Pécsi Napló, 1898. június (7. évfolyam, 124-147. szám)
1898-06-01 / 124. szám
1898. június 1. Pécsi Napló — Vendégszereplés a Magyar Színházban. A jövő héten, csütörtökön és pénteken Bihari Ákos vidéki színész fog vendégszerepelni a Magyar Színházban, még pedig csütörtökön, junius 2-án „a kikapós patikáriusban” Ferdinandot, másnap pénteken, junius 2-án az Aranylakodalomban Koltayt fogja játszani. Távirataink. A király tavaszi szemléje. Bécs, máj. 31. (Ered. táv.) Holnap kezdi meg Ő Felsége a bécsi helyőrség csapatainak részleted szemléjét. Első a 71. gyalogezred lesz. f Ő Felsége a jubileumi kiállításon. Bécs, május 31. (Ered. táv.) Őfelsége ma délelőtti másfélórát töltött a jubileumi kiállításon, ahol: Lajos Viktor főherczeg, Jráfa Jozefa főherczegnő és a kiállítási elnökség fogadták. Ferencz Ferdinánd rangja: Bécs, május31. Őfelsége elrendelte, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg az általa tartandó szemléknél és vizsgálatoknál, mint rangra legidősebb altábornagy szerepeljen. Lipót főherczeg halála. Bécs, máj. 31. (Ered. táv.) Az orosz tiszti küldöttség díszes koszorút helyezett Lipót főherczeg koporsójára és azután Rainer és Ernő főherczegek fogadták a küldöttséget, amely kifejezte részvétét. A képviselőház ülése. Budapest, május 31. (Ered. táv.) Holnap délben a Házban ülés lesz, melyen a kormány valószínűleg benyújtja a szesz- és cukorfogyasztásra vonatkozó törvényjavaslatot. A helyzet Ausztriában. Bécs, május 31. (Ered. távirat.) Holnap kezdődik a Reichsrath ülésszaka, melyet Thun miniszterelnök 18-ikáig együtt tart, daczára a gráczi események folytán várható botrányoknak. Itt elterjedt vélemény szerint Bánffy dr. ministerelnök megegyezett Thunnal, hogy ez igyekezzék szeptember 1-ig (a kiegyezési tárgyalásig) a Reichsrathot együttartani, mi ha nem sikerül, akkor Thun lemond. Beavatott körök a mai visznyok között Thun lemondását biztosra veszik. • A színészet rendezése. Budapest, május 31. (Ered. táv.) Perczel Dezső belügyminiszter június 16-ára az országos színészegyesület elnökségét, valamint több, a színügy iránt érdeklődő kapacitást értekezletre hívott össze, melyen bemutatja a vidéki színészetre vonatkozó szabályzati tervezetet. A tervezet első része a színigazgatói engedélyekkel és a színtársulatok szervezésével foglalkozik, melyekhez Ю00—2000 frt óvadékot kell letenni a színész egyesületnél. A második rész az önálló színházat biró városokról szól, hol a színügyi bizottság három évre tartozik kiírni a pályázatokat. Kihallgatások az orosz czárnál. Zarszkoje-Szelo, máj. 31. (Ered. táv.) Miklós czár tegnap maga kihallgatáson fogadta Montebelló gróf franczia nagykövetet, Montebelló grófnét a czárné ? — A czár és czárnő tegnap a bokharai emirt fogadták, aki ő Felségeiknek értékes ajándékokat hozott, egyebek között 9 lovat is. A czár az emirnek gyémántos keretbe foglalt arczképét adományozta; az emir fiát, a bokharai trónörököst pedig az orosz kozák ezred kapitányi rangjával tüntette ki. A háború, Madrid, máj. 31. (Ered. táv.) Havannai táviratok szerint két amerikai lap tudósítóit: Wigan és Robinson angol származású hirlpkókat elfogták, amikor Matenzában megkísérették a partraszállást. Condo ezredes, akit az amerikaiak szabadon bocsátottak, azt mondja, hogy a hadifoglyokkal a Maephesson erődben rosszul bánnak. Ő e miatt Cambonnál, a washingtoni franczia nagykövetnél felszólalt s azt hiszi, hogy a nagykövet ebben az ügyben már tett előterjesztéseket, amelyek azonban eredménytelenek maradtak. Madrid, május 31. (Ered. táv.) (Fabra). A lapok szóvá teszik azt a körülményt, hogy a „Harward“ amerikai czirkálóhajónak megengedték, hogy Jamaikában 600 tonna szenet vegyen föl és rámutatnak arra, hogyan tartják szem előtt az angolok a semlegességet. Havannai távirat szerint Cortijo ezredes kijelentette, hogy a foglyul ejtett spanyolokat Monroe erődben ugyanoly bánásmódban részesítik, mint az amerikai fegyenczeket. több négerrelzárták együvé egy czellába. Washington, május 31. (Ered. táv.) A „Daily Telegraph“-nak az Angliával való szövetségre vonatkozó tárgyalásokról szóló jelentését sem a külügyminisztériumban, sem az angol nagykövetségen nem erősítik meg, ellenben az Egyesült Államok és Anglia között való viszonossági szerződésre vonatkoz tárgyalások majdnem befejezést nyertek. London, május 31. (Eredeti táv.) A „Times“ levelezője azt táviratozza New Yorkból, hogy kitűnő helyen szerzett értesülései alapján felhatalmazást nyert annak ,kijelentésére, hogy Anglia és az Egyesült Államok szövetségére vonatkozólag soha semmiféle tárgyalás sem folyt. Táviratilag megrendelt győzelem. New-York, máj. 31. (Ered. táv.) Schley tengernagy táviratban tudatta az amerikai kormánynyal, hogy „megcsípte“ a spanyol hajóhadat és esküszik, hogy az nem menekül ki kezeiből. Erre az amerikai kormánytól táviratilag parancsot kapott, hogy tegye tönkre az egész spanyol hajóhadat. Úgy látszik a becsületes amerikai status férfiak csakugyan azt hiszik, hogy a tengeri győzelmeket is úgy lehet táviratilag megrendelni, mint a vendéglői szobát, vagy egy „schluss“-t a börzén. Közgazdaság. Osztrák-magyar ipar. (7.) Egyéb osztrák-magyar közösségek mellett, most, hogy az osztrák-magyar vámközösség megszűnése veti előre árnyékát, valami ipari közösségen törik a fejüket az osztrák gyárosok és tőkepénzesek. Jól tudják ők, hogy ha Magyarországnak önálló vámterülete lesz, az osztrák ipar és kereskedelem, melynek egyik legkiterjedtebb és legjutalmasabb piacza Magyarország volt, mily veszedelemnek van kitéve, annyival is inkább, mert más államok is egyre jobban elzárkóznak az osztrák behozatal elől. Ott lesznek majd a nagy gyárak nagy tőkebefektetéssel, de nem lesznek külföldi piacaik, a belföld pedig a jelenleg gyári termelésnek kisebb részét sem képes fogyasztani. Az osztrák sógorok nálunk a hazai iparnak, a különben nagyon gyorén s felette serény mérvben nyújtott állami kedvezményről — a mint azt a quota kérdés körül megindult szó- és tollharczban is tapasztaljuk — túlzott képet alkotnak maguknak s azt gondolják, hogy az állami kedvezmény nálunk fenékig tejfel, mely mellett lehetetlen, hogy az ipar itt ne virágozzék. Úgy okoskodnak tehát az osztrák gyárosok és tőkepénzesek, hogy az önálló vámterület létesülése esetére itt Magyarországon kisebb gyárakat alapítanak, legnagyobb részt az Ausztriában levő gyáraikból szakítván azokat ki s ott már most is fölös számban levő munkásaik egy részével népesítvén be azokat. Azonban igényt tartanak arra, hogy ne csak a törvényben biztosított, hanem egyéb állami és községi kedvezményekben is részesíttessenek. A magyar kereskedelmi minisztériumhoz most minduntalan érkeznek Ausztriából ilyen készséges ajánlatok, így legújabban egy nagy bécsi czipőgyár tulajdonosa kijelentette, hogy kész volna Pécsett (mily szerencse épen Pécsett!) 100—200 munkást foglalkoztató czipőgyárat felállítani, ha a kormány e gyárat a következő kedvezményekben részesítené: 15 évi állami adómentesség, 2) szállítási díjmentesség mindazon anyagok után, melyek a czipőgyártáshoz szükségesek, valamint azon kész áruk után, melyeket az országból kiszállítanak, 3) 2 drb. vasúti állandó szabadjegy (mindenesetre I. osztályú 1) és 4) 100.000 frtos állami kölcsön 30 évre, az első 10 évre kamatmentesen azontúl pedig 4% és 20 egyenlő évi törlesztés mellett. Hogy a várostól mi mindent kíván, avval az osztrák czipőgyáros még nem állott elő, de a legkevesebb, amit kíván, valószínűleg községi adómentesség, ingyen telek, út- és vízvezeték építés a gyárhoz. Noha minálunk ma, különösen a gazdasági politikában ez a parazis, szabad ipar, szabad kereskedelem, gyári industria és kiviteli kereskedelem minden áron való fejlesztése, az intéző és döntő elemekre ellenállhatlan hatással van, mégsem hihető, hogy az önnálló vámterület létesülése esetében ily áron és ily módon fog nálunk gyáripar létesíttetni. A nagy tőke szolgálatában álló gyáriparnak az ipari tevénykeség minden ágára forszírozott kiterjesztése, még áldozatok és kedvezmények nélkül is, Magyarországnak nem állhat érdekében. Arra ma már ne számítsunk, hogy a mi gyáripari termékeinket valami nagyon számba vehető mértékben a külföldre viszszük ki, hogy a külföld fog nekünk adózni. Az adott, komlment viszonyok közt Magyarországon sohasem lesz, de nem is lehet a külföld rovására gazdagodó ipari export. Ne áltassuk magunkat. Amit egyik-másik kiviteli iparágban nyernénk,azt más forgalmiviszonylatokban kizáróan meg kellene fizetnünk. Ne mozdítsuk elő a nagy tőke túltengését. Ne akarjuk ezt a kis országot még áldozatok árán is mindenféle gyári iparral túltelíteni akkor, amikor a mai viszonyok közt rentábilis kivitelre semerre sincs kilátás. Az lenne áldás hazánkra, ha az iparfejlesztési mozgalom elvégre odairányíttatnék, hogy mindazon czikkeket, melyeket szükséglünk magunk állítsunk elő, de oly formánam, hogy az olyan czikkekelőállítását, melyek természetüknél fogva a kisiparos munkakörébe valók, ne m