Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1895-10-05 / 238. szám

4 . Harmincz év előtt . . . A haza egét borús, viharos felhő borította, a hazafiak aggódó tekintete pedig nem volt képes a láthatárt elfedő sűrű ködön áthatolni. Nehéz, szomorú viszonyok uralkodtak akkor. A jobb jövő iránti hit ingadozni kezdő, a hatvanegy­­ben újjá fakadt remény mintha végkép kiveszett volna. Csak a szeretet, a haza szent és mélységes szeretete élt még szívünkben, küzködve a keserűségekkel, csalódásokkal. Féltékenyen őrzött kincs volt ez, hiszen hazánk viszontagságos történetéből megtanultuk, hogy annak a ■»ÜNNEP ALATT. a kincsnek nagy és megbecsülhetetlen ér­téke van, és hogy e kincs, ha fennen ragyogni képes, dicsőséget és szabad­ságot szerez nekünk. Oh de fog-e iga­zán ragyogni ?............Az ország köz­állapotai a legszomorubbak voltak s e tes­­pedésben, sintődésben osztozott Pécs városa is, e fényes múlttal dicsekvő­­ magyar város. Dehogy magyar ! Polgárai németül­­ beszéltek, előkelő társadalmi köreiben ritkább volt a magyar szó, mint a fehér holló, színházában német társulatok hir­dették többnyire az egyedül üdvözítő osztrák szellem kulturális missióját, és így tovább Milyen kicsiny volt akkor Pécs lakosainak számában, ipar és kereske­delemben, adminisztrácziójában, köz­hasznú és kulturális intézményeiben s a forgalom összes ágaiban. Harmincz év múlt el . . . És mi minden változott ! Magyarrá lön nyelvében, a miként az volt mindig szive szerint. A tespedést, csüggetegséget egészséges közszellem váltotta fel, mely nemcsak hinni és remélni bír, de büszke önérzetében nagyot gondolni és e gon- A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ, PÉCSI NAPLÓ

Next