Pécsi Napló, 1898. október (7. évfolyam, 225-250. szám)

1898-10-01 / 225. szám

1998. október 1. Rég elfeledett, évekkel ezelőtt tör­tént betörések, lopások kerülnek napfényre. Sötét, rejtélyes bűntettekről hull le a fá­tyol. És mind világosabban tűnik a szem­lélő elé Kovács István gazsága. Pár évvel ezelőtt egy sápadt képű nyurga parasztlegényt soroztak be a m. kir. 8. honvéd huszár ezredhez. Az nem volt más, mint Kovács István. Belebujt a díszes huszár uniformisba és rótta egy da­rabig a nehéz katona életét. A fáradságos élet azonban nem tetszett neki. Ledobta magáról a ruhát és megszökött egy napon az ezredétől. És e naptól kezdve vége-hossza nem volt a betöréseknek. Hol itt, hol ott jöttek a nyomára a vakmerő módon elkövetett betöréseknek Az egyiket ügyesebben kö­vették el, mint a másikat. A betörőnek soha sem bírtak a nyomára akadni. A folyó hó első napjaiban Pécsett járt a betörő. Itt csavargott napokon ke­resztül. Egy éjjel bele­botlott a rendőr őrjárat. Igazolásra szólították fel s miután nem tudta magát igazolni, beszállították a városházára. Másnap elővezették a kapitány elé. A rendőrkapitány vele is úgy akart el­bánni, mint a többi foglalkozás nélküli csavargóval. Illetőségi helyére akarták to­­lonczoltatni. Mielőtt a rendeletet foganatosították volna­, Oberhammer Antal rendőrkapitány parancsot adott, hogy vezessék le a csa­vargót a csendőrségre. Nem ismerik-e azt ottan? És a rendőrkapitány előérzete nem csalt. A csendőrség tudomással bírt Ko­vács István létezéséről és már hosszú idő óta nyomozta is. A betörőt ott fogta a csendőrség­ Farkas Károly csendőrfőhadnagy Ugray Lőrinczet, a szakasz egyik legügyesebb csendőrőrmesterét bízta meg a nyomozás megejtésével. A csendőrőrmester éjsza­kát nappal összetett és fáradságot nem kímérve, vezette a nyomozást, a­mely­nek eredménye az lett, hogy a betörő csak eddig százkét betöréses lopást és egy sú­lyos testi sértés elkövetését ismerte be. A vizsgálat és a nyomozás megej­­téséről tudósításunk a következő : A rendőrőrjárat szeptember 4-én éj­jel a rendes körútját ment végezni. Ko­vács Antal volt az ügyeletes rendőr biztos. Felhajszolt minden zugot, kocsmát és mint rendesen, ez alkalommal is nem egy csavargó került lépre. Az őrjárat már haza­felé haladt, amikor az Indó­­ház­ utczában az ötödik számú ház előtt egy csavargót pillantott meg. Bernáth Mihály házmesterrel tanakodott valami felett. Sokáig zúgtak, búgtak együtt és ez a körülmény gyanúsnak tűnt fel Ko­vács Antal rendőrbiztos előtt. Igazolásra szólította fel a két embert. A házmester tudta magát igazolni, a csavargó azonban nem. A csavargót tehát bekísérték a rendőrkapitányságra. Másnap elővezették Oberhammer Antal rendőrkapitány elé. Nem tudta ma­gát igazolni, tehát kiadták a rendeletet, hogy el kell a városból tolonczoltatni, mielőtt azonban a pályaudvarra kísérték volna, bevitték a csendőrőrsre. Ott pedig felismerték benne a veszedelmes , betörőt. Azonnal megvasalták. Keze, lába meg van vasalva. Három hét óta egyre folyik a vallatás. A betörő eleinte kono­kul tagadott. Nem akart semmit sem be­ismerni. Ugray Lőrincz csendőrőrmester azonban nem engedte a betörőtől felül­tetni magát. Kereszt kérdések alá vette és egyre-másra megfogta, hogy hazudik. A betörő erre megtört. Látta, hogy nincs menek­vés és a legjobb, a­mit­ tehet, csu­pán csak az lehet, ha szépen beismeri az elkövetett rablásokat és betöréseket. És vallani kezdett Egymásután ismerte be a százkét betörést és egy súlyos testi sértést. Alig egy-két év alatt követte el valamennyit. Ez azonban még nem min­den. Még egy egész csapat betörésben folyik a vizsgálat. A gyanú, a feltevés azt bizonyítja, hogy azokat is Kovács István követte el. Ugyanekkor számos orgazda jutott horogra. Egymásután tartóztatta le a csendőrőrmester Tapolczay György és Tapolczay Gábor Pécs város bikásait, Bartalovics Jánost, Heiling Jánost, Hor­váth Lipótot és Bernáth Mihályt. A betörési esetek között ott van­­az is, a­melyet Abaligeten Biró Ferencz róm kath plébánosnál követett el. Éjnek idején behatolt a plébános lakására és feltörte a szekrényt, ellopott 200 forint készpénzt, egy arany órát és egy értékes aranylánczot. Azonkívül magával vitt a betörő két láda finom szivart is. A betörést nem vették észre, csak másnap. A gyanú a plébános vinczellér­­jére irányult. Hasztalan tagadott szegény ember. Elhurczolták a csendőrök felesége és gyermekei mellől és hosszú ideig ült a pécsi kir. fogház börtönében A kir. tör­vényszék azonban bizonyíték hiányában felmentette a vinczellért. Azonban egész a mai napig nem menekülhetett a betörés vádja alól. Senki sem akart szóba állni vele. A plébános is elbocsátotta a szolgá­latból és egész a mai napig a legnagyobb nyomorral küzdve élt Abaligeten család­jával. Most kiderült az ártatlansága. Újból becsületes embernek tartják és a plébános is vissza­fogadta újból a szolgálatba. Ezen kívül még számos hasonló eset adta elő magát. És az általa elkövetett betörést nem egyszer sütötték rá más ártatlan emberre. Most azonban kiderült a rejtélyes módon elkövetett betörések egész sorozata. Az érdem pedig Ugray Lőrincz csendőrőrmesteré, a­ki a jelen esettel újabb tanú jelét adta annak, hogy mily nagy becsű az ő szolgálata a csen­­dőrségnek. Különben elöljárói méltányol­ják is kiváló ügyességét és már­is felter­jesztést tettek magasabb helyre és kitüntetésre ajánlották Ugray Lőrincz őrmestert. Az érdemkereszt, a­melyet ezúttal kapni fog, nem fog érdemtelen embert diszíteni, meg nem érett vers, mely mind te rólad szól. S itt egy vigasz van csak, t. i. hogy meg van a harmonia a disharmoniában. Elcsépelt a tárgy, unalmas a forma. S ha valaki oly naiv, hogy még nem ismer, s ha akad oly boldog, ki verset nem kénytelen olvasni — megtudja, hogy itt vagy ősz — a katonáék lázas életéből. Itt nagy a te hatalmad őszi Sok örömet fakasztasz, sok bánatot okozol a fiatalok szivében. A ki katona volt, tudja csak, mily boldog érzés hosszú fáradságos szolgálat után levetni az a czifra mundért s fel­öltem a sokkal egyszerűbb czivil ruhát. Felülni a gőzmasinára vagy elindulni csak úgy gyalog szerrel szülőfalu irányában. Mint lopja a köny magát szemébe, mint dobog szive a legénynek, a mikor beér falujába, mikor betér a szülei házba, mikor viszont látja kedvesét. Nagy garral, peczkesen járja végig a nagy utczát, sokat beszél s nagy han­gon katonai soráról. Aztán vissza­tér régi foglalkozásához. Szabadsága aznnban nem tart sokáig. Szüret után megüli a menyegzőt. Milyen szépen, mily igazán fejezi ki a magyar nép minden baját, keservét dalaiban. Nos, valahány dal még berukkolásról, „császár katonájáról“ amp­rjkán megszü­letett, kifejezésre jut most a katonának készülő legénynél. Megnyilatkozik e dalban az aggódó félelem, vájjon viszont látja-e még valaha, agg szüleit? vájjon ki tart-e a hosszú időn keresztül, igaz hűségben? Maga magát nem félti a legény. Nem fél semmitől. Bizonyos vad daczczal, du­haj legénykedéssel indul útjára. Csúfolja az otthon maradót. A gúnyolódás nincs a magyar nép vé­rében s ha most teszi, csak saját gyengesé­gét, meghatottságát akarja leplezni vele. Megindul a legény, s keserves útjá­ban találkozik a haza­térővel — néhány szót cserélnek, hirt adnak egymásnak s aztán halad tovább kiki czélja felé. S ez a világ rendje. — A király névnapja. Az ősz király névnapját ünnepeli október hó 4-én az egész ország. Szomorú időre esik ezúttal az ez ünneplés. Nagy bánatban, mély szomorúságban van most a jó ki­rály. Az emberek a templomokban foko­zott buzgósággal fognak fohászkodni az Istenhez a bánattal sújtott, szeretett király­ért. A király névnapján a templomokban hálaadó isteni tiszteletet fognak tartani, a­melyen részt vesznek a város fejei és a katonaság­i Tudós régész Pécsett. A város volt polgári leányiskolájában meg­nyitott régészeti kiállítás a főváros tudó­sainak érdeklődését nagy mértékben föl­keltette. A minap Kammerer Ernő rándult le Pécsre, hogy Juhász László nagybecsű gyűjteményét megtekintse; holnap este pe­dig Hampel József a nemzeti muzeum ré­giségtárának fő­ őre érkezik meg s vasár­nap reggel Juhász László kalauzolása mellett végig nézi a kiállítást. Hampel József az ország legnagyobb nevű archeo­lógusa, a­ki a bronz­kort­ós igen jeles mű­vet irt s tudományos értekezései a magyar tudományos akadémia ülésein mindenkor nagy föltünést keltenek. A mint halljuk, még többen látogatnak le hozzánk a tu­dósok köréből, hogy a nevezetes kiállítást megnézzék. — Hivatalhelyiség-változás. Amit a minap jeleztünk, azt holnap rész­ben végre is hajtják a városházán. Any­­nyiban tudniillik, hogy a jegyzői és anyakönyvi hivatal helyiséget cserélnek. A főjegyző és az első aljegyző az Ргеч» Napirt Hírrovatunk. Pécs, szeptember 30. Október. Lombot hullató, madarat űző ősz itt vagy újra. Évről évre való, unalmasan pontos megjelenésed banalitását érzed magad is s igyekszel azt leplezni. Tévútra akarsz vezetni, küldesz biztató fényt, csalóka nap­­sugárt, fakasztasz még új rügyeket — de ezeknek sorsa, hogy még virágaik nyílása előtt már el is pusztuljanak. Nem, jó ősz ! hiába minden igyeke­zeted, nem hiteted el velük, hogy az édes nyárnak vége nem lesz soha, — hisz is­­merjük már sokszor alkalmazott naiv fogásaid. S ha nem ismernék is — tudatná velünk megérkezésedet az a sok-sok még 3

Next