Pécsi Napló, 1895. december (4. évfolyam, 286-310. szám)
1895-12-03 / 288. szám (287. szám)
1ST e fgyed 1 óvfdy «■ kuály ikán iRotk* r| ttSU»t4ila Un. ffUtlOT IO. SMéttvsitl: Bt!Wv*fcO« i. Mám mailt árai k&ayvayosuUjftMD. KI ár At* *'* aitxta.PÉCSI NAPLÓ (PÉCSI ÚJSÁG) POLITIKAI ISTAIPIX^AJ3. Pécs, 1895. Kedd, deczember 3. 288. (914.) szám. BUfiwlM árak Eéu érr* , U firt rí’ érr« ■ i | fi Negyed é.r* 8 „ Egy hóm . 1 „ E|yu uáa tn B kr. Egyes »árnak kaphatók minden lapelámsitónál. A függetlenségiek egyesülése. Pécs, deci, 2. Ha a 48-as és függetlenségi pártok egyeztető bizottságainak nagy megerőltetéssel létrejött egyezség-szövege valóban elfogadtatik a párttagok összessége által és a mi különben ma reggel beérkezett értesülésünk szerint kevés valószínűséggel bír, ha az egyesülés csakugyan az lesz és nem csupán időleges szövetség, vagy a mi fő, ha az együttműködés igazán elvi alapon gyökerezve őszinte is, úgy tagadhatatlan, hogy a szélsők ezen egyesülése és programmszerű újjászervezése nagy horderejű politikai esemény, mely minden irányban, az öszszes pártok állására úgy, mint a vidéki pártalakulásokra, a közjogi viszonyokra és a kormány jövendő programmjára egyaránt nagy befolyással leend, különösen pedig a konzervatív irányzat és a néppárti agitácziók terjedésének megakadályozásával az egész politikai helyzet megváltoztatását idézheti elő. Elfogadva tényként az egyesülést, mely egy két tag kiválásával is elég impozáns párt tömörítését jelenti, mi — félretéve most az egyesülés őszintesége és a hazafias együttműködés állandósága iránti minden kételyt — csak örülni tudunk a szélsők egyesülésének s azt magyarságunk önérzetének elégedettségével köszöntjük. Kétségtelen ugyanis, hogy az utóbbi ellenzéki állapotok zavart viszonyainál fogva nemhogy a politikai hivatás kötelességeinek megfeleltek volna, de minden tekintetben veszedelmessé kezdettek válni a szabadelvű irányzatra s a parlamenti helyzetre. Erkölcstelennek és egészségtelennek, politikailag indokolatlannak tetszett mindenki előtt, hogy a klerikális elemek és a revízió hívei, a dissidensek és a nemzetiek egy kalap alatt működjenek a parlamentben és a választásoknál a 48-as és függetlenségi párt egy részének, s ekként elősegíthessék a katholikus néppárt résítése, viszont ugyancsak visszatetsző volt az, hogy a 67-iki kiegyezés ellenesei kényteleníttessenek tisztán egyes kérdések szabadelvű irányzata miatt a kormánypárttak együttes működésre. Az egyesülés a mai ellenzékicangnak véget vetene. A szabadelvű irányzat az egyesüléssel erőben növekedett, a retrogad elemek visszaszoríttattak. Viszont a 67-es alapon állók szolidaritására most már a kilátás biztosabb, mert a függetlenségiek tömör pártjával szemben sem a duzzogásnak, sem az érzékenykedésnek helye nincs, s a közigazgatás államosításának kérdése egyrészt, másrészt a közjogi helyzet megvédése egyáltalán meg fogják követelni egy radikális és tömör ellenzékkel szemben a 67 es alapon állók fegyverbarátságát, sőt mi több egyesülését. A szélsők egyesülésével tehát fontos eseményeknek nézhetünk elő, a hatást már legközelebb tapasztalni fogjuk. Ha az egyesülés azonban létre nem jön, minek valószínűsége most már előtérbe lépett, mikor apodictice kimondani akarják, hogy a kormányt az ellenzéknek, még az ellenzék legvitálisabb programja pontjainak megvalósítása körül sem szabad támogatni, akkor az Ugron-frakció győzedelmeskedett újólag az ellenzéki pártok szabadelvűen gondolkozó tagjai fölött és Ugron és legközelebbi hívei maholnap kénytelenek lesznek a néppárt programmját magukévá tenni. Viszás lenne ezen új helyzet minden körülmény között és ellenkezik az Kossuth Lajos elveivel, ki azt mondotta egyik utolsó nyilatkozatában, hogy a jót, a haza boldogítására célzó törvényeket még az ördögtől is el kell fogadni, pedig azt még az ellenzék sem mondhatja, vagy mondotta, hogy a szabadelvű kormány még az ördögnél is rosszabb volna. Így hát még ma sem tudhatjuk, létrejön-e az egyesülés vagy nem, de attól tartani lehet, hogy létrejötte esetén sincs annak tartósságra kilátása. A néppárt szelleme kisért az ellenzéki pártok egyik árnyalata fölött és míg ezen kisértetet el nem üldözi magától az ellenzék, addig tartós belbékére nincs kilátása. És éppen az válik becsületére ennek a kiállításnak, hogy még az Ítélő, a hidegen gondolkodó úgy is kénytelen megvallani, hogy nem talált ezen a tárlaton olyant, amibe beleköthetne, s kicsinyíthetné akár a czélját, akár a kivitelét a kiállításnak. Mert szokás, közhasználatban levő tendenczia az : mindent kifogásolni, mindent kicsinyíteni, amit aszszony ész kigondolt és asszonykéz műveit. Ennek a kiállításnak a jótékony czélon kívül — melynek csak a jövedelmét szánták — egyéb czéljai is vannak. Elvégre a jótékonyság gyakorlása nélkül is lehetett volna rendezni, csupán és egyedül azon más czélok elérése végett is, melyeket én e kiállítással máris elérnek látok. Ilyen kiállítások állandósítása se lenne a fölösleges dolog, sőt bizonyos kulturális hatásáért kívánatosnak ismerem el. Igaz, hogy sem a kiállítók valamennyije, de még a rendezőknek se mindannyija, alig gondolt e czélra, de gondolt rá — látom a mű kivitelében, hogy gondolt rá — a kiállítás kieszelője, tervezője , e tervnek végrehajtója, Sávér Kálmánná, ez a nagyműveltségű úrasszony, akinek a kiállítás körül kifejtett működése egész irányán végig vonulnak azok a szálak, melyeknek a végét bizonyos kultur-czélok jelző rúdjához látunk odakötve. ő gondolt e czélokra s ez elég. Elég főleg arra, hogy a kiállítás ne legyen sikertelen, mert nem czéltalan. Ebben a czéltudatosságban rejlik becse és sikere a kiállításnak, mert mindenki — még a laikus is — tanul ebből a sok asszonyi kézimunkából. Hát még a hozzá értő, a hozzá érteni kívánó, a tanulni vágyó, akinek akár időtöltésből és kedvtelésből ambíczióját képezi a szép kézimunka, akár akinek kenyérkeresetből egyenesen szüksége is van mindazokra, amiket itt eltanulhat. Az általános szemlélés ízlést fejleszt és finomít. Mennyi színérzék van például itt együtt szemlélhetővé téve! Az együvé tartozó színek barátságát a laikus szem is megismeri, de a látszólag ellenséges viszonyban levő színek tapintatos, szellemes összeházasítása, mely a laikus szem előtt lehetetlennek látszott, az itt ezer féle változatban mint megoldott probléma áll példaként. S van e munkákban rengeteg sok rajzművészet, mely amellett, hogy mintát nyújt a vonalak harmonikus csoportosításához, rendkívül fejleszti és táplálja a fantáziát. Elvégre is nem minden készül divatlap után, sőt a divatlap is ennek a fantáziának a szüleménye, mely az örök, a kifogyhatatlan ujat keresi vagy legalább is variálja a meglévőt. A legtöbb asszony a divatlapból csak az eszmét böngészi ki, a vázat, sőt legtöbbször még azt is előbb átalakítja ugyancsak a fantáziája segélyül hívásával s aztán a maga művész ízlésével dolgozza ki a divatmintából teljesen elütő, amazt legtöbbször fölül is múló női divatczikknek. A művészi érzék fejlesztésén kívül a praktikus érzék fölkeltésére is jó ez . Gyöngéd kezek munkája. — A női kézimunka-kiállításról. — Pécs, dec. 2. Vegyes érzések támadnak a mindeneket filozofálva nézőben, mikor a mi nőegyesületünk regise alatt, ennek otthonában rendezett kiállítást végig járta. Az egyik pillanatban úgy véli, hogy a szeme megcsalta, félrevezette az ítélőképességét ; a másikban már azt veszi észre, hogy a bonczoló elme elnyomta az elkápráztatott látóidegeket s végét vetette a bűvöletnek, mely eleinte megzsibbasztotta minden más érzékét.