Pécsi Napló, 1895. december (4. évfolyam, 286-310. szám)

1895-12-31 / 310. szám

1195. december 31. , Pécsi Napló, hogy a lovakat visszatartva, a gyeplők azonban hirtelen elszakadtak. A lovak erre féktelenül neki­iramodtak az útnak. A kocsi ropogva, recsegve gördült odább. Néhány percz múlva a kerekek meglazul­tak, a bérkocsi egyes részei szét kezdtek leválni és segítség nem érkezett sehonnan. A földbirtokos halálos félelemtől gyötörve kiugrott a kocsiból, a következő pillanat­ban legurult a bakról a bérkocsis maga is. Mikor az odasietők felszedték őket, konstatálták, hogy a földbirtokos sérülé­sei nem életveszélyesek, a bérkocsis azon­ban szörnyet halt. A lovakat és a kocsi romjait csak 24 óra múlva kapták meg. Megszökött tolvaj. Budapest, decz. 29. (Ered. táv.) A lókapnanyi hivatalhoz távirat érkezett, mely szerint egy Rosenfeld zobrahám nevű nagy-czigándi (Zempléni Jr.) szüle­­in 21 éves izr. vallásu, nőtlen dijnok, kit Debreczenből a miskolczi rendőrkapitány­sághoz kellett volna tolonczolni, megszö­kött Satoralja-Ujhelyen. Valószínű, hogy Budapest fele vette útját. A román ligáról. Bukarest, decz. 29. (Saját. tud. táv.) Sturaza miniszterelnök határozott szándéka az, hogy a román liga elnökét, Vasil Urechiat a szenátusba választassa. Vasil Urechiának azonban erre vajmi ke­vés kiatása van. A ligára nézve külön­ben is már elmúltak az aranjuezi napok. A német kanc­ellár Bécsben. Bécs, decz. 20. (Ered. táv.) Ő fel­sége ma délelőtt 11 órakor Hohenlohe herczeg birodalmi kanczellár külön ki­hallgatáson fogadta, mely körülbelül egy­­­óra hosszat tartott. A Hofburgból a kan­­kanczellár az U­ugarten palotába hajtatott a hol nejével Hohenlohe főudvarmester­­nél reggelizett. 3/4 2 órakor ő felsége Hohenlohe kanczellár szállására hajtatott, hogy a herczegi párt meglátogassa, azon­ban Hohenlohe herczeg és neje nem vol­tak otthon, mire ő fensége névjegyét hagyta hátra. Két órakor Hohenlohe visszatért szállására és Eulenburg gróf német nagykövetet fogadta,­­ a­ki fél óiát időzött nála. Később a kanczel­­lár Goluchovszki külügyminiszter láto­gatásat fogadta. 6 órakor ő felségénél advan­coed volt, melyen Hohenlohe kanczellar, Gufenburg nagykövet, Lich­­tovszky gróf követségi tanácsos, Schön­­burg herczeg követségi titkár, Goluchovszky miügyminiszter, Baden miniszterelnök, az udvari méltóságok, Kálnoky gróf, Ahren­­hai baro bukaresti osztrák-magyar követ s Hohenlohe hgon és Gottfried hercze­­gek voltak jelen. Hohenlohe kanczellár ő elsége jobbján, Kulenburg nagykövet pe­­rg balján ült. Az olaszok Afrikában. Róma, decz. 29. (Ered. táv.) A Steiam-ügynökség" jelenti Massanuhból iás kelettel. A „Szent-Gothar“ postahajó ia csapatokkal ide érkezett. Ras Makon­­en követei Barátién tábornoknak levelet adtak, a­melyben Ras Makonnen kijelenti, agy a csatára egybegyűjtött ras­okat nem ípes többé leken tartani. A legutóbbi­­ek szerint Makale körül említésre méltó rem­ények nem történtek. Kassala parancs­ba táviratilag jelenti, hogy a dervisek , olasz, csapatok támadásától tartván, omat-tól El­l­askez-ig élénk őrszolgálatot rtanak fenn. Forrongó Törökország, Konstantinápoly, detíz. 29. red. táv.) Az utóbbi napokban Zeitun illett és környékén több véres ütközet­­rt. A beállótt havazás akadályozza a­­k csapatok operáczióit. Kisebb török dosztályok jelentéktelen vereségeket invedtek. Az érdem elismerése. (Saját tudósítónktól.­ Dárda, 1895. deczember 30. A baranyavári járás közönsége oly lélekemelő ünnepélynek, mint az Antal­­banquette, eddig még részese nem volt. Az a ragaszkodás, a tisztelet, a­mi oly impo­záns módon nyilatkozott, utóbbi fényes bizonyítékául szolgált annak, hogy a ba­ranyavári járás közönsége és főszolgabirája Antal Pál közt a barátság, a szeretet és rokonszenv oly nagy mérvben volt kifej­lődve, hogy ennek a ma elhangzott szebb­­nél-szebb felköszöntők sem voltak képesek elég hű kifejezést adni. Aki látta, hogy a ka­­sinó helyiségeiben összegyűlt intelligerncziá­­nak minden egyes tagja iparkodott a szeretett főbírónak egy szívből fakadó bucsu­ szót mondani, a ki hallotta, hogy a felköszön­tők hosszú sora mily őszinte és kereset­len szavakban emelte az ünnepek­et a szeretet szárnyain föl; a­ki az ünnepek­nek nemes arczán a büszke önérzetet látta sugározni, az önkénytelenül is azt a kérdést vetette föl, hogy miért is kell ily derék tisztviselőnek távozni? Az ünnepély lefolyása a következő volt: Folyó hó 28-án reggel már nagy élénkség volt Dárdán tapasztalható. A köz­ségek küldöttei, elöljáróik élén tömegesen tisztelegtek Antal Pál főszolgabíró urnái, s a szeretet és tisztelet zálogát hozva neki hálás köszönetet mondtak jóságos és szigorú bár, de igazságos vezetéséért, egész délelőtt folyton a községek kül­döttei lepték el a főszolgabírói helyisége­ket. Délután pedig 3 órakor a baranyavári jegyzői kar kereste föl szeretett főbiráját testületileg, a kiknek képviseletében Na­­rancsik József bellyei körjegyző búcsúzott el, megható szavakban adván kifejezést hálájuknak, nagyrabecsülésüknek és őszinte vonzalmuknak. Szép jelenet volt valóban, midőn a szeretetnek ennyi jelével elhal­mozott főbíró ellágyulva vett kedvelt jegyzői karától szívélyes és fájdalmas búcsút. A napjában több ízben közlekedő vasút, valamint a robogó fogatok tömege­sen szállították a vendégeket, a­kiknek elszállásolása iránt a kaszinó rendező bi­zottsága a szükséges intézkedéseket meg­tette. Este 7 órakor a kaszinó nagy­terme és mellékhelyisége már zsúfolásig kivé váltak ; ekkor jelent meg a Km­eth Adolf, Kiss Emil dr. és Narancsik József lapok­ból állott küldöttséggel az ünnepelt fő­szolgabíró, Antal Pál, és fivére, a járás országgyűlési képviselője Antal Gyula dr. egyetemi tanár. Midőn Antal Pál a német vaskorona renddel díszítve a terembe lépett, szűnni nem akaró éljen fogadta. Midőn ismert tekintélyes alakja a nagy szárnyas ajtó­nál feltűnt, a midőn úgy jóságos arczán az örömteljes meglepetés látszott visszatük­röződni : akkor nem tudta az ember, hogy az öröm volt e nagyobb őt bírni, vagy a fájdalom nagyobb e­zt elveszteni? A lakoma fél nyolc­ órakor vette kezdetét, s fényesnek volt mondható. íz­letes és díszesen felszolgált étkek és ki­tűnő borok emelték a kedélyhangulatot, amit­­ még inkább fokozott a pancsovai czigány gyönyörű zenéje. A negyedik fogásnál Kinneth Adolf, Lippe uradalmi számtartó, mint a kaszinó igazgatója emelte poharát az ünnepeltre, mint,a kaszinó elnökire és mint magán­emberre. Szívhez szóló szavakban, szónoki hévvel és gyönyörű előadással adott ki­fejezést érzelmeinek, a melyeket a kaszinó nevében talmm.g«n- ........ .......­ — Utána Flesz Mihály bácsfalui evan­gélikus lelkész, a már több ízben föltü­­nést keltett remek szónok kelt föl, hogy az értelmiség és közönség nevében emel­jen szót. A­mit tőle halottunk, az ismét egyik remeke a szónoklatnak, gyöngye a retorikának, őszinte és kiáltó kifejezése a szív szeretetének, a lélek melegének. A kellemes, sőt behízelgő orgánummal elő­adott szónoklat tartalma a főszolgabíró érdemeinek felsorolásából állt; hadvezér­hez hasonlítva az ünnepeltet, a­ki győze­­lemről-győzelemre vezette seregét, elisme­rést, becsülést, tekintélyt szerezve annak; őt magát pedig a legszebb jutalom érte: a babérkoszorú, melyet a szeretet, a barát­ság, a tisztelet font homloka körül. Meg­­emlékezik a szónok arról is, hogy azt a bánatot, a­mit bizonyos egyéni érdekek következtében elszenvednie kell , feled­tesse ezen mai napon látható általános közbecsülés; a töviskoszorút, a­melyet neki szántak, a szeretet koszorúja fogja semmivé tenni. Nem lehet azt leírni, minő hatása volt e szónoklatnak. Taps, éljenzés nem akart véget érni, könnyek csillogtak a szemekben s a lelkesedés érzete válta­kozott. Ezután Sztankovics Döme, az ügyvédi kar nestora búcsúzott el igen szép be­széddel az ügyvédek képviseletében. Szi­vének egész melegével, csaknem könnyező szemekkel üdvözölte Antal Pált, és más­részről érzelmeinek fiatal tüzével adott ki­fejezést és méltatlankodásának a történ­tek fölött. Erre az ünnepelt Antal Pál emelt szót. Siri csönd közepette kezdte meg be­szédjét. Hangja szokatlanul reszketeg és lágy volt. Életének egyes mozzanatait je­lezte rövid vonásokban; biztosítom — úgymond — önöket, hogy életem főtörek­vése szorgalom és munkásság volt, s eb­beli törekvésem nem is szenvedett hajó­törést, mert azt a­mit egy kötelességtudó tisztviselőtől és embertől elvárni lehet, azt én megtettem. Hanem egész életében — a mint monda — üldözte a „pech külö­nösen három ily fontos mozzanata van életének: az eszéki és világosi kapitulá­­czió, a midőn mint honvéd kénytelen volt a hadi tanács utasításainak engedelmes­kedni; a harmadik kapitulácziója most van, midőn ismét csak a haditanács így határozott. Gyönyörű szavakkal ad ezután kifejezést köszönetének s örömének a ta­pasztalt ragaszkodásért. A jelenlévők valóságos extázisban voltak; nem maradt el egy sem, a­ki a bucsupohárral fel ne kereste volna az ün­nepeltet. Megnyiltott ezután a szónoklatok sora. Antal Gyula dr. orsz. képviselő fejtegette Antal Pál lemondásának okait; Bolgár Kálmán anyakönyvi felügyelő Antal Pálra emelte poharát; Fischer Lipót Szt. fetvári plébános a klérus nevében; Fridrich N­­jd­mányi evangélikus tanító a tanítói kar; Fillipp György dárd-­i sótárnok a pénz­ügyi tisztviselők nevében üdvözölte An­talt . — Hesz Mihály Vaniss Sándor Pécsre megválasztott főbírótól búcsúzott el. Bihari Benő általános tetszés közt azt kívánta, "hogy vajha a jövő ciklusban is Antal Gyula lehetne a járás orsz. képviselője, mire Antal Gyula megköszönve a meg­tisztelő bizalmat, a jelenvoltak zajos ová­­cziója közt nyilatkozott a képviselőségről. Végül megemlítendő, miszerint a banketten résztvevők száma száz körül volt. A résztvevők csak a reggeli 6 órai vonattal hagyták el városunkat. 3

Next