Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)
1895-10-05 / 238. szám
Mikor is voltam én először Pécsett? Pontosan nem tudom (olvasd: nem akarom) kiszámítani, de abban bizonyos vagyok, hogy van körülbelül 20 éve. Pécsnek zeneértő és intelligens közönsége a Mária-utczába járt meghallgatni, a „Szevillai borbélyt“ és a „Bűvös vadászt“, hol egy ócska inkább magtár, mint színházhoz hasonló épületben fiatal erők lankadatlan szorgalom és nemes vetélkedéssel tanulták be és adták elő nemcsak a megnevezett két dalművet, hanem utána még sok mást, u. m. Lalla Roukh, Troubadour, Mártha, Traviata, stb. és hogy hozzá nem fogtunk Wagner „Trilógiájáénak a betanulásához, csak egy hajszálon függött, mert a szorgalmas istenben boldogult Pukseh már hóna alá csapta a partitúrákat, hogy majd betanítja, mikor a zongoraterem küszöbén megállította az igazgató és szokott flegmájával azt mondta neki, hogy: „Ez talán sok is lesz, elég nagyok vagyunk mi Wagner nélkül is.“ A régi színházban egy igazgató sem tudott boldogulni. Hasztalan iparkodott jó társulat változatos műsorral és egybevágó előadással ; állandó érdeklődést nem tudott kelteni maga irányában, mert a közönség nagy része nem szívesen járt az ócska, dűlőtérben levő épületbe. Pedig akkor sem hiányoztak lelkes, a szinügy érdekét és fontosságát sem előtt tartó lelkes műbarátok, kik élükön Krasznay Mihály a szinügyi választmány érdemes elnökével mindent elkövettek, hogy Thespis targonczáját kisegítsék a megfeneklésből. Végre ki lett mondva, hogy a régi színházban már nem lehet többé előadásokat tartani és Pécs átváltozott nyári állomássá. Somogyi Károly saját költségén építtetett egy ideiglenes színkört, hol azután mindenkor jó társulat és állandó pártfogás mellett működött a várva várt és évek óta sóvárgott új színház megnyitásáig. Nem hiszem, hogy rosz próféta vagyok, midőn azt jósolom, hogy a színháznak és azzal együtt a városnak is nagy jövője lesz. A város a lefolyt húsz év alatt nagyban népesedett, magyarosodott és most már közönsége elérte a műveltség azon fokát, melyben a színházba járást nemcsak szórakozásnak tekinti, hanem életszükségletét képezi. Adja isten, hogy azok, kik ebben tényezők, állandóan szem előtt tartsák, hogy milyen fontos és magasztos ügy van kezükbe letéve! Follinus Aurél: A barátság, a szeretet és a szerelem az élet oszlopai. Sasvári Béla. Az élet küzdelmeiben nekem legtöbb vigaszt a művészet nyújtott. Dr. Angyal Armand. A Pécsi Thália templomáról soha ne hulljon le a vakolat. Szalkay Lajos, színigazgató Színészházasság. "Őrnem manapság történt ! Régen volt, tanpilbán nem is igaz volt. Boldog ifjúéi® koromban szörnyen bomoltam egy kis bogárszemű, édenhajú aranyos után, kiről csak annyit tudtam, hogy Virányi Eliza nagysága. Első találkozásunkkor, amely utolsó is volt , megvallottam neki, hogy szivem egész melegével, ifjúságom első lángjával szeretem őt, ő meg olyan elragadón, olyan kedvesen, oly édesen szavalta, hogy életének ez a legszebb hajnala, és olyan gesztussal kísérte hatásos csalogány hangjával elmondott szavait, hogy most már még inkább el voltam ragadtatva. Fájó bucsúzásunk alkalmával alig mertem nyúlni reszkető kezéhez s kértem, hadd illessem csókommal azt az iczi-piczi alabástrom kezet. „Csak a kezemet“ duzzogott a kis angyal — de én ettől is megittasodtam ! Boldogságom csak egy napig tartott. Másnap rózsaszínű s illatos levélkét kaptam tőle s az aláírás Berzsenyiné Eliz ! Mintha villám sújtott volna le előttem. Asszony — s nem mondta meg ? — Kérdőre vontam s szivem keservét egész teljében papirosra tettem s a válasz hamar jött. „Nem voltam asszony — csak egy hét óta vagyok az. Lássa — egy kocsin jöttem ide a szomszéd, városból szerelmes hősünkkel Berzsenyi Árpáddal. Meg kell neki hagyni, nagyon kedves fiú! Azért ne adja fel a reményt, első összekoccanásunk után, újra Virányi Eliz leszek — s az öné! Ez csak színészházasság!“ Nem manapság történt — régen volt, talán nem is igaz volt. Vázsonyi Mihály. PÉCSI NAPLÓ. Az egyiket most esketik.. *) Az egyiket most esketik, A másikat most temetik, Az egyiknek muzsikálnak A másiknak harangoznak Víg muzsika vígnótája Méla harang bus sírása, Azt kérdezik hegyen-völgyön Van-e szerelem a földön. A mennyasszony azt mondja, van A násznép is a mellett van. Csak az, aki most van útban Fordul meg a koporsóban. Dankó Pista. Ki csak szórakozásból keresi fel Thalia házát, hasonlít a szenteskedőhöz, ki csupán imádsággal alkalmatlankodik az Urnak. De ki a művészet e csarnokába azért lép be, hogy szivét az emberi szeretet iránt fogékonyabbá, lelkületét az örök élő igazság iránt eltántorithatlanná tegye, midőn a bűnt bűnhődve, a jó tettet érdemesítve látja, az Istennek tetsző művet teljesít — mert tökéletesedik. Dr. Molnár Jákó: Mondják : ti színház is templom. Elfogadom. Legyen tehát a művészetnek ez új temploma az a hely, ahová eljárunk áldozni a magyarságnak. Szilárdítsa meg hazaszeretetünket, midőn a múltak nagy eseményeit a költészet varázsával elénk állítja. De nyújtson kellemes szórakozást is gondjainkban. Legyen a szépnek, jónak és nemes ízlésnek terjesztője. Legyen uj tényezője az egykor virágzó, s annyi balszerencse után uj életre kelt Pécs városa nagyságának. Dr. Toldy László, Budapest székes főváros főlevéltárnoka. Hol van annyi bölcs fej, tudásról áradó Igazságkeresés utjain fáradó ? Hol annyi deli szűz, szemérmetes, zsenge Kiknek édes szava olyan lágyan Csenge ! Hol annyi nyomorult, aki örök bubán S mézben megvonult valamely odúban ! Hol a dicsők, kiknek felhőket ért fejek S oroszlánokéval versenyzett erejük ? Hideg föld, hideg kő, takarja ti mindent S csak az a boldog, itt fenn, ki jó magot hintett Porból vagyunk, s megint porrá lesz hüvelyünk S mig élünk, rettegés, bá vat jár mivelünk. Fordította: Dr. Radó Antal. A múzsának csak lakása a színház, de megélhetésére szükséges a telt ház. S ez utóbbit biztosítja Pécs műértő közönsége. Dr. Hoórné Serédi Sarolta. A tudományok mindig az igazságot keresik. — A művészet is csak akkor magasztos, ha alkotásai igazak. Basch Gyula. Legyen szép, uj színházuk a valódi szépnek oltára — az igaz művészet otthona. Thomán István. Legyen a művészet ez uj csarnoka nemzeti dal- és színművészetünk állandó otthona. Szilágyiné, Bárdossy Ilonka. A színészet csak addig színészet, ameddig ki nem rí belőle a színészet. Abonyi Gyula, a Nemzeti Színház tagja. Lehet jó dolgot írni, apró betűkkel is Strausz Adolf. Minél gazdagabb lesz országunk, annál biztosabb hazánk függetlenségének kiküzdése. Ugron Ákos, közgazdaság tudományával csak, úgy van as ember, mint az egészségével. at létesés legelső és legfőbb föltételeiről szól mind a kettő s mégis csak a kultúra felső fokain jut el az ember odáig. Hogy akár az egyiket, akár a másikat méltányolni és becsülni tudja. Dr. Kohn Dávid, o.X.Co (* Dankó Pista e legújabb költeményét eddig nem zenésítette meg. II