Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1895-10-01 / 234. szám

„Pi**? Nepíú“ 1$Ü5. október 1. * nyílik meg, az áliami anyakönyvvezetós korszaka, melytől a magyar állam erőssé­gét biztosítani óhajtók nagy tábora, min­den igaz szabadelvű magyar állampolgár, nagyon sok jót vár, rendet az egész vo­nalon, törvényességet, egyenlő jogot min­den ember fia «zámára. Legkivált azonban a házassági jog terén alkotott reform életbeléptetése az, mely jellegét adja ez uj korszaknak. A közérdeklődés is efelé fordul s azért ter­mészetes, hogy a házasságkötés eddigi formájának letűnése volt Pécsett is — mint az országban mindenütt — a mai nap szenzácziója. Hetek óta egymásnak adják a kilin­cset a plébánia-hivatalokban a házasu­landó párok s az ezelőtt való héten egyik esküvő a másikat érte. Ma, a régi forma szerint való egybekelés utolsó napján, a közérdeklődés azok felé irányult, akikkel bezáródik az előző korszak. A közki- váncsiságot egyébként magok a lakodal­masok is erősen fölkeltették, mert az ut- czákon ma alig lá'.hatott az ember más kocsit, mint olyant, amelyik násznépet vitt. A bérkocsisok hallatlan keresletnek örvendtek s nagy számuk mellett is alig voltak képesek megfelelni a megrende­lésnek. Alig robogtak vissza az egyik la­kodalomtól, már rohantak a másik nász­házhoz, ahol épp oly türelmetlenül vár­ták őket, mint az előbbinél s a későb­bieknél. A templomok ajtói mellől pedig el nem szakadt a látványosságot szerető kö­zönséd reggeltől esti hat óráig, amikor az utolsó pár is oltár elé került; folyton ott ődöngött a kiváncsi sereg, különösen a belvárosi és a budai külvárosi plébánia- templomnál. A városban e tömeges esküvőkről — nagyon természetes — túlzott hírek jártak. S ha ezeket a hiresztelézeket ala­pul véve összegezte valaki a ma esketet­tek állítólagos számát, úgy száznál is többre rúgott a számítás. A való tényt alább mutatjuk ki a leghitelesebb forrásokból — az egyes plé­bániák és hitközségi lelkészek által veze tett anyakönyviből — szerzett adatok nyomán. Házasságra léptek ugyanis Pécsett a mai napon a székesesj'házban: Oroszt István és Bein Anna, (a belv. plébániától nyert elbocsátólevél alapján); a belvárosi plébániatemplomban: Kiss József és Czippe Emilia, Kopjár Antal és Koszíunni Hermina, (a budai küiv. plébániától nyert elbocsátó- levél alapján), Horváth Mihály és Parii Anna, Büche Ferencz és Windischmann. Julia, Hebenstreit János és Petzl Matild ; a budai kiilv. plébánia templomban: Peirécsei Ferencz és Nánási Julia, Mandl Ferencz és 7tiger Katalin (a belv. plébániától nyert elbocsátólevél alapján), Schlegel József és Keffel Mária, Jókai András és Mág Katalin, Rigóczy János és Zsizsik Erzse Sshmidt György és Winkler Anna, Város József és Balog Julia, Matók Károly és Fonód Mária, Árvái József és Dani Rózália, Sirisaka István és Markus Aloizia, Szűcs István és Gerbasits Katalin, Papp István és Pinczér Rózália, a ferencziek templomában: Streintnb Mátyás és Fricker Paula, Pogásics Pál és Matásovtts Mária, Tóth József és Kaszti Katalin, Leopold Adám és Czengruber Mag­dolna, Marton György és Dobokai Erzsébet, Kaposi Mihály és Reicht Mari; az ág. ev. templomban: Csetke Béla és Atdinger Riza; az izr. templomban : Kohn Adolf és Rosenthal Zsófi. Összesen tehát a mai napon hu­szonhaton léptek házasságra Pécs város területén. A belvárosi plébánia templomban e hónapban nyolezvanhat házasságkötés tör­tént, az ágostontéri plébánia-templomban pedig huszonkilenc*, holott e plébánián tavaly szeptember hónapban csak hét esküvő ment végbe. Előfizetésre való felliivás. Október elsején uj előfizetést nyi­tunk a „PÉCS! NAPLÓ “-RA, a Dunántúl e legrégibb és legelterjedtebb napilapjára. Fölöslegesnek tartjuk ez alkalommal arra utalni, mit nyújtott lapunk olvasóinak. Hogy törekvésünk teljes méltánylásra és elismerésre talált, mutatja azon a vidéki hírlapirodalomban egyedül álló fölkarolás, melyben lapunk nemcsak annak megjele­nési helyén, hanem a messze vidéken is részesült, úgy hogy ma a „Pécsi Napló“ a szó szoros értelmében nélkülözhetetlen tájékoztatója és jó barátja Pécs szab. kir. városban és a távol vidéken lakó újság­olvasó közönségnek. Mint eddig, a jövőben is mindig fo­kozódó mérvben reméljük olvasóink ro- konszenvét kinyerhetni és áldozattól vissza nem riadva a közel jövőben is újólag érdekes meglepetéssel fogunk olvasóinknak kedveskedni. Törekvéseinkkel szemben arra kér­jük olvasóinkat, tartsák fönn számunkra eddigi rokonszenvüket, melynek viszon­zásául munkásságunk lankadni nem fog, mely munkásságunknak czéljai hogy va­lóban a modern igényeknek j megfelelő - minden eseményt felölelő, gyors kiszolgá- lásu és megbízható lapot adjunk olva­sóink kezébe. Kiknek előfizetése e hó azokat az előfizetés mielőbbi újítására kérjük föl, hogy küldésében fönnakadás be] ne Kiváló tisztelettel A „PÉCSI NAPLÓ“ kiadóhivatala. régén lejár, szives meg- lap szét- mvetkezzék. \ Hírrovatunk. Pécs, szept. 30 Romantikus rendőri hir. — Jelenet a kapitánynál. — A rendőri hírek között ritkán keres­ned és találnak romantikát a rovat olva­sói. Részeg garázdálkodók, verekedő csa­vargók kabáttolvaj existencziák és szökött cselédek az alakjai naponként ennek a ro­vatnak. A rendőrségi riporter sietve tákolja össze úgy a hogy, — hogy éppen el lehet olvasni. A késő esti órákban készülnek ezek a rövid, — nem egyszer csattanós végű rendőrségi hírek, egy időben a táv­iratokkal, mikor másodperczenkint mérik az időt a szerkesztőségben és a nyom­dában. A riporter tolla perczegve szántja végig a papirost és legkevésbbé sem zse- nirozza az, hogy egyik oldalról a szer­kesztő, másik oldalról a szedőgyerek kiál­tozzák a fülébe, hogy hagyja félbe az az írást, mert nyomban meggyilkolják .. . Hát ilyen helyen nem lehet roman­tikát keresni. Például egyik marólugott ivott, mert elhagyta a szeretője. Micsoda tár- czát penderíthet ebből egy igen ügyes tárczairó. A rendőrségi riporter megírja őt sorban. Ez azonban még vidékiesen hosszú, a budapesti napilapok sokkal rövidebben szokták megírni a nekrológokat. A rendőrségi hírek rendesen a leg- olvasatlanabb része a lapnak. Szenzációs események külön czikkben lesznek meg­írva. Az tetszik. Gyakran azonban a rohanó sietség­ben is van ideje a riporternek egy kevés romantikus izt belehozni a sorok közé. Akad, mint ma is. Egy kis leány jelenik meg a kapi­tány előtt. Lemosolyog minden mozdul­táról a szűzi szemérem. Bátortalan és fé­lénk. Megesukló hangon mondja el, hogy zárdába megy, megunta a világot, sokat csalódott, élőhalott akar lenni: apácza lesz, kéri a tekintetes kapitány úrtól az erkölcsi bizonyítványát. . . A riporter esetleg jelen van ekkor. (>k mint fiatal emberek: kezdő politi­kusok és vezérczikkirók, — meghatódnak, s szomorú tűnődéssel jegyzik fel köny­vecskéikbe az esetei. Elgondolkozva távozr nak. S legtöbb esetben egy hosszabb ri­portban cselekszik meg az újdonságot és igyekeznek azt legfeltűnőbb helyre sze­detni. A romantika igy születik ebben a profán világban. — Esküvő. Ma reggel fél nyolez órakor tartotta esküvőjét Csetke Béla föld- birtokos Aidinger Rizával, Aidinger János kir. tanácsos polgármester leányával. Az esküvőn, mely a kertutezai ág. ev. templom­ban ment végbe, násznagyokul szerepeltek : Majorossy Imre városi főjegyző és Fekete Mihály városi főügyész a menyasszony részéről, Halászi Jenő budapesti kir. tör­vényszéki vizsgálóbíró és Lisznyay Danó Tihamér budapesti műszaki tanácsos a vőlegény részéről. Jelenvoltak még mint í a család tagjai: Aidinger János polgár- mester és neje, Sey László megyei árva­széki elnök és neje, Hillebrandt Ferencz nejével és leányával. Az esketést Jeskó Alajos lelkész teljesítette. A szertartás végeztével a Pécsi Dalárda a kóruson Beethoven „Isten dicsősége" czimü férfikart énekelte. Az ifjú pár a templomból a násznép kíséretében egyenesen a vasúti pályaházhoz hajtatott s a gyorsvonattal I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék