Pécsi Napló, 1898. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1898-01-06 / 5. szám

1898. január 6. Egy része nála is volt. És igy az egész összeg csekély hiánynyal a rendőrség gyors közbenjárása folytán megkerült. — Szenzácziós táviratot közöl­nek a lapok Bécsből.E szerint dr. Schenk, az embryologia egyetemi tanára csalha­tatlan módszert talált föl, melyet követve bárki tetszése szerint gondoskodhatik róla, hogy utóda férfi, vagy nő legyen-e. Kinek nem jutna eszébe e furcsa hírre az egy­szeri pógártárs, aki biztosítani akarta ma­gát, hogy utóda ezredes lesz, a dolgok váratlan alakulásánál fogva azonban az utód csak trombitás lehetett.? Igazán jól mondja Ben Akiba: Semmi sem uj a nap alatt. — Pertárban. Bemegy a magyar a polgári törvényszék pertárába és valami ezéduiát mutat a pertárosnak : — Hivattak, hát itt vagyok. A pertáros megnézi a ezéduiát: — Nem magát hivatták, hanem ügyvédet küldjön. Azt mondja a magyar: — Nem kell nekem ügyvéd, mert nekem igazam van. — Lakodalmi, nász és al­kalmi ajándékokra különösen olcsóságá­nál, amellett impozáns kinézésénél fogva különösen alkalmas czikkeket, u. m.: china ezüst étszereket, gyertyatartókat, ke­nyér­kosarakat, állványokat (Aufsatz), czu­­kordobozokat, b­ea- s kávés szervizeket, gyümölcs­tartókat, vázákat, eczet-olaj tartókat, cognak-garniturákat, senki sem tart oly dús választékban raktárom és nem ad el oly jutányosan mint Schön­­­wald Imre ékszergyáros Pécsett, (Király­­utcza, hattyú-épület). Lövés az ablakon át. — Saját tudósítónktól. — Pécs, január 1. A délvidék tele van regényességgel. Az oláhok, ráczok és sokáczok még egyre kultiválják a népszínműveket szerelemmel, bicskával és golyóval. A történet megkez­dődik szerelemmel és a végén már kés, vagy más ülő eszköz játsza benne a fő­szerepet. A legény, a­ki először forrón, kimondhatatlanul rajong kedveséért, ké­sőbb féltékeny lesz és e szenvedély elva­­kítja és kezébe adja a fegyvert. * Egy ilyen szerelmes népszínmű ját­szódott le az újévi ünnepek alatt a szom­szédos megye Mernye községében. A hősnője egy kikapós menyecske, a neve Svetta Anna. Már tizenkilencz eszten­dős korában özvegységre jutott s köny­­nyen elgondolható, hogy nem akarta még életének hátralevő részét a férje gyászo­lásával tölteni. A szép és fiatal jómódú menyecskéhez sokan törték magukat és mindegyik más-más módon igyekezett szerelmének kifejezést adni. Leggyakorib­bak ezek köz­ött a verekedések voltak, a­mi igen jól esett a fiatal, de hiú öz­vegynek. A sok kaczérkodás végre is meg­fizettette magát. Egyik imádója oly mó­don vallott neki szerelmet, a­melyet bi­zony nem igen jó lenne általános szokásnak nevezni. Egy este kézimunka mellett szobá­jába ült az özvegy a midőn az udvarban egy lövés dördült el. Az ablak üvegei izzó-porrá törtek. A szemre való menyecske füléhez kapott és rémült sikoltással esett össze a földön. — Megöltek! Szerencsére azonban a féltékeny udvarló puskája csak söréttel volt meg- Színház és művészet — a filharmonikusok hang­versenye. Parádés estje volt ma a pécsi zenekedvelők egyesületének a torna­­csarnokban, amely — sajna — ez idő sze­rint egyedüli hangversenyterme Pécsnek az olyan nagy zenei teríték számára, mint a mai volt. Parádés est : a műsoron Ros­sini, Haydn, Goldmark, Wienyavsky, Loewe és Abt; a pódiumon hatvan zenész, Bak, Preuss és Girardi Rezső. Micsoda éteksor ! Milyen tálalók! Parádés est: Pécs zenekedvelőinek egy nagy csoportja és Pécs szülötte művészek. Hogy ezek épp így együtt álltak ki a közönség elé, ez büszkeséggel dagasztotta a keblünket, íme, ezek a mieink, a vérünkből, húsúnk­ból való fiúk; egyik az isten alkotta leg­szebb zeneszerszámmal , az érczes férfi­­hanggal markol bele a szívünkből vérrel telítve kifutó húrokba, a másik mesteri hu­rokba markol, hogy az agyunkba hajtsa föl a szívünk vérét. S ezek a mi fiaink. Pedig ez csak kettő — igaz — a javából, de van nekünk még több is. Azok is tesz­nek ki néhányan egyet ilyet, de hát ki mutat föl még olyant is úgy tízéves­­buszával. Hát még csak egyet is e kettő közül, akik ma édesítették meg a mi es­ténket. Olyan fenomenális bariton, mint Girardi Rezsőé, mely bámulatos plastici­­tással tágul fölfelé a tenor-középig s ereszkedik le a mélységes basszus orgona­bugásáig ; ilyen hangért országokat utaz­nak be intendánsok és operaigazga­tók, s bizonyára kétségbeesnek, hogy ilyen hangnak a kizárólagos tulaj­donosa például a megyei közigazgatási pályán óhajt babérokat aratni s azzal tágítja ezt a jeles tüdőt, hogy élhetetlen parasztokkal disputál jól nekieresztett dörgéses hangon. Hát mi magyarok ilyen pazar legények vagyunk, szolgabiráknak foglalunk le énekművészeket. Ahogy meg­ütötte Girardi az első hangot Loewe balladá­jából, szinte megrezzent a hallgatóság at­tól a bizsergő gyönyörűségtől, mely e hang nyomán kél. Azt a riadó tapsot, mely minden dala után bezúgta a csarnokot, szinte keveseltük mi, akik nem tudunk ilyen szép isteni adományt csak így szárazon honorálni a minden hangok osztogatójának. Bak Adolf, a másik büszkeségünk, szédítő arányokban nő a hegedűjével. Nem mon­danánk igazat, ha például ezzel a sab­lonnal regisztrálnék az ő mai föllépését, hogy : „Bak Adolf ismert művészi játé­kával ragadta el a közönséget.“ Dehogy is ismert. Hiszen a tavalyi konc­ertje más volt, mint a tavalyelőtti , ezen meg a main, rá se lehet ismerni a tavalyi Bakra, pedig tavaly is szinte levert mindanyunkat a lábunkról, meg fölkapott a levegőbe s vitt, ahova akart azzal a bűvös hegedűvel. Ma egyszerűen le kellett tennünk a szó­tárunkat, melyből epithetonokat volt szán­dékunk kiszedegetni a dicséretére. Bakot hallgatni és hallgatni kell, aztán meg­ölelni és megrázni jól, amúgy istenesen. — Az est elejét és a fináléját a mi fil­harmonikusaink tették kellemessé Vervé­­vel adták elő a Tell-Uvertürt s finoman a Haydn szinfoniáját, mindkettőt Lőhr Vilmos kitűnő dirigálásával. (p.—1.—) — Utolsó szerelem. Dóczy Lajos remek 5 felvonásos történeti vígjá­­téka került ma este kevés számú közönség Pécsi Napló töltve s annak egy része a falba fúródott s csak két szem serét hatolt az asszony fülkagylójába. A tettest eddig kézre keríteni nem lehetett, de­ annyit már körülbelül kiderí­tettek, hogy a merénylő az asszony egyik imádója volt. A nyomozás a rejtélyes ügyben a legerélyesebben folyik tovább. Mulatságok. A jogász bál. — Január 8. — Nagy nap a szombati. Bohókás gondol­­kozású leányok sok-sok ábrándot szőnek erről az estéről, a­mely január 8-án a Nemzeti Kaszinó sima parkettjén le fog zajlani. A jogászok is büszkén néznek eléje ennek az estének, a­melyen a leg­­kifogástalanabb szaköltözetben jelennek meg. Mert ez az ő báljuk, a­melyen ismét megmutathatják, hogy ki a jogász. Mert a magyar jogász perfekt gentleman, kitűnő tánczos és a nők ideálja. Valami különös mimbus szárnyalja körül a jogász nevet, melynek hírnevét bizonyára csak növelni fogja a pécsi jogakadémia hallgató­sága által rendezett szombat esti bál, a­mikor a díszes teremben meg fognak csendülni Farkas Jancsi tüzes csárdásai és a gracziana diserét, fülbemászó dallamai. A sima parketten Pécs legszebb leányai fognak átlebegni könnyen, kecsesen. Meglepetés számba fog menni a gyönyörű tánctrend, mely a legnagyobb fokú ízlésről tanúskodik. E tánctrend gyönyörű egyvelegben egyesíti mindazokat a jelvényeket, a­melyek a jogász hivatás­hoz tartoznak. Azonkívül meglepetés számba megy az a kitűnő, véghetetlenül szép csárdás is, a­melyet hírneves czigány­­primásunk Farkas Jancsi ez alkalomra szerzett. No de nem árulunk el többet a titokból, a­melyről szombaton este hull le a lepel. A bejáratot is gyönyörűen feldiszitik. Pécs város kertészei már ma hozzáfogtak a diszitéshez és erősen munkálkodnak azon, hogy a fagyos márványlépcsőkre oda varázsolják a bűbájos, káprázatos tavaszt. Az ezeregy éjszakai képek egyike lesz a szombat esti.­­ A pécsi tornaegyesület estélye január 5-én. A szépen föl­­diszitett Vigadó terme zsúfolásig megtelt közönséggel. A műsor magában véve is vonzó volt. Az üdvözlő beszédet az egye­sület legkedveltebb tagja Kohn Ármin tartotta, ki ezúttal megmutatta, hogy nemcsak Pécs legügyesebb tornászója, hanem a színműirás terén is sikert tud aratni. „A sorsüldözött alkalmi éne­kes színműve került előadásra oly sikerrel, minőt dilettánsoktól látni csak ritkán lehet. A hölgy szereplők közül különösen Frank Mariska k. a. és Fischer Ilona k. a. váltak ki. Volt is részük elismerő tapsokban, de meglepe­tésben is, ugyanis tisztelőik gyönyörű vi­rágkosarakat nyújtottak fel számukra. A némaképlet is sikerült, de különösen a műtornászati mutatványok, a gúlák, pira­misok és csoportozatok, keltettek nagy feltűnést és bámulatot. Éjfél felé azután az ifjúság tánczra perdült Kóródi zenéje mellett s tánczoltak víg konfettizés és Serpentin dobálás között reggelig. A né­gyeseket 50 pár tánczolta. Farsangi naptár. Január 8. Jogászbál a Nemzeti Casinóban. „ 9. Thea-uzsonna a nőegyl. helyiségében. ,, 13. Fodrászok tánczestélye a Vigadóban. „ 15. A pécsi polg. kaszinó mulatsága. „ 15. A szigetvári önk. tűzoltó-egyesület estélye a Korona-vendéglőben. 7 előtt színre. A szereplők egytől-egyig igen jól játszottak. Különös kitűnt Angyal Ilka, Csiky László és H. Körösi Juczi. — Andorffi Péter jubileuma. E h­ó folyamán érdekes színházi estében lesz részünk, ugyanis Andorffi Péter színtársulatunk jeles komikusa, e hóban fogja megtartani színészkedésének 25 éves jubileumán , rendkívül érdekes előadásra előre is felhívjuk a közönség figyelmét.

Next