Pécsi Napló, 1899. március (8. évfolyam, 49-74. szám)
1899-03-01 / 49. szám
Vili. évfolyam. Szerda, 1899 49. (2196.) szám. Szerkentőség: Nepomuk-utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza Kisdéavatal: Boltiv-köz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: X, IB MNT IK1IE5 X L^J*OS. Előfizetési árak: Egész évre 12 frt Fél évre 6 Irt. Negyed évre 3 frt. Egy hóra 1 írt. — Egyes szám ár* 3 krajcsár. — Nyirt-térben 1 sor 30 ár. Teljesen áruraktár! Legdivatosabb tavaszi női kabátok, gallérok, gyermekjelöltek és ruhakelmékben KIS ZSIGMOM -Pécsett, takarékpénztári uj palota. Elvi alapon. Pécs, február 28. A szabadelvű pártból kilépett politikusok, a disszidensek a mai nap folyamán visszaértek az anyapártba, kijelentve, hogy Széll Kálmán, az új miniszterelnök politikája megszüntette a különállás okait. E visszatérés nagy nyereség a szabadelvű pártra nézve, mert hiszen a disszidensek között számos nagynevű kapacitás, légiőbb politikusaink vannak, úgynevezett vezéralakok és ha valahol, hát a politikában áll az, hogy nem elég a sok jó közkatona, szükség van jó vezérekre is. Az elvi egyetértés, mely e vezér politkusokat Széll Kállmánnal összeköti, biztos záloga annak, hogy együttműködésük nemcsak az országra nézve lesz sikeres, de nagyban hozzá fog járulni a szabadelvű párt consolidatiójához, népszerűsítéséhez, munkásságának kifejtéséhez. A disszidensek után jönnek a nemzeti pártiak. A Száll Kálmánnal kötött pártközi béke nyilvánvalóvá tette, hogy a szabad ívű párt és nemzeti párt között semmi elvi diferenczia nincs és e tényből a következtetést levonva az országgyűlési nemzeti párt még e hét folyamán tartandó nagygyűlésén kimondja a feloszlást és a tagok belépnek a szabadelvű pártba. Mindenesetre nagy fordulat ez politikai életünkben; új rendszernek, új korszaknak mondhatnék, mert ezzel életbe lép, megvalósul egy emberöltő sokat hangoztatott vágya: a közjogi alapon álló pártokegyesülése elvi alapon, komoly, becsületes munkára, melyben mindeki legjobb tudása, magasra szárnyaló ambíciója, szellemi és erkölcsi qualitásai arányának megfelelően vesz részt a magyar állam közállapotainak javítására, fejlesztésére, betetőzésüt , hogy a mai nemzedék is, mint előtte annyi más, határozott lépésekkel vigye előre a magyar nemzeti állam kiépítésének szent ügyét, mely Bocskay és Bethien kora óta politikai hagyományként él minden magyar szívében. Nagy elégtétellel gondolunk e bekövetkező fúzióra, mely a nemzeti párt vezéreit és kis, de jelentős csoportját beviszi a szabadelvű pártba. Egy áldatlan, közel 25 éves harcz szűnik meg ezzel a fórumon, amely harcz a legtöbbször nem is elvi, hanem személyi alapokon vitatott. Testvérharcz volt ez, rákényszerítve a nemzet legjobbjaira, akik minduntalan csatasorba vonultak föl, bár az egyik ölni nem akart, a másik pedig győzelmet nem remélt. Huszonöt év ádáz politikai esete patéi ellenségekké tették az ellenfeleket, megkérgesiték a haza szent ügyéért egyaránt lángoló szíveket és jobban elidegeníték egymás*'' a másként egy elvet valló politikusokat és államférfiakat, mintha közöttük különben a Szahara sivataga terpeszkedett volna. Valóban ideje volt, hogy e jobbára mesterségesen emelt válaszfalak lebontassanak, hogy az ellentétek elsimíttassanak, a félreértések jóvá tétessenek és mindannyian: kicsinyek és nagyok, az elvhűek és reformerek, a változatlan fentartás és a fokozatos fejlesztés hívei egyesüljenek a közjogi alap védelmére és erősítésére, mert a szikla, melyen a közjogi alap remekműve épült, szilárd ugyan, de köröskörül hevesen csapkodják a hullámok, melyek alámosással fenyegetik. Különös találkozása az eseményeknek, hogy a mai nemzeti párt alakására, a független szabadelvű pártiak kiválására a 2-ik gazdasági kiegyezés adott okot, a negyedik gazdasági kiegyezés vajúdásai pedig ismét összehozták a régen meghasonlottakat. Vajon ez egyesülést úgy vegyük-e, mint elismerését a most megkötendő kiegyezés gazdasági előnyeinek? Annyi bizonyos, hogy a fúzió a legjobb kritika a kiegyezés föltételeire, melyért a nemzet elismerése nem tagadható meg azok munkásaitól. A fúzió után kétségtelen, hogy pártéreteink tisztulni fog és hogy abból az eddigi erőltetett személyi torzsalkodások kiküszöböltetvén, az eddiginél sokkal eszményibb, vonzóbb és eredményesebb lesz. Az elvi alapok előtérbe lépve, dominálni fog ismét Deák hagyományos szelleme, mely meg fogja termékenyíteni közéletünket és képessé fog bennünket tenni nagyszabású reformokra, intézvényes biztosítékok alkotására a társadalmi, a gazdasági és a politikai jogok minden terén. Másrészt az is bizonyos, hogy a consolidálódó közjogi párttal szemben az eddiginél fokozottabb métékben fog föllépni a közjogi ellenzék. De épen a most végbemenő fúzió következtében fog kitűnni, hogy a közjogi ellenzék mai szervezetében és mai elveivel — a negátió terén maradva — tarthatatlan helyzetbe jutott, melynek, ha igazi ellenzék akar lenni, le kell tennie a negatióról és át kell alakulnia elvi ellenzékké, kormányképes elvi ellenzékké, mely minden perezben képes legyen átvenni az uralmat. E nélkül parlamentáris életünk ismét tisztátalan és csonka lesz. Miként a fúzió elér keleti, emez átalakulásnak is el kell következnie. F. M. Az uj minisztérium. Pécs, február 28. Egy pillantás az uj kabinetre önkénytelenül azokra a művészekre emlékeztet, akik a síró gyermek képéből néhány vonással a nevető gyermek képét csinálják meg. Az új igazságügyi miniszter, Plósz Sándor, a lelépő kabinetben államtitkár volt, mondhatjuk: az új kabinetnek hét tagja a lelépő minisztériumból van véve és csupán két uj névvel találkozunk abban De annak ábrázata mégis egészen más. Ha ezt különben nem vennők is észre, az ellenzék megváltozott magatartása kellene, hogy rögtön megtanítson reá bennünket. Ez különben könnyen érthető. Az új miniszterelnök kidomborodó személyisége kell, hogy az ő saját egyéniségének szignatúráját nyomja reá kabinetjére; az, hogy a szakminiszterek többé vagy kevésbbé jelentékenyek e, mindegy, úgy látszik Széll Kálmán maga is érezte ezt, mikor elhatározta magát, hogy az e pillanatban legfontossabb belügyminiszteri tárczát maga veszi át. Egy ideig úgy látszott ugyan, mintha e tekintetben ingadoznék, mert e tárcza betöltését illetőleg néhány politikai személyiséggel értekezett ; ha azonban az illetőknek meg kellene mondaniuk, hogy miért nem ültették őket ebbe a mélóságba, a miniszterelnökkel folytatott értekezésekből aligha tudnának elegendő okot kihozni. Vannak ugyanis dolgok, melyek fait accomplivá válnak abban a pillanatban, melyben foglalkozni kezdünk velük és erős természeteknél majdnem lehetetlen az ettől való eltérés. Márpedig Széll Kálmán erős