Pécsi Napló, 1899. március (8. évfolyam, 49-74. szám)

1899-03-01 / 49. szám

Vili. évfolyam. Szerda, 1899 49. (2196.) szám. Sser&ontőség: Nepomuk-utcza 23. sz. (Szabváry-féie ház.) Telelőn 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza KísdéMvatal: Boltiv-köz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: X, IB UNT IK1IE5 X L^J*OS. Bíőflsetósi árak: Egész évre 12 frt Fél évre 6 Irt. Negyed évre 3 frt. Egy hóra 1 írt. — Bgyes szám ár* 3 krajósár. — Nyih-térben 1 sor 30 ár. Teljesen árnraktár! Legdivatosabb tavaszi női kabátok, gallérok, gyermekfelöltök és ruhakelmékben KIS ZSIGMOM ­Pécsett, takarékpénztári uj palota. Elvi alapon. Péss, február 28. A szabadelvű pártból kilépett poli­tikusok, a disszidensek a mai nap folyamán vissza értek az anya-pártba, kijelentve, hogy Széli Kálmán, az uj miniszterelnök politikája megszüntette a küiön-állás okait. E visszatérés nagy nyereség a szabadelvű pártra nézve, mert hiszen a disszidensek között számos nagynevű kapaczitá», légi óbb politikusaink van­nak, úgynevezett vezéralakok és ba valahol, hát a politikában áll az, hogy nem elég a sok jó közkatona, szükség van jó vezérekre is. Az elvi egyetér­tés, mely e vezér polit kunokat Széli Kállmánnal összeköti, biztos záloga annak, hogy együttműködésük nem­csak az országra nézve lesz sikeres, de nagyban hozzá fog járulni a szabad­elvű párt consolidatiójához, népszerűsí­téséhez, munkásságának kifejtéséhez. A disszidensek után jönnek a nem­zeti pártiak. A Száll Kálmánnal kötött pártközi béke nyilvánvalóvá tette, hogy a szabad Ívű párt és nemzeti párt kö­zött semmi elvi d fferenczia nincs és e tényből a következtetést levonva az országgyűlési nemzeti párt még e bét fol)amán tartandó nagygyűlésén ki­mondja a feloszlást és a tagok belép­nek a szabadelvű pártba. Minden esetre nagy fordulat ez politikai életűnkben; uj rendszernek, uj korszaknak mond­hatnék, mert ezzel éleibe lép, megváló- sül egy emberöltő sokat hangoztatott vágya: a közjogi alapon álló pártok -egyesülése elvi alapon, komoly, becsü­letes munkára, me'yben mind oki leg­jobb tudása, magasra szárnyaló ambi- cziója, szellemi és erkölcsi qualitásai arányának megfelelően vesz részt a magyar állam közállapotainak javítá­sira, fejlesztésére, betetőzésár , hogy a mai nemzedék is, mint előtte annyi má3, határozott lépésekkel vigye előre a magyar nemzeti állam kiépítésének szent ügyét, m^ly Bocskay és Betűien kora óta politikai hagyományként él minden magyar szivében. Nagy elégtétellel gondolunk e be­következő fúzióra, mely a nemzeti párt vezéreit és kis, de jelentős csoportját beviszi a szabadelvű pártba. Egy ál­datlan, közel 25 éves liarez szűnik meg ezzel a fórumon, amely harcz a legtöbb­ször nem is elvi, hanem személyi ala­pokon vivatott. Testvér } arcz volt ez, rákényszerítve a nemzet legjobbjaira, akik minduntalan csatasorba vonultak föl. bár az egyik ölni nem akart, a másik pedig győzelmet nem remélt. Huszonöt év ádáz politikai esete patéi ellenségekké tették az ellenfeleket, meg- kérgesiték a haza szent ügyéért egya­ránt lángoló sziveket és jobban elide- geniték egymás*'' a másként egy elvet valló politikusokat és államfér­fiakat, mintha közöttük különben a Szahara sivataga terpeszkedett volna. Valóban ideje volt, hogy e jobbára mesterségesen emelt válasz-falak le­bontassanak, bogy az ellentétek elsi- mittassanak, a félreértések jóvá tétes­senek és mindannyian: kicsinyek és nagyok, az elvhüek és reformerek, a változatlan tentartás és a fokozatos lejlesztés hivei egyesüljenek a közjogi alap védelmére és erősítésére, mert a sz’kla, melyen a közjogi alap remek­műve épült, szilárd ugyan, de körös­körül hevesen csapkodják a hullámok, melyek alámosással fenyegetik. Különös találkozása az esemé­nyeknek, bogy a mai nemzeti párt alak lására: a független szabadelvű pártiak kiválására a 2-ik gazdasági kiegyezés adott akot, a negyedik gaz­dasági kiegyezés vajúdásai pedig ismét összehozták a régen meghasonlottakat. Vajon ez egyesülést úgy vegyük-e, mint elismerését a most megkötendő kiegyezés gazdasági előnyeinek? Annyi bizonyos, bogy a fúzió a legjobb kri­tika a kiegyezés föltételeire, melyért a nemzet elismerése nem tagadható meg azok munkásaitól. A fúzió után kétségtelen, hogy pártéíetíink tisztulni fog és hogy ab­ból az eddigi erőltetett személyi tor­zsalkodások kiküszöböltetvén, az eddigi­nél sokkal eszményibb, vonzóbb és eredményesebb lesz. Az elvi alapok előtérbe lépve, dominálni fog ismét Deák hagyományos szelleme, mely meg fogja termékenyíteni közéletünket és képessé fog bennünket tenni nagy­szabású reformokra, ietézvényes bizto­sítékok alkotására a társadalmi, a gazdasági és a politikai jogok minden terén. Más részt az is bizonyos, hogy a consoüdálódo közjogi párttal szemben az eddiginél fokozottabb mé tékbeu fog föllépni a közjogi ellenzék. De épen a most végbemenő fúzió következtében fog kitüuni, hogy a közjogi ellenzék mai szervezetében és mai elveivel — a negátió terén maradva — tarthatatlan helyzetbe jutott, melynek, ha igazi el­lenzék akar lenni, le kell tennie a negatióról és át kell alakulnia elvi el­lenzékké, kormányképes elvi ellenzékké, mely minden perezben képes legyen átvenni az uralmat. E nélkül parlamentáris életünk ismét tisztátalan és csonka lesz. Miként a fúzió elér keleti, emez átalakulásnak is el kell következnie. F. M. Az uj minisztérium. Pécs, február 28. Egy pillantás az uj kabinetre ön- kénytelenöl azokra a művészekre emlé kéziét, a kik a siró gyermek képéből néhány vonáosal a nevető gyermek képét csinálják meg. Az uj igazságügyi minisz­ter, Plósz Sándor, a lelépő kabinetben államtitkár volt, mondhatjuk: az uj kabi­netnek hét tagja a lelépő minisztériumból van véve és csupán két uj névvel talál­kozunk abban De annak ábrázata mégis egészen más. Ha ezt különben nem vennők is észre, az ellenzék megváltozott maga­tartása kellene, hogy rögtön megtani’son reá bennünket. Ez különben könnyen érthető. Az uj miniszterelnöK kidomborodó személyisége kell, hogy »z ő saját egyé­niségének szignaturáját nyomja reá kabi­netjére; az, hogy a szakminiszterek többé vagy kevésbbé jelentékenyek e, mindegy, ügy látszik Széli Kálmán maga is érezte ezt, mikor elhatározta magát, hogy az e pillanatban legfontossabb belügyminiszteri tárczát maga veszi át. Egy ideig úgy látszott ugyan, mintha e tekintetben in­gadoznék, mert e tárcza betöltését illető­leg néhány politikai személyiséggel érte­kezett ; ha azonban az illetőknek meg kellene mondaniók, hogy miért nem ül­tették őket ebbe a méí óságba, a minisz­terelnökkel folytatott értekezésekből aligha tud .ának elegendő okot kihozni. Variak ugyanis dolgok, melyek fait accomplivá válnak abban a pillanatban, mellben fog­lalkozni kezdünk velük és erős természe­téknél majdnem lehetetlen az ettől való eltérés. Már pedig Széli Kálmán erős

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék