Pécsi Napló, 1898. június (7. évfolyam, 124-147. szám)

1898-06-01 / 124. szám

1898. június 1. Pécsi Napló — Vendégszereplés a Ma­gyar Színházban. A jövő héten, csütörtökön és pénteken Bihari Ákos vidéki színész fog vendégszerepelni a Magyar Színházban, még pedig csütörtö­kön, junius 2-án „a kikapós patikárius­­ban” Ferdinandot, másnap pénteken, ju­nius 2-án az Aranylakodalom­ban Koltayt fogja játszani. Távirataink. A király tavaszi szemléje. Bécs, máj. 31. (Ered. táv.) Holnap kezdi meg Ő Felsége a bécsi helyőrség csapatainak részleted szemléjét. Első a 71. gyalogezred lesz. f Ő Felsége a jubileumi kiállításon. Bécs, május 31. (Ered. táv.) Őfel­sége ma délelőtti másfélórát töltött a ju­bileumi kiállításon, a­hol: Lajos Viktor főherczeg, Jrá­fa Jozefa főherczegnő és a kiállítási elnökség fogadták. Ferencz Ferdinánd rangja: Bécs, május­­31. Ő­felsége elren­delte, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg az általa tartandó szemléknél és vizsgálatok­nál, mint rangra legidősebb al­tábornagy szerepeljen. Lipót főherczeg halála. Bécs, máj. 31. (Ered. táv.) Az orosz tiszti küldöttség díszes koszorút helyezett Lipót főherczeg koporsójára és azután Rainer és Ernő főherczegek fogadták a küldöttséget, amely kifejezte részvétét. A képviselőház ülése. Budapest, május 31. (Ered. táv.) Holnap délben a Házban ülés lesz, melyen a kormány valószínűleg benyújtja a szesz- és c­ukorfogyasztásra vonatkozó törvény­­javaslatot. A helyzet Ausztriában. Bécs, május 31. (Ered. távirat.) Holnap kezdődik a Reichsrath ülésszaka, melyet Thun miniszterelnök 18-ikáig együtt tart, daczára a gráczi események folytán várható botrányoknak. Itt elterjedt vélemény szerint Bánffy dr. ministerelnök megegyezett Thunnal, hogy ez igyekezzék szeptember 1-ig (a kiegyezési tárgyalásig) a Reichsrathot együttartani, mi ha nem sikerül, akkor Thun lemond. Beavatott körök a mai visznyok kö­zött Thun lemondását biztosra veszik. • A színészet rendezése. Budapest, május 31. (Ered. táv.) Perczel Dezső belügyminiszter június 16-ára az országos színészegyesület elnök­ségét, valamint több, a színügy iránt ér­deklődő kapac­itást értekezletre hívott össze, melyen bemutatja a vidéki színé­szetre vonatkozó szabályzati tervezetet. A tervezet első része a színigazgatói enge­délyekkel és a színtársulatok szervezésé­vel foglalkozik, melyekhez Ю00—2000 frt óvadékot kell letenni a színész egyesület­nél. A második rész az önálló színházat biró városokról szól, hol a színügyi bizott­ság három évre tartozik kiírni a pályá­zatokat. Kihallgatások az orosz czárnál. Zarszkoje-Szelo, máj. 31. (Ered. táv.) Miklós czár tegnap maga kihallga­táson fogadta Montebelló gróf franczia nagykövetet, Montebelló grófnét a czárné ? — A czár és czárnő tegnap a bokharai emirt fogadták, aki ő Felségeiknek érté­kes ajándékokat hozott, egyebek között 9 lovat is. A czár az emirnek gyémántos keretbe foglalt arczképét adományozta; az emir fiát, a bokharai trónörököst pedig az orosz kozák ezred kapitányi rangjával tüntette ki. A háború, Madrid, máj. 31. (Ered. táv.) Ha­vannai táviratok szerint két amerikai lap tudósítóit­: Wigan és Robinson angol szár­mazású hirlpk­ókat elfogták, amikor Ma­­tenzában megkísérették a partraszállást. Condo ezredes, akit az amerikaiak szaba­don bocsátottak, azt mondja, hogy a hadi­foglyokkal a Maephesson erődben rosszul bánnak. Ő e miatt Cambonnál, a washing­toni franczia nagykövetnél felszólalt s azt hiszi, hogy a nagykövet ebben az ügyben már tett előterjesztéseket, amelyek azon­ban eredménytelenek maradtak. Madrid, május 31. (Ered. táv.) (Fabra). A lapok szóvá teszik azt a kö­rülményt, hogy a „Harward“ amerikai czirkálóhajónak megengedték, hogy Jamai­­kában 600 tonna szenet vegyen föl és rámutatnak arra, hogyan tartják szem előtt az angolok a semlegességet. Havannai távirat szerint Cortijo ez­redes kijelentette, hogy a foglyul ejtett spanyolokat Monroe erődben ugyanoly bánásmódban részesítik, mint az ameri­kai fegyenczeket.­­ több négerrel­­zárták együvé egy czellába. Washington, május 31. (Ered. táv.) A „Daily Telegraph“-nak az Ang­liával való szövetségre vonatkozó tárgya­lásokról szóló jelentését sem a külügymi­nisztériumban, sem az angol nagykövet­ségen nem erősítik meg, ellenben az Egyesült Államok és Anglia között való viszonossági szerződésre vonatko­z tár­gyalások majdnem befejezést nyertek. London, május 31. (Eredeti táv.) A „Times“ levelezője azt táviratozza New­ Yorkból, hogy kitűnő helyen szer­zett értesülései alapján felhatalmazást nyert annak ,kijelentésére, hogy Anglia és az­ Egyesült­ Államok szövetségére vonatko­zólag soha semmiféle tárgyalás sem folyt. Táviratilag megrendelt győzelem. New-York, máj. 31. (Ered. táv.) Schley tengernagy táviratban tudatta az amerikai kormánynyal, hogy „megcsípte“ a spanyol hajóhadat és esküszik, hogy az nem menekül ki kezeiből. Erre az amerikai kormánytól táviratilag parancsot kapott, hogy tegye tönkre az egész spanyol hajó­hadat. Úgy látszik a becsületes amerikai status férfiak csakugyan azt hiszik, hogy a tengeri győzelmeket is úgy lehet táv­iratilag megrendelni, mint a vendéglői szobát, vagy egy „schluss“-t a börzén. Közgazdaság. Osztrák-magyar ipar. (7.) Egyéb osztrák-magyar közössé­gek mellett, most, hogy az osztrák-ma­gyar vámközösség megszűnése veti előre árnyékát, valami ipari közösségen törik a fejüket az osztrák gyárosok és tőkepénze­sek. Jól tudják ők, hogy ha Magyaror­szágnak önálló vámterülete lesz, az oszt­rák ipar és kereskedelem, melynek egyik legkiterjedtebb és legjutalmasabb piacza Magyarország volt, mily veszedelemnek van kitéve, annyival is inkább, mert más államok is egyre jobban elzárkóznak az osztrák behozatal elől. Ott lesznek majd a nagy gyárak nagy tőkebefektetéssel, de nem lesznek kül­földi piac­aik, a belföld pedig a jelenleg gyári termelésnek kisebb részét sem képes fogyasztani. Az osztrák sógorok nálunk a hazai iparnak, a különben nagyon gyorén s fe­lette serény mérvben nyújtott állami kedvezményről — a mint azt a quota kérdés körül megindult szó- és toll­­harczban is tapasztaljuk — túlzott képet alkotnak maguknak s azt gondolják, hogy az állami kedvezmény nálunk fenékig tejfel, mely mellett lehetetlen, hogy az ipar itt ne virágozzék. Úgy okoskodnak tehát az osztrák gyárosok és tőkepénzesek, hogy az önálló vámterület létesülése esetére itt Magyar­országon kisebb gyárakat alapítanak, legnagyobb részt az Ausztriában levő gyáraikból szakítván azokat ki s ott már most is fölös számban levő munkásaik egy részével népesítvén be azokat. Azonban igényt tartanak arra, hogy ne csak a törvényben biztosított, hanem egyéb állami és községi kedvezményekben is részesíttessenek. A magyar kereske­delmi minisztériumhoz most minduntalan érkeznek Ausztriából ilyen készséges ajánlatok, így legújabban egy nagy bécsi czipő­­gyár tulajdonosa kijelentette, hogy kész volna Pécsett (mily szerencse épen Pécsett!) 100—200 munkást foglalkoztató czipőgyá­­rat felállítani, ha a kormány e gyárat a következő kedvezményekben részesítené: 15 évi állami adómentesség, 2) szállítási díjmentesség mindazon anyagok után, melyek a czipőgyártáshoz szükségesek, valamint azon kész áruk után, melyeket az országból kiszállítanak, 3) 2 drb. vasúti állandó szabadjegy (mindenesetre I. osz­tályú 1) és 4) 100.000 frtos állami kölcsön 30 évre, az első 10 évre kamatmentesen azontúl pedig 4% és 20 egyenlő évi tör­lesztés mellett. Hogy a várostól mi min­dent kíván, avval az osztrák czipőgyáros még nem állott elő, de a legkevesebb, a­mit kíván, valószínűleg községi adó­­mentesség, ingyen telek, út- és vízvezeték építés a gyárhoz. Noha minálunk ma, különösen a gazdasági politikában ez a parazis, sza­bad ipar, szabad kereskedelem, gyári industria és kiviteli kereskedelem minden áron való fejlesztése, az intéző és döntő elemekre ellenállhatlan hatással van, még­sem hihető, hogy az önnálló vámterület létesülése esetében ily áron és ily módon fog nálunk gyáripar létesíttetni. A nagy tőke szolgálatában álló gyáriparnak az ipari tevénykeség minden ágára forszírozott kiterjesztése, még ál­dozatok és kedvezmények nélkül is, Ma­gyarországnak nem állhat érdekében. Arra ma már ne számítsunk, hogy a mi gyár­ipari termékeinket valami nagyon számba vehető mértékben a külföldre viszszük ki, hogy a külföld fog nekünk adózni. Az adott, kom­lment viszonyok közt Magyar­­országon sohasem lesz, de nem is lehet a külföld rovására gazdagodó ipari export. Ne áltassuk magunkat. A­mit egyik-má­sik kiviteli iparágban nyernénk,­azt más forgalmi­­viszonylatokban kizáróan meg kellene fizetnünk. Ne mozdítsuk elő a nagy tőke túl­­tengését. Ne akarjuk ezt a kis országot még áldozatok árán is mindenféle gyári iparral túltelíteni akkor, a­mikor a mai viszonyok közt rentábilis kivitelre semerre sincs kilátás. Az lenne áldás hazánkra, ha az iparfejlesztési mozgalom elvégre odairá­­nyíttatnék, hogy mindazon czikkeket, melyeket szükséglünk magunk állítsunk elő, de oly formán­am, hogy az olyan czik­­kek­­előállítását, melyek természetüknél fogva a kisiparos munkakörébe valók, ne­ m

Next