Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1895-10-05 / 238. szám

Mikor is voltam­ én először Pécsett­? Pontosan nem tudom (olvasd: nem aka­rom) kiszámítani, de abban bizonyos va­gyok, hogy van körülbelül 20 éve. Pécsnek zeneértő és intelligens kö­zönsége a Mária-utczába járt meghall­gatni, a „Szevillai borbélyt“ és a „Bűvös vadászt“, hol egy ócska inkább magtár, mint színházhoz hasonló épületben fiatal erők lankadatlan szorgalom és nemes ve­télkedéssel tanulták be és adták elő nem­csak a megnevezett két dalművet, hanem utána még sok mást, u. m. Lalla Roukh, Troubadour, Mártha, Traviata, stb. és hogy hozzá nem fogtunk Wagner „Triló­giájáénak a betanulásához, csak egy haj­szálon függött, mert a szorgalmas istenben boldogult Pukseh már hóna alá csapta a partitúrákat, hogy majd betanítja, mikor a zongoraterem küszöbén megállította az igazgató és szokott flegmájával azt mondta neki, hogy: „Ez talán sok is lesz, elég nagyok vagyunk mi Wagner nélkül is.“ A régi színházban egy igazgató sem tudott boldogulni. Hasztalan iparkodott jó társulat változatos műsorral és egybe­vágó előadással ; állandó érdeklődést nem tudott kelteni maga irányában, mert a kö­zönség nagy része nem szívesen járt az ócska, dűlőtérben levő épületbe. Pedig ak­kor sem hiányoztak lelkes, a szinügy ér­dekét és fontosságát sem előtt tartó lel­kes műbarátok, kik élükön Krasznay Mi­hály a szinügyi választmány érdemes el­nökével mindent elkövettek, hogy Thespis targonczáját kisegítsék a megfeneklésből. Végre ki lett mondva, hogy a régi színházban már nem lehet többé előadá­sokat tartani és Pécs átváltozott nyári ál­lomássá. Somogyi Károly saját költségén épít­tetett egy ideiglenes színkört, hol azután mindenkor jó társulat és állandó pártfo­gás mellett működött a várva várt és évek óta sóvárgott új színház megnyitásáig. Nem hiszem, hogy rosz próféta va­gyok, midőn azt jósolom, hogy a szín­háznak és azzal együtt a városnak is nagy jövője lesz. A város a lefolyt húsz év alatt nagyban népesedett, magyaroso­­dott és most már közönsége elérte a mű­veltség azon fokát, melyben a színházba járást nemcsak szórakozásnak tekinti, ha­nem életszükségletét képezi. Adja isten, hogy azok, kik ebben tényezők, állandóan szem előtt tartsák, hogy milyen fontos és magasztos ügy van kezükbe letéve! Follinus Aurél: A barátság, a szeretet és a szere­lem az élet oszlopai. Sasvári Béla. Az élet küzdelmeiben nekem legtöbb vigaszt a művészet nyújtott. Dr. Angyal Armand. A Pécsi Thália templomáról soha ne hulljon le a vakolat. Szalkay Lajos, színigazgató Színészházasság. "Őrnem manapság történt ! Régen volt, ta­­npil­bán nem is igaz volt. Boldog ifjú­éi® koromban szörnyen bomoltam egy kis bogárszemű­, édenhajú aranyos után, kiről csak annyit tudtam, hogy Virányi Eliz­a nagysága. Első találkozásunkkor, amely utolsó is volt , megvallottam neki, hogy szivem egész melegével, ifjúságom első lángjával szeretem őt, ő meg olyan elragadón, olyan kedvesen, oly édesen szavalta, hogy életének ez a legszebb haj­nala, és olyan gesztussal kísérte hatásos csalogány hangjával elmondott szavait, hogy most már még inkább el voltam ra­gadtatva. Fájó bucsúzásunk alkalmával alig mertem nyúlni reszkető kezéhez s kértem, hadd illessem csókommal azt az iczi-piczi alabástrom kezet. „Csak a keze­met“ duzzogott a kis angyal — de én ettől is megittasodtam ! Boldogságom csak egy napig tartott. Másnap rózsaszínű s illatos levélkét kap­tam tőle s az aláírás Berzsenyiné Eliz ! Mintha villám sújtott volna le előt­tem. Asszony — s nem mondta meg ? — Kérdőre vontam s szivem keservét egész teljében papirosra tettem s a válasz ha­mar jött. „Nem voltam asszony — csak egy hét óta vagyok az. Lássa — egy kocsin jöttem ide a szomszéd, városból szerelmes hősünkkel Berzsenyi Árpáddal. Meg kell neki hagyni, nagyon kedves fiú! Azért ne adja fel a reményt, első összekoc­c­a­­násunk után, újra Virányi Eliz leszek — s az öné! Ez csak színészházasság!“ Nem manapság történt — régen volt, talán nem is igaz volt. Vázsonyi Mihály. PÉC­S­I NAPLÓ. Az egyiket most esketik.. *) Az egyiket most esketik, A másikat most temetik, Az egyiknek muzsikálnak A másiknak harangoznak Víg muzsika víg­nótája Méla harang bus sírása, Azt kérdezik hegyen-völgyön Van-e szerelem a földön. A mennyasszony azt mondja, van A násznép is a mellett van. Csak az, aki most van útban Fordul meg a koporsóban. Dankó Pista. Ki csak szórakozásból keresi fel Thalia házát, hasonlít a szenteskedőhöz, ki csupán imádsággal alkalmatlankodik az Urnak. De ki a művészet e csarnokába azért lép be, hogy szivét az emberi sze­retet iránt fogékonyabbá, lelkületét az örök élő igazság iránt eltántorithatlanná tegye, midőn a bűnt bűnhődve, a jó tettet érdemesítve látja, az Istennek tetsző művet teljesít — mert tökéletesedik. Dr. Molnár Jákó: Mondják : ti színház is templom. El­fogadom. Legyen tehát a művészetnek ez új temploma az a hely, a­hová eljárunk áldozni a magyarságnak. Szilárdítsa meg hazaszeretetünket, midőn a múltak nagy eseményeit a költészet varázsával elénk állítja. De nyújtson kellemes szórakozást is gondjainkban. Legyen a szépnek, jónak és nemes ízlésnek terjesztője. Legyen uj tényezője az egykor virágzó, s annyi bal­­szerencse után uj életre kelt Pécs városa nagyságának. Dr. Toldy László, Budapest székes főváros főlevéltárnoka. Hol van annyi bölcs fej, tudásról áradó Igazság­keresés utjain fáradó ? Hol annyi deli szűz, szemérmetes, zsenge Kiknek édes szava olyan lágyan Csenge ! Hol annyi nyomorult, aki örök bubán S mézben megvonult valamely odúban ! Hol a dicsők, kiknek felhőket ért fejek S oroszlánokéval versenyzett erejük ? Hideg föld, hideg kő, takarja ti mindent S csak az a boldog, itt fenn, ki jó magot hintett Porból vagyunk, s megint porrá lesz hüvelyünk S mig élünk, rettegés, bá vat jár mivelü­nk. Fordította: Dr. Radó Antal. A múzsának csak lakása a színház, de megélhetésére szükséges a telt ház. S ez utóbbit biztosítja Pécs műértő közön­sége. Dr. Hoórné Serédi Sarolta. A tudományok mindig az igazságot keresik. — A művészet is csak akkor ma­gasztos, ha alkotásai igazak. Basch Gyula. Legyen szép, uj színházuk a valódi szépnek oltára — az igaz művészet otthona. Thomán István. Legyen a művészet ez uj csarnoka nemzeti dal- és színművészetünk állandó otthona. Szilágyiné, Bárdossy Ilonka. A színészet csak addig színészet, a­meddig ki nem rí belőle a­­ színészet. Abonyi Gyula, a Nemzeti Színház tagja. Lehet jó dolgot írni, apró betűkkel is Strausz Adolf. Minél gazdagabb lesz országunk, annál biztosabb hazánk függetlenségének kiküzdése. Ugron Ákos, közgazdaság tudományával csak, úgy van as ember, mint az egész­ségével. a­t létesés legelső és legfőbb föltételeiről szól mind a kettő s mégis csak a kultúra felső fokain jut el az ember odáig. Hogy akár az egyiket, akár a másikat méltányolni és becsülni tudja. Dr. Kohn Dávid, o.X.Co (* Dankó Pista e legújabb költeményét eddig nem zenésítette meg. II

Next