Pécsi Napló, 1895. december (4. évfolyam, 286-310. szám)

1895-12-03 / 288. szám (287. szám)

1ST e fg­yed 1 óvfd­y «■ kuály ikán iRotk* r| ttSU»t4ila Un. ffUtlOT IO­. SMéttvsitl: Bt!Wv*fcO« i. Mám mailt árai­ k&ayvayosuUjftMD. KI ár At* *'* aitxta.PÉCSI NAPLÓ (PÉCSI ÚJSÁG) POLITIKAI ISTAIPIX^AJ3. Pécs, 1895. Kedd, deczember 3. 288. (914.) szám. BUfiwlM árak E­éu érr* , U firt rí’ érr« ■ i | fi Negyed é.r* 8 „ Egy hóm . 1 „ E|yu uáa tn B kr. Egyes »árnak kaphatók minden lapelámsitónál. A függetlenségiek egyesülése. Pécs, deci, 2. Ha a 48-as és fü­ggetlenségi pár­tok egyeztető bizottságainak nagy meg­erőltetéssel létrejött egyezség-szövege valóban elfogadtatik a párttagok összes­sége által és a mi kü­lönben ma reg­gel beérkezett értesülésü­nk szerint ke­vés valószínű­séggel bír, ha az egyesülés csakugyan az lesz és nem csupán időleges szövetség, vagy a mi fő, ha az együttműködés igazán elvi alapon gyökerezve őszinte is, úgy tagadhatatlan, hogy a szélsők ezen egyesülése és programmszerű újjászer­vezése nagy horderejű politikai ese­mény, mely minden irányban, az ösz­­szes pártok állására úgy, mint a vidéki pártalakulásokra, a közjogi viszonyokra és a kormány jövendő programmjára egyaránt nagy befolyással leend, külö­nösen pedig a konzervatív irányzat és a néppárti agitácziók terjedésének megakadályozásával az egész politikai helyzet megváltoztatását idézheti elő. Elfogadva tényként az egyesülést, mely egy két tag kiválásával is elég impozáns párt tömörítését jelenti, mi — félretéve most az egyesülés őszinte­sége és a hazafias együttműködés ál­landósága iránti minden kételyt — csak örülni tudunk a szélsők egyesü­lésének s azt magyarságunk önérzeté­nek elégedettségével köszöntjük. Kétségtelen ugyanis, hogy az utóbbi ellenzéki állapotok zavart vi­szonyainál fogva nemhogy a politikai hivatás kötelességeinek megfeleltek volna, de minden tekintetben veszedelmessé kezdettek válni a szabadelvű irányzatra s a parlamenti helyzetre. Erkölcstelen­nek és egészségtelennek, politikailag indokolatlannak tetszett mindenki előtt, hogy a klerikális elemek és a revízió hívei, a dissidensek és a nemzetiek egy kalap alatt működjenek a parlament­ben és a választásoknál a 48-as és függetlenségi párt egy részének, s ekként elősegíthessék a katholikus néppárt ré­­sítése, viszont ugyancsak visszatetsző volt az, hogy a 67-iki kiegyezés el­lenesei kényteleníttessenek tisztán egyes kérdések szabadelvű irányzata miatt a kormánypárttak­ együttes működésre.­­ Az egyesülés a mai ellenzéki­­c­angnak véget vetene. A szabadelvű irányzat az egyesüléssel erőben növe­kedett, a retrogad elemek visszaszorít­tattak. Viszont a 67-es alapon állók szolidaritására most már a kilátás biz­tosabb, mert a függetlenségiek tömör pártjával szemben sem a duzzogásnak, sem az érzékenykedésnek helye nincs, s a közigazgatás államosításának kér­dése egyrészt, másrészt a közjogi hely­zet megvédése egy­általán meg fogják követelni egy radikális és tömör ellen­zékkel szemben a 67 es alapon állók fegyverbarátságát, sőt mi több egyesü­lését. A szélsők egyesülésével tehát fon­­tos eseményeknek nézhetünk elő, a ha­tást már legközelebb tapasztalni fogjuk. Ha az egyesülés azonban létre nem jön, minek valószínűsége most már elő­térbe lépett, mikor apodictice kimon­dani akarják, hogy a kormányt az el­lenzéknek, még az ellenzék legvitálisabb programja pontjainak megvalósítása kö­rül sem szabad támogatni, akkor az Ugron-frakc­ió győzedelmeskedett újó­lag az ellenzéki pártok szabadelvűen gondolkozó tagjai fölött és Ugron és legközelebbi hívei ma­holnap kénytele­nek lesznek a néppárt programmját magukévá tenni. Viszás lenne ezen új helyzet minden körülmény között és ellenkezik az Kossuth Lajos elveivel, ki azt mondotta egyik utolsó nyilatko­zatában, hogy a jót, a haza boldogítá­­sára c­élzó törvényeket még az ördög­től is el kell fogadni, pedig azt még az ellenzék sem mondhatja, vagy mon­dotta, hogy a szabadelvű kormány még az ördögnél is rosszabb volna. Így hát még ma sem tudhatjuk, létrejön-e az egyesülés vagy nem, de attól tartani lehet, hogy létrejötte esetén sincs an­nak tartósságra kilátása. A néppárt szelleme kisért az ellenzéki pártok egyik árnyalata fölött és míg ezen ki­­sértetet el nem üldözi magától az ellen­zék, addig tartós belbékére nincs kilátása. És éppen az válik becsületére en­nek a kiállításnak, hogy még az Ítélő, a hidegen gondolkodó úgy is kénytelen megvallani, hogy nem talált ezen a tár­laton olyant, amibe beleköthetne, s kicsi­nyíthetné akár a czélját, akár a kivitelét a kiállításnak. Mert szokás, közhaszná­latban levő tendenczia az : mindent kifo­gásolni, mindent kicsinyíteni, amit asz­­szony­ ész kigondolt és asszonykéz műveit. Ennek a kiállításnak a jótékony czé­­lon kívül — melynek csak a jövedelmét szánták — egyéb czéljai is vannak. El­végre a jótékonyság gyakorlása nélkül­ is lehetett volna rendezni, csupán és egye­dül azon más czélok elérése végett is, melyeket én e kiállítással máris elér­nek látok. Ilyen kiállítások állandósítása se lenne a fölösleges dolog, sőt bizonyos kulturális hatásáért kívánatosnak isme­rem el. Igaz, hogy sem a kiállítók vala­mennyije, de még a rendezőknek se mind­­annyija, alig gondolt e czélra, de gon­dolt rá — látom a mű kivitelében, hogy gondolt rá — a kiállítás kieszelője, ter­vezője , e tervnek végrehajtója, Sávér Kál­mánná, ez a nagyműveltségű úrasszony, akinek a kiállítás körül kifejtett műkö­dése egész irányán végig vonulnak azok a szálak, melyeknek a végét bizonyos kultur-czélok jelző rúdjához látunk oda­kötve. ő gondolt e czélokra s ez elég. Elég főleg arra, hogy a kiállítás ne le­gyen sikertelen, mert nem czéltalan. Eb­ben a czéltudatosságban rejlik becse és sikere a kiállításnak, mert mindenki — még a laikus is — tanul ebből a sok asszonyi kézimunkából. Hát még a hozzá értő, a hozzá érteni kívánó, a tanulni vágyó, akinek akár időtöltésből és kedv­telésből ambíczióját képezi a szép kézi­munka, akár akinek kenyérkeresetből egyenesen szüksége is van mindazokra, amiket itt eltanulhat. Az általános szemlélés ízlést fejleszt és finomít. Mennyi színérzék van például itt együtt szemlélhetővé téve! Az együvé tartozó színek barátságát a laikus szem is megismeri, de a látszólag ellenséges viszonyban levő színek tapintatos, szel­lemes összeházasítása, mely a laikus szem előtt lehetetlennek látszott, az itt ezer féle változatban mint megoldott probléma áll példaként. S van e munkákban renge­teg sok raj­zművészet, mely amellett, hogy mintát nyújt a vonalak harmonikus cso­portosításához, rendkívül fejleszti és táp­lálja a fantáziát. Elvégre is nem minden készül divatlap után, sőt a divatlap is en­nek a fantáziának a szüleménye, mely az örök, a kifogyhatatlan ujat keresi vagy legalább is variálja a meglévőt. A leg­több asszony a divatlapból csak az esz­mét böngészi ki, a vázat, sőt legtöbbször még azt is előbb átalakítja ugyancsak a fantáziája segélyül hívásával s aztán a maga művész ízlésével dolgozza ki a di­vatmintából teljesen elütő, amazt legtöbb­ször fölül is múló női divatczikknek. A művészi érzék fejlesztésén kívül a praktikus érzék fölkeltésére is jó ez . Gyöngéd kezek munkája. — A női kézimunka-kiállításról. — Pécs, dec­. 2. Vegyes érzések támadnak a minde­neket filozofálva nézőben, mikor a mi nő­egyesületünk regise alatt, ennek otthoná­ban rendezett kiállítást végig járta. Az egyik pillanatban úgy véli, hogy a szeme megcsalta, félrevezette az ítélőképessé­gét ; a másikban már azt veszi észre, hogy a bonczoló elme elnyomta az elkáp­ráztatott látóidegeket s végét vetette a bűvöletnek, mely eleinte megzsibbasztotta minden más érzékét.

Next