Pécsi Napló, 1895. augusztus (4. évfolyam, 184-207. szám)

1895-08-01 / 184. szám

1896. augusztus 1. „Pécsi Napló” Pécs város ezért a nagy lelkű püs­pök iránt érzett hálájának ünnepélyesen adott kifejezést azzal, hogy Baranya vár­megyét felkérte, miszerint adná követé­nek utasításul, hogy az országgyűlésen Szepesy ezen alapítványa czikkelyeztes­­sék be örök emlékezetül. Miután a Szepesy-alapitvány 1835-ben kir. jóváhagyást nyert Baranyamegye kö­vete ez alapítvány beczikkelyezésének kí­vánalmát elő is terjesztette az országgyű­lésnek és e kívánalmához 17 megye csat­lakozván, meg is hozatott az 1832. 24. t. -cz. mely igy szól: „Négyesi báró Sze­pesy Ignácz, pécsi püspök által Pécsen alapított akadémiáról. Hála érzettel fogad­juk az ország rendei Négyesi báró Sze­pesy Ignácz, pécsi püspöknek, a közjó elmozdításában bizonyított munkás buzgó­­ságát, melynél fogva Pécs városában tu­lajdon költségein bölcselkedést és törvényt tanító intézetet állított fel, mely jeles és követésre méltó alapítványt ő felsége ke­gyelmes megjegyzéssel örök emlékül a törvénybe iktatják.“ E nemes szivü főpapot azonban az isteni gondviselés idő előtt magához szó­­litá. Meghalt korábban semhogy többször nyilvánított szándékához képest az általa alapított bölcseleti és jogiskolát anyagilag a jövő időkre is elegendőleg biz­tosíthatta volna. A Szepesy-féle alapítvány jövedelme u. is már a 40-es évek elején elégtelen­nek bizonyult be arra, hogy abból a taná­rok fizetése fedeztethessék. Az intézet ta­nárai tehát a királyhoz fordultak segélye­zésért, minek következtében ő felsége V. Ferdinánd 1844-ben a kir. kincstárból ki is utalványozott egy összeget a Szepesy­­alap gyarapítására. Ezen két alapítványi összeg jövedel­meiből fedeztettek a pécsi jogakadémia kiadásai 1848-ig Az absolut kormány egész időszaka alatt Pécsett a jogakadémiai elő­adások szüneteltek, és habár Pécs városa jogakadémiájának újból leendő megnyitá­sát, mihelyt lehetséges volt, már 1850-ben az azon időbeli kormányszéknél kérel­mezte és sürgette, sőt midőn a Helytartó tanács a kérelem teljesítését a. a. évben azon feltételtől tette függővé, hogy ha a város ki tudja mutatni, miszerint a Sze­pesy-féle alapítványnak elegendő jövedel­mei vannak arra, hogy a jogakadémiához kinevezendő tanárokat az állami ilynemű intézeteknél alkalmazott tanárok fizetése­ivel egyenlően képes javadalmazni. Focs városa 1851. febr. 21-én tartott tanácsülé­sében 561. sz. a. azon határozatot hozta hogy a mennyiben a Szepesy-féle alap jövedelme a visszaállítandó jogakadémia költségeinek fedezésére nem volna ele­gendő, a hiányt közadókból fedezendő: a pécsi jogakadémia mégis az alkotmányos korszak beállta idejéig vissza nem állítta­tott, mert a város a Szepesy-féle alap jö­vedelmei hiányának pótlását még nem eszközölhette. 1861-ben újból megindult a tárgyalás a pécsi jogakadémia visszaállítása ügyé­ben Pécs városa és a Helytartótanács kö­zött, mire 1861-ben a Helytartótanács a visszaállítást továbbra is azon feltétel alatt helyezte kilátásba, hogy ha a jogakadé­­mia a kor igényeinek és a változott vi­szonyoknak minden tekintetben megfelelő szervezetet nyerhet. Pécs városa 1863 évi júl. hó 12-én tartott közgyűlésében hozott határozata folytán ismét kérte a jogakadémia visszaállítását és az ez ér­demre vonatkozó tárgyalások a város és a Helytartótanács között újból felvetettek még pedig Pécs város kérelmére ekkor már az akkori pécsi püspök közbenjárá­sával is. Ámde a Helytartótanács megint nem találta elegendőnek a Szenesy-féle alapot arra, hogy a jogakadémia a meg­követelt feltételhez képest visszaállíttat­hassák. A város erre a jogakadémia visz­­szaállításának ügyét elsőrendű érdekének ismervén, a már fennebb említett azon határozatát, hogy az alapnál előforduló hiány pótlását biztosítja, 1864. év jús 10-én megújította és az annak végrehaj­tására czélszerűnek tartott intézkedéseket meg is tette. A város u. is egyrészt a Szepesy-féle alapítvány gyarapítására fel­hívást bocsátott ki a közönséghez, minek következtében a város lakossága valláskü­lönbség nélkül az adakozáshoz járulva, az alaptőke 6277 írttal növekedett, másrészt pedig 1865. évi febr. 7-én közgyűlésileg azon kívánalmának adott kifejezést, hogy az intézetet a jogakadémiákat szabályozó 1850. okt. 4- kelt magas rendelet alapelvei szerint óhajtja szerveztetni. A tárgyalások eredményeképen leér­kezett végre a magy. kir. helytartótanács­nak a pécsi püspökhöz intézett 1865. évi aug. 25-én kelt 65415. fs leirata, mely ő felségének 1865. évi aug. 2-án kelt legfel­sőbb elhatározását tartalmazza és mely­nek értelmében ő felsége a pécsi jogl­úze­­umot (jogakadémiát) nyilvános jelleggel és közérvényességü bizonyítványok kiadá­sára való jogosítványai felruházva, legke­gyelmesebben visszaállítja és megnyitását engedélyezi azon kikötés mellett, hogy a magyarországi jogakadémiák iránt 1850. évi szept. hó 29-én kelt legfelsőbb elha­tározás, valamint az e tárgyban már az előtt kibocsátott és jelenleg is érvényes, vagy még ezentúl kibocsátandó rendele­tek határozatai e tanintézetre nézve is kö­telező erővel bírjanak, és hogy különösen az igazgató és tanárok kinevezése min­denkor a nagyméltóságu magy. kir. udv. cancellária jóváhagyásának fenntartassék. Ugyanő kormányszéki leirat — két­ségtelenül azon okból, hogy a pécsi jog­­iyúzeum, a melynek az alapító „püsp. ly­­czeum" nevet adott, a többi felekezeti hasonló tanintézetekkel ne­­azonosittassék, és hogy közelebbről is magyarázó kifejezé­sét adja annak, hogy ez intézetnek a legfel­sőbb elhatározás kikötéséhez a kir. jogakadé­miákkal teljesen egyenlőnek kellene lenni — határozottan kifejezte, hogy a pécsi jogh­úzeum tanárainak fizetései a fent tisz­­telt legfelsőbb elhatározás értelmében a jogakadémiákra nézve meghatározott ösz­­szegben állapítandók meg és hogy ugyan azért a tanári javadalmazás ezen mérve a pályázatban világosan ki is teendő, még­pedig annak megjegyzésével, hogy a rend­kívüli tanárok kilátással bírnak rendes tanári állomásra és azzal a kir. jogakadé­miai tanárokéval teljesen egyenlő illeté­kekre és nyugalmazási igényekre, és ugyanezen kormányszéki leirat kifejezését adja arra vonatkozó gondoskodásának is, hogy a pécsi jogakadémia könyvtárának is a tudomány színvonalára emeltessék, s az intézet a királyi akaratnyilvánítás fel­tételeihez híven állandósí­lasék. A pécsi jogakadémia újjászületése tehát oly erős állami biztosítékok között jött létre, hogy annak gyors felvirágzását mindenki bizonyosnak vehette, miként az az első években be is következett és fokozódott, mindaddig, mig a visszaállító okmány kikötött feltételeinek elég lett téve. Ugyancsak 1874-ben a kir. jogaka­démiák négy évfolyammal biró jog- és államtudományi karokká emeltettek és néhai Kovács Zsigmond püspök, a magas felszólítására, az 1874. évi máj. 19. kelt 12917. sz. magyar királyi vallás-közktatás­ügyi miniszter rendeletének megfelelve, a pécsi jogakadémia is jog- és államtudo­mányi karrá emeltetett, a tanárok száma szaporittatott, s az újonnan kinevezett tanárok javadalmazása is minden tekintet­­tel, ismét a kir. jogakadémiai tanárokéval egyenlővé tétetett és igy a pécsi jogaka­démia a visszaállító okmányhoz híven, a legális alap helyreállításával megint telje­sen egy színvonalba jutottt a kir. jogaka­démiákkal. A jogakadémiákra beállott általános válság, melyet a tanügyi politikának csak az egyetemeken elérhető jogtudomi fok megszerzésének elrendelése stb., termé­szetes, hogy érzékenyen sújtotta az ösz­­szes jogakadémiákéval a pécsinek életere­­ét is. Újabb kiválóan különös válság állott azonban be a pécsi jogakadémiákra nézve 1881-ben. A megelőző évben egy pilla­natra ugyan felvillant a pécsi jogakadémia szebb jövőjének reménysugara, a mennyi­ben t. i., midőn néhai Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter fel­szólította a pécsi püspököt, hogy a párt­fogása alatt levő ezen intézett alapján engedné át valamelyik megszüntetendő jogakadémi­alapjával való összesítés mel­­ett felállitandó uj kir. jogakadémia javára — Ökör maga, maga barom. — Maga bivaly. — Maga meg van bolondulva. — Maga van megbolondulva. Vén pálinkás kazán. — Ha részeg, menjen haza ! — Ha be van rúgva, feküdjék le. — Én magát megeszem. — Maga nekem ne kiabáljon. — De kiabálok ! És a hangjuk folyton emelkedett. Eleinte quint, majd quart számra. Utóbb már örült, aki egy terczezel tudta túl­­kiáltani a másikat. Végre is a német lett győztes egy teljes secunddal. A Hansz pedig alább szállott a hang­­lépcsőn egy jó fél oktávával. — Mondtam már, ne kiabáljon. — De kiabálok ! — De ne kiabáljon ! — De kiabálok. És még egyszer megpróbálták egy­mást túlszárnyalni, de megint a Hansz maradt alul, aki már teljesen kimerítette a Ballagi-szótár magyar részét, most a németet vette elő : — Sie Simml! * — Sie Trottl! — Sie Grobian ! — Sie Sehäbian ! — Haltns ihr Maul! — Haltns ihr Goschn ! — Sie soll’n nicht schrein ! — Ich schrei, so lang ich will! — No hat schreins, bis sie ferstickn. Aztán mintha nem volna elég, még magyarul is ráduplázott : — Fulladjon meg a neve napján. Azzal ott hagyta nagy mérgesen a németet. Lármázhatott miatta, amennyi tetszett. Az öreg Hansznak nem lehetett szavát venni aznap. De hát ez még kánikulás újdonság­nak is sok, hogy akadt egy ember, aki az öreg Hanszot letorkolta. Bodonyi Nándor.

Next