Pécsi Napló, 1895. december (4. évfolyam, 286-310. szám)
1895-12-25 / 307. szám
1895. deczember 25 . Pécsi Napló a nulásakor az őszinte elismerés adóját, úgy Sey László, Baranyavármegye árvaszékének nemesszivüs munkásságban utolérhetetlen elnöke, Antal Pál, a baranyavári járás erélyes és kitűnő főszolgabirája, valamint Forray Iván, a pécsi járás tapintatos és szerencséskezü főszolgabirája méltán megérdemlik, mert nevök a törvényhatóságok tisztikarának mindenkor díszére vált s a vármegye közönségének hálás emlékkeretében sokáig, nagyon sokáig élni fog. Ezek után azt hiszszük, szivesen veszik olvasóink, ha a nyugalomba vonult három derék férfiú életrajzát rövid pár vonásban itt bemutatjuk. Sey László született Pécsváradon, 1824. szeptember hó 26-án. Atyja Szy József a mohácsi járás főbírája volt, anyja pedig Répás Francziska, Répás Leopold községi kerületi táblabiró leánya. Római katholikus. Tanulmányait Pécsett végezte, azután fölutazott Budapestre jurátusnak. 1845. julius havában tb. megyei aljegyző lett. Ugyanez év junius havában ügyvédi diplomát nyert. 1848-ban a februári tisztujitáskor megválasztották a mohácsi járásba esküdtnek. Még ez évben Hegyhátra került szolgabirói minőségben. 1849-ben Mohácsra tették át, mozgalmas nagy napok alatt a közigazgatási teendők minden idejét igénybe vették s túlfeszített erővel kellett munkálkodnia.Álandóan nap-nap után 100 kocsi állt rendelkezésére, a katonaság élelmiszereiről, ellátásáról kellett gondoskodnia. Amikor az osztrákok Baárit fölgyujtották, az első segélyt Sey László nyújtotta a leégetteknek. 1850. február 1én Auguszt kerületi főispán által segéd hitveséhez, — mégis vannak a Bábinak eszméi! És ezzel ismét szétoszlatta a gyülekező haragos felhőket. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy a Bábi hazudott. Ez már jellembe vágó dolog. A házmester kis leányát ugyanis a Bábi megrúgta. Ez nem nem volt illedelmes cselekedet, sőt határozottan durva is, büntetendő. A mama már előre diadalmaskodott azon, hogy most az egyszer Bábi ki nem kerüli az apai büntetést, — és megtartotta az ő államügyészi, rettentően szigorú beszédjét. — Bábi, hogy merted megrúgni Juliskát ? — Nem rúgtam meg, — feleli Bábi csöndes, de láthatólag kemény daczczal— No fiam, a gyerek nem hazudik, — szól nejéhez az apa, — hát minek fogtok rá ilyesmit. — Nem fogjuk rá, — feleli az aszszony, — hisz a Zsuzsi látta ! — Bábi, megrugtad a Julist, igen vagy nem ? — Nem ! — feleli konokul a gyermek és sötéten néz maga elé. — Bábi ne hazudj, mondd meg az igazat! — szól az apa. Bandi hozzá sompolyog az ő kis huhoz s figyelmezteti: — tábikám, az igazi „férfi“ mindig igazat mond. Bábi csak eltolja őt magától a könyökével és hallgat. — No, akkor behívom a Zsuzsit, ha nem felelsz igazán. Megrugtad a Julist, igen vagy nem ? — I . . . igen, — nyögi Bábi kinon megadással, szolgabiróvá nevezteti ki Nyáridra, ezinem azonban csakhamar visszakerült ismét Mohácsra. 1852-ben, a provizórium alatt, Hauer kormánybiztos által Veszprémmegyébe a devecseri járás főbirájává neveztetett ki. 1854-ben bekövetkezett a definitivum ; ekkor ugyan itt cs. kir. szolgabiró lett. 1860-ban Pécsre jött s mint megyei törvényszéki előadó foglalt el állást. 1861. deczember havában a mohácsi járás főbirájává neveztetett ki Szalay Nikodém kir. biztos által, ki a derék, ügyekvő és minden tekintetben megbízható férfiút igen szerette, becsülte. E tisztét 1863-ik évmárczius haváig viselte. Ekkor ugyancsak Szalay által másod alispánná s törvényszéki elnökké neveztetett ki. 1866-tól 1871-ig nem viselt hivatalt. 1871. év január havában megtartott megyei tisztujitás alkalmával megválasztották árvaszéki ülnökké. Mikor az árvaszék különvált a törvényszéktől, Szily Jánossal körülbelül 4 ezer ügydarabot vett át —■ 1300 darab hátralékkal. 1878-ban az árvatárak összesítésekor egy milló hétszázezer forint követelést vett át a vármegye, melyből nyolczszázezer forint kétes követelés volt. Az árvatárak rendezése, a lehető legkomplikáltabb ügyek lebonyolítása, mind, Sey vállaira nehezedtek. Ma már a még teljesen rendezetlen összeg alig tesz ki 4 ezer forintot. Ezzel a nagy és nehéz munkával kiváló érdemet szerzett magának. Szorgalmát, munkásságát mindenkor elismerés illette. 1890 ben a vármegye közönsége, hogy kifejezze iránta őszinte bizalmát, árvaszéki elnökké választotta s e minőségében meg is maradt az idei restauráczióig. Csatt ! Ez a „csatt“ egy picziny pofon volt, amit bizony a szegény kis Bábi kapott az apjától. — Most takarodj a sarokba, nem szeretlek — szól az apa szörnyű szigorú hangon. A mamának lett igaza. — Nos, ugye, hogy rossz egy kölyök ez a Bábi? — szól diadalmaskodva, de keserűen. — Rugdos, mint egy csikó és hazudik! — Azért nem rossz. Sőt ellenkezőleg. Van benne vér, azért rugdos. És mert esze van, azért letagadja, ami hibát elkövetett. Mert tudja, hogy kikap ha bevallja, sokkal okosabbnak tartja a tagadást. Édes fiam, ezer megl ezer ember él abból, hogy folyton azt tartja szem előtt, „tagadni.“ Bábinak is kezd meglenni ez a bölcsessége. Eleven és gondolkozó — ennyi az egész. — Akkor hát kár volt megverni szegénykét, inkább meg kellet volna jutalmazni ! — szól gúnyosan a feleség. — Azért kellett volna megverni, — szól közbe a Bözse, — mert nem tud hazudni ! Majd megtanulja az iskolában! — Meg a társaságban, — szól az apa. — De a csatában nincs hazugság, ugy- e, papám ? — szól Bandi és úgy megvillogtat egy kis bádogkardot, mint valami Kinizsi. Bábi ezalatt lassan kint abba hagyta a bőgést. Megtalálta a sarokban Bandinak egy kis lovát, — annak bontogatta a hasát, hogy megnézze, mi van belül. Adorján Sándor: Kitűnő családapa volt, nejével Horváth Antóniával a legboldogabb családi életet élte. Gyermekei közül Riza leánya, Aidinger János polgármester első neje volt. Két leánya ma is életben van: Oktávia, Feszti Kajmár századosné és Leopoldina. Kirchner Hermann honvéd őrnagyné. A hivatalos működésen és a családi élet kötelmein kívül, társadalmi téren is buzgólkodott s még öreg napjaiban is örök ifjú agititással vett részt mindenben. Igen tiszteletre méltó derék és érdemes tagja volt megyei közéletünknek s társadalmunknak; méltán megilleti az őszinte elismerés. Antal Pál született 1830-ban Pécsett; tanulmányait is itt végezte be. 1848-ban, a mikor a szabadságharcz harsonái megszólaltak s talpra állt a nemzet, hogy a szent szabadság kivivásában részt vegyen, Antal Pál, mint tizennyolcz éves ifjú szintén fegyvert ragadott s küzdött a hazáért. A világosi fegyverletételnél, mint horvát hadnagy volt jelen. 1850 ben a szentlőrinczi járásban földadó becslési ügyvezető volt, majd a siklósi járásban kataszteri becslőbiztos segéd. A földadó becslési munkálatok befejezésével előbb megyei bijnokká, majd 1854-ben megyei írnokká neveztetett ki. 1855-től 1861-ig Szalántán, mint körjegyző működött. 1861. márczius havában megyei telekkönyvi lajstromozó lett s ugyan ez év szeptember havában II. és deczember havában I. al-telekbiróvá neveztetett ki. Fölebbvalóinak mindenkor legnagyobb elismerését birta. 1862-ik év május havában a vármegye II. aljegyzője lett, 1864-ben pedig az I. aljegyzői állást nyerte el. 1870-ben megszerezte az ügyvédi oklevelet. Ugyanez év november havában törvényszéki ülnökké választották. 1871-ben — a bírói berendezés alkalmával kir. törvényszéki bíróvá nevezték ki. Ugyan ez évben a vármegye megválasztotta a siklósi járás főbirájává, mely minőségben 1889-ik év végéig megmaradt. Ettől kezdve az idei tisztújitásig a baranyaván járás főszolgabirája volt. A 80-as évek elején ellenségei támadtak s meghurczolták ; a vizsgálat azonban kiderítette, hogy szó se férhet hivatalos működéséhez. A közpályán több ízben elismerést és kitüntetést nyert. 1873-ban a földművelési, ipar- és kereskedelmi miniszter az 1872/73. évi marhavész elfojtása körül kifejtett eredményes tevékenységéért elismeréssel illette s megköszönte buzgalmát. 1877-ben a pénzügyminiszter tüntette ki elismerésével, mert a közadók behajtása terén szerzett érdemeket. 1881-ban a közigazgatási bizottság mondott neki köszönetet a tanügy érdekében kifejtett tevékenységéért. 1893-ik év őszén járása területén lefolyt fejedelmi vadászatok alkalmával tanúsított helyes eljárása és a rend fentartása czéljából kibocsátott intézkedéseinek legmagasabb elismeréséül a német császár a porosz koronarend III. osztályú keresztjével tüntette ki. Forray Iván született 1830-ban Pécsváradon, hol atyja az alapítványi uradalom királyi erdőmestere volt. Tanulmányait a pécsi cziszterczita rend gim- 3