Pécsi Napló, 1895. december (4. évfolyam, 286-310. szám)
1895-12-31 / 310. szám
1195. december 31. , Pécsi Napló, hogy a lovakat visszatartva, a gyeplők azonban hirtelen elszakadtak. A lovak erre féktelenül nekiiramodtak az útnak. A kocsi ropogva, recsegve gördült odább. Néhány percz múlva a kerekek meglazultak, a bérkocsi egyes részei szét kezdtek leválni és segítség nem érkezett sehonnan. A földbirtokos halálos félelemtől gyötörve kiugrott a kocsiból, a következő pillanatban legurult a bakról a bérkocsis maga is. Mikor az odasietők felszedték őket, konstatálták, hogy a földbirtokos sérülései nem életveszélyesek, a bérkocsis azonban szörnyet halt. A lovakat és a kocsi romjait csak 24 óra múlva kapták meg. Megszökött tolvaj. Budapest, decz. 29. (Ered. táv.) A lókapnanyi hivatalhoz távirat érkezett, mely szerint egy Rosenfeld zobrahám nevű nagy-czigándi (Zempléni Jr.) szülein 21 éves izr. vallásu, nőtlen dijnok, kit Debreczenből a miskolczi rendőrkapitánysághoz kellett volna tolonczolni, megszökött Satoralja-Ujhelyen. Valószínű, hogy Budapest fele vette útját. A román ligáról. Bukarest, decz. 29. (Saját. tud. táv.) Sturaza miniszterelnök határozott szándéka az, hogy a román liga elnökét, Vasil Urechiat a szenátusba választassa. Vasil Urechiának azonban erre vajmi kevés kiatása van. A ligára nézve különben is már elmúltak az aranjuezi napok. A német kancellár Bécsben. Bécs, decz. 20. (Ered. táv.) Ő felsége ma délelőtt 11 órakor Hohenlohe herczeg birodalmi kanczellár külön kihallgatáson fogadta, mely körülbelül egyóra hosszat tartott. A Hofburgból a kankanczellár az Uugarten palotába hajtatott a hol nejével Hohenlohe főudvarmesternél reggelizett. 3/4 2 órakor ő felsége Hohenlohe kanczellár szállására hajtatott, hogy a herczegi párt meglátogassa, azonban Hohenlohe herczeg és neje nem voltak otthon, mire ő fensége névjegyét hagyta hátra. Két órakor Hohenlohe visszatért szállására és Eulenburg gróf német nagykövetet fogadta, aki fél óiát időzött nála. Később a kanczellár Goluchovszki külügyminiszter látogatásat fogadta. 6 órakor ő felségénél advancoed volt, melyen Hohenlohe kanczellar, Gufenburg nagykövet, Lichtovszky gróf követségi tanácsos, Schönburg herczeg követségi titkár, Goluchovszky miügyminiszter, Baden miniszterelnök, az udvari méltóságok, Kálnoky gróf, Ahrenhai baro bukaresti osztrák-magyar követ s Hohenlohe hgon és Gottfried herczegek voltak jelen. Hohenlohe kanczellár ő elsége jobbján, Kulenburg nagykövet perg balján ült. Az olaszok Afrikában. Róma, decz. 29. (Ered. táv.) A Steiam-ügynökség" jelenti Massanuhból iás kelettel. A „Szent-Gothar“ postahajó ia csapatokkal ide érkezett. Ras Makonen követei Barátién tábornoknak levelet adtak, amelyben Ras Makonnen kijelenti, agy a csatára egybegyűjtött rasokat nem ípes többé leken tartani. A legutóbbiek szerint Makale körül említésre méltó remények nem történtek. Kassala parancsba táviratilag jelenti, hogy a dervisek , olasz, csapatok támadásától tartván, omat-tól Ellaskez-ig élénk őrszolgálatot rtanak fenn. Forrongó Törökország, Konstantinápoly, detíz. 29. red. táv.) Az utóbbi napokban Zeitun illett és környékén több véres ütközetrt. A beállótt havazás akadályozza ak csapatok operáczióit. Kisebb török dosztályok jelentéktelen vereségeket invedtek. Az érdem elismerése. (Saját tudósítónktól. Dárda, 1895. deczember 30. A baranyavári járás közönsége oly lélekemelő ünnepélynek, mint az Antalbanquette, eddig még részese nem volt. Az a ragaszkodás, a tisztelet, ami oly impozáns módon nyilatkozott, utóbbi fényes bizonyítékául szolgált annak, hogy a baranyavári járás közönsége és főszolgabirája Antal Pál közt a barátság, a szeretet és rokonszenv oly nagy mérvben volt kifejlődve, hogy ennek a ma elhangzott szebbnél-szebb felköszöntők sem voltak képesek elég hű kifejezést adni. Aki látta, hogy a kasinó helyiségeiben összegyűlt intelligerncziának minden egyes tagja iparkodott a szeretett főbírónak egy szívből fakadó bucsu szót mondani, a ki hallotta, hogy a felköszöntők hosszú sora mily őszinte és keresetlen szavakban emelte az ünnepeket a szeretet szárnyain föl; aki az ünnepeknek nemes arczán a büszke önérzetet látta sugározni, az önkénytelenül is azt a kérdést vetette föl, hogy miért is kell ily derék tisztviselőnek távozni? Az ünnepély lefolyása a következő volt: Folyó hó 28-án reggel már nagy élénkség volt Dárdán tapasztalható. A községek küldöttei, elöljáróik élén tömegesen tisztelegtek Antal Pál főszolgabíró urnái, s a szeretet és tisztelet zálogát hozva neki hálás köszönetet mondtak jóságos és szigorú bár, de igazságos vezetéséért, egész délelőtt folyton a községek küldöttei lepték el a főszolgabírói helyiségeket. Délután pedig 3 órakor a baranyavári jegyzői kar kereste föl szeretett főbiráját testületileg, a kiknek képviseletében Narancsik József bellyei körjegyző búcsúzott el, megható szavakban adván kifejezést hálájuknak, nagyrabecsülésüknek és őszinte vonzalmuknak. Szép jelenet volt valóban, midőn a szeretetnek ennyi jelével elhalmozott főbíró ellágyulva vett kedvelt jegyzői karától szívélyes és fájdalmas búcsút. A napjában több ízben közlekedő vasút, valamint a robogó fogatok tömegesen szállították a vendégeket, akiknek elszállásolása iránt a kaszinó rendező bizottsága a szükséges intézkedéseket megtette. Este 7 órakor a kaszinó nagyterme és mellékhelyisége már zsúfolásig kivé váltak ; ekkor jelent meg a Kmeth Adolf, Kiss Emil dr. és Narancsik József lapokból állott küldöttséggel az ünnepelt főszolgabíró, Antal Pál, és fivére, a járás országgyűlési képviselője Antal Gyula dr. egyetemi tanár. Midőn Antal Pál a német vaskorona renddel díszítve a terembe lépett, szűnni nem akaró éljen fogadta. Midőn ismert tekintélyes alakja a nagy szárnyas ajtónál feltűnt, a midőn úgy jóságos arczán az örömteljes meglepetés látszott visszatükröződni : akkor nem tudta az ember, hogy az öröm volt e nagyobb őt bírni, vagy a fájdalom nagyobb ezt elveszteni? A lakoma fél nyolc órakor vette kezdetét, s fényesnek volt mondható. ízletes és díszesen felszolgált étkek és kitűnő borok emelték a kedélyhangulatot, amit még inkább fokozott a pancsovai czigány gyönyörű zenéje. A negyedik fogásnál Kinneth Adolf, Lippe uradalmi számtartó, mint a kaszinó igazgatója emelte poharát az ünnepeltre, mint,a kaszinó elnökire és mint magánemberre. Szívhez szóló szavakban, szónoki hévvel és gyönyörű előadással adott kifejezést érzelmeinek, a melyeket a kaszinó nevében talmm.g«n- ........ ....... — Utána Flesz Mihály bácsfalui evangélikus lelkész, a már több ízben föltünést keltett remek szónok kelt föl, hogy az értelmiség és közönség nevében emeljen szót. Amit tőle halottunk, az ismét egyik remeke a szónoklatnak, gyöngye a retorikának, őszinte és kiáltó kifejezése a szív szeretetének, a lélek melegének. A kellemes, sőt behízelgő orgánummal előadott szónoklat tartalma a főszolgabíró érdemeinek felsorolásából állt; hadvezérhez hasonlítva az ünnepeltet, aki győzelemről-győzelemre vezette seregét, elismerést, becsülést, tekintélyt szerezve annak; őt magát pedig a legszebb jutalom érte: a babérkoszorú, melyet a szeretet, a barátság, a tisztelet font homloka körül. Megemlékezik a szónok arról is, hogy azt a bánatot, amit bizonyos egyéni érdekek következtében elszenvednie kell , feledtesse ezen mai napon látható általános közbecsülés; a töviskoszorút, amelyet neki szántak, a szeretet koszorúja fogja semmivé tenni. Nem lehet azt leírni, minő hatása volt e szónoklatnak. Taps, éljenzés nem akart véget érni, könnyek csillogtak a szemekben s a lelkesedés érzete váltakozott. Ezután Sztankovics Döme, az ügyvédi kar nestora búcsúzott el igen szép beszéddel az ügyvédek képviseletében. Szivének egész melegével, csaknem könnyező szemekkel üdvözölte Antal Pált, és másrészről érzelmeinek fiatal tüzével adott kifejezést és méltatlankodásának a történtek fölött. Erre az ünnepelt Antal Pál emelt szót. Siri csönd közepette kezdte meg beszédjét. Hangja szokatlanul reszketeg és lágy volt. Életének egyes mozzanatait jelezte rövid vonásokban; biztosítom — úgymond — önöket, hogy életem főtörekvése szorgalom és munkásság volt, s ebbeli törekvésem nem is szenvedett hajótörést, mert azt amit egy kötelességtudó tisztviselőtől és embertől elvárni lehet, azt én megtettem. Hanem egész életében — a mint monda — üldözte a „pech különösen három ily fontos mozzanata van életének: az eszéki és világosi kapituláczió, a midőn mint honvéd kénytelen volt a hadi tanács utasításainak engedelmeskedni; a harmadik kapitulácziója most van, midőn ismét csak a haditanács így határozott. Gyönyörű szavakkal ad ezután kifejezést köszönetének s örömének a tapasztalt ragaszkodásért. A jelenlévők valóságos extázisban voltak; nem maradt el egy sem, aki a bucsupohárral fel ne kereste volna az ünnepeltet. Megnyiltott ezután a szónoklatok sora. Antal Gyula dr. orsz. képviselő fejtegette Antal Pál lemondásának okait; Bolgár Kálmán anyakönyvi felügyelő Antal Pálra emelte poharát; Fischer Lipót Szt. fetvári plébános a klérus nevében; Fridrich Njdmányi evangélikus tanító a tanítói kar; Fillipp György dárd-i sótárnok a pénzügyi tisztviselők nevében üdvözölte Antalt . — Hesz Mihály Vaniss Sándor Pécsre megválasztott főbírótól búcsúzott el. Bihari Benő általános tetszés közt azt kívánta, "hogy vajha a jövő ciklusban is Antal Gyula lehetne a járás orsz. képviselője, mire Antal Gyula megköszönve a megtisztelő bizalmat, a jelenvoltak zajos ovácziója közt nyilatkozott a képviselőségről. Végül megemlítendő, miszerint a banketten résztvevők száma száz körül volt. A résztvevők csak a reggeli 6 órai vonattal hagyták el városunkat. 3