Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1895-10-05 / 238. szám

PÉCSI NAPLÓ. ÍO írók autogrammjai - ez még meg­járja; szónokoktól csak phonogrammok- nak volna létjoguk. Dr. Löw Immánuel, szegedi főrabbi. "V Még a szemem is érez, ha méltó tárgyon elmélyed, Fülem a szép gondolatokon is zenét vél hallani. Egyedül a szivem mondja, hogy sokat vesztett. Prielle Cornélia (Szerdahelyiné) 70. évében. Legjobb a kitartás. Korán XII. fejezet. 18. vers. Dr. Goldzieher Ignátz, egyetemi tanár. •jN Végzetes tévedés arra gondolni, hogy közigazgatásunknak a kinevezési rendszerre alapitott rendezése nélkül bár­mibe is de különösen legvitálisabb kérdé­seink — mint a nemzeti állam biztositása, a nemzetiségi és agrár szoeziálisztikus kérdések megoldásába eredményre való kilátással belefoghassunk. Minden óra, amit ez irányban mu­lasztottunk vagy még késünk és minden lépés a mely azt bármely indokból kés­lelteti — százszoros biin a nemzet ellen, melyet pótolni és menteni az utókor sohai sem fog. Tallián Béla, Békésmegye főispánja. SK Művészetben szeretem az igazságot és egyszerűséget. Zemplényí Tivadar. Testvére lelkem. _A_z éjszakának nX/Lely rejtve véd. Olyan, magányos Olyan merengő Olyan setét. Szávay Gyula. —2'— A közélet embereinek jelleme tükör. Pillanatnyilag egy lehelet is elhomályo­síthatja, de darabokra törve is tükör ma­rad a tükör. Polónyi Géza.---------Nem vagyok politikus, lenni n em is akarok; — de igenis voltam, va­gyok és leszek, mig e siralomvölgyén élek, igaz, egyeneslelkü kuruez, és az én néhai nagy emlékezetű uram — fejedel­memnek II. Rákóczy Ferencznek hűséges historikusa Thaly Kálmán. A műveletlen tömeg nem érti, de érzi a szépet. Küry Klára. Az üzletembernek rósz jel az, ha saját házából bérházba megy. Somogyi színigazgató sajátjából bérbe megy, de ezt jó jelnek tekinthetjük, — mert még neki fizetünk bért. Strausz Béla. EPILOG. A barátság bizalmának soha se ad­juk oda magunkat egészen, de a gyiilöl- ségnek is szabjunk határt. Beniczkyné Bajza Lenke. A szív egyik legtisztább s legneme­sebb gyöngye az a könyv, melyet a dal fakaszt. Szentirinay Elemér. „Művész hazája széles e világ“ igy szól a költő : „ A magyar művész hazája — ..Magyarország", mondom én. Radoné Hilgermann Laura. Csak annyit akarj a mennyit mersz is, különben sohase jutsz ezélhoz. Bársony István. A milleniumkor az ezer évnek ne csak dicsőségére, hanem tanulságára is gondoljunk. Budapest, 1895. szept. 22. Beöthy Zsolt. Közgazdasági boldogulásunk alap- feltétele a magyar ipar pártolása. Kovács István. A természet — Isten képe ! S a költő, a művész, ki a természetet festi — Isten vonásait vázolja. Dr Várady Antal. Ha Thália templom papjai fontos feladatuk szerint a szép, jó és igaz példáit nyújtják, akkor maradandó szolgálatot tesznek a társadalmi nevelésnek, akkor a színház a nemzet legjobb művelője, a néperkölcs leghatalmasabb nemesitője, mely minden hazafi anyagi és erkölcsi támo­gatását megérdemli. Pécs, 1895. október 5. Az ős Mecsek tövén mi zaj kele! Örömrivalgás ez, vagy vész jele? Világverő Caesarok légiója Toroz vígan tán győztes harcz után? S önnagyságát büszkén ünnepli Róma ; — Vagy durva barbár tört reá bután, Ki rabbilincsét zúzni szét kívánja? S daczczal zug fel rá a vén Sophiana. Avagy tán uj nép jött kelet felől ? Hóditó árja e vidékre dől; S szétdult rab-országok romhalmazára Szabad hazát rak: béke otthonát' — A négy folyamköz szittya nép hazája: Péter fejére tesz Pécs koronát? S a dóm fényes királyi csarnokában Harsány öröm-hymnus zendiil vidáman? Avagy mi az, mi fölveré e neszt? Hadúr kardjával viv a szent kereszt, S Mór püspököt gyilkolja Vatha népe? Vagy hős Móré indul Mohács felé? Hol harczi zászlaját a vész letépte, — Leonidászként, hol végét leié: S nyomán az elszánt ötszáz ifjú bajnok . . . Széttört honunk; pogány igába hajlott. A «földi meny» pogány kezekre száll; A fényes dóm raktár, dervis-szerály. S amit megalkotónak századévek: — Szépet, nemest —• feldúlja a pogány. A szende Múzsák el-szétrebbenének; Sinylett szép művészet és tudomány — De im kaput Pécs most ujjongva tár; Tán hős hadával jő vitéz Makár? Ah, el sötét múlt zordon képei, Kik jöttök lelkünket kisérteni! Szebb, jobb kor ez; virul honunk vidéke, Halaszt és áldás árad szerte-szét. Karját fölöttünk tárja szende Béke, Felénk nyújtván áldást osztó kezét. Kizöldel a tündér-lakott berek, Lakói újra visszatértének. Oltárt az Urnák már elébb rakott S a Géniusznak nyit ma Pécs lakot. Melynek fényes fölszentelt csarnokában Otthont talál a vándor Thalia, Talán belül egy bűvös uj világ van; — Az uj lakót jöttünk fogadni ma: Örömrivalgás kél itt s vigalom! Vegyülj belé te is szerény dalom. Bodonyi Nándor. Van olyan nap, hogy az eső Elönt erdőt és rétet S hisszük mindig ború marad S hogy sohasem ér véget. Van pillanat, hogy szivünkben Egy seb sajogva éget, S hisszük : örök a fájdalom Hogy sohasem ér véget. S ha kiderül a napsugár S lelkűnknek jobb a kedve Feledve fájdalom, ború Örökre elfeledve. Lederer Ábrahám. Dr. Feleky Sár. r.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék