Pécsi Napló, 1895. szeptember (4. évfolyam, 208-233. szám)
1895-09-22 / 226. szám
, honnét Párisba is megy rövidebb kurssásra be akarta mutatni tudását földjeinek. És az öreg és fiatal hallgatók elbámultak ma este. Azt hitték, már ma is Merelli bűvész lép föl, ki persze mindent tudni tartozik, kinek a lehetetlent is lehetségesnek kell föltüntetni. Mikor Pécsről elkerült a fiatal Bak Adolf, jó alapot vitt magával felsőbb kiképeztetésére. Oszzvald Ferencz volt első mestere, és Baknak alapos oka van, hogy hálával emlékezzék meg első kiképeztetéséről, mert Oszvald volt az ki a nyers tehetséget formálva megvetette a fiatal tehetség későbbi művészetének alapját. Ma este a Hattyú termet színültig megtöltő elite közönség a tökéletességhez közel álló művészt látott a dobogón. Tizenkilencz esztendejével a tudás önbizalmával és bátorságával, nagy mesterek öntudatával lép föl, hangversenydarabjai megválasztásánál épen legnehezebbekre, perfekt művészt megkívánó művekre esik választása, kottát nem használ, kívülről játsza a leghosszabb dolgokat, bámulatos emlékező tehetséggel és biztonsággal. S hogy mindjárt az eredményről számoljunk be: a fiatal művész valóságos extasisba hozta a közönséget, melyet zajos, szűnni nem akaró tapsában nem a kedves külsejű művész vagy a földi irást táplált rokonszenv, hanem a megnyilatkozó zseni iránt tartozó, őszinte és jól kiérdemelt elismerés vezetett. Jósemény számba megy hangversenyeink történetében a mai est. Hibának tartanák, ha Bak Adolfot már ma kész, perfekt művésznek mondanák. Technikája kifogástalan és akadályokat nem ismer, hegedűjének hangja édes, dallamos és lágy. Zenei érzékét minden vonás elárulja. A közönség érzi azt, hogy Bak tudja és átérzi azt, hogy kit és mit interpretál. Egész másként játsza a hegedű balletttánczosának, Wieniawkynak, brilliáns tűzijátékra emlékeztető hangjegy versenyfutását, mint Mendelssohnt, másként Sarasaiét , a vad, szenvedélyes, féktelen hegedűművészt, kinek senki sem tudott elég nehéz darabokat írni. Művészi öntudat, egyéniség uralja ezt a kis emberkét, ki azonban rohamosan nő szemeink előtt, mihelyt vonójával életet varázsol hegedűjébe. És mégis egyet nem tud feledtetni még oly káprázatos játékával sem és ez oly hiba, mely napról napra önmagától kisebb lesz: fiatalságát,a játéknak befejezettlenségét, melyet az időnek kell megérlelnie. De a fiatal művész eddigi fejlődése erre biztos garancziát nyújt. Bak Adolf ha az eddigi után halad tovább és a jövőben is szerényen törtet előre művészi pályáján, a hegedűművészek között elsőrendű helyet fog elfoglalni. A hegedűprészek között, melyek közül a legnagyobb hatást a Fauszt fantázia és Sarasaié ismert „Zigeunerweisen“ elnevezésű hangversenydarab ért el, Bárdossy Irén hangversenyénekesnő és éremmesternő énekelt több dalt, melyekről el kell ismernünk, hogy kitűnő Ízlésről tesznek tanúságot. Erős, ha nem is csiszolt és tetszetős hang áll rendelkezésére, melynek az a hibája, hogy tremoláz és egyöntetű hangkifejtésre képtelen. Kedvesen, Ízléssel énekel és mint énekmesternő bizonyára sikerrel fogja növendékeit kiképezni. A közönség irányában sem takarékoskodott az elismeréssel, tapsolt bőven, és Bárdossy Irén hálás volt a tapsokért, minden föllépésénél egy-egy dallal toldva meg műsorát. Tudósításunk nem volna teljes, ha külön meg nem emlékeznénk Jaksch Edéről, ezen kiváló zenészünkről, ki úgy a hegedűjátékot mint az énekeket époly biztonsággal, mint diszkrétül, finomsággal kísérte, és csak fokozta azon kellemes benyomást, melyet közönségünknél a mai hangversenyest keltett. Ez évben a színészetre való tekintettel úgyis aligha lesz része hasonló zenei élvezetekben. „Pécsi Napló“ Távirataink. A király Zentán. Zenta, szept. 21. (Ered. táv.) A király reggel 7 órakor érkezett meg a gazdagon földiszített pályaudvarra, amely küldöttségekkel és ünneplő közönséggel volt tele. Vojnits főispán volt a küldöttségek élén , körülötte a politikai katonai és egyházi hatóságok fejei. Viharos éljenzés fogadta az uralkodót, ki először Beck táborszernagy jelentését fogadta. Azután Vojvits dr. főispán lépett az uralkodó elé és üdvözölte őt biztosítva a lakosság odaadó hódolatáról. Ez üdvözlő beszédre, mely után ismét fölzúgott a közönség zajos éljenzése, őfelsége körülbelül e szavakkal válaszolt: „Legfőbb hadari kötelmeimnek megfelelve, örvendek, hogy e történelmi város területén megjelenhettem. Szívesen fogadom hódolatuk kifejezését. Vigyék meg köszönetemet küldőiknek is.“ Azután a király szivesen beszélt többekkel. A főispántól azt kérdezte, hogy hol az alispán. — Talán beteg ? — Nem felség, — felelte a főispán, — az alispáni állás most üresedésben van. Sándor Béla volt főispántól azt kérdezte, hogy Zentán lakik-e ? — Nem, Zomborban,— volt a felelet. — Milyen ott a termés? Ugyebár, sok az idén a kukoricza ? — kérdezte tovább a király. A király ezután végig ment a pályaudvaron s a közönség éljenzése között a a fölállított hadtest elé hajtatott. Kolozsvár, szeptember 21. (Ered. táv.) Ma reggel ideérkezett Perczel belügyminister, továbbá Pápai kabinetirodai főnök a kabinetirodával. A püspökök pásztorlevele. Budapest, szept. 21. (Ered. táv.) Vaszary Kolos herczegprimás ma szétküldte egyházmegyéjébe a püspöki pásztorlevelet. A pásztorlevelet szept. 29-én fogják a templomokban kihirdetni. ^ FaTÜM. Irta :Leopold Mihály. (10) Jenő, mikor felismerte Irént, szobájába vezette. — Mi hozhatta önt hozzám, ily késő órákban ? — Ön Károlylyal még ma megverekszik. — Kisasszony. — Tudok mindent. Eljöttem kérni önt, könyörögni, hogy ne vívjanak meg, nekem iszonyú előérzetem van. Milyenek is maguk férfiak ! Életüket koczkára teszik semmiért; ebből áll az önök hivatása ? — Bocsánat, Irén kisasszony, ön ezt nem érti. Kötelességünk a kimondott szóért helyt állnunk és aki e szabály ellen vét, úgy azt a társadalom gyávának bélyegzi. — Mérnök urat okos embernek ismerik, nos mondja, mit törődik ön a társadalom romlott ízlésével, korlátolt fölfogásával ? Lehetséges-e az, hogy becsületünket egy más valaki vegye el, ki nekünk idegen ? Becsületünk határát lelkiismeretünk szabja meg. — A lovagiasság azonban tőlünk mást követel. — Önök a becsületet szabályokra építik és képesek egy elhamarakodott szó, ért egymást lekaszabolni és azzal nem törődnek, ha az anya, vagy a testvér szive utánuk szakad is ! Ilyen az önök becsülete ! Itt rövid szünetet tartott Irén és azután tovább folytatá : — Azt hittem, hogy mérnök úr nem a közönséges gavallérok közé tartozik, de lám csalódtam. Ön sem kivétel. Megverekszik mégis ? Ugye nem? Igérje meg, adja kezét, hogy a párbaj nem történik meg. — Ez nem tőlem függ. Azonban szavamat adom, hogy Károlynak baja nem lesz, nyugodtan távozhatik. — És ki kezeskedik önért? — Értem ? — hisz reám senki sem várakozik ; szüleim nem élnek, testvérem pedig nincs. — S ha van valaki, ki önt jobban félti a szülőknél, a testvérnél ? Vigyázzon Jenő, óva intem! — Nekem, és ki volna az ? — kérdé Horvát ki azt hitte, Irén Klotildra gondol, akitől tud már mindent. — Önnek, — szólt Irén és nedves szemét a földre sütötte. Jenő csak most kezdi érteni, kezével fejéhez kap. Most már tudta, hogy Irén miért retteg a párbajtól, nem a fivért, hanem őt félti— Önnek nem szabad meghalnia — szólt Irén zokogva — maga nélkül nem kell az élet nekem sem ! (Folyt. köv.) 1895. szeptember 22. NYILTTÉR. Kitűnő liptói juh-túró! most érkezett legfinomabb őszi csemege-sajt. Bödönykékben 50 krtól 1 forintig ajánlja mindig friss minőségben NICK A. K. Pécsett. Csemege-kereskedés, most a Bazár-épület udvarában. Kiadó és főszerkesztő . Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS, VÁRADY FERENC.