Pécsi Napló, 1898. október (7. évfolyam, 225-250. szám)
1898-10-01 / 225. szám
kormány ellen az eddig elfojtott elégedetlenség kitörését. De semmi jobban a magyar közvélemény szeméről le nem tépte a hályogot, mint a kiegyezési tárgyalások végtelen lassú menete, az osztrák miniszterelnököknek Bánffy mellett való egymásutáni bukása, az ischli tárgyalások, magának a királyi tekintélynek latbavetése, amely óriási nehézségeket semmi egyéb nem okozta, mint a bécsi kormány rengeteg idegessége, amely bécsi kormány nagyon jól tudja, hogy annyi engedmény a magyarok részére, mint egy hajszál, életébe fog kerülni. Tehát a fölmerült skrupulozitások, az osztrák közvélemény ellenszenve, minden közösség beszüntetésének vágya, a vámközösség fölmondásának kikerülhetlensége stb. annyira megnehezítették a helyzetet, hogy Thun vért izzadt, de mert a jogos téren Bánffy állt, a jogot és törvényt bálványozó király bármennyire látta is a Thun megszorult állapotát és nehéz helyzetét, Bánffynak adott igazat. íme az 1867-iki kiegyezés! íme a közös vámterület! íme a gazdasági forradalom a birodalom túlsó felében ellenünk! A gyűlölet! A féltékenység! Ez talán mégsem származhatik abból, mert az 1867-iki kiegyezés Magyarországot osztrák kézre játszotta. Ez a kiegyezés talán mégse volt oly hazaárulás, mint amilyennek a szélsőbal állította. A közös ügy talán mégse lett annyira az ország átka és talán nem történt Ausztria—Bécs érdekében minden; kormányaink talán nem Ausztria—Bécset szolgálták és nem léptek Magyarország életerejének kiszivattyúzására alkuba a vámpírokkal? Olyan bolond a birodalom túlsó fele talán csak mégse lenne, hogy mindezekért dühbe jönne reánk és szakítani akarna velünk. És bizonynyal nem igyekeznék beszüntetni a közösséget, ha oly nagy lenne belőle a haszna, de talán irigy és féltékeny se lenne reánk, ha látná, hogy a mi rovásunkra ő halad? Ez gondolkozóba ejtette a magyar közvéleményt: Vájjon az ellenzéki állításokkal szemben nem egészen megfordítva áll-e a dolog? Vájjon az 1867-iki kiegyezés nem nagy engedményeket tett-e Ausztria rovására az eddig háttérbe szorított, kizsákmányolt magyaroknak, egyenjogúvá téve őt a birodalom másik felével, annak a birodalomnak a másik felével, mely az egész birodalom előnyét egyedül élvezte addig. De a 67-iki kiegyezés egyszerre beszüntette ez egyoldalúságot, megosztotta, közössé tette a jogokat, fölszabadította Magyarországot s oda állította a 300 évvel „forsprung “-ban levő, de a könynyű megéléshez szokott elkényeztetett Bécs mellé. A küzdésre termett, de háttérbe szorított Magyarország ezen egyenjogúsítás által megnyílva látta maga előtt az eddig elzárt sorompókat, ereiben pezsgett az életerős vér, alig várta a küzdelem megindítását és az első jelre oly hatalmas erővel szökött ki a porondra, hogy az elhízott és bizakodott vetélytárs csakhamar a sarkában látta őt. De ehez a versenyhez nemcsak paripa kellett, hanem lovas is és a lovas a kormány volt! Tény, hogy az ellenzék a kormányokat ebben a küzdelemben soha nem segítette, sőt amennyire tőle telt és tehetségében állt, lépten-nyomon megakadályozta; tény, hogy folytonosan hazaárulással vádolta és a Bécs iránti szolgalelkűséggel gyanúsította; a lepel azonban végre lehullt és itt áll most az 1867-iki kiegyezés az ő teljes glóriájával és fölemelt, nyílt homlokkal a magyar kormány és az a párt, mely a kormányt 22 év óta támogatja. Ez előtt a magasztos kép előtt megdöbben a magyar szív és kalapot emelve meghajlik a közvélemény! Ennek tulajdonítsa a „Magyarország“ a közvélemény szemeinek fölnyitását és ne azoknak a ráfogásokkal teli megállhatatlan okoknak, melyeket kínjában a saját hibáik leplezéséül, a szerecsen fehérre mosásának igyekezetében lapjának 270. számában összehalmoz. Pécsi Napló 1898. október 1. Országgyűlés. — A „Pécsi Napló" tudósítójának távirata. — Budapest, szeptember 30. A képviselőház mai ülése rövid de egyúttal érdekes volt amennyiben Bánffy Dezső báró felszólalásban az osztrák kormány tegnapi kijelentéseit a kvótaügyben katagorice lecáfolta és ezzel a kijelentésével magának a magyar képviselőház rokonszenvét érdemelte ki. Hogy az osztrák kormány ezt szó nélkül el nem tűri, azt természetesnek tartjuk és így a közeli jövő alapos meglepetésekkel kecsegtet. Bánffy Dezső bárót mi nyílt őszinte kormányférfinak ismerjük, és igy a meglepetéseket csak is Ausztria szolgáltathatja. Az ülés különben a következőleg folyt le: Szilágyi Dezső elnökölt. Az irányzat előterjesztése után báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter benyújtotta a jövő évi újonczjutalék megújításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a Ház a rendezőbizottsághoz utasított. Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter hat jelentést terjesztett be vicina kis vasutak engedélyezése tárgyában. Most következett a napirend. Az Erzsébet királyné emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslatot harmadik olvasásában is elfogadta a Ház és ezzel az országos határozattá lett. A napirendnek több tárgya nem volt. Az elnök indítványozta, hogy a holnap 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzze ki a Ház a bizottsági tagságok betöltését és az alelnökválasztást. Polonyi Géza az elnök indítványát magát elfogadta, de figyelmeztette az országot, hogy a kormány teljes egy hónapig nem tudta foglalkoztatni a törvényhozást, vagy talán összejátszik az osztrák kormányyal, amely alkotmányeimnre készül. Kossuth Ferencz mindenben csatlakozott Polónyi nézetéhez. Gróf Apponyi Albert is elfogadja az ajánlott napirendet, mert az nem tartalmaz érdemleges tárgyat. Előre is kijelenti, hogy ha érdemleges napirenddel fog szembe állani, akkor teljes világosságot fog követelni a kiegyezési javaslatok és a kvóta tárgyában, mert a helyzet bonyolódottabb, mint volt bármikor. Az osztrák Reichsrathban tegnap a kormány részéről olyan nyilatkozat történt, amely arra vall, hogy közte és a magyar kormány között megállapodás jött létre a kvóta felemelése dolgában. Ezt bizonyítja a fogyasztási adókról tegnap az osztrák, képviselőházban elhangzott nyilatkozat, amely vagy indokolatlan, illetéktelen és elhamarkodott volt, vagy pedig bebizonyította, hogy mégis igaz, amit a magyar kormány állhatatosan tagad, t. i. hogy a kvóta emelésébe beleegyezett. Erre nézve fog felvilágosítást követelni, ha majd a miniszterelnök érdemleges napirendet fog indítványozni. Báró Bánffy Dezső erre a következő kijelentést tette. A két kormány egyértelmű törvényjavaslatokat terjesztett elő. Az indokolás, mármint az osztrák kormányé magyar részről, illetőleg a magyar kormány indokolása osztrák részről, külön bírálat tárgya nem lehet. Nem is ismertem azt, a gyakorlatnak megfelelőleg nem is volt arra szükség, hogy előre ismerjem. Én is olvastam azt a kijelentést, amelyre előttem szólott. képviselő úr gróf Apponyi Albert célzott. Kinyilatkoztatom erre, hogy a magyar és osztrák kormány között a kvótára nézve semmi megállapodás nincs. A magyar kormány azon az állásponton áll, hogy a kvótabizottságok vannak hivatva e rendben határozni s ezért arra törekszik, hogy azok már a legközelebbi napokban öszszejöjjenek és a megoldást létrehozzák. Ha az osztrák kormány indokolásában azt a reményét (felkiáltások balfelől: követelését, vagy követelését nyilvánította, hogy a kvóta fölemeltessék, az lehet neki nézete, óhaja, e tekintetben semmi néven nevezendő megállapodás nincs, nem volt. E tekintetben tehát nem lehet kétség. Ilyen körülmények között méltatlanság azt mondani, hogy e házban nem lehet tárgyalni és nem látja a sérelmet, amely az ellenzék szerint fölmerült. Ami a kiegyezési javaslatokat illeti, azok a Ház előtt feküsznek s már a jövő hét folyamán az illetékes bizottságok tárgyalni is fogják. Végül Horánszky Nándor szólott hasonló értelemben, mint pártvezére, aztán az elnök szavazásra tette föl a kérdést. A többség elfogadta az elnök ajánlotta napirendet. Az ülés 11 órakor véget ért. Százkét betörés. — Saját tudósítónktól — Pécs, szeptember 80. Erősen megvasalt embert őriz már szeptember hó 4-óta a csendőrség a pécsi őrsön.^jA neve Kovács István. A foglalkozása a betörés. Amikor elfogták, akkoriban már írtunk róla. Most azonban újabb nevezetes fordulat állt be a vizsgálatban, amelyet az őrs egyik legügyesebb őrmestere, Ugray Lőrincz csendőrőrmester vezetette; a nyomozás meglepő eredményekre vezetett. A letartóztatott csavargó eddig százkét betörést és egy súlyos testi sértés bűntettét ismerte be.