Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1895-10-05 / 238. szám

ló írók autogrammjai - ez még meg­járja; szónokoktól csak phonogrammok­­nak volna létjoguk. Dr. Löw Immánuel, szegedi főrabbi. "­ Még a szemem is érez, ha méltó tárgyon elmélyed, Fülem a szép gondolatokon is zenét vél hallani. Egyedül a szivem mondja, hogy sokat vesztett. Prielle Cornélia (Szerdahelyiné) 70. évében. Legjobb a kitartás. Korán XII. fejezet. 18. vers. Dr. Goldzieher Ignátz, egyetemi tanár. •1N Testvére lelkem. _A­z éjszakának nX/Lely rejtve véd. Olyan, magányos Olyan merengő Olyan setét. Szávay Gyula. —2'— A közélet embereinek jelleme tükör. Pillanatnyilag egy lehelet is elhomályo­síthatja, de darabokra törve is tükör ma­rad a tükör. Polónyi Géza: ---------Nem vagyok politikus, lenni nem is akarok, — de igenis voltam, va­gyok és leszek, míg e siralomvölgyén élek, igaz, egyeneslelkű kurucz, és az én néhai nagy emlékezetű uram — fejedel­memnek II. Rákóczy Ferencznek hűséges historikusa Thaly Kálmán. A műveletlen tömeg nem érti, de érzi a szépet. Küry Klára: A barátság bizalmának soha se ad­juk oda magunkat egészen, de a gyű­löl­­ségnek is szabjunk határt. Beniczkyné Bajza Lenke: A szív egyik legtisztább s legneme­sebb gyöngye az a könyv, melyet a dal fakaszt. Szentirm­ay Elemér: „Művész hazája széles e világ“ Így szól a költő : „ A magyar művész hazája . ..Magyarország", mondom én. Radoné Hilgermann Laura. Csak annyit akarj a mennyit mersz is, különben sohase jutsz ezélhez. Bársony István: A milleniumkor az ezer évnek ne csak dicsőségére, hanem tanulságára is gondoljunk. Budapest, 1895. szept. 22. Beöthy Zsolt: Közgazdasági boldogulásunk alap­­feltétele a magyar ipar pártolása. Kovács István: A természet — Isten képe ! S a költő, a művész, ki a természetet festi — Isten vonásait vázolja. Dr Várady Antal. Végzetes tévedés arra gondolni, hogy közigazgatásunknak a kinevezési rendszerre alapított rendezése nélkül bár­mibe is de különösen legvitálisabb kérdé­seink — mint a nemzeti állam biztosítása, a nemzetiségi és agrár­szoczialisztikus kérdések megoldásába eredményre való kilátással belefoghassunk. Minden óra, amit ez irányban mu­lasztottunk vagy még késünk és minden lépés a mely azt bármely indokból kés­lelteti — százszoros bű­n a nemzet ellen, melyet pótolni és menteni az utókor sohat sem fog. Tallián Béla, Békés megye főispánja. SK Művészetben szeretem az igazságot és egyszerűséget. Zemplényi Tivadar: Az üzletembernek rész jel az, ha saját házából bérházba megy. Somogyi színigazgató sajátjából bérbe megy, de ezt jó jelnek tekinthetjük,­­ mert még neki fizetünk bért. Strausz Béla: EPILOG. Ha Thália templom papjai fontos feladatuk szerint a szép, jó és igaz példáit nyújtják, akkor maradandó szolgálatot tesznek a társadalmi nevelésnek, akkor a színház a nemzet legjobb művelője, a néperkölcs leghatalmasabb nemesítője, mely minden hazafi anyagi és erkölcsi támo­gatását megérdemli. Lederer Ábrahám, Pécs, 1895. október 5. Az ős Mecsek tövén mi zaj kele! Örömrivalgás ez, vagy vész jele? Világverő Caesarok légiója Toroz vígan tán győztes harcz után? S önnagyságát büszkén ünnepli Róma . — Vagy durva barbár tört reá bután, Ki rabbilincsét zúzni szét kívánja? S daczczal zug fel rá a vén Sophiana. Avagy tán uj nép jött kelet felől ? Hóditó árja e vidékre dől; S szétdult rab-országok romhalmazára Szabad hazát rak, béke otthonát' — A négy folyamköz szittya nép hazája: Péter fejére tesz Pécs koronát? S a dóm fényes királyi csarnokában Harsány öröm-hymnus zendü­l vidáman? Avagy mi az, mi fölveré e neszt? Hadúr kardjával viv a szent kereszt, S Mór püspököt gyilkolja Vatha népe? Vagy hős Móré indul Mohács felé? Hol harczi zászlaját a vész letépte, — Leonidászként, hol végét lelé. S nyomán az elszánt ötszáz ifjú bajnok . . . Széttört honunk; pogány igába hajlott. A «földi meny» pogány kezekre száll. A fényes dóm raktár, dervis-szerály. S amit megalkotanak századévek: — Szépet, nemest —• feldúlja a pogány. A szende Múzsák el-szétrebbenének; Sinylett szép művészet és tudomány — De im kaput Pécs most ujjongva jár; Tán hős hadával jó vitéz Makár? Ah, el sötét múlt zordon képei, Kik jöttek lelkünket kisérteni! Szebb, jobb kor ez; virul honunk vidéke, Halaszt és áldás árad szerte-szét. Karját fölöttünk tárja szende Béke, Felénk nyújtván áldást osztó kezét. Kizöldel a tündér­ lakott berek, Lakói újra visszatértének. Oltárt az Urnák már elébb rakott S a Géniusznak nyit ma Pécs lakot. Melynek fényes fölszentelt csarnokában Otthont talál a vándor Thalia. Talán belül egy bűvös uj világ van. — Az uj lakót jöttünk fogadni ma: Örömrivalgás kél itt s vigalom! Vegyülj belé te is szerény dalom. Bodonyi Nándor. Van olyan nap, hogy az eső Elönt erdőt és rétet S hisszük mindig ború marad S hogy sohasem ér véget. Van pillanat, hogy szivünkben Egy seb sajogva éget, S hisszük : örök a fájdalom Hogy sohasem ér véget. S ha kiderül a napsugár S lelkünknek jobb a kedve Feledve fájdalom, ború Örökre elfeledve. Dr. Feleky Sár.­r. PÉCSI NAPLÓ.

Next