Uram! Az ország legkisebb városa is megmoz­dult, hogy méltó fénynyel ünnepelje meg a magyar irodalom egyik legnagyobb és legrokonszenvesebb alakjának, Jókai Mór­nak jubileumát. A nemzet fiai és leányai egyaránt versenyre kelnek a lelkesedésben. A szeretet és hála érzelmének ily im­pozáns módon való megnyilatkozása fé­nyes bizonyságot tesz a magyar nemzet fennelt gondolkozásmódjáról. Érzi a nem­zet mennyivel tartozik Jókainak. Tudja, hogy minden munkájából a XIX. század nemzeti lelke szól; hogy regényei a nem­zeti eszmének leghatalmasabb szószólói és hogy nemzeti erősödésünk­ és kifejlődé­sünkben mily hathatós része van Jókai munkásságának. Pécs városa csak hazafiai kötelességét teljesítette akkor, midőn a nagy író iránt való hálából Jókait a város díszpolgárává választotta és egyik terét róla nevezte el. Valóban nagy és ritka kitüntetés már ez is. De itt még nem szabad megállnunk. Arról van szó, hogy egy egész nemzet rójja le háláját a legnagyobb élő magyar író iránt; arról van szó, hogy az agg író még hátralévő napjait megédesítse a ma­gyar nemzet, amint ő édesítette meg oly sokszor kedves regényeivel a nemzet min­den egyes fiának és leányának óráit. Most tehát, midőn az egész magyar nemzet fűzi a szeretet és hála mirtuszát a magyar regényirodalom legnagyobb élő írójának homlokára, sorakozzék Pécs vá­ros társadalma is egy szívvel és lélekkel ez ünnepi aktushoz és tűzze a maga ba­bérjait is e nemzeti koszorúba. Tisztelettel felkérem tehát Uraságodat, szíveskedjék az ünnepély végleges prog­rammjának megállapítása czéljából f. évi deczember hó 3 napján délelőtt 10 órakor a nemzeti kaszinó helyiségében tartandó alakuló ülésen megjelenni. Pécs, 1893- nov. 128-án. K­ardos Kálmán, s. k. főispán, biz. elnök. Tárgysorozat : 1. Megalakulás. 2. Az ünnepi programm megállapítása. — Óvodák és menedék-házak Baranyavármegye területén. Kiegé­szítésül tegnapi számunkban megjelent ily czimü hírünkre, a vármegye szent-lőrinczi, pécsváradi, mohácsi, hegyháti és siklósi járá­saiban a következő községekben állíttatnak fel ovodák állami segély mellett: Rácz-Mecske, Izsép, N.-Nyárád, Rácz Tőttös, Somberek, Versend, Csikós-Töttös, Jágónak, Kapos Szekcső, Magyar-Egregy, Mökényes, Nagy-Hajmás és Vókány ; Óvodák a köz­ség költségen: Sellye, Sz.-Lörincz, Bo­­zsok, Hidasd, Himesháza Kéménd, Nádasd, Pécsvárad, Véménd, Szebény, Babarcz, Dál­­lyok, Duna-Szekcső, Lancsuk, Majsa, Ném,­­Bóly, Mágocs, Szászvár, Sásd, Beremend és Siklós ; állandó menedékházak állami segély mellett : Bükkösd, Feked, Károly, Monyoród, Ófalu, Püspöklak, Btár, Liptód, Rácz-Gör­­csöny, Szajk, Bikás, Gödre, Jenő, Dráva szt.­­Márton, Iván Battyán : állandó menedékházak községi költségen : Baksa, Dencsháza, Ibafa, Okorág, Szt.­Dienes, Berkesd, Geresd, Ké­­kesd, Maráza, Püspök-Márok, Püspök szt.­­Erzsébet, Szűr ; a többi községekben, melyek előző és mostani kimutatásunkben felvéve nem voltak, csak nyári menedékházak lesz­nek felállítandók a jövő 1894 ik év folyamán. — Halálozás. Az osztrák légszesz­­társulat helybeli üzletigazgatóját súlyos csa­pás érte, szeretett, fivére halt meg. A halál­esetről a következő gyászjelentést kaptuk : „Özv. Krászonyi Józsefné szülei, Lenhossék Stefánia és fia Krászonyi Ferencz mély fáj­­­dalommal jelentik, hogy szeretett, felejthetlen fia, illetve bátyja dr. Krászonyi József f. hó 23-án, élete 45 ik évében Nyirbaktán hirtelen meghalt és folyó hó 25-én ugyanott örök nyugalomra helyeztetett. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 27 én a nyirbaktai róm kath. plébánia-templomban mutattatott be az Urnak, m­ig az utólagos gyászmise Pé­csett, deczember hó 1 én, délelőtt 9 órakor fog a budai-külvárosi plébániatemplomban megtartatni. Pécs, 1893- november 28 -án. Béke lengjen porai felett ! — Tolvaj gigerli. Schultz Lipót 20 éves fiatal ember, foglalkozására nézve pedig: gigerli. Elegáns ruhában jár, talmi gyűrűk díszítik ujját, egyszóval a legkifogás­­talanabbul ruházkodik. Minthogy azonban a gigerli mesterség mai napság már nagyon rosszul jövedelmez, tolvajlásra adta magát. Bekopogtatott ismeretlen családokhoz és ha véletlenül nem volt senki a szobában, úgy elemeit onnan minden értékesebb tárgyat. Ma azután rajtavesztett a petrezselyem utcza egyik házában, mert abban a pillanatban top­pant be a szobába a családfő, mikor Schultz a falon függő ezüstórával el akart illanni. Rendőrt hívtak, a­ki az elegáns gigerlit a rendőrségre kisérte, a­hol a dutyiban adtak neki egyelőre szállást. — Tévedések elkerüléséért. A következő sorok közlésére kértek föl ben­nünket. A pécsi jótékony nőegylet szombaton este a saját egyleti helyiségében tartja b­e v­­estélyét, ugyan­ e napon lesz az izraelita nő­­egylet estélye is a „Hattyúdban. — Te koldus. G­r­u­­­t­s Voja és Boskovics Dobrin baáni lakosok a múlt hónap­b­an reggeli hat órakor beállítottak az ottani korcsmába és délelőtt 11 óráig pá­­linkáztak. Azután együtt mentek el a korcs­mából és az után szóvitába elegyedtek. A vitázás közben Boskovics azt találta mondani Gruicsnak : Te koldus! és gyöngéden meg­­czirógatta arczát. Gruics erre oly dühbe jött, hogy kést rántott és Boskovicsot össze­vissza szurkálta. Tizenkét szúrást ejtett rajta, melyek közül bonczolási jegyzőkönyv szerint kettő föltétlenül halált okozó volt. Ezért a tettéért állott ma Gruics a pécsi törvényszék előtt, aki Reel Dezső­ért kérte fel védő­jéül. A tárgyalás során a vádlott úgy igye­­zett a dolgot feltüntetni, mintha ő jogos ön­védelemből szurkálta volna össze társát. Z­s­o­l­n­a­y György főügyészi helyettes ha­talmas vádbeszédben mutatta ki, hogy vád­lott nem önvédelemből, hanem szabad elhatározásából ölte meg társát, mert ha ön­védelemből tette volna, úgy nem lett volna szükséges Boskovicson 12 szúrást ejteni, me­lyek közül kettő halálos volt, hanem az amúgy is részeg embert másképp is megfé­lemlíthette volna. Kéri a vádlottat a szándá­­kos emberölés bűntettében bűnösnek kimon­dani. A vádbeszéd után dr. R­e­t­r Dezső mondta el jogi érvekben gazdag védbeszédét. Ő nem látja beigazolva a szándékos ember­kísértetiesen, mintha e pillanatban törne ki rajta az őrültság, ő végre ájultan rogyott össze. Másnap, a játék részletes méltatása után, a következő kritika jelent meg az egyik elő­kelő lapban : „Kellemes meglepetésünkre a darabba változás csúszott be. A csábító térdeihez való hullást, a művésznő ájulással helyetesí­­tette és ezen egyetlen jelenettel is a művé­szet legmagasabb fokát érte el és a leg­nagyobb elismerést vívta ki. A drámai hatás is nagyobb volt így, midőn a remegő fiúcska a védelmező anyát is elveszni látja. Aeszté­tikai szempontból pedig határozottan előnyt adunk a művésznő felfogásának, aki a re­ménytelen küzdelem hatása alatt élettelenü esik össze. A halál megfagyasztó leheletét éreztük magunkon végigfutni. Sok ily szép sikert a művésznőnek !* Falvay gróf e kritikából azon meg­győződésre jutott, hogy az ő jelenléte csak fokozza a művésznő sikerét. Elvira pedig bá­torságot merített a kritikából és legkevésbé sem feszélyezte többé a gróf jelenléte, ki a legbuzgóbb tapsolója lett. * — A násznagyságból csak nem fog kihagyni ? — Mondá egy alkalommal a gróf. — Lássa gróf, — válaszolt Elvira — ez a tisztség, ez a szerep sokkal jobban illik az ön korához, mint ha hölgyek hódí­tásával erőlteti meg magát. — Tudja aranyos kis baba, e kemény őszintesége engemet is följogosít arra, hogy szavaimat fátyol nélkül terjeszszem elő. Ne higgje, hogy az én udvarlásomnak komoly háttere volt. Én egyszerűen... szórakozni akartam... — Jó, jó — válaszolt utánozhatlan kedvességgel Elvira -- nem bánom, ha még oly goromba is hozzám, csak ne udvaroljon se komolyan, se unalomból. — És ha mégis ? — Akkor kénytelen leszek rögtön el­ájulni. — Oh ! csak azt ne, — az Istenre ké­rem, csak azt ne, — mert akkor én is el­ájulok. — Tehát békét kötünk . — Örök békét, legszebb leány ! — Ha ! ha ! ha ! — hisz most is ud­varol. — Csak sajtóhiba volt. — Pardon ! Aggteleki (Ullein) Ferencz: Pécsi Napló, 1893. deczember hó 1. ’

Next