Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)
1895-10-05 / 238. szám
4 . Harmincz év előtt . . . A haza egét borús, viharos felhő borította, a hazafiak aggódó tekintete pedig nem volt képes a láthatárt elfedő sűrű ködön áthatolni. Nehéz, szomorú viszonyok uralkodtak akkor. A jobb jövő iránti hit ingadozni kezdő, a hatvanegyben újjá fakadt remény mintha végkép kiveszett volna. Csak a szeretet, a haza szent és mélységes szeretete élt még szívünkben, küzködve a keserűségekkel, csalódásokkal. Féltékenyen őrzött kincs volt ez, hiszen hazánk viszontagságos történetéből megtanultuk, hogy annak a ■»ÜNNEP ALATT. a kincsnek nagy és megbecsülhetetlen értéke van, és hogy e kincs, ha fennen ragyogni képes, dicsőséget és szabadságot szerez nekünk. Oh de fog-e igazán ragyogni ?............Az ország közállapotai a legszomorubbak voltak s e tespedésben, sintődésben osztozott Pécs városa is, e fényes múlttal dicsekvő magyar város. Dehogy magyar ! Polgárai németül beszéltek, előkelő társadalmi köreiben ritkább volt a magyar szó, mint a fehér holló, színházában német társulatok hirdették többnyire az egyedül üdvözítő osztrák szellem kulturális missióját, és így tovább Milyen kicsiny volt akkor Pécs lakosainak számában, ipar és kereskedelemben, adminisztrácziójában, közhasznú és kulturális intézményeiben s a forgalom összes ágaiban. Harmincz év múlt el . . . És mi minden változott ! Magyarrá lön nyelvében, a miként az volt mindig szive szerint. A tespedést, csüggetegséget egészséges közszellem váltotta fel, mely nemcsak hinni és remélni bír, de büszke önérzetében nagyot gondolni és e gon- A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ, PÉCSI NAPLÓ