Pécsi Napló, 1898. október (7. évfolyam, 225-250. szám)

1898-10-01 / 225. szám

kormány ellen az eddig elfojtott elé­gedetlenség kitörését. De semmi jobban a magyar köz­vélemény szeméről le nem tépte a hályogot, mint a kiegyezési tárgyalások végtelen lassú menete, az osztrák mi­niszterelnököknek Bánffy mellett való egymásutáni bukása, az ischli tárgya­lások, magának a királyi tekintélynek latbavetése, amely óriási nehézségeket semmi egyéb nem okozta, mint a bécsi kormány rengeteg idegessége, amely bécsi kormány nagyon jól tudja, hogy annyi engedmény a magyarok részére, mint egy hajszál, életébe fog kerülni. Tehát a fölmerült skrupulozitások, az osztrák közvélemény ellenszenve, min­den közösség beszüntetésének vágya, a vámközösség fölmondásának kikerül­­hetlensége stb. annyira megnehezítették a helyzetet, hogy Thun vért izzadt, de mert a jogos téren Bánffy állt, a jogot és törvényt bálványozó király bár­mennyire látta is a Thun megszorult állapotát és nehéz helyzetét, Bánffynak adott igazat. íme az 1867-iki kiegyezés! íme a közös vámterület! íme a gazdasági forradalom a birodalom túlsó felében ellenünk! A gyűlölet! A féltékenység! Ez talán­ még­sem származhatik abból, mert az 1867-iki kiegyezés Magyarországot osztrák kézre játszotta. Ez a kiegyezés talán még­se volt oly hazaárulás, mint a­milyennek a szélső­bal állította. A közös ügy talán még­se lett annyira az ország átka és talán nem történt Ausztria—Bécs érdekében minden; kormányaink talán nem Ausz­tria—Bécset szolgálták és nem léptek Magyarország életerejének kiszivattyú­­zására alkuba a vámpírokkal? Olyan bolond a birodalom túlsó fele talán csak még­se lenne, hogy mindezekért dühbe jönne reánk és szakítani akarna velünk. És bizonynyal nem igyekeznék beszüntetni a közös­séget, ha oly nagy lenne belőle a haszna, de talán irigy és féltékeny se lenne reánk, ha látná, hogy a mi ro­vásunkra ő halad? Ez gondolkozóba ejtette a magyar közvéleményt: Vájjon az ellenzéki állí­tásokkal szemben nem egészen megfor­dítva áll-e a dolog? Vájjon az 1867-iki kiegyezés nem nagy engedményeket tett-e Ausztria rovására az eddig háttérbe szorított, kizsákmányolt magyaroknak, egyen­jogúvá téve őt a biro­dalom másik felével, annak a birodalomnak a másik felével, mely az egész birodalom előnyét egyedül élvezte addig. De a 67-iki kiegye­zés egyszerre beszüntette ez egy­oldalúságot, megosztotta, közössé tette a jogokat, fölszabadította Ma­gyarországot s oda állította a 300 évvel „forsprung “-ban levő, de a köny­­nyű­ megéléshez szokott elkényeztetett Bécs mellé. A küzdésre termett, de háttérbe szorított Magyarország ezen egyen­­jogúsítás által megnyílva látta maga előtt az eddig elzárt sorompókat, ereiben pezsgett az életerős vér, alig várta a küzdelem megindítását és az első jelre oly hatalmas erővel szökött ki a porondra, hogy az elhízott és bi­zakodott vetélytárs csakhamar a sarká­ban látta őt. D­e e­hez a ver­senyhez nemcsak paripa kellett, hanem lovas is és a lovas a kormány volt! Tény, hogy az ellenzék a kor­mányokat ebben a küzdelemben soha nem segítette, sőt amennyire tőle telt és tehetségében állt, lépten-nyomon megakadályozta; tény, hogy folytono­san hazaárulással vádolta és a Bécs iránti szolgalelkűséggel gyanúsította; a lepel azonban végre lehullt és itt áll most az 1867-iki kiegyezés az ő teljes glóriájával és fölemelt, nyílt homlokkal a magyar kormány és az a párt, mely a kormányt 22 év óta támogatja. Ez előtt a magasztos kép előtt megdöbben a magyar szív és kalapot emelve meghajlik a közvélemény! Ennek tulajdonítsa a „Magyar­­ország“ a közvélemény szemeinek fölnyitását és ne azoknak a ráfogások­­kal teli megállhatatlan okoknak, melye­ket kínjában a saját hibáik leplezé­séül, a szerecsen fehérre mosásának igyekezetében lapjának 270. számában összehalmoz. Pécsi Napló 1898. október 1. Országgyűlés. — A „Pécsi Napló" tudósítójának távirata. — Budapest, szeptember 30. A képviselőház mai ülése rövid de egyúttal érdekes volt amennyiben Bánffy Dezső báró felszólalásban az osztrák kormány tegnapi kijelentéseit a kvóta­ügyben katagorice lec­áfolta és ezzel a kijelentésével magának a magyar képviselőház rokonszenvét érdemelte ki. Hogy az osztrák kormány ezt szó nélkül el nem tűri, azt természetesnek tartjuk és így a közeli jövő alapos meglepetésekkel kecsegtet. Bánffy Dezső bárót mi nyílt őszinte kormányférfinak ismerjük, és igy a meg­lepetéseket csak is Ausztria szolgáltathatja. Az ülés különben a következőleg folyt le: Szilágyi Dezső elnökölt. Az irányzat előterjesztése után báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter benyújtotta a jövő évi újonczjutalék meg­újításáról szóló törvényjavaslatot, a­melyet a Ház a rendezőbizottsághoz utasított. Dániel Ernő báró kereskedelem­ügyi miniszter hat jelentést terjesztett be vic­ina kis vasutak engedélyezése tár­gyában. Most következett a napirend. Az Erzsébet királyné emlékének megörökíté­séről szóló törvényjavaslatot harmadik olvasásában is elfogadta a Ház és ezzel az országos határozattá lett. A napirendnek több tárgya nem volt. Az elnök indítvány­ozta, hogy a hol­nap 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzze ki a Ház a bizottsági tagságok be­töltését és az alelnök­választást. Polonyi Géza az elnök indítványát magát elfogadta, de figyelmeztette az or­szágot, hogy a kormány teljes egy hóna­pig nem tudta foglalkoztatni a törvény­hozást, vagy talán össze­játszik az oszt­rák kormány­yal, a­mely alkotmányeimnre készül. Kossuth Ferencz mindenben csat­lakozott Polónyi nézetéhez. Gróf Apponyi Albert is elfogadja az ajánlott napirendet, mert az nem tar­talmaz érdemleges tárgyat. Előre is kije­lenti, hogy ha érdemleges napirenddel fog szembe állani, akkor teljes világosságot fog követelni a kiegyezési javaslatok és a kvóta tárgyában, mert a helyzet bonyoló­­dottabb, mint volt bármikor. Az osztrák Reichsrathban tegnap a kormány részé­ről olyan nyilatkozat történt, a­mely arra vall, hogy közte és a magyar kormány között megállapodás jött létre a kvóta felemelése dolgában. Ezt bizonyítja a fogyasztási adókról tegnap az osztrák, képviselőházban elhangzott nyilatkozat, a­mely vagy indokolatlan, illetéktelen és el­hamarkodott volt, vagy pedig bebizonyí­totta, hogy mégis igaz, a­mit a magyar kormány állhatatosan tagad, t. i. hogy a kvóta emelésébe beleegyezett. Erre nézve fog felvilágosítást követelni, ha majd a miniszterelnök érdemleges napirendet fog indítványozni. Báró Bánffy Dezső erre a követ­kező kijelentést tette. A két kormány egyértelmű törvényjavaslatokat terjesztett elő. Az indokolás, már­mint az osztrák kormányé magyar részről, illetőleg a ma­gyar kormány indokolása osztrák részről, külön bírálat tárgya nem lehet. Nem is ismertem azt, a gyakorlatnak megfelelőleg nem is volt arra szükség, hogy előre is­merjem. Én is olvastam azt a kijelentést, amelyre előttem szólott­­. képviselő úr gróf Apponyi Albert c­élzott. Kinyilatkoz­tatom erre, hogy a magyar és osztrák kormány között a kvótára nézve semmi megállapodás nincs. A magyar kormány azon az állásponton áll, hogy a kvóta­bizottságok vannak hivatva e rendben határozni s ezért arra törekszik, hogy azok már a legközelebbi napokban ösz­­szejöjjenek és a megoldást létrehozzák. Ha az osztrák kormány indokolásában azt a reményét (felkiáltások balfelől: követe­lését,­ vagy követelését nyilvánította, hogy a kvóta fölemeltessék, az lehet neki nézete, óhaja, e tekintetben semmi néven nevezendő megállapodás nincs, nem volt. E tekintetben tehát nem lehet kétség.­ Ilyen körülmények között méltatlanság azt mondani, hogy e házban nem lehet tárgyalni és nem látja a sérelmet, a­mely az ellenzék szerint fölmerült. A­mi a kiegyezési javaslatokat illeti, azok a Ház előtt feküsznek s már a jövő hét folya­mán az illetékes bizottságok tárgyalni is fogják. Végül Horánszky Nándor szólott ha­sonló értelemben, mint pártvezére, aztán az elnök szavazásra tette föl a kérdést. A többség elfogadta az elnök ajánlotta na­pirendet. Az ülés 11 órakor véget ért. Százkét betörés. — Saját tudósítónktól — Pécs, szeptember 80. Erősen megvasalt embert őriz már szeptember hó 4-óta a csendőrség a pécsi őrsön.^jA neve Kovács István. A foglalko­zása a betörés. A­mikor elfogták, akkori­ban már írtunk róla. Most azonban újabb nevezetes fordulat állt be a vizsgálatban, a­melyet az őrs egyik legügyesebb őrmes­tere, Ugray Lőrincz csendőrőrmester ve­zetette; a nyomozás meglepő eredményekre vezetett. A letartóztatott csavargó eddig százkét betörést és egy súlyos testi sér­tés bűntettét ismerte be.

Next