Pécsi Napló, 1898. szeptember (7. évfolyam, 199-224. szám)

1898-09-01 / 199. szám

l998. szeptember 1. gálatot tehet, csak gratulálhatunk a siklósi zsidó hitközségnek, ha sikerül e kiváló tehetségű hitszónokot az eklézsiája részére megnyerni. Az iskola év nálunk is pár nap múlva kezdetét veszi és a tanuló sereg újult erővel siet a tudomány csarnokába, hogy megkezdett tanulását folytassa és habár a hőség még mindier egész kániku­lái — azért csak egészség legyen — a tanítóság szívesen fárad, mert vigasztalja őt azon tudat, hogy kedves hazájának szolgál és azon remény: „Lesz még szőlő, lágy kenyéri“ Földvári. Az igazságügyminiszter Pécsett. — Saját tudósítónktól. — Pécs, augusztus 31. Erdélyi Sándor igazságügyminiszter, kinek tegnap este bekövetkezett megérke­zéséről már adtunk hirt, ma délelőtt meg­tekintette a kir. ítélőtábla, a kir. törvény­szék, járásbiróság és ügyészség hivatalit és az utóbbinak fogházát. Hogy a miniszter megtekinti a hivatalokat, azt már tegnap tudták az egész városban. Blaskovich István a kir. ítélő tábla elnöke, kedden reggel egy táviratot kapott, az igazság­ügyi miniszter küldötte a táviratot, a­melynek szövege a következő volt: A kir. ítélő tábla vezetőségének Pécs­ett. Este a gyorsvonattal Pécsre érkezem. Holnap megtekintem a bírói hivatalokat. Erdély. A kir. Ítélő tábla elnöke a távirati értesítést tudomására hozta az összes táblabíráknak. A kir. törvényszék és a kir. ügyészség azonban ma reggelig bizo­nyosat nem tudott a miniszter érkezéséről. Blaskovich István kir. ítélő­táblai elnök abban a hiszemben volt, hogy a látogatás csak is a kir. táblának szól és így szük­ségtelennek találta, hogy a miniszter érke­zéséről a törvényszéket és a kir. ügyész­séget is értesítse. A miniszter megérkezésének hírére Varga Nagy István kir. törvényszéki helyettes elnök és Zsolnay György kir. főügyész helyettes ma reggel kitüzették a bírósági épületekre a nemzetiszinű lobogót. Ugyanúgy tett a kir. ítélő tábla is. A városháza tornyán és a posta és távirda épületen is ott lengett a két zászló. Az egyik a városi, míg a másik a nemzeti lobogó volt. Az ítélő­táblán, a törvényszéknél és az ügyészségi fogházban lázas sietséggel hozták rendbe a szobákat. Söpörtek a folyosókon és eltüntették a port és a pókhálókat. A figyelem ez egyszer min­denre kiterjedt. Még a szolgák is egészen új ruhát öltöttek e napon és abban várták a minisztert. A kir. ítélőtáblánál a miniszter ke­véssel 10 óra előtt jelent meg. Érte ment a szállodába Blaskovich István elnök és ugyancsak ő kalauzolta a kir. tábla épü­letében a minisztert. Erdély Sándor ala­posan megtekintett mindent. Szobáról­­szobára ment. Megnézte a birák szobáit, a kezelő személyzet helyiségét, továbbá az ülés és tanácstermet. Végül bement az elnöki fogadó szobába és ott fogadta a kir. ítélő tábla összes biráit és tanács­jegyzőit, a kikkel egész fél 12 óráig el­beszélgetett. A beszélgetés tárgyát az igazságügy szolgáltatta. Csak később tér­tek át személyi és magán­ügyek meg­beszélésére. A­mikor az igazságszolgáltatásról volt a szó, akkor felszínre került a bűn­vádi eljárás ügye is. A miniszter ekkor egy fontos kijelentést tett: — Legkésőbb 2 év múlva életbe fog lépni a bűnvádi eljárás is! A tábla bírák között a miniszter egy ismerősére is akadt. Megpillantotta­ Röih Gyulát, a­kivel még néhány év előtt együtt dolgozgatott. Azóta változtak a viszonyok, Erdélynek kedvezett a sze­rencse és ő már négy éve vörös bársony miniszteri székben ül, míg a másik most is a kir. táblánál robotol egyik napról a másikra. Kevéssel 12 óra előtt a miniszter Blaskovich Istvánnal átsétált a kir. tör­vényszék épületébe. A minisztert ottan a szabadságon levő Sávér Kálmán kúriai bíró elnök helyett Varga Nagy István törvényszéki elnök­helyettes fogadta. A miniszter azonnal megindult a hosszú folyosókon és megtekintette sorra a he­lyiségeket. Folyosóról-folyosóra mentek és e közben a kir. járásbíróság helyiségeihez érkeztek. Rásky Mihály járásbiró egyen­ként mutatta be a szobákat. A járásbíró­­sági helyiségekre már hosszú idő óta általános a panasz. Alig képesek elférni benne a tisztviselők, oly kicsiny, oly szűk a helyiség. A járásbíró nem állhatta meg, hogy azt tudomására ne hozza a minisz­ternek. Szerényen, óvatosan tette meg a megjegyzést: — Kicsi, szűk már nekünk ez a helyiség. A miniszter nem hagyta szó nélkül a megjegyzést: — Nagyon szépen be lehet ezt a helyiséget osztani. Majd utasítani is fogom erre az Elnök urat, ha beszélek vele. Ke­vés szünet után újra beszélni kezdett. Türelmetlenül, idegesen, ellenmondást nem tűrő hangon: — Ha az Elnök úr nem tudná be­osztani e helyiséget a megfelelő módon, úgy majd lejövök a tavaszszal és beosz­tom én ! Azután folytatta a szemlét. Időköz­ben odaérkezett Aidinger János ország­gyűlési képviselő és Majorossy Imre polgármester is. Üdvözölték a minisztert és hozzá csatlakoztak. A miniszter azu­tán befordult Zánkay Aladár dr. járás­­biró szobájába. A széles, tiszta, nagy he­lyiségben legelőször is egy félig elhervadt illatos sárga Mar­eschall Niel ötlött a mi­niszter szemébe. Aidinger János jókedvű megjegyzést tett: — A rideg, hűvös, fagyos törvény­­széki épületben még rózsákra is bukkan az ember. Legutoljára Rásky Mihály járásbíró szobáját tekintette meg a miniszter. És ott időzött 74­­ órától egy teljes órán ke­resztül. Megmutattatta magának az elnöki ügyeket, az örökösödési ügydarabokat, és megnézte, hogy miként vezetik az elnöki és bírói betét­naplókat. A­mikor a ren­geteg sok iratcsomót meglátta, jóakaratú­­lag figyelmeztette a bírákat: — Rendben kell mindent vezetni, nehogy zavar keletkezzék, mert akkor belebolondulnak. Minden iratcsomót fe­lnyittatott és megtekintett a miniszter. És e közben egyre beszélt. Megjegyzéseket tett, kérdé­seket intézett, a­melyekkel nagyon is el­árulta, hogy az igazságszolgáltatásnak minden csinját-bűnját alaposan ismeri. Legutoljára a kir. ügyészség hivata­los helyiségét és a vele kapcsolatos fog­házat tekintette meg a miniszter. A­mi­kor odaérkezett, már lehetett fél 2 óra. A miniszter azonban nem is látszott észre venni, hogy oly későre jár az idő. A ma­gas vendéget az ügyészségi épületben Zsolnay György főügyész helyettes fo­gadta. Itt hamar véget ért a miniszter lá­togatása. Végig futott a folyósokon és a szemlével nagyon röviden végzett. Min­denhol, ahol időzött, megelégedésének adott kifejezést a hivatalok lelkiismeretes vezetés fölött. A miniszter miután megszemlélte a kir. ügyészségi­­fogházat, délután 2 órakor Blaskovich István ítélőtáblás elnök laká­sára ment, a­hol ebédre várták. Az ebé­den részt vettek Aidinger János ország­gyűlési képv. Majorossy Imre polgármester, Vaszary Gyula főkapitány, Varga Nagy István törvényszéki elnök­helyettes és Röich Gyula táblabíró. Az ebéd délután 5 órakor ért véget. A miniszter és vele az egész társa­ság délután fél 6 órakor Kozárba ment, a­hol Aidinger Jánosnak lesznek a ven­dégei ma este. Éjjel a miniszter vissza­jön Pécsre és holnap délfelé kimegy Szent­ Lászlóra és meglátogatja Hetyey Sámuel püspököt. A véletlen úgy hozta magával, hogy most a miniszter látogatás alkalmával sem Fejérváry Imre báró főispán, sem pedig Sávéi Kálmán kúriai bíró, tör­vényszéki elnök nincs Pécsett. A főispán Cililbe Sziriába utazott ott nyaraló fele­sége meglátogatására, míg Sávéi Kálmán ép most élvezi szabadság idejét. Ez az oka, hogy ma sem a főispán, sem pedig a törvényszéki elnök nem vehetett részt a miniszter fogadtatásánál. Pécsi Napló Hírrovatunk, Pécs, augusztus 31. — Szeptember. Ökörnyál úszik a hűvösre vált levegőben . .. Libeg, száll­­száll, mint egy darab finom pókháló. Nem éget már a napsugár. Ereje megcsappant és arany­sárga színe megfogyott. Bele­olvadt valami másféle színbe. Megfakult, elhalványodott, szintelenné lett. A fákon rozsda­vörössé váltak a levelek. Elfonyadva, elsatnyulva kuporognak az ágakon és elég egy fuvallat, hogy elváljanak a vékony, szürke faágaktól. A közeledő ősz lehelete megérzik a levegőben. A hervadásról reá lehet ismerni a szeptemberre. Gyenge zörrecéssel hul­lanak a megsatnyult, elhervadt falevelek. Néha egy-egy pillanatra szellő kerekedik, amely felkapja a lehullott száraz falevelet és forgatja-forgatja sebesen. Ki tudja med­dig, ki tudja merre . . . Szeptember van. A közeledő ősz lehe­lete megérzik a levegőben. Lassú nesze­léssel hullanak a falevelek. Libeg, száll, csendesen úszik a hűvösre vált, színtelen levegőben az ökörnyál. . . — Személyi hírek. Gizella her­­czegasszony Konrád herczeggel és kísére­tével ma délelőtt 10 óra 50 perczko­r Ischl­­ből Münchenbe utazott. — Apponyi Lajos gróf, magyarországi udvarnagy, ma dél­előtt részt vett a várépítési bizottság ülésén és azután Németországba Dobrauba utazott. — A belvárosi plébániából. Kozáry Gyula eddigi belvárosi káplán, miután a honvédelmi miniszter kinevezte a pécsi honvéd hadapród iskola hittaná­rává, leköszönt előbbeni állásáról és ezen hét elején elfoglalta természetbeni laká­sát a honvéd hapród iskolában. Utódát még nem nevezte ki a püspök. — Zsolnay legújabb kitün­tetése. Zsolnay Vilmost, városunk hír­neves díszpolgárát, ismét nagy kitüntetés érte. A nürnbergi kiállítás alkalmából, ugyanis, a II. Lajos által 1875-ben az ipari technika és művészet legkiválóbb egyénei megjutalmazására alapított állami arany­érmet kapta, amely érem az oklevéllel együtt tegnap meg is érkezett. Örömmel gratulálunk ezen, a gyár hírnevét ismét nagyban emelő kitüntetéshez. ”

Next