Pécsi Napló, 1895. július (4. évfolyam, 157-183. szám)

1895-07-01 / 157. szám

t a vártemplom körül is. A Pálokat és Pé­tereket szerencsekivonatokkal keresték föl a jó ismerősök, barátok és alárendelt hi­vatalnokok. Víg volt a nap, keresettek a kiránduló helyek, és ami ez évben ritka­ságszámba megy, sem a szombati, sem a vasárnapi napot semminemű zivatar nem zavarta meg. — A milléniumi diszmenet és a­ Pécsi Dalárda." A „Pécsi Napló“­­nak egyik állandó munkatársa Vágó Pál­hoz, a kiváló festőhöz a milléniumra ter­vezett diszmenet tárgyában egy kérdést intézett, mely levélre festőművészünk bennünket köztiről érdeklő következő vá­laszt irta: Tisztelt uram ! Az általam tervezett történeti menet­ben, ott, a­hol a kereszténység kezdődik Magyarországban, Szt. István előtt egy csoport zaravidok és hittérítő megy. Ezeknek száma számításom szerint megközelíti a négyszázat. Mert én a csoportnak ábrázo­lására a dalárdistákat kérem fel, kik erre az alkalomra szerzett oratóriumot fognak menydörögni. A dalárdisták lelkes, vál­lalkozó emberek, kiknek szíve-lelke fogé­kony nagy eszmék iránt. Én tudom, hisz én is voltam dalárdista, hogy a történeti diszmenet a dalnak minden emberére szá­míthat az elsőtől az utolsóig. Annál in­kább, mert még soha kecsegtetőbb feladata s nagyobb sikere egy énekkarnak sem volt, mint e monstrekarnak lesz . Felsége előtt, hol a helyőrség énekesei fogják támogatni, féljen a „Pécsi Dalárda", amely az esz­me zászlóvivője lesz ! Ezt reméli és hiszi Vágó Pál Ahoz nem fér kétség, hogy a mi dalosaink, ily felszólításnak a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fognak eleget tenni. — Lobkovitz Reasse herczeg táborszernagy, a 4. hadtest parancsnoka, vasárnap este a gyorsvonattal Bartholy Lajos vezérkari alezredes és Vay Béla gróf főhadnagy szárnysegéd kíséretében csa­patszemlére Pécsre érkezett. A „Hajó" vendéglőben, ahol megszállt, Rózsa Berta­lan vezérőrnagy és Ivinger Károly ezredes fogadták a herczeget,­­ de megjelent a Pécsett állomásozó egész tisztikar is és a herczeg társaságában megvacsorált. Ma reggel fél 7 órakor a hadtestparancsnok és kísérete a szigeti külvárosi gyakorló­térre ment, hol szemlét tartott a 44. gyár­ezred­­ zászlóalja fölött. Délután a kaszár­nyákat szemléli meg, kedden délelőtt 1l óra 40 perc­kor pedig Kaposvár felé folytatja szemleútját. — A győri dalosünnepély. Győrből telegrafálják lapunknak . Szomba­ton és vasárnapon dalosünnepe volt Győr­nek, melyen a dunántúli dalosegyesü­letek részben testületileg, részben küldöttségi­­leg jelentek meg. A Pécsi Dalárda az elsők között érkezett meg szombaton dél­előtt Győrre, és rendkívül rokonszenves fogadtatásban részesült. A vasútnál a rendezőbizottság elnöksége fogadta és szál­lásolta el a győri vendégszerető polgárok­nál. Ha a versenyben a pécsi dalosok nem is vettek részt, mégis közfigyelem tárgyát képezik minden oldalról és sajnálkoznak afölött, hogy nem nagyobb számmal jöt­tek el Győrre. A dalversenyre ide érkez­tek a szombathelyi, soproni, komáromi, budapesti, pinkafői, kismarti, sárvári dalos­egyesületek. Az ünnepély szombaton este a „Lövész“-egylet kertihelyiségeiben meg­tartott ismerkedési estélylyel vette kezde­tét, melynél a katonazenekar játszott, a dalos egyesületek pedig szabadon válasz­tott dalokkal énekeltek. Vasárnapon reggel 11 órakor a katonazenekar ébresztette föl a győrieket álmukból, majd 8 órakor a sétatéri kioszkban volt a találkozó, 11 órakor pedig az összkarok próbára gyűltek egybe a színházban. 11 órakor a megye­ház széktermében tartották meg Lassberg gróf főispán díszelnöklete alatt a közgyű­lést, melyet a Lloyd nagytermében tár­sasebéd követett. Délután 5 órakor a szö­vetségi dalegyletek a szedres kertben ta­lálkoztak, honnét zászlóikkal az ünnepély színhelyére a sétatérre vonultak föl, hol 11 órakor a IIj. gyalog­ezred zenekara adott sétahangversenyt. 7 órakor a dalcsarnok­ban kezdődött a hangverseny, melyen az összkarokon és filharmonikus előadáson kívü­l résztvettek a komáromi, sárvári, sop­roni, két szombathelyi, győri dalos egye­sületek. A hangverseny után a győri csol­­nakázó egyletek lampionos felvonulást rendeztek, mely felvonulást tűzi­játék, majd a bírálóbizottság határozatának ki­hirdetése követte. Az ünnepély részletei­ről még külön fog beszámolni tudósítónk, most sebtiben csak arról értesít még, hogy az minden tekintetben fényesen sikerült. Alakuló közgyűlés. Mint la­punknak Budapestről telegrafálják, a győr-veszprém-dombóvári vasút ma dél­előtt 10 órakor tartotta meg alakuló közgyűlését, melyen az alapszabályokat állapították meg, megválasztották az igaz­gatóságot és leszámítottak az állami, községi és törvényhatósági hozzájárulá­sokkal. — Katonai hírek, Iványos Gyula joghallgató Budapesten, az 52. gyal.­ezred tartalékos hadnagya, tiszti rangjáról való lemondását elfogadták. — Fü­rdős Kálmán, a 19. honv. gyalog­ezred századosa sza­badságoltatott. — A kiéli csatorna és aszfal­tot Siklósnak. Szép, okos és helyes dolog a lokálpatriotizmus. Aki nem emeli maga azt a rögöt, melyhez hivatásánál fogva odatapadt, az nem teljesíti köteles­ségét. Siklós azon helysége Baranyavár­­megyének, mely mostoha viszonyok köze­pette is haladni, emelkedni tudott annyira, hogy Siklós ma tényleg második helye Baranyavármegyének. Mint a haladás hí­vei,­ a siklósiak most azon fáradoznak, hogy új burkolattal lássák el az utczát, a­mi magában véve is igen helyes és bölcs dolog. A „Siklós és Vidéke" képviseli az aszfalt pártot, teljes odaadással kardos­kodva az aszfaltnak előnyeiről, azt is fel­hozva érvül, hogy Pécsnek két szép séta­tere van (hol van a második ?) és a kö­zönség mégis a beaszfaltozott utczán hem­zseg oly sűrű tömegekben, hogy azokon a kocsiközlekedést be kellett szüntetni.­ Az aszfalt előnyei fölött fölösleges minden vitatkozás, a­mennyiben a burkolási mód­szerek között az aszfalt tényleg előnyben részesül. Elfogadjuk még a pécsi séta­terek szépségéről és az aszfaltos utcza túlzsúfoltságáról szóló állítást is, de hogy jön a kiéli csatorna a siklósi aszfaltba , azt már nem tudjuk. Pedig a siklósi újság a kiéli csatorna megnyitása alkalmából teljes elismeréssel adózik a németeknek, a görögöknek, kik a korinthusi, a francziák­­nak, kik a suezi csatornát megépítették és „kik a Panamát is a franczia köszörű glob­­­jába fogják fonni.“ A csatornából tér át a nevezett lap azon helyes érvelésre, hogy tegye meg mindenki a maga községe, vagy városa érdekében a saját kötelességét.­­ A „Siklós és Vidékeinek ezen thesis föl­állításához csatornára volt szüksége, pedig ezt mindenki közvetlenü­l is tudja. De meg­esik olykor, hogy messze csapong a siklósi hírlapíró fantáziája is, és a siklósiak rész­ben okos dolgot cselekszenek, ha a lokál­patriotizmus ezen magas Indiám veré­sét megszívlelik és mielőbb aszfalttal bur­kolják járdáikat. — Az eszékiek érzékenysége. Már ismét haragusznak az eszékiek Ba­ranya vármegyére, illetőleg a dárdai fő­szolgabíróra, Antal Pálra. Antal átiratban arról értesítette az eszéki tanácsot, hogy a vegyileg, közegegészségi szempontból meg nem vizsgált, és élvezhetőnek nem talált reiktív behozatalát a magyar területre megtiltja. A­mely szikviz nélkülözi a közegészségi ha­tóság bárczáját, itt el nem adható. Ezen rendelet az eszéki szikviz gyárosokra ter­heket ró, amiért is elhatározzák, hogy gyű­lést hívnak egybe, melyben ezen újabb ren­delet ellen, melynek jogosultságához a közegészség érdekében nézetünk szerint kétség nem fér, tiltakozzanak.­­ — Bucsubankett. Mint lapunkat Szegszárdról értesítik szombaton este a szegszárdi kaszinó kerti helyiségében egy­­begyűlt Tolna vármegye különösen Szeg­­szárd intelligencziája, hogy bankettel bú­csúzzék el volt alispánjától Simontsits Bé­lától, ki szerdán útnak indul Szatmár vár­megyébe, melynek főispánjául nevezte ki a király. A bankett lefolyása igen élénk volt, egyik felköszöntő érte a másikat, és csak a késő éjjeli órában oszlott szét a társaság. Simontsitsot Tolna vármegyéből Széchenyi Sándor gróf főispán vezetése alatt 15 tagú küldöttség kíséri Szatmár vármegyébe. Zeneestél­y. A barcsi intelligens zeneértő közönség ritka műélvezetet nyújtó estélynek volt részese. Mint barcsi tudósí­tónk írja, Sterneck Zsigmond zenetanár jú­nius 26-ikán a barcstelepi olvasó és tár­saskör dísztermében nagy közönség előtt tartott zeneestélyén sokoldalúságával ra­gadta magával a barcsi közönséget. A zongorán ritka technikával előadott : „Ru­bin : „Souvenir de Wagner“-ja után az ő mesteri hangszerén, a csellón mély érze­lemmel eljátszott darabjaival. Dávidov: „Gyászinduló“, „Spanyol szerenád“ s saját szerzeményei „Cselló­soló ábránd“ frene­tikus tapsokat aratott. Ráadásul zongora játékát gyönyörű — fütytvel is kisérte.­­ — Tűzoltók mulatsága. A pécsi önkéntes tűzoltó egylet kitűnően sikerült nyári népmulatságot rendezett tegnap az „Abbáziában.“ Az idén ez volt az első nyári mulatság, mikor a égbolton egész nap nem mutatkozott a legkisebb szürke jelleg. Barátságosan biztató bárányfelhők úszkáltak az égen, 1­ nap melegen sütött és a nép ezrével tolult a szabadba. Ma­gánfogatok, bérkocsik, nehéz omnibuszok gördültek és töméntelen gyalog nép rán­­dult ki az uj sörgyár felé- A mulató he­lyiség szépen és tűzoltó szerelvényekkel és képekkel ízlésesen volt földiszitve. Nap­szálltakor, mikor fellobbantak a mindenféle­' szinűi lampionok, nagy érdeklődés melletti megkezdődött a tombolajáték. A végtelen­­ magasságba kisebb-nagyobb színes lég-­­ ’ gömböket eresztettek, melyek vígan szál­lottak feljebb, feljebb mindig szédítőbb magasba, míg nem eltűntek a fürkésző szemek elől. Felette szépen sikerültek a tűzijátékok is. Aztán jó zene mellett meg­kezdődött a kedélyes fesztelen táncz, mely mélyen belenyúlt a késő hajnali órákba. — A részegség ölte meg. Rend­őrség és csendőrség előtt nagyon ismert alak volt Krizsán Mária, ki ha csak sze­rét tehette berúgott. Hasztalan igyekeztek hozzátartozói őt e rossz szokásától le­szoktatni, mert bármily erős fogadást tett, ,Pécsi Napló“ lsfie. julius 1

Next