Pécsi Napló, 1899. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1899-02-01 / 26. szám

1899. február 1. Pécsi Napló I . Kitüntetések. Ő Felsége Vinsky Ignácz czimzetes apát és zenggi nagyprépostnak, továbbá Bornemisza Bol­dizsár rendőrfőparancsnoknak a III osz­tályú vaskor­onarendet adományozta. Ugyan­­csak kitüntetésben részesültek a fővárosi rendőrség tisztviselői közül többen. — A pécsi egyházmegyéből. Szántó Ignácz segédlelkész Berkesdről Gyula Jovánczára helyeztetett át, Auer­bach László pedig Berkesdre küldetett segédlelkészi minőségben. — Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz­ter gelsei Guttman Izidor karcsavai nagy­­birtokosna**, a­ki a karcsavai állami elemi iskola czéljaira egy mintegy 500 (ötszáz) irtot érő telket adományozott, köszönetét nyilvánította. — Államtudományi vizsga. Tichy Ferencz, Pécs szab. kir. város al­jegyzője, ma kitűnő sikerrel tette le a kolozsvári tudomány­egyetemen az állam­tudományi első szigorlatot . A kolozsvári ügyvédi ka­mara alelnökévé a napokban megtar­tott tisztújító közgyűlés alkalmával Weisz József dr. ügyvédet, Jacobi Fülöp pécsi biztosító intézeti titkár apósát választot­ták meg. — Esküvő. Ma délután fényes es­küvő volt Dárdán. Krause Gyula, a Frigyes főherczeg tulajdonát képező fő­­herczeglaki uradalom mérnöke örök hű­séget esküdött Kinneth Adolf, a Schaum­burg Lippe uradalom számtanácsosa leá­nyának, Kinneth Margit kisasszonynak. — Mikszáth Kálmán és az újságírók. Budapestről írja tudósítónk : Amint azt a „Pécsi Napló“ már közölte, Újságírói körökben nagy haragot tartanak most Mikszáth Kálmánra­, az „Országos Hírlap“ volt szerkesztőjére és tulajd­ono­sára, amiért hogy a lap munkatársainak tudta nélkül jó pénzért eladta, illetőleg beolvasztotta ezen lapot a „Pesti H­ap“-ba, melytől ezelőtt 100 évvel és oly váratlan körülmények között vált meg, mint ahogy most oda visszatért. Erről beszélnek most legtöbbet az újságírók és biz csak az el­keseredés hangján szólnak Mikszáthról. A lapokban nem igen tehetik szóvá az ügyet, mert Budapesten meg­van az a jó szokás, hogy a lapok csak egész kivételes ese­tek­ben beszélnek egymásnak belügyeiről, de Mikszáth Kálmántól mégis elvárták volna, hogy télnek idején nem fogja megengedni, hogy egész tuc­at kipróbált tollú, ügyes és neves újságíró maradjon állás nélkül. A dolog úgy történt, hogy az „Országos Hírlap“ sok pénzt emésztett föl. Előfize­tőinek száma újévkor nem emelkedett,sőt a nagy konkurrenózia következtében meg is csappant, úgy, hogy nagy küzdelemmel te­remt­hették csak elő a nélkülözhetetetlen napi kiadásokat. A munkatársak látva a ve­szélyt, mely a lapot existencziájában fe­nyegeti, maguk néztek segélyforrás után, mely a szépen szerkesztett lapot átsegí­tené a pénzügyi zavarokon. Mialatt ezen buzgólkodtak a munkatársak, még­hozzá a legjobb eredménynyel, mert egy előkelő és vagyonos mágnás hajlandónak nyilat­kozott a lapot anyagilag rendezni, azalatt Sdikszá­r Kálmán már megegyezett munka­társai háta mögött Légrádyékkal, szép összeg pénzért bocsátva azoknak tulaj­donjogába az „Országos Hírlap“-ot, illetőleg annak 5000 előfizetőjét és ma­gának is kedvező szerződést biztosítva minden megírt sorának diíjazására nézve. Munkatársairól azonban teljesen megfe­ledkezett. Sem azoknak átvételéről, sem megfelelő kárpótlásról nem gondoskodott, csakis mikor ezeknek egyike-másik­a, aki­nél nagyobb volt a szükség, mint a büsz­keség, megrohanta, adott némelyiknek kiesebb nagyobb végkielégítést. Az újság­író körökben erre mozgalom indult meg, hogy a­ki ennyire önző, nem állhat to­vábbra élén a Budapesti Újságírók Egye­sületének, és ivet köröztetnek ennek tagjai, melyben fölkérik Mikszáth Kálmánt, mondjon le ezen egyesület elnökségéről. Mikszáth értesülést is szerzett ezen moz­galomról és állítólag önként beadta már lemondását. Mint utódját az elnökségben Vészi Józsefet említik, de olyan hangok is akadnak, és ezek beszélnek legokosab­ban, hogy nincsen czélja Budapesten két újságíró egyesületnek és ezért leghelye­sebb lenne az Otthon körrel való fúzió, mely ép most költözködött saját helyisé­gébe. Amúgy is csak a Rákosiékra való féltékeny­kedés hozta létre ezen újabb új­ságírói egyesületet, a magyar széjjel húzás ezen újabb bizonyítékát, és tényleg csakis az méltó, hogy egy újságíróegyesület élén álljon, aki oly jóakaró, atyai barátja min­den jóravaló újságírónak, mint a­milyen Rákosi Jenő, a­ki kollegának tartja még a vidéki társadalmi etilapocska munka­társát is, míg Mikszáth Kálmán még a saját szerkesztőségében is megéreztette munkatársaival, mennyivel fölöttük áll, így készítette elő a hangulatot maga ellen, mely most nyílt kitörésre került. Az itt elmondottakkal épenséggel semmit sem akartunk elvonni Mikszáth Kálmán iro­dalmi egyéni értékéből, csak az embert, az újságírót akartuk megismertetni az olvasó közönséggel. Mert a nagy emberek rend­kívül érdekesek háló köpenyben is. Mik­száth Kálmánt pedig olyannak mondják az újságírók, mint a­hogy mi azt itt el­mondottuk. — A t­ea-pzsonna műsora. A pécsi jótékony nőegylet február 2 án saját helyiségében rendezendő thea-ozson­­nán , Csik Irén működik közr , aki Delibes Leótól énekel egy dalt és a Hu­genottákból az apród áriát énekeli. Az énekszám után Horváth István „Első szerelmem“ czimű csevegést olvassa föl. Ezen thea-ozsonna igen látogatottnak ígérkezik. — Frigyes főherczeg alapit­ványai. Frigyes főherczeg a király /Csá­szári jubileumának alkalmából 90000 koronát adott jótékonyczélű alapítvá­nyokra. Ebből az összegből 30000 koro­nát kap a főherczeg nevét viselő pécsi 52-ik gyalogezred a tisztikar közös hasznára. 20 000 koronát az Albrecht főherczeg nevét viselő 9-ik dragonyos­­ezred, úgy, hogy 10 000 korona jut a tisz­tikar czéljaira, IOOOO korona kamatait pedig évenkint hat altiszt között osztják mg; végül 40 000 koronát kap a főher­czeg parancsnoklása alatt álló 5-ik had­test, olyan felosztással, hogy 30000 korona jut a liszteknek és a hivatalno­koknak, 10.000 korona pedig az altisz­teknek. — Eljegyzés: Pollák Lajos budai kereskedő jegyet váltott Weisz Ilka kis­asszonynyal Pécsett. — Az első árpád­ lakodalom a pécsi anyakönyvi hivatalban. Szenzácziója volt ma a pécsi anyakönyvi hivatalnak Ma jelent meg az itteni anyakönyvvezető előtt az első jegyespár Árpád községből, mely január 1. óta tud­valevőleg a pécsi anyakönyvi kerületbe osztatott be. Ha a városi házasságköté­sekről szóló riportok nyelvén akarnék megörökíteni a mi anyakönyvi hivatalunk­nak ezt a mai szenzáczióját, úgy azt kel­lene írniunk, hogy fényes násznép jelen­­létében kötöttek ma délelőtt házasságot Hoffer Sebestyén kisbirtokos és Schmidt Anna, Schmidt József árpádi kisbirtokos leánya. Fájdalom: a koszorúsleányok neveit nem tudjuk ideiktatni, pedig voltak szép számmal s megjelenésük — az árpádi divatlap legutolsó száma szerint készült öltözékeikben — valóban fényes volt; a vőfélyek is a legnagyobb díszt fejtették ki. A násznép közt pedig ott láttuk Ár­pád ősi patriezius- családjainak sarjait, egytől egyik s legnevesebb családok tag­jait, Árpád haute créme-jét, akik fényt adtak s előkelőséget a díszes menetnek. A hivatalos tanuk egyike Árpád első pol­gára, a községi bíró volt. A fényes nász­nép az anyakönyvi hivatalból a ferencziek templomába ment az egyházi áldást kikérni. — Rablógyilkosság. Rablógyil­kost hoztak ismét az eszéki ügyészség fogházába. Tenye faluban, Eszék mellett Lalics Péter jómódú földmivest meggyil­kolták és elrabolták 870 frtnyi készpénzét és 18 darab aranyát. A csendőrség 24 óra alatt kézrekerítette a tettest Hudjék Miska házi szolga személyében, akinél meg is találták még az egész lopott pénzt, így nem is tagadta, hogy rablási szán­dékkal ölte meg Lalicsot. Legközelebb tehát ismét akasztás lesz Eszéken. — Emléklapok. A pécsvidéki ta­nítónők egyesülete annak idején, a­mikor a kézi munka kiállítását rendezte, kilá­tásba helyezte, hogy a kiállításon közre­működő közönségnek hálája és elismerése jeléül emléklapot ad. Az emléklapokat ki is akarta az egyesület megfelelő szöveg­gel nyomattatni, de ekkor oly nehézségek merültek föl, melyek kétségessé tették az emléklapok megjelenését. Ugyan­is bár­hova is fordult az egyesület a mű ki­adása végett, mindenütt hallatlan árt kö­veteltek a munkáért. Ennek következtében az egyesület most elhatározta, hogy a ter­vezett emléklapok kiadását, minek utánna annak előállítása tetemes kiadással jár, ez­úttal mellőzi, s a kiállításon közreműkö­dött közönségnek ez után fejezi ki há­lás köszönetét a kiállítás érdekében tett fáradozásaikért. — Gyújtogató gyermek. Nagy tűz­ pusztított az elmúlt napokban Szt.­­Kiatalin községben. Kigyuladt Zsikó Jó­zsef odavaló gazda szalma­boglyája és pusztulással fenyegette a tűz a szomszédos házakat is. A boglya a kertben volt el­helyezve és le is égett teljesen. A vizsgá­lat kideríte­te, hogy a tüzet a káros S éves Nándor nevű kis­fia okozta oly­képpen, hogy a konyhából egy darab parazsat kivitt a kertbe és azt bele­dugta a szalmába. A boglya a parázstól kigyuladt és el­égett. A csendőr járőr a szülőket gondatlanság vétsége miatt fel­jelentette a sásdi kir. járásbíróságnál. — A budapesti vásárcsar­nokok árui. A hivatalos vásárcsarnoki értesítőből vettük át a következő jelentést, mely a gyümölcstermelésnek fokozott mérvben való gondozása mellett emel szót. Az érdekes és tanulságos közlemény így szól: Nem egyszer tettük már szóvá azon körülményt, hogy hazánk gazdasági vi­szonyai az újabb időben nagy változáson mentek keresztül. Nevezetesen a termelés fokozására már nem kell külön biztatni a gazdákat. O­t, hol haszon ígérkezik, ugyan­csak neki látnak. Ma a termelés fokozá­sánál sokkal nagyobb gondot kell fordí­tani a termés értékesítésére. Ez ma a gazdálkodás gordius csomója. Ezt kell megoldani. Még­p­dig két irányban. Egy­részt a termelvények minőségének egy­öntetűségére való törekvés által, másrészt a piaczi viszonyok jobb kihasználása által. Sajnos, ezen utóbbi tekintetben termelőink még igen járatlanok. Új piaczot keresni .

Next