Pécsi Napló, 1899. március (8. évfolyam, 49-74. szám)

1899-03-01 / 49. szám

Vili. évfolyam. Szerda, 1899 49. (2196.) szám. Szerkentőség: Nepomuk-utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza Kisdéavatal: Boltiv-köz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: X, IB MNT IK1IE5 X L^J*OS. Előfizetési árak: Egész évre 12 frt Fél évre 6 Irt. Negyed évre 3 frt. Egy hóra 1 írt. — Egyes szám ár* 3 krajcsár. — Nyirt-térben 1 sor 30 ár. Teljesen áruraktár! Legdivatosabb tavaszi női kabátok, gallérok, gyermekjelöltek és ruhakelmékben KIS ZSIGMOM -Pécsett, takarékpénztári uj palota. Elvi alapon. Pécs, február 28. A szabadelvű pártból kilépett poli­tikusok, a disszidensek a mai nap folyamán vissza­értek az anya­pártba, kijelentve, hogy Széll Kálmán, az új miniszterelnök politikája megszüntette a külön­állás okait. E visszatérés nagy nyereség a szabadelvű pártra nézve, mert hiszen a disszidensek között számos nagynevű kapac­itás, légi­őbb politikusaink van­nak, úgynevezett vezéralakok és ha valahol, hát a politikában áll az, hogy nem elég a sok jó közkatona, szükség van jó vezérekre is. Az elvi egyetér­tés, mely e vezér polit­kusokat Széll Kállmánnal összeköti, biztos záloga annak, hogy együttműködésük nem­csak az országra nézve lesz sikeres, de nagyban hozzá fog járulni a szabad­elvű párt consolidatiójához, népszerűsí­téséhez, munkásságának kifejtéséhez. A disszidensek után jönnek a nem­zeti pártiak. A Száll Kálmánnal kötött pártközi béke nyilvánvalóvá tette, hogy a szabad ívű párt és nemzeti párt kö­zött semmi elvi d­iferenczia nincs és e tényből a következtetést levonva az országgyűlési nemzeti párt még e hét folyamán tartandó nagygyűlésén ki­mondja a feloszlást és a tagok belép­nek a szabadelvű pártba. Minden­esetre nagy fordulat ez politikai életünkben; új rendszernek, új korszaknak mond­hatnék, mert ezzel életbe lép, megvaló­­sul egy emberöltő sokat hangoztatott vágya: a közjogi alapon álló pártok­­egyesülése elvi alapon, komoly, becsü­letes munkára, melyben mind­eki leg­jobb tudása, magasra szárnyaló ambí­­c­iója, szellemi és erkölcsi qualitásai arányának megfelelően vesz részt a magyar állam közállapotainak javítá­sára, fejlesztésére, betetőzésüt , hogy a mai nemzedék is, mint előtte annyi más, határozott lépésekkel vigye előre a magyar nemzeti állam kiépítésének szent ügyét, mely Bocskay és Bethien kora óta politikai hagyományként él minden magyar szívében. Nagy elégtétellel gondolunk e be­következő fúzióra, mely a nemzeti párt vezéreit és kis, de jelentős csoportját beviszi a szabadelvű pártba. Egy ál­datlan, közel 25 éves h­arcz szűnik meg ezzel a fórumon, amely harcz a legtöbb­ször nem is elvi, hanem személyi ala­pokon vitatott. Testvér­h­arcz volt ez, rákényszerítve a nemzet legjobbjaira, akik minduntalan csatasorba vonultak föl, bár az egyik ölni nem akart, a másik pedig győzelmet nem remélt. Huszonöt év ádáz politikai esete patéi ellenségekké tették az ellenfeleket, meg­­kérgesiték a haza szent ügyéért egya­ránt lángoló szíveket és jobban elide­­geníték egymás*'' a másként egy elvet valló politikusokat és államfér­fiakat, mintha közöttük különben a Szahara sivataga terpeszkedett volna. Valóban ideje volt, hogy e jobbára mesterségesen emelt válasz­falak le­bontassanak, hogy az ellentétek elsi­­míttassanak, a félreértések jóvá tétes­senek és mindannyian: kicsinyek és nagyok, az elvhűek és reformerek, a változatlan fentartás és a fokozatos fejlesztés hívei egyesüljenek a közjogi alap védelmére és erősítésére, mert a szikla, melyen a közjogi alap remek­műve épült, szilárd ugyan, de körös­körül hevesen csapkodják a hullámok, melyek alámosással fenyegetik. Különös találkozása az esemé­nyeknek, hogy a mai nemzeti párt alak­­ására, a független szabadelvű pártiak kiválására a 2-ik gazdasági kiegyezés adott okot, a negyedik gaz­dasági kiegyezés vajúdásai pedig ismét összehozták a régen meghasonlottakat. Vajon ez egyesülést úgy vegyük-e, mint elismerését a most megkötendő kiegyezés gazdasági előnyeinek? Annyi bizonyos, hogy a fúzió a legjobb kri­tika a kiegyezés föltételeire, melyért a nemzet elismerése nem tagadható meg azok munkásaitól. A fúzió után kétségtelen, hogy pártéreteink tisztulni fog és hogy ab­ból az eddigi erőltetett személyi tor­zsalkodások kiküszöböltetvén, az eddigi­nél sokkal eszményibb, vonzóbb és eredményesebb lesz. Az elvi alapok előtérbe lépve, dominálni fog ismét Deák hagyományos szelleme, mely meg fogja termékenyíteni közéletünket és képessé fog bennünket tenni nagy­szabású reformokra, intézvényes bizto­sítékok alkotására a társadalmi, a gazdasági és a politikai jogok minden terén. Más­részt az is bizonyos, hogy a consolidálódó közjogi párttal szemben az eddiginél fokozottabb mé­tékben fog föllépni a közjogi ellenzék. De épen a most végbemenő fúzió következtében fog kitűnni, hogy a közjogi ellenzék mai szervezetében és mai elveivel — a negátió terén maradva — tarthatatlan helyzetbe jutott, melynek, ha igazi el­lenzék akar lenni, le kell tennie a negatióról és át kell alakulnia elvi el­lenzékké, kormányképes elvi ellenzékké, mely minden perezben képes legyen átvenni az uralmat. E nélkül parlamentáris életünk ismét tisztátalan és csonka lesz. Miként a fúzió elér keleti, emez átalakulásnak is el kell következnie. F. M. Az uj minisztérium. Pécs, február 28. Egy pillantás az uj kabinetre ön­­kénytelenül azokra a művészekre emlé­keztet, a­kik a síró gyermek képéből néhány vonással a nevető gyermek képét csinálják meg. Az új igazságügyi minisz­ter, Plósz Sándor, a lelépő kabinetben államtitkár volt, mondhatjuk: az új kabi­netnek hét tagja a lelépő minisztériumból van véve és csupán két uj névvel talál­kozunk abban De annak ábrázata mégis egészen más. Ha ezt különben nem vennők is észre, az ellenzék megváltozott maga­tartása kellene, hogy rögtön megtanítson reá bennünket. Ez különben könnyen érthető. Az új miniszterelnök kidomborodó személyisége kell, hogy az ő saját egyé­niségének szignatúráját nyomja reá kabi­netjére; az, hogy a szakminiszterek többé vagy kevésbbé jelentékenyek e, mindegy, úgy látszik Széll Kálmán maga is érezte ezt, mikor elhatározta magát, hogy az e pillanatban legfontossabb belügyminiszteri tárczát maga veszi át. Egy ideig úgy látszott ugyan, mintha e tekintetben in­gadoznék, mert e tárcza betöltését illető­leg néhány politikai személyiséggel érte­kezett ; ha azonban az illetőknek meg kellene mondaniuk, hogy miért nem ül­tették őket ebbe a mél­óságba, a minisz­terelnökkel folytatott értekezésekből aligha tud­nának elegendő okot kihozni. Vannak ugyanis dolgok, melyek fait accomplivá válnak abban a pillanatban, melyben fog­lalkozni kezdünk velük és erős természe­teknél majdnem lehetetlen az ettől való eltérés. Már­pedig Széll Kálmán erős

Next